Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-06-30 / 52. szám
Másod CV. Pesten , Junius StO&in 1842. SXclSSI. TARTALOM : Magyar Gazdasági Egyesület. S’róbaszántás, állatmutatás, ’s eszküzük és gépek kiállítása. ( Túrók Jzínos.) Magyar Gazdasági J Egyesület. Próbaszántás, állatfuttatás, ’s eszközök és gépek kiállítása. Az eke, e’ remek mű, melly az emberi ész találékonyságának becsületére válik, hasznosságára nézve a’ legnagyobb befolyású gazdasági eszköz. Nem lehet a’ hálás emberiségnek rész néven venni , hogy az ősvilágban az eke feltalálója iránt isteni tiszteletet mutatott, s az ökröt, melly azt hozá, minden állatok fölé helyezé. Az ekének főfeladása : a’földből egy szeletet bizonyos mélységre függőlegesen és viziányosan elmetszeni, s felfordítni. — Hogy az eke e’ feladásnak feltalálásakor tökéletesen meg nem felelt, kétséget sem szenved, s mostani czélszerübbségét csak fokonkinti javítás által nyerő, átalános tökéletességre azonban még mai napig sem vitetett, azon egyszerű okból, mert különő viszonyok között az ekének is különböző tulajdonokkal kell bírnia. Más aránymértéket kíván az ekétől a’ porhanyó, mást a szívós agyagföld, mást a sekély, és ismét mást a mély termőrétegű föld. Könnyű földön felesleg a nehéz eke, és a’ nedves szívós földben, melly mindig mély szántást kiván, sikeretlenül használnánk a’ könnyű ekét. It a kövecses a föld, a’ rövid, de hajtott kormánydeszka a legczélszerűbb; a törésekre erős alkotású ekék szükségesek; a’ vetési szántásnál pedig a’ nehéz eke csak a’ munkát késleltetné. Minthogy pedig a külön vidékeken különböző földbeli viszonyok között élő emberek mindig saját körülményeikhez mérve iparkodtak ekéiket módosítani és javítani, végre majdnem annyiféle eke támadt, a’ hány az ország s annak vidéke, úgyhogy bizonyos nemzetiséget vívtak ki magoknak az ekék, nagyobb lévén gyakran lirek, mint értékük. Rendesen valamelly jó tulajdonsággal szoktak ezen saját vidéki ekék bírni; vagy például jól fordítnak, vagy jól elmetszik a földszeletet, vagy végre mély szántásra alkalmatosak; s az ősöktől öröklött eszközhöz szokott földmivelő annyira bele szeret ekéjébe, hogy annak rész oldalait észre- vagy fel sem veszi. — Ha tehát a’ kis gazda, bár mint különbözzenek is vegyületre egymástól földet, mindig,’s mindenütt ugyanazon ekét használja, ez nem egyedül takarékosságból (hogy más ekére megkímélhesse a’ költséget) történik ; hanem főleg azért, mert az ekéhez és bajhoz hozzá szokott, ’s ez hibbit mint elhárithatatlant tekinti; ez pedig méltán a’ földmívelés hiányosságai közé számítható. Valamint a művész, valamint a mesterember, különböző foglalatosságokra különböző eszközöket használ, úgy a mezei gazdának is a különféle megmunkálásokra, törésre, szántásra, keverésre, és a’ t. külön külön szántóeszközöket kellene használnia. E’ meggyőződés szülte a’ gyeptörő-, szántó-, töltögető-, irtó- s több másféle ekéket. — Bizonyosan korlátozott eszű embernek tartanók az olly asztalost, kinek műhelyében csak egyféle gyalut találnánk. Attól ugyan mnek műveket várni nem lehetne. — KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET.