Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-29 / 9. szám

* 134 133 anyagokból, m­illyenek leginkább a’ fojtó, szénítő, mészag, villósav , olly mennyiséget nyerne a föld, hogy egy illy erős trágyázás után a’ búza megdőlne; és azért Sprengel szerint egy hold föld trágyázatára 6 mázsa repczesonkoly a’ legarányo­sabb mennyiség. — A’ belgák, — mi méltán különös kiemelést érdemel — trágyázásban ama rendszert követik, miszerint egyszerre kevesebbel, de annál gyakrabban trágyáznak, egy holdra csak 250 — 300 font repczesonkoly-trágyát használnak, de e’ trágyázást minden második évben ismétlik. Az olajsonkoly alkatrészei vízben igen könnyen olvaszthatok lévén, igaz ugyan, hogy azzal a’ trá­gyázásnak többször kell ismételtetnie, mint állati trágyával, de még­is (csak számítsunk egy kissé) egy hold földnek m­egtrágyázása 6 mázsa sonkolylyal mintegy 5% — 6 pengő forintba kerül, — ez való­ban igen kecsegtető kilátás, különösen ollly bérlők­nek , kik jelenben divatozó — bizony nem isten su­­galla — bérrendszerünknél fogva csak rövid idő­re kaphatnak haszonbér-jószágokat. — A’trágyázás azzal igy történik : a porrá tört, vagy őrlőit son­koly a’ már bevetett földön szétszóratik , és a ve­téssel együtt beboronáltatik. Ha pedig a’vetést gép­pel tesszük, akkor ugyanazon sorokba, mellyekbe a’ gép vetőmagot hullat, hullhat a’gépből egyszers­mind a’ sonkolyliszt; ekkor e’ trágyaanyag a’ növé­nyekhez közelebb esvén, abból kevesebb kell,azon kivű­l a’ sonkolylisztből bontakozása közben kifej­lődő h­ugyag sem párologván el annyira, hatását a’ növényekre biztosabban gyakorolhatja ; azt azonban alászántani hiba volna; mert mint fennebb említe­tett , a’ sonkolynak alkatrészei könnyen olvasztha­tok lévén, a’ föld alrétegébe szivárognának, mi­előtt a’ növények gyökereire trágyaerejük által illő­­leg hatottak volna. Hogy az olajsonkoly trágyaanyagot minél czél­­szerübben használtassák, kívánatos volna, ha az olajgyárak azt liszt-alakban állítanák elő, mit is, vélekedésem szerint, gőzgyárak könnyen teljesít­hetnének, ha t. i. a’már utolszor kisajtolt sonkolyt, még egyseit a’ zúzó kövek alá hozván, azt úgy ke­zelnék, mint ha még egyszeri kisajtolásra előkészí­teni kellene. Maria-Nostrán januáriusban 1843. Beszéd its. A’ tudomány és művészet mező­gazdasági tekintetben. (Folytatás.) Fő tévedése halmunknak szerintem, melly a’ többinek kútforrása, abban áll , hogy gazda íróink, tisztába nem lévén önmagokkal a’ gazdálkodás lé­nyege iránt, eleget vélnek tenni a’ gazdálkodás sikerének sajtó útjáni emelésére, ha a’ tapasztalás részletes eredményeit egyenként elősorolják, azok hasznait külön megvitatják, s végre amúgy köny­­nyeden lakásra gyűjtik, vagy is könyvet szerkez­tenek , hogy azok nyomán a’ gazda önerejével a’ voltnál czélszerűbb gazdaságot alapíthasson. Hal­munk illykép nem több mint magyarázója a’tapasz­talás részleteinek, a’ gazda viszont, kint a’ mezőn, fejtegetője a’gazdálkodás lényegének, de csak saját körülményei, birtokának külön sajátságai, és egyéni tehetségeinek nagysága szerint; ebből származik, hogy a mennyi a jobbra törekvő gazda, annyiféle a’ gazdálkodás lényege körüli fogalom, és hol épen a’ legnagyobb felfogási egységnek kellene lé­teznie, t. .i. a’ gazdálkodás lényege körül, ott a’leg­nagyobb bábél uralkodik, és a’ zavarnak szűnnie nem lehet; mert e’ különféle fogalmak csak sejtések, melly­ek a’ gazdák egyéniségében mélyen rejteznek, és ezért csak igen gyéren kerülnek halmunk nyilt mezejére, hol rendszerint fontosságukhoz képest ele­gendően nem méltányoltatnak; mert hiszen azok az egyesek külön helyzeteikből származott és részbeni fogalmakkal nem egyeznek, következéskép hitelt hogy nyerhetnének? És mi fő­ oka e’ kártékony za­varnak a’ gazdálkodás lényege körül? bizonyosan nem egyéb mint az olvasmányok rész megválasztása. Közönségünk rendszerint olly munkákat olvas, mel­­­lyek nem a’ gazdálkodási tudományt és igy annak lényegét, hanem csupán e’ tudomány összefüggés nélküli adatait, avagy legfeljebb az adatok elkü­lönített egyoldalú magyarázatára épült hiányos, és minden jövendő nélküli gazdálkodási modellákat tanítják; mi végett aztán örökösen azon falláciában élni kénytelenül, hogy a’ folytonos gyarapodhatás tekintetéből sikerellen újítások, nem az újítás ter­mészetes hiányinak, hanem az egyén egyéniségének a’nép ipartalanságának, néptelenségnek, elegendő pénzhiánynak, nem­ kedvező politikai összekötteté­­seknek’sat. tulajdonítandók. E’ részben illykép né­zetem szerint legalább a’ m. gazdálkodás körébe vonatkozó olvasmányok kimerítő eritikája nevezetes hatást eszközlendne. Értekezésem fonalának e’ ré­szén t. Olay ur becses Viszhangjának ellenvetéseit is szőnyegre h­ozhatóknak vélem, és az azt magában foglaló 102 ivszám épen legjobbkor került kezeim­hez, miután az ellenvetések vitatása egyúttal fel­jebb­ állítással némi felvilágosításául szolgálhatand. Azt érinti előlegesen t. Olay úr, hogy lehet-e valakinek más czélja, midőn akár a’ gazdaság frzé­séh­ez fog gyakorlatban, akár valamelly azt érdeklő

Next