Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)

1845-11-19 / 93. szám

1529 1530 korukig munkabért kapni nem fognak; azonban részint hogy a’ szorgalomnak ’s jó erkölcsnek kedves gyümöl­csét már gyenge korukban aratni kezdjék; részint, hogy a’ tisztességes utáni vagyonszerzés örömét ízlel­jék, évenkint nehány rendbeli pénzjutalom fog közöttük a’ közvizsgálat alkalmával kiosztatni, m­elly az intézet pénztárába tétetvén, pályájuk becsületteli bevégzése után fog kamatostól kezükbe adatni. Megjegyeztetvén, hogy az illy jutalom olly esetben, midőn a’növendék idő előtt lép ki az intézetből, vagy onnan tetemes vét­ke, vagy jobbíthatlansága miatt elküldetik, ki nem a­­datik , hanem hasonló jutalmazások, vagy elnyomoro­­dott növendékek nyugdíjazása tőkéjévé fog fordítatni. — A’ 18 évet elért növendékek bére mennyiségének meghatározásában azoknak ügyessége és alkalmatos volta fog iránymértékül szolgálni; ez azonban kevesebb nem leend, mint a’ mennyi hasonló korú növendékek­nek e’vidéken közönségesen fizettetni szokott. A’mun­kabérek benntartására ’s kamatozására nézve az a’ sza­bály áll, mi feljebb a’ jutalmakra nézve határozva van ; a’ kiérdemlett munkabérek és jutalmak közt azonban az a’ különböztetés tétetik, hogy ha valamellyik már bért hozó növendék a’ kitűzött 22 év betöltése előtt kilépne is az intézetből, a’ kiérdemlett munkabér neki kifizet­tetik ; az előbb netalán javára irt jutalmakra azonban számot az i­lyen sem tarthat; ’s épen csak ennyiben határoztatik minden kényszerítő eszköz, mellyet az in­tézet a’ szabályszerinti időnek kitartására nézve növen­dékei irányában használhat. A’ növendéknek közvetlen kezelése alatt álló sa­­ját vagyont (a’ feljebb már érintett ruházatiakon kívül) bírni nem szabad. Ha azért megtörténnék, hogy egyik vagy másik e’ pályája folytán örökösödés vagy ajándék útján vagyonhoz jutna, azt az intézet fogja az ő javára kamatozólag kezelni; azon esetben pedig, ha örökösö­dön vagyona az illető tiszti gyámhivatal által kezeltet­nék, a’ felett az intézet, mint az árva személyének gyámja, őrködendik. A’ pályájukat dicsérettel bevégzett növendékeket az intézet az addig megtakargatott pénzüknek kiadása mellett érdemlett bizonyítvánnyal ellátván, tehetségük­hez mért külszolgálat vagy alkalmazás nyerése végett, tőle kitelhetőleg ajánlani, kötelességének ismerendő. Másodszor: A’ nevelő ’s igazgató. A’ növendé­kek felett mondottakból önként kifejlik , miket kíván az intézet őket illetőleg a’ nevelőtől; kifejlik, hogy az intézet lelke a’ nevelő , de kifejlik az is, hogy a’ ne­velő az intézetnek rabja lesz, ’s annak minden idejét szentelni tartozik. — Neki, hogy taníthasson , minden eddigi előkészülete mellett is szünet nélkül tanulnia kell, különösen folytonos studiumnúl venni az emberi lelket, melly nélkül az egésznek csak gépi ábrázalja leendne. Neki, hogy sikerrel működhessék, a’ szere­tet elvéből kell kiindulni, ’s minden cselekvéseit erre visszavinni; legyen ö a’növendékeknek barátjok, é­­des atyjok , kinek dorgálásait szelídség vezérli; járjon előttük saját példájával az igazság-szeretetben, a’ tö­kéletességre , mint fő czélra törekvésben, ’s az elő­forduló akadályokkali küzdésben, kitartásban, így ad­hat ö csak éltet azon eszmének, miszerint mi a’ nö­vendékeket az intézet czéljaival, és egyszersmind esz­közeiül tüzénk ki, így formálhat csak ügyes, jó és boldog embereket, hogy általok ismét visszahatólag egy virágzó kis intézetet teremtsen. E’ nézetünkben felül említett Gönczi Pál velünk teljesen osztozván, vállalata nehézségétől vissza nem ijedve, kötelezi magát ezen elveknek életbe léptetésé­re , ’s az intézetnek ezek szerinti kormányzására, nyilvánítván ’s jelen alapítási oklevélbe iktattatni kíván­ván, hogy mivel különben is minden vágya oda volt eleitől fogva irányozva, hogy mellőzve a’ hozzá hason­ló sorsú ifjak által közönségesen választatni szokott pályákat, valahol kedvező körülmények közt állítandó népiskolát taníthasson , vezethessen, magára nézve ez intézettek foglalkozást feláldozásna­k épen nem tekinti. Mi viszont arra kötelezzük e irányában magunkat, hogy neki alkalmas lakáson, ’s egyszerű, de tisztességes é­­lelmezésen, vagy nősülése esetére elegendő nyers terményeken kívül első évben 200 ./• kétszáz pftot olly móddal fizetünk, hogy e’ fiz­etés négy egymást köve­tő években 25 pfttal neveltetvén, négy évek elmúltá­val állandó fizetése 300 ./­ háromszáz pftból álljon, sőt hogy érdekét saját érdekünkkel annál inkább összekös­sük, őt a’ bejövendő tiszta haszonnak is részesévé tesszük olly formán, hogy ha az intézet a’ tisztán jö­vedelmező állapotot eléri, abból ö tíz század bért húz­zon; melly procentuatió azonban mindaddig takarék­­pénztárban tartalik, m­ig a’ nevelő a’ jövedelmezés kezdetétől számítandó öt évet az intézetben el nem töl­tené , ’s ezen évek eltelése előtt csak halála esetében fog családjának kiadatni. Tiszta hasz­on név alatt pedig értetik azon jövedelmi összeg, melly az ingatlan jó­szágban fekvő töke 5 °/# kamatja, az épületek 8 °/05 ’s az utteasilék 12 °/o romlás dija, ’s az intézet fenntar­tására fordított évi költségek leszámítása után évenkint fennmarad. A’ nevelő az intézetnek egyszersmind kormányzó­ja is lévén , s tőle függ közvetlenül az intézetben szol­gáló minden cselédség is. Ő viszi az intézet számadása­it. Valamint a’ növendékek könyvét is, mellybe a’ nö­vendékek személyét, vagyonát, magok viseletét ’s a’t. illető jegyzetek időről időre híven beviendök lesznek. Harmadszor: A’ nevelő segéde ’s idővel segé­d

Next