Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1845-04-22 / 32. szám
536 535 egyik —s pedig nem épen átalános — sajátságán, az elismerésen, a’ háladatosságon, ’s nem egyszersmind a’ hatalmas — ’s pedig csaknem átalános sajátságán— a’ haszonérzeten alapul. Ha ugyanazon tőkék ’s erőkkel okszerűn, szorgalmasan, szóval annyi iparkodással dolgozom, mint mennyivel az életre való, lenni képes egyén önügyeit végezni szokta: nemde bizonyos, hogy erőim ’s tőkéimnek nagyobb sikerét veendem, mint ha azokkal csak kelletlen , csak ollyformán működöm, hogy kivülrőli feddés, megrovás ne követhesse tettemet? — Ha ez áll, mit tagadni nem lehet, úgy áll az is, hogy ugyanazon erő- és tőkemennyiségnek szükségkép több jövedelme, nagyobb haszna leszen szorgalmas, mint rest, vagy legalább kevésbbé szorgalmas kezekben. Ugyde szorgalmas kezek átalában csak azok szoktak lenni, mellyek előre tudják, hogy fáradozásaiknak hasznát, erőmegfeszitésükkel arányban, venni is fogják, ’s ollyanok, mellyek akár egész napon összekulcsolva, akár folytonosan munkában legyenek, csak az’s ugyanegy jutalmát vehetik helyzetüknek, iparkodni átalában bizonyosan nem fognak.—És ha mármost igy elvonva, választásra tétetnék ebbünk a’ dolog, tudom, hogy mindenki az első, a’szorgalmas kezeket óhajtaná jószágai kezelésére, az utóbbiakat messze elkívánva magától; — ’s pedig választásunkra van hagyva valóban, ’s mi alkalmazva mégsem így teszünk, mert azon kezek, miket ápolunk, a’ száztók nélküliek, a’ sikertől nem érdeklettek; azok pedig, miket nem ápolunk, a’ száztollasak, a’ sikertől érdeklett kezek. így vannak az embernek sok ollyatén cselekedetei, mik ugyanazon költség ’s erőráforditás mellett, egy kis okos módosítással hasznosságra nézve, jelentékenyen javíthatók volnának; így vagyunk nevezetesen jószágkezelésünkkel, mit ugyanazon költségek mellett, a’ szártóli, vagyis iparébresztési rendszernek behozatalával nevezetesen hasznosabbíthatnánk. ’Sídé érvén, idejét látnám, röviden leírását adni az olly sokszor említett száztóli rendszer lényegének, mellyel egyébiránt alkalmasint úgy vagyunk, mint a’ fölöttünk világitó, körülünk mindent kifejtő, érlelő nappal, mellyről mindenki tudja ugyan, hogy mi, ’s mégis csak hoszszasb körülírással képes fogalmát meghatározni. A’ száztóli rendszer tehát olly intézmény, melly szerint a’ földesur tiszteinek, az eddigi tiszti kezelés mellett kifejtett tiszta jövedelmen felül kifejtendő ugyan tiszta jövedelmi mennyiségnek, bizonyos arányos részét előre leköti és biztosítja. E’ rendszer a’ földesurnak nem kerül egyébbe, mint mondani: Jószágaim eddigi tiszta jövedelme számitassék ki; tiszteim iparkodjatok jobban mint eddig; gondolkodjatok, tegyetek jobban mint eddig; aludjatok, kényelmeskedjetek kevesebbet mint eddig, ’s én nektek — meghagyva minden eddigi javadalmaitokat, azon összegből, mellyel mostani jövedelmeimnél többet fogtok előállítani, adok minden száz forinttól például ötvenet; ’s ezzel ki van mondva lényege a’ száztóli rendszernek, ’s hiszem, hogy szíves olvasóm, a’ dolgot meglehetősen egyszerűnek találandja, mind a’ mellett, hogy a’ földbirtokosnak az egész jövedelem-magasítás, egy krajczárjába sem kerül, miután ő csak abból ád, mi ezután fakadand a' tisztek nagyobb szorgalma, ügyessége , szóval életre valósága nyomán. A’ száztóli rendszer tehát, ellenében a’ mostani, érdekeket kielégíteni nem képes tiszti rendszernek, egyenesen az érdek elvén alapul, mellynek hatása a’ milly hatalmas, szintolly tartós; alapul annak eszközlésén , hogy mindenki fáradalma arányában részesüljön az előállított értékekből. E’ rendszer e szerint egyesíti a’ tiszt érdekeit a’ földesur érdekeivel, mert mennél több értékeket képes például a’ tiszt előállítani a’ kezei ’s vezérletére bízott tőkék, erők, és saját szellemi ’s testi tehetségeiből, ő is annál nagyobb mértékben teszen szerzeményt saját jobblétére. És épen e körülmény azon nevezetes jelleme e’ rendszernek, mellytől függ főleg hatalma, ’s mellyel a’ száztóli nélküli tisztrendszernél pótolni mi sem képes. Lelke tehát a’száztóli rendszernek az érdek-kielégithetés, más szóval: a’ fáradalmakért igazságos megjutalmaztatás; mi soha sem eszközölhető olly tisztaságban, mint ha mindenkire magára bizatik megjutalmazása, az általa előállított eredmény nagysága arányában. Ennél nem lévén biztosabb mutatója, mértéke mennyitérőségünknek, rosz számítás volna más valamiben keresni akarni jutalmaztatásunk igazságos kulcsát. — A’ körülmény, hogy igy mindenki fáradozása eredményében jutalmazhatja magát, fejti ki emberben ama készültség, ügyesség ’s tenni kész kedvet, melly az önérdekei kielégítésén működő élet alkalmas embernek szokott csak tulajdona lenni, ’s miket hasztalan keresnénk szigorú zsoldért, és puszta kénytelenségböl, bármilly árért is szolgálni kellő egyéneknél. Ekkép a’ száztóli rendszer nem valami összetett nehézkes kivitelű jószágkezelési mód, sőt inkább csak koronája, kiegészítője, tökéletesitője a’mostani tiszti rendszernek; olly intézmény,melly költségbe nem kerül, ’s mellynek nyomán földesur, tiszt, és ország egyaránt nyernek , ’s ez az, mi egyedül biztosítani képes a’ földesurat a’ felöl, hogy a’ jószágain működő erők és tőkék a’ tisztnek értelmi erejéig bizonyosan ki fognak használtatni. És az értékeket előállítani kész hangulat a tisztnél, azt is szüli még következményül, hogy az értelmi tökéletes bülcsén munkálni, csak élete fogytával szünenidik meg.