Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)

1843-11-19 / 93. szám

1476 1475 az adó mennyisége, de módja a valódi teher —, hogy a’ bérlő minél szabadabban mivelhesse a bér­leti telket, és hogy termesztményei eladására közel piaczok, jó utak s minden más elősegítő módok felnyíljanak. Mindezáltal növeszti a kivitt szabad­ság arányában jövedelmeit, ’s a’ mellett egyszers­mind az ország és emberiség érdekében munkál. Mi előtt tehát a’ tulajdonos földjét kibérlené, minél nagyobb reáterjesztett szabadság által tegye fon­tossá; melly szabadsági fontosság, meglehet, töb­bet hoz neki, mint maga a puszta föld. 2) Terjedtsége. Nem mindegy, akármelly szempontból vesszük a’ dolgot, valljon a’ kibérlen­dő földek nagyobb vagy kisebb kiterjedésben adat­nak-e ki. Mert bizonyos, hogy az önmunkáló gaz­da legtöbbet termeszthet, több bért is fizethet, így hát érdekében lesz a’ földesurnak földeit ugyanazon kedvező körülmények között maga munkáló gaz­dáknak kibérleni, és mivel ezek aránylag csak ki­sebb darabokat mivelhetnek jól, birtokát sok kisebb darabokra felosztani; de mindig azon kettős figye­lemmel , hogy először ezen felosztás által a’ gazda­ság menetelének egymásba vágása meg ne zavar­tassák; és másodszor, hogy a részek vagy dara­bok elegendők maradjanak a gazda és házához tar­tozó segédei szorgalmának egész éven általi bő al­kalmazására. 3) Ideje: Valamint a’ térre nézve a’ kisebb darabok mivelését hasznosabbnak találtuk, szint­úgy, de ellenkező mértéket használva, találjuk az időre nézve a’ minél hosszabb időszakot haszno­sabbnak a’ haszonbérben. Minél nagyobb reménye ’s bizonyossága van a’ haszonbérlőnek, hogy ő, vagy kedvelt maradékai törekedéseinek gyümölcseit élvezhetendik, annál inkább fogja ezen törekedé­­seit nagyobbítani, kiterjeszteni, annál készebb lesz ezen törekedései kiterjesztésére szükséges — nem­csak térbeli de egyszersmind időbeli — mező meg­­nyerhetéseért többet is fizetni. És mivel azon minden családatyát ingerlő időbeli mező legnagyobb ha­tást nyer, ha legalább az emberi örökségi eszmé­vel köttetik össze, legajánlhatóbbnak véljük az örökös haszonbért, melly Magyarországban is , va­lamint más országokban, mind a két szerződő ré­szek, mind pedig a’ státusra nézve is nem kevés haszonnal járna, és csak, ha ennek létrehozásá­ra áthághatlan akadályok ellen gördülnének, adjuk a hosszú időszaki, úgymint : egy egész, fél, negyed, nyolczad-századévi haszonbéri módnak a rövid (1 — 10 évi) időszaki előtt az elsőséget. A’ haszonbérlő személyessége: 1) Jelleme. Sok földesur gondolja, hogy azon bérlő, ki legnagyobb haszonbért lekötelez, a’ legjobb ; de nagyon csalatkozik, bármelly értelemben vegye a’ szót. A’ haszonbérlő szemtélyességétől, jellemétől a’ földesurra nézve nemcsak a’lekötelezett bér pon­tos, tartós és biztos fizetése, de főkép a’ bérleti jószág további értéke függ; ’s minthogy tapasztalás szerint legtöbb haszonbérlés a’ földesurra nézve számithatlan különféle bajjal, a’ felü­gyelésre és el­lenőrségre kivántató idővesztéssel és gonddal, a’ történetes kár által okozott sokféle leszámításokkal ’stb. jár; mindez csak a haszonbérlő jó, nemes és szi­lárd jelleme által elkerülhető, vagy legalább nem sokat jelentővé teendő. A’ haszonbérlő jó jelleme iránti kérdés olly fontos a’ tulajdonosra nézve, hogy mindenekelőtt erre az oldalra tudakozásait kellene neki irányoznia; s ha szerencséje egy jó jellemű férfiú feltalálásával kedvezne, inkább elégedjen meg kevesebb bérpénzzel, minthogy eme feltétel nélkül nagyobbat magának leköteleztessen , melly úgy is csak papiroson látszólag nagyobb volna, mivel ő neki kellene, még pedig kettőztetve, de más után, azt megfizetni, mennyivel a’ csalárd ember többet megigérne. Szabad legyen egy Nagy Fridrik porosz király életéből vett, itt talán hatással biró törté­­netecskét előhoznunk. Bizonyos Ochs nevű porosz kamarai jószágot haszonbérbe birt volt. A haszon­bér évei elmúlván, a’ rákövetkező haszonbéri idő­szakra nézve uj árverés tartatik, mellyen Ochs megjelenvén, egy ideig folytatja a’ kikiáltások lép­­csőzetét, de csak egyszer elnémul, látván, hogy bizonyos Krebs nevű a’ jószágot minden áron maga részére akarja kivíni. A’ király erről értesitetvén, kérdezé Ochsot, kivel mint becsületes, szorgalma­tos, igazság- és erkölcsiséghez szokott emberrel mindig meg vala elégedve, valljon nem adhatna-e többet? „De igen, felség, felesé amaz, ha képes volnék alattvalóit nyomni.“ Ezen rövid az igazsá­gos férfiútól kimondott felelet az élesen látó király­nak elég vala, és ezen szavakkal: ,,Es bleibt der Ochs, der feste steht, Und nicht der Krebs, der rückwärts geht.“ bevégzé tüstint a dolgot. Kövessük mi is a’ nagy királynak leczkéjét; ő neki is kellett pénz, még pedig több, mint sok más királynak; de nemcsak egy évre. Tanuljunk leczkéjéből, és tegyük a’ ha­szonbérleni akaró kiválasztására első feltétellé a’ feddhetlen jellem­ű­ erkölcsiséget, életmódot. 3) Ügyessége. Nem sokkal kevésbé fon­tos az ügyessége iránti kérdés. Igaz, hogy balin­tézkedések által magamagának árt a’ haszonbérlő, és azért a’ lekötött bérpénz le nem szállítatik. De azon kívül, hogy ügyetlensége által is árthat a’ fül­*

Next