Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-25 / 16. szám

KIADJA Ötödik év 1 -SO fele» Pesten, február 23én 1845.____________ 16. Szálh. MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM: Mire van a’ földmivelő osztálynak mindenek elött szüksége hazánkban?— Gazdasági egyveleg Bakonyból (Csízeik Sámuel.­)— Gazdasági tudósítások Pestmegye aldunai részéről (Bernát György.) — Jegyzőkönyve a’ dunatiszai társaság VIII. közgyűlésének február 10-kén 1845. (1­éber János.)— Hirdetések.— Gabonaár Mire van a’ föld­mivelő osztálynak, mindenek előtt szüksége hazánk­ban ? — I. A’ mammon embere, az erszény piócza, Ce’ ve­szélyes cast-ja a’ nemzetnek, melly számra azon mér­tékben szaporodik, mellyben hasznos vérpióczáink fogyni kezdenek­, a’ semmitevők tunya serege, a’ gondtalan eszemiszom baráti, e’ kérdésre egy szívvel lélekkel— pénzt fognak kiáltani! ’s fölületesen véve, első pillanatra úgy tetszik, mintha ezen úgynevezett gyakorlati élet embereinek igazuk volna , mivel sza­bályszerű állapotban , ha t. i. sem test, sem lélek nem beteg, minden egyéb anyagi jóllét ’s kényelem végesz­köze a’— pénz. — Igenis , ha pénzt gyűjteni annyit tenne, mint nyáron eprészni, ’s vargányát vagy csi­perkét keresni, vagy ha pénzszerzés alatt valaki azon ritkán megbecsült, ’s azért is többnyire érdemtelen állapotot értené, mellyben a’sors kedvencze mintegy álmában jut örökség, kártya, sorsjáték utján pénzhez, ’s ha e’pénzszerzés-módok akár a’ legrendszeresebbek, akár a’ legbecsületesbek volnának, akkor mi is kezet fognánk az élete’fiaival,’s minden második szavunkkal csak pénzt, mint első dolgot, ’s egyedül üdvözítő ta­lizmánt emlegetnénk barátinknak ’s ellenségeinknek. — De a’pénznem nő gomba gyanánt a’ földből, ’s annak csatornáját nem lehet mint a’ kutforrást bár a’ legelmésebb ’s legizzasztóbb artézi futogatás által fel­találni; azt rendesen fáradsággal, véres verejtékkel kell szerezni; ’s e’ fáradságnak annál nagyobb a’ si­kere, minél nagyobb értelemmel párosul a­ munkásság, vagyis minél jobban értjük a’munkát a’dolog természe­téhez arányozni, ’s minél több ösztönt érzünk, az amúgy is olly rövidre mért időt önmagunk ’s a’ köz­társaság javára értékesíteni.— Ezen értelem, ’s élénk munkássági ösztön alapját pedig az összes nemzetben egyedül czélszerű népnevelés vetheti meg. — Minthogy azonban a’ nemzet, egyes tagjainak szükségképen különböző foglalkozásaihoz ’s hivatásához képest, különféle osztályokból áll, ’s ezek­nek külön, és saját szakbeli ismeretek is szükségesek, — magából értetődik, hogy a’ sajátlagos népnevelés tárgya is két lényeges részre oszlik , t. i. azon képzési ’s oktatási tárgyakra, mellyekben mindenkinek mint embernek egyaránt kell részesülnie; (illyenek az átalános erkölcs- és vallástan, irás és olvasás, világ— és nemzettörténet, természet-és számtan, földleírás); továbbá azon tanítmányokra, mellyek az egyes status­polgárt egyéni hivatásával, ’s annak helyes tel­jesítése módjával ’s eszközeivel megismertetik. Kitűzött kérdésünkre tehát legbensőbb lelki meg­győződésünk szerint oda nyilatkozunk, hogy valamint az összes nemzetnek, úgy különösen a’földmivelő osz­tálynak hazánkban mindenek előtt nevelés, ’s pedig átalános elemi, ’s külön szakbeli nevelés

Next