Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)

1845-10-25 / 86. szám

141ß 1415 savalakban ismét a’ légkörbe kerül, honnan azt a’ nö­vények hasonlókép szénsav-alakban kapták eredetileg. A’ legenytartalmas nüvényalkrészek jegenye, miután a’ táplálás czéljának megfelelt, hasonlókép kikend az állati testből a’huggyal, hugyany-, hugysav- ’sav. alakban; felelemzés utján könlegeggé (Ammoniak) változik, ’s utoljára megint a’ légkörbe oszlik , honnan azt a’ növé­nyek eredetileg szinte künlegeg­ alakban vették. Így te­hát mind az, mit a‘ növények a’ légkörből kaptak, vég­re megint a’ légkörbe kerül vissza. Azon alkrészek el­lenben, mellyeket a’ növény a’ földből vett fel, ’s m­el­­­lyek a’növényi táppal az állati testbe kerültek, két rend­re oszlanak; ollyanokra t. i. mellyek a’ bélcsatornán minden változás nélkül keresztül menvén, az állati test­ből min­­ganéj­at kiiir­lelnek , — és ollyanokra, mellyek az áthasonlitás utján vérré válnak,’s az állati test közelebbi alkrészeit p. o. a’csontállományt ’sat. képezni segítik, ’s folytonos anyagváltoztatásnál fogva a’ huggyal ismét kiválasztatnak. Ha tehát az élő állatok ganéjlatát és hu­­gyát összegyűjtjük, úgy elvégre mindazon életműben alkrészek birtokába jutunk, mellyeket a’növények föld­ből vesznek fel, ’s mellyeket azután ekkép a’ földnek megint visszaadhatunk. Ugyanez áll azon növények­­vagy növényrészekre nézve is, mellyek egyenesen emberi tápul használtatvák fel. — A’ mi pedig végtére a’ learatott növények azon részeit illeti, mellyek sem emberi sem állati táplálékul nem forditatnak, ezek, vagy inkább a’ bennük foglalt hamualkrészek sem vesznek el, hanem ezeket szinte összegyüjthetni, ’s a’ szántóföldre lehet visszahordani, ’s e’ tekintetben teljességgel mind­egy akár mire használtattak a’ növények. Mindezekből kitűnik, hogy a’ ganéjlat és b­ugy, valamint minden egyéb állati hulladék (csont ’s a’ t.), úgy nem különben a’ nem állati vagy emberi táplálékul, ha­nem bármi más czélra fordított növényrészek (szalma ’s a’ t.) használatát kell a’ legtermészetesb trágyázásnak tekinteni, mert ez legegyszerűbb mód arra, hogy a’ földből a’ termések ’s aratások által kizsarolt anyagok abba ismét visszakerüljenek, ’s igy annak termő ereje fenntartathassék. És ha a’ puszta tapasztalás utján a’ trá­gyázásra nézve nyert eredményeket vesszük , ezek tö­kéletesen megegyeznek az elméleti következtetéssel, mert tapasztalás szerint már évezredek óta ugyanazon anyagok (ganéj, hugy, szalma) használtatnak trágyázás­ra a’ legjobb sikerrel. — Egyébiránt tudományos ala­kot a’ trágyázás theoriája csak a’legújabb időben kapott, mert eddigelé az uralkodott televény-theoriánál fogva a’ trágyázás leglényegesebb hatását abban vélték rejle­­ni, hogy trágya által nyerik a’ gazdasági növények a­ szükséges szénenyt és legényt, holott ezen elemek a’ légből, nem pedig a’ földből kerülnek a’ növénybe, úgy hogy a’ trágyázásnak csupán a’ föld- vagyis hamualk­részeket kell előállitnia. — Annyi minden esetre bizo­nyos, hogy a’ trágya hatását tudományos szempontból véve a televény-theoriából megfejteni nem lehet, ’s hogy a’ trágya hatása helyes értelmet csak akkor nyer , ha a’növények hamvaik részei kellő figyelemre vétetnek, ’s épen ez teszi az uj theoria alapját. Ez oknál fogva ne legyen t. olvasóink előtt különös, ha a’ trágyázás uj theoriája szerint a’ trágyának eddigelé szokásban volt definitiójától, valamint a’ trágyának eddigi felosztásától (tápláló és ingerlő trágya) is eltérünk. Az uj theoria nem ismer ingerlő, hanem csak tápláló trágyát; felosz­tását pedig leghelyesebben véljük a’ szerint rendezni, a’ mint a’ trágyaszerek a' természetnek kiváltkép nö­vény- , állat- vagy ásványországából erednek. I) Növényi trágya­— Ha trágya alatt azon a­­nyagokat kell értenünk, mellyekkel valamelly föld, hol gazdasági növényt akarunk termeszteni, mesterségesen meghordandó azon oknál fogva, mert benne a’növény­nek szükséges hamualkrészek teljesen vagy részint hi­ányzanak , — úgy növényi trágyának azt kell nevez­nünk, m­ellynek előállítására növényeket, vagy ezeknek bizonyos részeit kell használnunk; és itt háromféle eset adja magát elő : vagy t. i. egész növényeket ’s növény­részeket fordítanak e’ végre még l­ris (zöld) állapotban (zöld trágya), vagy akkor használják a’ növényeket ’s növényrészeket, midőn azok kisebb nagyobb mérték­ben elkorhattak vagy elrothadtak (televény-trágya), vagy pedig csak a’ növényállomány teljes felelemzése után hátramaradt hamualkrészeket veszik (hamutrágya). a­ Zöld trágya. — Ezt nagy kiterjedésben nem épen gyakran használják , vagy ha igen , úgy e’ végre bükkönynél alig vesznek mást; a’bükkönyt t. i. elvetik ugarba, ’s mielőtt magja megért, ismét leszántják. — A’ mezőgazdák a’ zöld trágya előnyei iránt különböző véleményben vannak, m­ert a’ reáfordított munkát és költséget a’ ké­sőbbi termés eredményei számos tapasz­talatok szerint koránsem fedezik ; de abban mindnyájan megegyeznek , hogy a’ zöld trágya a­ televény képző­dését előkészíti, ’s csak ez által bir a’ későbbi termé­sekre kedvező hatással.­­ Azonban a’ zöld trágyának valószínűleg még egyéb előnye is van, mert nem te­kintve azon körülményt, hogy a’ bükköny ugar­ás ideje alatt vettetik el, tehát olly időben, midőn a’ föld már különben is gazdagodik az elmállás következtében bizo­nyos földalkrészekkel, mellyek a’ későbbi gabonater­mésre jótékonyan hatnak; sőt nem tekintve azt sem, hogy a’ bükköny-szemek által nem megvetendő men­­­nyiségű hamualkrészek kerülnek a’ szántóföldbe, mik szinte gazdagítják a’ földet, ’s a’későbbi gabonater­mésre , kivált vilsav-tartalmuknál fogva hasznosak le­hetnek, — mindezeket nem tekintve, van még egy kö­rülmény, melly a’ föld termékenységét lényegileg nö-

Next