Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-05-28 / 43. szám

M­AGY­A­R GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. IBamiattik CV, Pesten, 1fMájus 2Skan MS 43. 4*­­ SZailí. TARTALOM : Nemes 16. (Zim­a János). — Észrevétel a’ Magyar Gazda 25. számában közlött ,,kergeség“ czimű­ értekezésre. (Jós János). — Nyilatkozás a’ Századunk 29. számábani e’ czikkelyre : „Magyar champag­­nei (pezsgő) a’ pesti első honi műkiállitáson.“ (Aigermant Kereszt. János). — Óvszer a’ kis czingolán pusz­tításai ellen. — Egy igénytelen szó a’ „Mezei Naptár“ ügyében (Gedő János). — Vidéki egyesületi moz­galmak.. — Gabonaár, fémes ló. Garzoni Marino velenczei tanácsos zsenge if­júságától fogva legnagyobb gyönyörét a’ vadászat­iján találta, s hogy ezt annál kényelmesebben él­vezhesse, lovat szerzett magának. Testvére Giro­­lamo, ki később a’ szerencsétlen negroponti tábo­rozásban halt meg, ismervén bátyja szenvedélyét, keletről, hol a’ candiai harcz alkalmával vitézke­dett, török lovat küldött neki, elevensége­, gyor­sasága­ s tartásában csodálatost. 1671 ben, fejlő­dése legszebb korában, megbetegedett a ló,’s egy kovács gondjára bízatott, kinek tudatlansága által elesett. Garzoni nem feledheté nemes lovát, s veszte által indítatva, ’s a’ tanulmányt tapasztalattal gyá­­molttá. Megvizsgált mindenféle lófajokat, jelen volt minden lóvásáron a’ velenczei állodalom­ban ; vett, eladott, s orvosolt számtalan lovakat. Végre rend­­szerizvén ebbeli ismereteit, munkát adott ki 1692- ben, melly 1700ban második kiadásban jelent meg. Munkája három könyvből áll; elsőben a’ tökéletes jó feltételről, másodikban belső, harmadikban külső bajairól értekezik. Mivel pedig különösen az első könyv olly ügyesen és szabatosan ki van dolgozva, hogy a’versenyt legújabb lótenyésztők munkáival is bátran kiállhatja, jónak találtam némi töredékeket közleni belőle a­ Magyar Gazdában. I. A fó kicsiny, vékony, sovány s iirii­ le­gyen , m­inden részében mutatván az ereket és ide­geket. A nagy s kövér fejő lovak alávetvék a szem­fájásnak lomhák és kedvetlenek. A rövid, kisded, kemény, egymáshoz közel álló, játszilag mozgé­kony fülek gyorsaságot és könnyűséget, ellenben a’ nagyok test és nehéz természetet árulnak el. a’ szemöldökök kagylói húsosak l­gyenek ugyan , de semmi esetre sem párhások; ha beesnék, vénséget jelentenek; azonban e hiány ném­t­lly fiatal lovak­­n­ak is sajátja, mellyek vén csődötöknek köszönik létüket. A’ fekete, nagy, világos, derült, szelíd sze­mek, mint az ájtatos leányzó és kedvese jelenlété­ben, erősen nézzenek minden tárgyra. A kicsiny, beesett szemek, s magas, mintegy feidagadt szem­fedelek konokság és fogyatkozás, de egyszersmind nagy kitörésnek is jelei. Ha a lovak homályos hely­ből rögtön világosra vezettetnek, és szemeik fon­­­nyadt vagy vereslő levélszintiek, bizonyosan rostak. Ha egyik szem kisebb a másiknál, akkor vége van a kisebbnek, bár szép és világos. Tanácsos érin­teni is a’ szemeket, mert ha melegek, nem sokat érnek. — Bemenvén az istállóba s látván, hogy a’ ló füleit feszítve arra fordul, hol senki sincs, meg­lehetünk győződve rósz szeméről. Az orrlyukak nyíltak, dagadozok, s belől pi­

Next