Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)
1845-09-27 / 78. szám
1288 1287 (excrementum) a’ második egészen különböző nemű növénynek még tápszerül szolgálhatnak. Ámde e’ véleményt ’s annak a’ váltógazdaság elméleti fejtegetésére alkalmazását közelebbről tekintve, kitűnik, mennyire elégtelen sőt ferde az. Átmegyünk tehát egyenesen a’ váltógazdaságnak azon theoriájára, melly a’ váltógazdaság tüneményeit — a’ tudománnyal ’s különösen a’ vegytannal öszhangzásban — megfejteni képes. Ha feltesszük, hogy a’ váltógazdaság czélszerűségének okát csak abban kell keresni, miszerint a’ növények a’ földből bizonyos tápanyagokat nem egyforma mennyiségben vesznek fel, úgy a’ váltógazdaság minden tüneményei meg vannak fejtve, ’s ki van egyszersmind mutatva a’ lehetőség, a’ váltógazdaságot tetszés szerint intézni, sőt egészen ki is kerülni, ha elmellőzését a’ gazda bármi oknál fogva kivánatosbnak látná. — Itten olvasóinkat egyszerűen csak azon — általunk világosan bebizonyított — tényre emlékeztetjük, miszerint különböző növények nemcsak mennyiségre, hanem minőségre is különböző földalkrészeket kívánnak, ’s hogy e’ földalkrészek a’ növény kifejlődésére átalában nélkülözhetlenek. Ámde ha mindez így van, úgy világos, mikép nagyon könnyen képzelhetjük magunknak azon esetet, mellyben valamelly növény csak azért nem képes díszleni, mert a’ neki kiváltkép szükséges földalkrészeket valamelly más előnövény (mellynek körülbelöl szint azon földalkrészekre volt szüksége) a’ földből már kiszívta. Ha tehát például olly szántóföldet veszünk fel, mellynek termőrétege épen csak annyi ’s olly minőségű sókat tartalmaz, mennyi ’s miilyen egyetlenegy búzaaratásra elégséges, úgy magától értetődik, hogy ottan egyszeri búzaaratás után másodszor is búzát termeszteni nem lehet. A’ föld a’ jelen pillanatra (az első búzaaratás által) teljesen ki van merítve, ’s az ollyan marad mindenkorra, sőt minden más növényre nézve, ha elmállani képes alkrészekkel nem bír, vagy mesterségesen el nem láttatik olly anyagokkal, mellyeknek a’ földben jelen kell lenni, hogy rajta növények tenyészhessenek. Egyébiránt aligha adhatja elő magát olly eset, hogy a’ föld, (mellyben a’ különféle szükséges sók természetesen jelen voltak) bármilly növény aratása által annyira kimerüljön, hogy benne teljességgel ne maradjon semmi; sőt inkább a’ valóságban sokkal gyakoribb eset az, hogy a’növények táplálására alkalmas sók a’ földben nagyobb mennyiségben fordulnak elő , mint mennyi egy bizonyos növény aratásának előállítására felmegyen, ’s hogy e’ különféle sók vegyaránya is más a’ földben, mint a’ learatott növény hamujában vizsgáláskor mutatkozik. Megtörténhetik tehát, hogy illy földminőség mellett valamelly szántóföld egy második búzaaratás előhozására sem mennyi, sem minőségre nézve elegendő földalkrészekkel nem bír, miért is azt búza alá terméketlennek kell neveznünk; azonba egy jó lóher, vagy körülmények szerint répa-aratás előhozására még tökéletesen elegendő földalkrészekkel van ellátva , következéskép répa vagy lóher alá nincsen kimerítve. Kalásznövény (mindennemű gabona) tehát egy ’s ugyanazon szántóföldön 2, 3, 4, sőt többször is termesztethetik egymás után, ha különben a’ második, harmadik, 's még többszöri gabonaaratás megtermésére szükséges földalkrészek a’ termőrétegben jelen vannak, ’s világos, hogy ha az egyenesen a’ kalásznövényeknek szükséges földalkrészek mennyisége akár a’természettől, akár mesterséges meghordás következtében kimeríthetlen, — illy földön ugyanazon növényből a’ közvetlenül egymás után következő lehetséges aratások számának is végtelennek kell lenni; következőleg itt a’ váltógazdaság egészen felesleges, legalább a’ föld részéről nem szükséges. Ámde mi a’ kalásznövényekre nézve áll, változott földminőség mellett természetesen illik minden egyéb mezőgazdasági növényre is, ’s lehetséges, hogy a’ dohány ’s effélék, — mikről tudjuk, hogy a’ földet máskép veszik igénybe, mint a’ gabnaneműek, — hasonlókép szakadatlan sorban termesztethetnek egy ’s ugyanazon földön , ha a’ dohány vagy egyéb növény kellő kifejlődésére szükséges földalkrészek végtelen mennyiségben léteznek a’ földben akár a’ természettől , akár pedig folytonos meghordás, tehát mesterség következtében. E’szempontból indulva ki, sokat világosabban látunk , mint eddigelé. Átlátjuk különösen, hogy föld— soványító növény az, melly aránylag más növényekhez sok életműtlen vagyis földalkrészeket vesz fel magába ’s kell felvennie, hogy jól tenyészszen; magától értetik egyébiránt, hogy koránsem szükséges valamelly növény tökéletes kifejlését, csírázástól kezdve magba menetelig, vigyázgatni, annak megtudására, valljon az földsoványitó növény-e vagy sem ? hanem erre sokkal biztosabban reá vezethet az illy növény hamualkrészeinek vegytani vizsgálata. Azon eset adhatja elő magát p. o. hogy valamelly eddigelé még ismeretlen növény ajánltatik növelésre bármi oknál fogva , ’s hogy növelését olly földön kisértik meg, mellyröl hasonlókép nem tudatik, valljon bire azon földalkrészekkel, mellyek a’ kérdéses növény díszletére szükségesek. Illy helyzetben igen könnyen megtörténhetnek, hogy a’ szerzett gyakorlati tapasztalások az uj növényt földsoványitónak tüntetik elő, holott mások tapasztalása szerint, kik azt másnemű földön próbálák termeszteni, nem föld— soványitónak bizonyodott be. Ekkor azután a’ mellette és ellene szólló állításoknak, jóllehet valamennyi mind tapasztalásból indul ki, ’s az a’feletti habozásnak, valljon