Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)

1846-03-26 / 22. szám

365 366 kérdés: valljon mindenkinek mindenütt, a’ hon min­den vidékein (a’ mint kevés kivétellel lehet tapasztalni) a’ szarvasmarha és lótenyésztés elhanyagolása mellett vagy épen azoknak kiszorításával, státusgazdasági te­kintetben átalában, de egyes földbirtokosok ’s különö­sen az úrbéri telken lakó adózókra nézve hasznos-e a’ birkatartás vagy sem? Mielőtt e’ tárgyra vonatkozó, leginkább tapasz­taláson épült, a’ közéletből merített, (sokak előtt meg lehet hibás) nézetimet röviden ’s avatatlan tollammal előadnám, előre is kérem a’ szives olvasót, hogy félre ne értsen, ’s állításomat balra ne magyarázza, mintha én a’ birkatenyésztés vagy annak előmenetele ellen szót emelni, és a’ marhatenyésztés mellett kiválólag aman­nak rovására agitálni akarnék *), koránsem, hisz ma­gam is csekély birtokomhoz aránylag birkatenyésztő voltam, vagyok jelenleg, ’s kívánok maradni is. — Tudvák előttem azon akadályok is, mik a’ szarvas­marhatenyésztést más egyebekkel együtt bilincsben tartják; jól tudom, hogy népnevelés, az okszerű gaz­dálkodási ismereteknek a’ köznép közti terjesztése, közlegelők elkülönözése, földek tagosítása, állatorvosi rendőrség, a’ só árának leszállítása, vagy legalább ol­*) Értekező, noha szarvasmarhatenyésztésre alkalmas birtoka nincs, mindazáltal szarvasmarhát folytonosan tenyésztett és tenyésztet, ’s bátran állítja , hogy mind a’ mellett is, hogy azokat évenkint fűbér-fizetés mellett kénytelen nyaraltatni (mi már elég akadály), továbbá a’ közelebbi években dühöngött marhadög következésében szinte ne­hány darab elveszett, ezenkívül gazdasága folytatására szükséges ökrökkel, házi szükségére tejelő tehenekkel mindenkor ellátva volt,­­mi méltó tekintetet igényel, mert mi sok bajba, költségbe kerül a’ vásárokra való vitel, és csak szerencsétől függ, többnyire a’ jó vásár­lás­ a’ szaporulatból nem megvetendő hasznot látott — és 10 évek alatt, nem számítván az évenkénti mustrá­­lást nemcsak időre, hanem testalkat és más fogyatkozás miatt, a’ befogott tinókat, szarvasmarháinak száma három annyira szaporodott. A’ birkatenyésztésnél, ámbár 10 év alatt bárányai, egyedül a’ múlt évet kivéve, szerencsésen felneveltettek, birkáit rendkívüli dög nem érte, a’ na­gyobb gond, felügyelet, jobb takarmány nem hiányzott, mindazáltal a’ szaporulatra nézve koránsem mutathat ki hasonló eredményt. De azért tenyészt birkát, mert ennek tenyésztése megállhat a­ szarvasmarha tenyésztése mellett, hanem valamint szabályul tűzte ki magának kis gazda­sága körében: kevesebbet inkább jól tartani, mint többet (sokat úgy sem lehet) roszul, azonképen birkái szapo­­rithatása végett, mire nézve pedig a’ gyapjúnak mostani kelendősége és jó ára némi részben jogosítanák is — a’ szarvasmarhatenyésztést háttérbe szorítani nem fogja, mert ennek is megvannak bizonyos hasznai, ’s mert nem mind arany a’ mi fénylik, és egykét nem kedvező viszo­nyok közt a’ birkatenyésztést intensive ’s extensive túl­ságosan űzött gazdának jövedelme könnyen veszélyez­tetve van. — B. G. csókban szerezhető állatsó készítése, a’ husárszabás megszüntetése, jutalmak osztogatása, a’ marha- ’s ló­tolvajoknak, csak szigorúbb rendőrség által eszközöl­hető megritkitása nélkül, (kik a tempóra, a mores! né­­melly alföldi megyékben még pártoltatnak) a' marha­tenyésztés hazánkban nagy előmenetelt nem tehet, de azért meg vagyok győződve, hogyha addig is, míg ha­zánkban ezen igék megtestesülnek, czélszerű gazdál­kodás mellett, ott, hol szarvasmarhát, lovat haszonnal lehet tenyészteni, ezeknek elhanyagolásával nem e­­gyedül vagy túlságosan birka, hanem ezzel együtt vagy e’ nélkül is, a’ szarvasmarha nagyobb gonddal, szorgalommal tenyésztetni fog, úgy mind a’ kettőnek, különösen pedig a’ szarvasmarha tenyésztésének gya­rapodni kell; ’s nehány évek múlva a’ szántóvetö eké­je ’s szekere előtt annyi nyomoru csigabuga ökröt, elcsenevészett lovat, bizonyosan nem fogunk látni, mint most. A’ földmivelés legfontosabb státusgazdasági tárgy, ugyde a’ földnek kellő megnövelésére marha vagy ló, még pedig tagba szakadt izmos marha vagy ló szük­séges, (mig t. i. gőzekéink nem lesznek), a’ szántó­vetö tehát ezeket nem nélkülözhetvén, azon kell len­nie, hogy erős szarvasmarhát vagy lovat tenyésszen ; ámde ha azon lapályos, vizenyős legelőkön, mik in­kább szarvasmarhatartásra kínálkoznak már természet szerint is, birkát tenyészt, minden lehető jó takarmá­nyát ezekkel eteti fel, akkor elegendő marhát nem tarthat, erős ’s iga alá valókat nem nevelhet, követke­zőleg szántóföldeit, rétjeit jól meg nem nevelheti, nem trágyázhatja, (pedig tudtomra az alföldön is elkél ám már a’ trágyázás, és a’ birka a’ maga trágyáját ki nem hordhatja) ennél fogva felényit sem termeszt, mint különben termeszthetne, ’s igy már csak a’ termeszt­­mények kevesebbsége által is érezhetőleg szenvedvén az állomány, — világos, hogy a’ szarvasmarha ’s ló­­tenyésztés elhanyagolása vagy épen kiszorítása mel­letti túlnyomó birkatartás, státusgazdasági szempont­­ból hasznos nem lehet, hanem inkább káros, mert a’ birkatartásból a’státusra háromlott haszon csak tetsze­tős és ideiglenes, bizonyos levén, hogy lapályos vi­zenyős helyeken (mindaddig mig a’ Duna ’s Tisza szabályozva nem leend) a’ birka folytonosan nem te­­nyész, hanem nagy részt nedves években elhull.­­ ’S valljon háram­lik-e abból is a’ státusra haszon, hogy azon sok, valóban szép finom ’s nemesített birka, mi külföldön, Sziléziában, Szászországban’stb. drága pén­zen megvásároltatván, vagy Pannóniában vétetvén, al­földre hajtatik, ’s ott persze a’ szarvasmarhatenyész­tés megszorításának rovására a’ legköltségesebb fel­ügyelet mellett is többnyire eldöglik? — Még kevésbé hasznos az érintett mód szerinti

Next