Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)

1843-12-03 / 97. szám

1538 1537 kötelessége becsületes munkássága és szorgalma ál­tal magának már e’ világon a’ lehető legjobb létet szerezni; hogy egy szóval testi és lelki erőnk lel­kiismeretes használása azon erény, m­elly által va­lamint jóllétre vergődhetünk, úgy más részről ipar­­kodásunk gyümölcsével takarékosan élni, másnak tulajdonát pedig, mint szinte veríték és munka be­cses gyümölcsét tisztelni tanuljuk. Mi pedig végre a köznevelés azon részét ille­ti , melly által a’ földmivelő szakbeli tekintetben is lehető legjobban kiképeztessék , — egyátalában mindazon eszközökre nézve, mellyeknek czélszerű­ alkalmazása a M. Gazd. Egyesület hatásköréhez tartozik, azon Emlékiratban foglaltatnak, mel­­­lyet az Egyesület a jelen országgyűlésre benyúj­tott, ’s e lapokban is egész terjedelmében közül­­tetni fog. 2. Mezőgazdasági hátramaradásunk második főokának a’ közszegénység által tetemesen előmoz­dított hiányát a’ b­élfogyasztásnak tartjuk, mit ismét 3. részint hazánk aránytalan néptelen­­s­é­g­é­n­e­k, részint pedig 4. a’ gyáripar tökéletes hiányá­nak tulajdonítunk. A Nemzeti bölcs politika legfőbb feladásai közé tartozik : hazánkban minél e­­lőbb gyáripart teremteni, s az által nemcsak átalános tekintetben függetlenebb létre, s nagyobb anyagi és erkölcsi erőre emelni az országot, hanem ez által tetemesb belfogyasztást is idézvén elő, kü­lönösen mezőgazdaságunkat is, melly hazánkra néz­ve a’ közvagyonnak s a’ közjóllét forrásának még századokig a legfontosb és legbiztosb kútfeje leend, lehetőleg gyarapítani. A’ gyáripar felvirágoztatására nézve egyébiránt a’ honi Iparegyesület által egy­úttal amúgy is rész­letes javaslat dolgoztatván ki, feleslegnek véljük e részben nézeteinket bővebben fejtegetni. Világos továbbá, hogy miután egyhamar sem olly virágzó honi gyáripart,sem olly szerfölötti népes­séget hazánkban nem reménylhetünk, melly mező­­gazdaságunk minden termesztményeit részint feldol­gozza , részint elfogyassza, — egyik lényeges pia­­cza és fogyasztója terményeinknek jelenleg, és még hosszú ideig a külföld marad. De itt ismét bajunk egyik forrása, mert 5. Kereskedésünk csekély és szót sem érdemlő, s főleg e miatt terményeink va­lamint ritkán hajtanak nyereséget, úgy gyakran nem is kerestetnek, és sokszor átalában el sem adha­tók. — Annak részletes és messze ágazó vitatásába azonban, miért nincs kereskedése hazánknak? s mi módon lehetne e sarkalatos bajon segíteni ? — eresz­kednünk annyival kevésbbé tartjuk itt helyén, mint­hogy e’ tekintetben dologhoz értőbb férfiak vannak felhíva, s maga, az e’ czélra összeült országgyű­lési Választmány kereskedésünk állapotjának, s akadályainak nálunknál kétségkívül körülményes!­ ismeretével bir, s ennélfogva vám­viszonyaink minél előbbi rendezésének sürgető szükségét bizo­nyosan velünk együtt mélyen érzi. — Nem mulaszt­hatjuk el azonban elsorolni ez úttal még némelly akadályokat, mellyek valamint a­ kü­lkereskedést ne­hezítik , úgy közvetlen a honi mezőgazdaság for­galmának lényegesen ártanak. — így például 6. A’ közlekedési eszközök hiánya és hi­án­y­o­ss­ága; mi a’ termények forgalmát és szállítását nemcsak átalában gátolja országszerte, hanem gyakran, kivált a nedvesebb évszakokban azoknak a’ határbéli kivitelét is lehetetlenné teszi. E bajnak tökéletes és állandó orvoslását csak akkoron reménylhetjü­k, ha utak és csatornák készítése egészen dologhoz értőkre bízatván, a kivitel költsége egyaránt terheli mindazokat, kik a’ köz­lekedési eszközöknek h­a­s­z­n­á­t veszik. — Czél­­szerű utakat és csatornákat a' legkiáltóbb szüksé­geink közé számítjuk, — miben ha egyszer rajtunk segítve leend, könnyű lesz 7. A’ honi főpiaczoknak, mellyek főleg a' nehéz közlekedés miatt az ország egy részében a’ termesztményi helyektől aránytalanul tá­vol fok ősznek, szaporítását és helyes elosztá­sát is eszközleni. — Ide tartozik továbbá 8. A’ mértékek egyenetlensége; mi egy részről az egyezkedéseket nehezíti, más oldal­ról pedig számos szándékos és önkénytelen rövidí­tésekre nyújt alkalmat. Mi részünkről a’ mértékegy­ség megállapításában a franc­zia decimális rendszer elfogadását ajánljuk leginkább. A csalás, melly a mértékekkel elkövettetik, kiterjed 9. az adásvevés összes ű­zésére, úgy annyira, hogy a tudatlan és haszonkereső minden módot el­követ, részint a f­o­rg­a­l­m­i tárgyak megha­misítása és é­r­t­é­k­c­s­ö­k­k­e­n­t­é­se , részint az alkunak megszegése által magának egy ke­vés pillanatnyi hasznot a’ hatalmába került körül­ményekből kizsarolni; minek ismét következése 10. A hitelhiány; mi igen természetesen nemcsak terményeink valódi becsét leszállítja, és számos jólelkű­ kereskedőt elidegenít,­­ hanem egy­szersmind 11. Pénztelenségünk forrásait is neve­li, s a termesztőt az uzsorás üzérkedőnek kezibe

Next