Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)

1845-09-27 / 78. szám

1288 1287 (excrementum) a’ második egészen különböző nemű növénynek még tápszerül szolgálhatnak. Ámde e’ véle­ményt ’s annak a’ váltógazdaság elméleti fejtegetésére alkalmazását közelebbről tekintve, kitűnik, mennyire elégtelen sőt ferde az. Átmegyünk tehát egyenesen a’ váltógazdaságnak azon theoriájára, m­elly a’ váltógazda­ság tüneményeit — a’ tudománnyal ’s különösen a’ vegy­tannal öszhangzásban — megfejteni képes. Ha feltesszük, hogy a’ váltógazdaság czélszerű­­ségének okát csak abban kell keresni, miszerint a’ nö­vények a’ földből bizonyos tápanyagokat nem egyforma mennyiségben vesznek fel, úgy a’ váltógazdaság min­den tüneményei meg vannak fejtve, ’s ki van egyszers­mind mutatva a’ lehetőség, a’ váltógazdaságot tetszés szerint intézni, sőt egészen ki is kerülni, ha elmellő­­zését a’ gazda bármi oknál fogva kivánatosbnak látná. — Itten olvasóinkat egyszerűen csak azon — általunk világosan bebizonyított — tényre emlékeztetjük, mi­szerint különböző növények nemcsak mennyiségre, ha­nem minőségre is különböző földalkrészeket kívánnak, ’s hogy e’ földalkrészek a’ növény kifejlődésére átalá­­ban nélkülözhetlenek. Ámde ha mindez így van, úgy világos, mikép nagyon könnyen képzelhetjük magunknak azon esetet, mellyben valamelly növény csak azért nem képes díszleni, mert a’ neki kiváltkép szükséges földalkrészeket valamelly más előnövény (mellynek körülbelöl szint azon földalk­­részekre volt szüksége) a’ földből már kiszívta. Ha te­hát például olly szántóföldet veszünk fel, mellynek ter­mőrétege épen csak annyi ’s olly minőségű sókat tar­talmaz, mennyi ’s miilyen egyetlenegy búzaaratásra e­­légséges, úgy magától értetődik, hogy ottan egyszeri búzaaratás után másodszor is búzát termeszteni nem le­het. A’ föld a’ jelen pillanatra (az első búzaaratás által) teljesen ki van merítve, ’s az ollyan marad mindenkorra, sőt minden más növényre nézve, ha elmállani képes alkrészekkel nem bír, vagy mesterségesen el nem lát­tatik olly anyagokkal, mellyeknek a’ földben jelen kell lenni, hogy rajta növények tenyészhessenek. Egyébiránt aligha adhatja elő magát olly eset, hogy a’ föld, (mellyben a’ különféle szükséges sók termé­szetesen jelen voltak) bármilly növény aratása által annyira kimerüljön, hogy benne teljességgel ne ma­radjon semmi; sőt inkább a’ valóságban sokkal gyako­ribb eset az, hogy a’növények táplálására alkalmas sók a’ földben nagyobb mennyiségben fordulnak elő , mint mennyi egy bizonyos növény aratásának előállítására felmegyen, ’s hogy e’ különféle sók vegyaránya is más a’ földben, mint a’ learatott növény hamujában vizsgá­­láskor mutatkozik. Megtörténhetik tehát, hogy illy föld­minőség mellett valamelly szántóföld egy második bú­zaaratás előhozására sem mennyi­, sem minőségre néz­ve elegendő földalkrészekkel nem bír, miért is azt bú­za alá terméketlennek kell neveznünk; azonba egy jó lóher­, vagy körülmények szerint répa-aratás előhozá­­sára még tökéletesen elegendő földalkrészekkel van el­látva , következéskép répa vagy lóher alá nincsen ki­merítve. Kalásznövény (mindennemű gabona) tehát egy ’s ugyanazon szántóföldön 2, 3, 4, sőt többször is ter­­mesztethetik egymás után, ha különben a’ második, harmadik, 's még többszöri gabonaaratás megtermésére szükséges földalkrészek a’ termőrétegben jelen vannak, ’s világos, hogy ha az egyenesen a’ kalásznövények­nek szükséges földalkrészek mennyisége akár a’termé­szettől, akár mesterséges meghordás következtében ki­­meríthetlen, — illy földön ugyanazon növényből a’ köz­vetlenül egymás után következő lehetséges aratások számának is végtelennek kell lenni; következőleg itt a’ váltógazdaság egészen felesleges, legalább a’ föld ré­széről nem szükséges. Ámde mi a’ kalásznövényekre nézve áll, változott földminőség mellett természetesen illik minden egyéb mezőgazdasági növényre is, ’s le­hetséges, hogy a’ dohány ’s effélék, — mikről tudjuk, hogy a’ földet máskép veszik igénybe, mint a’ gabna­­nem­űek, — hasonlókép szakadatlan sorban termesztet­­hetnek egy ’s ugyanazon földön , ha a’ dohány vagy e­­gyéb növény kellő kifejlődésére szükséges földalkrészek végtelen mennyiségben léteznek a’ földben akár a’ ter­mészettől , akár pedig folytonos meghordás, tehát mes­­terség következtében. E’szempontból indulva ki, sokat világosabban lá­tunk , mint eddigelé. Átlátjuk különösen, hogy föld— soványító növény az, melly aránylag más növényekhez sok életműtlen vagyis földalkrészeket vesz fel magába ’s kell felvennie, hogy jól tenyészszen; magától érte­tik egyébiránt, hogy koránsem szükséges valamelly nö­vény tökéletes kifejlését, csírázástól kezdve magba me­netelig, vigyázgatni, annak megtudására, valljon az földsoványitó növény-e vagy sem ? hanem erre sokkal biztosabban reá vezethet az illy növény hamualkrészei­­nek vegytani vizsgálata. Azon eset adhatja elő magát p. o. hogy valamelly eddigelé még ismeretlen növény ajánltatik növelésre bármi oknál fogva , ’s hogy növe­lését olly földön kisértik meg, mellyröl hasonlókép nem tudatik, valljon bir­e azon földalkrészekkel, m­ellyek a’ kérdéses növény díszletére szükségesek. Illy hely­zetben igen könnyen megtörténhetnek, hogy a’ szer­zett gyakorlati tapasztalások az uj növényt földsoványi­­tónak tüntetik elő, holott mások tapasztalása szerint, kik azt másnemű földön próbálák termeszteni, nem föld— soványitónak bizonyodott be. Ekkor azután a’ mellette és ellene szólló állításoknak, jóllehet valamennyi mind tapasztalásból indul ki, ’s az a’feletti habozásnak, valljon

Next