Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-29 / 9. szám
* 134 133 anyagokból, millyenek leginkább a’ fojtó, szénítő, mészag, villósav , olly mennyiséget nyerne a föld, hogy egy illy erős trágyázás után a’ búza megdőlne; és azért Sprengel szerint egy hold föld trágyázatára 6 mázsa repczesonkoly a’ legarányosabb mennyiség. — A’ belgák, — mi méltán különös kiemelést érdemel — trágyázásban ama rendszert követik, miszerint egyszerre kevesebbel, de annál gyakrabban trágyáznak, egy holdra csak 250 — 300 font repczesonkoly-trágyát használnak, de e’ trágyázást minden második évben ismétlik. Az olajsonkoly alkatrészei vízben igen könnyen olvaszthatok lévén, igaz ugyan, hogy azzal a’ trágyázásnak többször kell ismételtetnie, mint állati trágyával, de mégis (csak számítsunk egy kissé) egy hold földnek megtrágyázása 6 mázsa sonkolylyal mintegy 5% — 6 pengő forintba kerül, — ez valóban igen kecsegtető kilátás, különösen ollly bérlőknek , kik jelenben divatozó — bizony nem isten sugalla — bérrendszerünknél fogva csak rövid időre kaphatnak haszonbér-jószágokat. — A’trágyázás azzal igy történik : a porrá tört, vagy őrlőit sonkoly a’ már bevetett földön szétszóratik , és a vetéssel együtt beboronáltatik. Ha pedig a’vetést géppel tesszük, akkor ugyanazon sorokba, mellyekbe a’ gép vetőmagot hullat, hullhat a’gépből egyszersmind a’ sonkolyliszt; ekkor e’ trágyaanyag a’ növényekhez közelebb esvén, abból kevesebb kell,azon kivűl a’ sonkolylisztből bontakozása közben kifejlődő hugyag sem párologván el annyira, hatását a’ növényekre biztosabban gyakorolhatja ; azt azonban alászántani hiba volna; mert mint fennebb említetett , a’ sonkolynak alkatrészei könnyen olvaszthatok lévén, a’ föld alrétegébe szivárognának, mielőtt a’ növények gyökereire trágyaerejük által illőleg hatottak volna. Hogy az olajsonkoly trágyaanyagot minél czélszerübben használtassák, kívánatos volna, ha az olajgyárak azt liszt-alakban állítanák elő, mit is, vélekedésem szerint, gőzgyárak könnyen teljesíthetnének, ha t. i. a’már utolszor kisajtolt sonkolyt, még egyseit a’ zúzó kövek alá hozván, azt úgy kezelnék, mint ha még egyszeri kisajtolásra előkészíteni kellene. Maria-Nostrán januáriusban 1843. Beszéd its. A’ tudomány és művészet mezőgazdasági tekintetben. (Folytatás.) Fő tévedése halmunknak szerintem, melly a’ többinek kútforrása, abban áll , hogy gazda íróink, tisztába nem lévén önmagokkal a’ gazdálkodás lényege iránt, eleget vélnek tenni a’ gazdálkodás sikerének sajtó útjáni emelésére, ha a’ tapasztalás részletes eredményeit egyenként elősorolják, azok hasznait külön megvitatják, s végre amúgy könynyeden lakásra gyűjtik, vagy is könyvet szerkeztenek , hogy azok nyomán a’ gazda önerejével a’ voltnál czélszerűbb gazdaságot alapíthasson. Halmunk illykép nem több mint magyarázója a’tapasztalás részleteinek, a’ gazda viszont, kint a’ mezőn, fejtegetője a’gazdálkodás lényegének, de csak saját körülményei, birtokának külön sajátságai, és egyéni tehetségeinek nagysága szerint; ebből származik, hogy a mennyi a jobbra törekvő gazda, annyiféle a’ gazdálkodás lényege körüli fogalom, és hol épen a’ legnagyobb felfogási egységnek kellene léteznie, t. .i. a’ gazdálkodás lényege körül, ott a’legnagyobb bábél uralkodik, és a’ zavarnak szűnnie nem lehet; mert e’ különféle fogalmak csak sejtések, mellyek a’ gazdák egyéniségében mélyen rejteznek, és ezért csak igen gyéren kerülnek halmunk nyilt mezejére, hol rendszerint fontosságukhoz képest elegendően nem méltányoltatnak; mert hiszen azok az egyesek külön helyzeteikből származott és részbeni fogalmakkal nem egyeznek, következéskép hitelt hogy nyerhetnének? És mi fő oka e’ kártékony zavarnak a’ gazdálkodás lényege körül? bizonyosan nem egyéb mint az olvasmányok rész megválasztása. Közönségünk rendszerint olly munkákat olvas, mellyek nem a’ gazdálkodási tudományt és igy annak lényegét, hanem csupán e’ tudomány összefüggés nélküli adatait, avagy legfeljebb az adatok elkülönített egyoldalú magyarázatára épült hiányos, és minden jövendő nélküli gazdálkodási modellákat tanítják; mi végett aztán örökösen azon falláciában élni kénytelenül, hogy a’ folytonos gyarapodhatás tekintetéből sikerellen újítások, nem az újítás természetes hiányinak, hanem az egyén egyéniségének a’nép ipartalanságának, néptelenségnek, elegendő pénzhiánynak, nem kedvező politikai összeköttetéseknek’sat. tulajdonítandók. E’ részben illykép nézetem szerint legalább a’ m. gazdálkodás körébe vonatkozó olvasmányok kimerítő eritikája nevezetes hatást eszközlendne. Értekezésem fonalának e’ részén t. Olay ur becses Viszhangjának ellenvetéseit is szőnyegre hozhatóknak vélem, és az azt magában foglaló 102 ivszám épen legjobbkor került kezeimhez, miután az ellenvetések vitatása egyúttal feljebb állítással némi felvilágosításául szolgálhatand. Azt érinti előlegesen t. Olay úr, hogy lehet-e valakinek más czélja, midőn akár a’ gazdaság frzéséhez fog gyakorlatban, akár valamelly azt érdeklő