Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-22 / 32. szám

536 535 egyik —­­s pedig nem épen átalános — sajátságán, az elismerésen, a’ háladatosságon, ’s nem egyszers­mind a’ hatalmas — ’s pedig csaknem átalános saját­ságán— a’ haszonérzeten alapul. Ha ugyanazon tőkék­ ’s erőkkel okszerűn, szorgal­masan, szóval annyi iparkodással dolgozom, mint men­­nyivel az életre való, lenni­ képes egyén önügyeit vé­gezni szokta: nemde bizonyos, hogy erőim­ ’s tőkéim­nek nagyobb sikerét veendem, mint ha azokkal csak kelletlen , csak ollyformán működöm, hogy kivülrőli feddés, megrovás ne követhesse tettemet? — Ha ez áll, mit tagadni nem lehet, úgy áll az is, hogy ugyan­azon erő- és tőkemennyiségnek szükségkép több jöve­delme, nagyobb haszna leszen szorgalmas, mint rest, vagy legalább kevésbbé szorgalmas kezekben. Ugyde szorgalmas kezek átalában csak azok szoktak lenni, mellyek előre tudják, hogy fáradozásaiknak hasznát, erőmegfeszitésükkel arányban, venni is fogják, ’s ol­­­lyanok, mellyek akár egész napon összekulcsolva, akár folytonosan munkában legyenek, csak az’s ugyan­­egy jutalmát vehetik helyzetüknek, iparkodni átalában bizonyosan nem fognak.—És ha mármost igy elvonva, választásra tétetnék eb­bünk a’ dolog, tudom, hogy mindenki az első, a’szorgalmas kezeket óhajtaná jó­szágai kezelésére, az utóbbiakat messze elkívánva magától; — ’s pedig választásunkra van hagyva való­ban, ’s mi alkalmazva mégsem így teszünk, mert azon kezek, miket ápolunk, a’ száztók­ nélküliek, a’ sikertől nem érdeklettek; azok pedig, miket nem ápo­lunk, a’ száztollasak, a’ sikertől érdeklett kezek. így vannak az embernek sok ollyatén cselekedetei, mik ugyanazon költség ’s erőráforditás mellett, egy kis okos módosítással hasznosságra nézve, jelentéke­nyen javíthatók volnának; így vagyunk nevezetesen jószágkezelésünkkel, mit ugyanazon költségek mellett, a’ szártóli, vagyis iparébresztési rendszernek behoza­talával nevezetesen hasznosabbíthatnánk. ’Sídé érvén, idejét látnám, röviden leírását adni az olly sokszor em­lített száztóli rendszer lényegének, mellyel egyébiránt alkalmasint úgy vagyunk, mint a’ fölöttünk világitó, körülünk mindent kifejtő, érlelő nappal, mellyről mindenki tudja ugyan, hogy mi, ’s mégis csak hosz­­szasb körülírással képes fogalmát meghatározni.­­ A’ száztóli rendszer tehát olly intézmény, melly sze­rint a’ földesur tiszteinek, az eddigi tiszti kezelés mel­lett kifejtett tiszta jövedelmen felül kifejtendő ugyan tiszta jövedelmi mennyiségnek, bizonyos arányos ré­szét előre leköti és biztosítja. E’ rendszer a’ földesur­­nak nem kerül egyébbe, mint mondani: Jószágaim ed­digi tiszta jövedelme számitassék ki; tiszteim iparkod­jatok jobban mint eddig; gondolkodjatok, tegyetek jobban mint eddig; aludjatok, kényelmeskedjetek ke­vesebbet mint eddig, ’s én nektek — meghagyva min­den eddigi javadalmaitokat, azon összegből, mellyel mostani jövedelmeimnél többet fogtok előállítani, adok minden száz forinttól például ötvenet; ’s ezzel ki van mondva lényege a’ száztóli rendszernek, ’s hiszem, hogy szíves olvasóm, a’ dolgot meglehetősen egyszerű­nek találandja, mind a’ mellett, hogy a’ földbirtokos­nak az egész jövedelem-magasítás, egy krajczárjába sem kerül, miután ő csak abból ád, mi ezután faka­­dand a' tisztek nagyobb szorgalma, ügyessége , szó­val életre valósága nyomán. A’ száztóli rendszer tehát, ellenében a’ mostani, érdekeket kielégíteni nem képes tiszti rendszernek, egyenesen az érdek elvén alapul, mellynek hatása a’ milly hatalmas, szintolly tartós; alapul annak eszköz­lésén , hogy mindenki fáradalma arányában részesül­jön az előállított értékekből. E’ rendszer e­ szerint egyesíti a’ tiszt érdekeit a’ földesur érdekeivel, mert mennél több értékeket képes például a’ tiszt előállítani a’ kezei ’s vezérletére bízott tőkék, erők, és saját szel­lemi ’s testi tehetségeiből, ő is annál nagyobb mérték­ben teszen szerzeményt saját jobblétére. És épen e­ körülmény azon nevezetes jelleme e’ rendszernek, mellytől függ főleg hatalma, ’s mellyel a’ száztóli nél­küli tisztrendszernél pótolni mi sem képes. Lelke tehát a’száztóli rendszernek az érdek-kielégithetés, más szóval: a’ fáradalmakért­ igazságos megjutalmaztatás; mi soha sem eszközölhető olly tisztaságban, mint ha mindenkire magára bizatik megjutalmazása, az általa előállított eredmény nagysága arányában. Ennél nem lévén biztosabb mutatója, mértéke mennyitérőségünk­­nek, rosz számítás volna más valamiben keresni akarni jutalmaztatásunk igazságos kulcsát. — A’ kö­rülmény, hogy igy mindenki fáradozása eredményében jutalmazhatja magát, fejti ki emberben ama készültség, ügyesség ’s tenni kész kedvet, melly az önérdekei ki­elégítésén működő élet alkalmas embernek szokott csak tulajdona lenni, ’s miket hasztalan keresnénk szigorú zsoldért, és puszta kénytelenségböl, bármilly árért is szolgálni kellő egyéneknél. Ekkép a’ száztóli rendszer nem valami összetett nehézkes kivitelű jószágkezelési mód, sőt inkább csak koronája, kiegészítője, tökéletesitője a’mostani tiszti rendszernek; olly intézmény,­­melly költségbe nem kerül, ’s mellynek nyomán földesur, tiszt, és ország egyaránt nyernek , ’s ez az, mi egyedül biztosítani ké­pes a’ földesurat a’ felöl, hogy a’ jószágain működő erők és tőkék a’ tisztnek értelmi erejéig bizonyosan ki fognak használtatni. És az értékeket előállítani kész hangulat a­ tisztnél, azt is szüli még következményül, hogy az értelmi tökéletes bü­lcsén munkálni, csak élete fogytával szünenidik meg.

Next