Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-11 / 73. szám
1154 1153 növényeknek. A’ televény elszáll, ha a’ légbehatásának ki van téve, mert a’ lég javítója televényben foglalt szénízővel egyesül, ’s mint szénsav távozik el. Az erdők megóvják a’ földet a’ szénítő elrepűlésétől, s a’ zárt erdők egyik haszna ebben áll. A föld az által soványodik el, ha a’ szénitő s más tápszerek a’ rajta nevelt termények által felemésztetvén, folyvást aratunk róla, a’ nélkül, hogy a föld’ veszteségét trágyázás által kipótolnók. Használat, főleg pedig égetés által a’ növényzet következtében lég s földtől elvett szénítő ismét a’ légbe száll, s végre minden élvezhető szénítőnek légbe kellene mennie, ha a’ természet nem alkotott volna életműveket , mellyek által az a földbe visszavezettetik. Ezen életművek közt az erdőségek legfőbbek, s azért mondom azokat a szénítő keringésében olly fontos szerepelőknek. Méltó ennélfogva az erdők ezen rendeltetését közelebbről szemügyre venni. A’ földnek bizonyos mennyiségű szénítőtartalma, mint a’ tapasztalás bizonyítja, minden esetre szükséges a’ fák növésére. A’ televény is tehát leginkább szénítő tartalmánál fogva gyakorol olly befolyást a’ fák rengésére. De az erdőföld televénytartalma más tekintetben is eszközli a fák’ növését és díszlését. A’ televény t. i. igen nagy vizfogékonysággal bir, úgy hogy (saját súlyának 200 percentjeig) a föld’ minden ásványai közt legtöbb vizet bir a’ lég ’s földgyomrából magába szívni. Minthogy pedig nedvesség a’ növényzet egyik fő tápszere, a’ televény már ez által is lényeges hatású. Lényeges hatású továbbá a’ mennyiben az újabb vizsgálatok szerint a’ javítót, melly a’ növényeket éltetőleg áthatja , ’s a’ legújabban olly fontosaknak elismert ásvány tápelemeket, (részint feloldás, részint közönítés, neutralisatio által) aztán meg a’ hugyagot is, melly fojtájával olly hatalmasan mozdítja elő a’ növényzetet , a’ növényeknek éldelhetőkké teszi; ezenfelül a’ szívós és tapadt földre oszlató, a’ porhanyóra összekötő eszközül hat. A’ televény tehát az erdőségre nézve felette fontos s szükséges alkatrész, ha mindjárt, mint eddigelé legtöbben hitték, a’ szénítőnek a’ gyökerekkel közlése által nem volna is a’ növények tápeszköze. Ezek, s főleg a’ legnagyobb fanövények , az erdőfák. Startig Theodor ’s Liebig Justus újabb vizsgálatai szerint, a’ nekik szükséges szénítő legnagyobb részét a’ levegőből kapják, s főleg nappal, midőn a’ világosság a’ levelekbe felszívott szénsavat feloldja, a’ javítót gőz alakban elrepíti, míg a visszamaradó szénítő a levelekkel, ezek által pedig a’ törzsökkel egyesül. Az erdők legalább annyi szénítőt színak be a levegőből, a’ mennyire fatömegben nagyobbodnak, minthogy szokás szerint a’ gyarapodással egyenes arányban történik a vágás s a’ televény s szénítő évenkint szaporodik az erdőföldben , a’helyett, hogy kevesbednék. Ezen szaporodás főleg a levélhullás eredménye. És épen ez a’ nevezetes különbség van az erdő s mező között. A’ mező t. i. évenkint kopaszra arattatik , s ennélfogva trágyára s veteményváltoztatásra van szüksége, mig ezen változtatás erdőre nézve nélkülözhető. Ezekből felfogható, mikép a’ szénítőt leginkább az erdőségek idézik vissza a’ levegőből a’ földbe, az erdők televénygyárak és kamarák, mellyekből nemcsak magok, hanem az egész környék növényzete állandóan elláttatik szénízővel. Egy pillanatra kikérem még a t. olvasó türelmét, hogy ezen utoló legnagyobb érdekű pontot bővebben magyarázhassam. Az erdők t. i. nemcsak közvetve a fanyeremény felégetése vagy elhasználása által adnak vissza nagy mennyiségű szépítőt az abból kiürített levegőnek , hanem közvetlenül sokat gőzölögnek ki, különösen éjjel, a’ levegőbe. Ennek következtében az erdők szénítővel gazdagon telt levegőtől vétetnek körül, melly a’ környék mező- ’s réteire termékenyítőleg hat. Az erdők az által is nevelik a’ szénitő áldását, hogy annak kerengését eszközük. A’ folyvást működő levelek mindig készek a’ közelükbe eső légből elfogadni a’ szénítőt, s a’ szelet sohasem hagyják magokon úgy keresztül üvölteni, hogy szénítőjét meg ne vámolják. Az erdők,illy munkásságot tanúsítva, nagy tömeg szénitövel telve,aztán a fölösleget a’ környéknek átadva, úgy vannak a’légkör termékenységére nézve, miként Hartig Theodor helyesen jegyzi meg, mint a kövecsek a’ körükben levő jég nedvesítésére nézve, midőn ti. nedvekkel megtelnek, bizonyos időig magokban tartogatják s száraz időben a’ levegőbe eresztik. Tekintsük a’ föld különféle éghajlatait s hasonlítsuk azokat össze, s meglátjuk, milly nagy túlnyomóságuk van a meleg éghajlatoknak szakadatlan leveledzése által amazok felett, hol a’ növények téli álomban szenderegnek. Aggódnunk kellene, hogy a’ feljebb említett módon a környékbeli légből a meleg éghajlatok igen eltelnek szénízővel, a’ hidegek ellenben egészen kifogynak. De ezen túlnyomóság ellenébe állnak a’ hideg éghajlat nagy területű roppant erdői, midőn a’ szénítő kedvezőbb éghajlatokba átfolyását akadályozzák, s az északiak szükségét pótolják. Csak erőteljesen díszlő, tehát kellőleg ápolt erdők felelhetnek meg az itt előadott rendeltetésüknek tökéletesen , s szolgálhatnak a környék termékenységére nézve eszközül. Minél többet ártunk az er-