Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)

1845-11-08 / 90. szám

1481 1482 A’ víznek öntözésrei vezetésénél főelvül tartandó, az esetbeli lehetőleges gazdálkodás; azon kell lenni, hogy vizszinünket lehető magosságban megtarthassuk. Ez okból minden ároknak csak annyi esetet kell adni, mennyit a’ víznek folyásbai tétele megkíván. Ez azon pont, mellynél a’ nem eléggé jártas öntözök, a’ legnagyobb nehézségekre bukkannak. Szükséges a’ vízzel is lehetőleg gazdálkodni, ’s mindenkor csak annyit kell alkalmazni, a’ mennyi épen az öntözés alatti térnek megöntözésére, de gazdag megöntözésére kívántatik. Tapasztalás szerint természetes csergetésnél egy — másodperczenkinti — köbláb vízzel, két 1200 □ holdnyi tért lehet megöntözni. E’ szerint, ha öntözésünk nyolczad napos forgáson alapulna, egy köbláb viz 16 holdnyi térnek termékenységét biztosítja ’s idézi elő. — Gyakran megtörténik, hogy körülményeink kedvezésénél fogva több olly téreink kínálkoznak, mellyek az öntözésrel képesítést elfogadják, ekkor az az első kérdés, hogy mellyik térünknél kezdendő meg az öntözési javítás. Felteszem, hogy itt csak rétek és olly térekről van szó, mellyek nagyon könnyen rétekké változtathatók, noha az öntözést más miveleteknél is szintolly jó sikerrel lehetne alkalmazni. Feljebbi körülmények között igen természetes aztán, hogy olly egyének, kiknek a’ dologban elég tapasztalásuk nincsen, az öntözési jótéteményt legelőször is kedvencz tereiknek akarják juttatni, p. o. a' vízhez legközelebb fekvő egyenes és legjelesebb minőségű réteiknek; ez azonban számos esetekben igen nagy hiba volna. Öntözéssel számos, természetnél fogva száraz, kopár, homokos, vagy kavicsos térnek termékenysége egyenlőségre emelhető a’ legjobb rétek termékenységével. Az illy térek jövedelmezése hasonló javítások által tán meghússzorozható, mialatt a’ már természetnél fogva termékeny térek soha annyira meg nem fizethetik a’javítást. — Van még egy neme a’ téreknek, mellyeken öntözés által nagyobb sikert lehet előállítani, mint bármilly egyéb földnemeknél, kivéve a’ feljebb felhozottakat ; ezek a’ tökéletesen kiszárított, ’s elegendő lejtősséggel ellátott mocsár-rérek. E’ térek közönségesen igen alkalmasak lévén a’ kiaszásra, ha rájuk viz vezettetik, hihetlenül szép eredményeket nyújtanak. Sok esetben tehát tanácsos lehet inkább tovább vezetni a’ vizet, hogy hasonló téreken alkalmazhassuk azt. Ha bőségben van a’ viz, ’s a’ jó minőségű tereknek is elégségesen juttatható, úgy természetes, hogy ezek is megöntöztetnek. Ha egyszer a’ viz odáig elvezettetett, hol azt használni szándékozunk, okszerű, különösen ha annak nem nagy mennyiségét bírjuk, eleinte csak kis téren kezdeni meg az öntözési javítást. Egy két évi tapasztalás legbiztosabban meg fog tanítani arra, hogy öntözésünkkel — tekintve a’ nyári legalantabbi vízállásokat — mennyire terjeszkedjünk. Czélszerübb volna ugyan, a’ vízmennyiséget, mellyel az öntözésre használandó patak bir, előlegesen kipuhatolni, de erre már szélesebb ismeretek szükségesek. — Egyébiránt, ha a’ viz csupán csak télen lenne is használható, mégis olly hasznos és tartós vállalkozás marad az öntözés , hogy a’ kivitelt megérdemli. Azon esetekben, hol a’ téli öntözés lehetséges, a’ nyári vízállást is lehet öntözésre használni, noha amúgy önmagában nevezetesb siker előállítására nem volna elégséges. Illy öntözések azonban soha sem mérkőzhetnek ama nevezetes értéknövekvéssel, mellyet bizonyos térnek folyvásli öntözhetése előidézni szokott. A’ víznek a’ rét felületéni szétosztása végett kis öntöző árkok készítetnek, mellyek a’ szerint, a’ mint inkább és inkább elágaznak, mindig keskenyebbek lesznek; ’s az öntözés alatti tér fekvéséhez képest, vagy a’ vizvezető íőárokból, vagy pedig csélszerübben egy más vizosztó árokból kapják vizüket, melly utóbbi akkép vonandó, hogy az minden öntöző árkokat vízzel ellásson. E’ kis árkok vagyis folyányok csak épen annyi esetet kapnak, a’ mennyi arra nézve szükséges, hogy a’ viz végig futhassa , egyszersmind igen sekélyek legyenek; fenekük csak igen kevéssel fekhetik alább a’ földszin vonalánál. Gyakran szükséges irányukban megtörni őket, hogy a’ kellő magasságon megmaradhassanak. — Földkimélés tekintetéből az öntöző folyányok igen szükekre készítetnek; készítésükhöz legalkalmasban használtatnak az e’ czélra feltalált réti széles fejsze ’s négyszöges vaslapot. A’ víznek kiömlése gyepdarabok berakása által szokott eszközöltetni a’ vizosztó árokból az öntözőkbe, és ezekből a’ rétfelületre. — Miután a’ viz egyik öntöző árokból kieresztve, az ez alatt fekvő tért megöntözte , rendszerint egy másik — szárító árok által összegyüjtelik, melly ismét az ez alatt fekvő térnek öntöző árkává válik, ’s igy tovább mindaddig, mig a’ viz a’ rétnek legalantabb fekvő részét eléri. E’ csergetési módnál, melly lejlágyinak (Hangban) neveztetik, ’s melly főleg nagy hajlással bíró területeken alkalmas, minden száritó árok egyszersmind öntöző árka az alatta fekvő térnek. Más esetekben a’ szárító árkok külön rendszert képeznek, függetlenül az öntöző árkoktól, mellyeknek akkor akkép szükség elosztva lenniök, hogy az öntözött térről jövő öszszes vizet, mihelyt az hatását megtevő, felvegyék, ’s abból mit sem hagyva hátra, a’ rétről levezessék. Utóbbi tekintet nehézségül a’ homorágyas öntözési rendszernél (Rückenbau) szokott gyakran előfordulni, melly többnyire olly helyezetekben alkalmaztatik, mellyeknek alig van esetük. E’ rendszernél az összes öntözen-