Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1842-01-13 / 4. szám

MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Másod év. Pesten , január’ 13 Jean 1842* 4. szám. TARTALOM : Pótlék Bartossági urnák a’M. Gazda 1841 ki 42 ik és 43 ik számában ,,a’ burgonyáról“ küzlött értekezé­séhez. (Bujdnovics Eduard), — All-e ? ’s mennyiben áll azon vélemény, miszerint sokan az úgynevezett tiszta ugart a’ gazdasági rendszerben elkerülhetlemil szükségesnek hiszik? Folytatása ’s vége (Auerhammer Ferencs). Toldalék : Gazdasági figyelmeztetések. Pótlék Bartossági urnák a’ M. Gazda lS4Iiki 42ik és 43ik számában „a burgonyáról“ közlött értekezéséhez. Az én tisztelt barátomnak e’ messze terjedő mezőn tett vizsgálódásai, mellyekről a’ M. Gazda említett számaiban nyertem közelebbi tudósítást, rám nézve épen olly meglepők , mint örvendetesek voltak. Ő valóban, mint a’ szerkesztőség igen he­lyesen megjegyzé, nagy fába vágta fejszéjét; de azon életrevalóságtól, mellyel vágásait folytatja, a’ mezei gazdaság’ valódi gazdagulását, minden esetre reménythetni, és azt, hogy neki sikerü­lene szán­dékát végrehajtani, vagy legalább uj erőket felkel­teni , mellyek vállalatát, mennyiben az egyes ember’ erejét vagy életét meghaladná, tovább folytatják. A’ burgonya, mellynek jótékony behozatala Európába igen megérdemlette, hogy múlt évben a szász százados ünnep által megünnepeltessék, melly már hazánkban is több ezer embert megmen­tett az éh­enhalástól, és az által a’ büszködt előítéleteket, mellyek elterjedését, különösen a’ tiszai magyarok közt sokáig akadályozák, olly dia­dalmasan legyőzte, hogy jelenleg kisebb vagy na­gyobb elterjedése, e’ vagy ama’ vidék’ kisebb vagy nagyobb míveltségének némi finom­értékül annyival inkább szolgálhat, mivel egyszersmind legderekabb előmozdító eszköze a' kíséretében legjobban gyara­podó lók­ertenyésztésnek ; — a’ burgonya , Nyugot­­indiának ezen legérdekesb ajándoka, melly az onnan jött sok részért még egy maga vigasztalhat ben­nünket , évről évre nagyobb jelentésű lesz az euró­pai mezei gazdaságra és iparra, épen azért annyi­val ajánlásra méltóbb tárgya’ tudós füvész’ elméleti vizsgálódásinak, kinek e’ részben a’ mezei gazda és technicus előtt vinnie kell a’ tudomány szövét­­nekét. Mig a’ burgonyát csak az ember táplálékául, eleinte csak mint kerti veteményt ültették, külön­böző , akkor még nem igen sok faját csak inkább vagy kevésbbé kellemes ízek tekintetéből, méltattak figyelemre, mellyet késő őszszel vagy télen át né­hány hónapig élveztek. De csak hamar fölfedezték ezen, minden mezei vetemények közt az elemi be­folyásoknak legkevésbbé kitett gumóban a’ legsike­­resb marha táplálékot is, és minél hamarább, annál tovább akarták használni, s még pedig már e’ végett a’ legszaporább, s gumósabb fajokat, semmi tekintettel nem lévén az ember ínyére, akarták vá­lasztani. Midőn végre a franczia vegytanárok’vizs­gálódásai a’ keményítő- (­­dextrin) és czukorképző­­— (diastasis) anyag’ felfedezése által olly világos­

Next