Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)

1846-05-28 / 38. szám

619 620 Az úrbéri, vagy kiterjedtségére nézve ehhez hasonló nemesi birtokok, mellyeket a’ birtokos csa­ládjával , tehát idegen munkások segélye nélkül, maga mivel, sokkal kisebbek, hogysem néptelen, gyártalan, ’s bel- és külkereskedés nélküli honunkban, még most a’ birtokos családnak egész éven át elegendő munkát adhatnának; tehát ennek sem értelm­ességét, sem szor­galmát ki nem fejthetik. Az ill­yen birtokok e’ szerint a’ jövedelmezésnek felette alacsony fokán fognak ál­­lani mindaddig, m­ig a’népesedés, a’ bel- és külke­reskedés ösztönt nem adnak birtokosainak a’ lehető legnagyobb termés előállitására. Ezeken kívül még elöli a’ szorgalmat az ősiség és dézsma is, melly az illyen jószágokon fekszik, mert csak t­ö­k­él­e­t­es szabad földön e­m­­elked­hetik a’ mezőgaz­daság a’lehető legnagyobb virágzásra. Részemről azt hiszem, hogy népnevelési szép törekvéseink, nemes czélok fognak maradni mindad­dig, mig a’ nevelendök az évnek nagy részét munkát­­lanságban kénytelenek átélni. Az emberi­ nem jólléte csupán munka által eszközölhető, ez legjobb nevelője a’ népnek, ellenben a’ henyélés minden résznak for­rása. Adjunk tehát munkát a’ népnek , osszuk fel azt közt­é okosan, ’s igyekezzünk özöt oktatni abban, mire neki, hogy a’honnak hasznos polgára lehessen, elmulh­atlanul szüksége van. Ki ezeket nem hiszi, te­kintsen szét honunkban, ’s csakhamar meg fog győ­ződni ezek igazságáról; meg fog győződni arról, hogy Magyarország szorgalmas polgárai átalában er­kölcsösbek is, mint a’ henyélek. Példát nem akarok felhozni, mert az önmeggyőződés többet ér mások állításánál. — Mi illeti a’ fennebbieknél nagyobb jószágokat, ezeknél igen bajos a’ kiterjedtséget meghatározni, melly egy egyént, birtokost vagy tisztet úgy elfoglal­hat, hogy sem ennek tehetségei, sem a’ földben rejlő erők kifejletlenül ne maradjanak, mert mind a’ gazda tehetségei, mind a’ gazdálkodási módok, mind pedig a’jószágok körülményei különbözők. Egyébiránt, ha külterjes a’ gazdálkodás 2, sőt 3 ezer hold szántó- és rétföldet is képes egy értelmes gazda ellátni; ellenben belterjes gazdálkodás mellett 5 száz hold szántó- és rétföld elég dolgot ád a’ legszorgalmasabb’s legértel­­mesb gazdának is. Ezekből úgy látszik, mintha önkint merülne fel azon kérdés, hogy a’kül-, és be­l­t­erj­es gaz­dálkodás közül mellyik a’ hasznosabb? — A’ tapasztalás azt mutatja, hogy ott, hol a’ föld a’ hon polgárai közt kisebb darabokban van felosztva, és mind ez, mind pedig a’ munka és a’ termény drága, ellenben a’ kamatláb alacsony, minden nemzetek bel­terjesen gazdálkodnak; ellenben hol a’ földbirtok ke­vés kezekben, nagy kiterjedtségben van, ’s mind ennek, mind a’ munkának és terményeknek ára ala­csony , ellenben a’ kamatláb magas , ott külterjes gaz­dálkodás fizetik. Honunk kivétel nélkül egyikhez sem tartozik , mert nálunk olcsó és sok föld, olcsó termény és cse­kély népesség mellett, a’ munka bére többnyire igen magas; ez okból tehát a’ külterjes gazdálkodásnak, aránylag a’ birtokok nagy kiterjedtségéhez, csekély jövedelme alig képes födezni a’kiterjedt földbirtokban fekvő tetemes töke kamatát, és a’ drága munkabért. Más részről a’ magas kamatláb sok tökét von el a’ föld— mive­léstől, melly a­ robot-munka terménytelensége, és az értelmiség azon parányisága miatt, mellyel a’ földmivelés hazánkban többnyire folytattatik, alig ké­pes annyi kamatot biztosítani, mennyit a’kényelmes kamatrai kiadás, a’ kecsegtető gyári és kereskedési üzérkedések, kevesebb fáradságért, habár nem is an­­­nyi biztossággal, nyújtanak. Úgy hiszem, vannak honunkban vidékek, hol a’ külterjes gazdálkodás okszerűsége kétségbe nem von­ható ; ellenben sokkal több van ollyan, hol a’ belter­jes gazdálkodás felé kell hajolnunk; sőt van hazánk­nak több olly vidéke is, hol a’ lehető legnagyobb tiszta jövedelmet csak a’ belterjes gazdálkodás képes előállítani. Egyébiránt megjegyzem, hogy a’ külterjes gazdálkodás, mint a’ körülmények kénytelen szülemé­nye, csak nagy birtokosokat képes kielégíteni, ’s hogy czél magában soha nem lehet, mert mellette a’ mező­gazdaság a’ lehető legnagyobb tökéletességre soha nem em­elkedhetik, mellyre azt csak belterjes gazdálkodás képes eljuttatni, minek nyomán az értelmes és szor­galmas gazda , egyenlő kiterjedtségű birtokról, két­szeres jövedelmet is képes magának biztosítani. De szóllnak a’ belterjes gazdálkodás mellett még számos egyéb tekintetek is. Illyenek például: a.) A’ föld termékenységének nemcsak fenntartása, de sőt folytonos nevelése, az erről nyert termények földerőt fogyasztó hatásának aránylagos minő- és mennyiségű trágyával, pótlásával, és az ennél tétetni kellő czélsze­­rübb és tökéletesebb munkákkal, mellyeknél fogva b) a’ belterjes gazdaság az idő viszontagságainak inkább ellentállani képes , tehát jövedelme jobban van bizto­sítva. — c) Több embernek nyújt keresetet, és alkal­mat ad az értelmiség és ügyesség kifejtésére. — d) Egyenlő kiterjedtségű földön több terményt, több ál­latot, ’s ezek által nagyobb tiszta jövedelmet állít elő. Ezeknélfogva külterjes gazdálkodás az: mellynél az értelmiség és az álló és forgó­ tőkék hiánya, vagy kellő mértékbeni nem alkalmazása miatt a’ földbirtok tökéletesen ki nem használtathatik. — Belterjes gaz­dálkodás ellenben az: mellynél az értelmiség, és az

Next