Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)

1846-01-22 / 6. szám

101 102 ’S kell—e mondanom, hogy ez alapkelléket a’mezőgazdasági terményzés, az anyaföld, melly bennünket ápol és eltakar, állítja elő! Mindaz tehát, mi a' föld— mivelésnek útját állja, állja egyszersmind útját a’ polgárisodás előmenetelének, állja útját a’ társadalmi boldogságnak ; ’s ellenben , mindaz , mi a’ földmivelés virágzását, ’s hasznosabbulását mozdítja elő, az az emberiség fejlődése hatalmas tényezőjeként tekintendő. ’S habár az eddig előadottakból az már elég világosan kitűnnék is, hogy a’ leglesujtóbb, a’ legkövetkezményteljesebb nélkülözése az ember és társadalmaknak az élelmiszerek hiányzásából forrásozik; mégis el kell ismernünk, hogy ezenkívül számos egyéb másnemű kellékek is kivántatnak arra, hogy az ember, vagy társadalom azon pályát méltólag befuthassa, mellyhez a’ szükséges erő és képesség a’ természettől olly kegyes bőkezűséggel van lényegébe lerakva. Igen a’ polgárisodhatás alapját képező élelmiszerek biztos meglétén kívül, sok, igen sok kellék kívántatik még ahhoz, hogy az ember a’ társadalmi lét magasb fokozatira eljuthasson ; sok, igen sok ahhoz, hogy az ember valódilag azzá váljék, mivé lenni, képességei által hivatva van; — sok, igen sok végre, hogy államilag, ’s egyénileg boldog legyen. Forrása a’ nemzetek jólétének ’s boldogulásának az okszerű ’s szorgalmas munka, más szóval az ipar; ’s axiomakint áll, hogy azon arányban emelkedik vagy hanyatlik a’ nemzetek jóléte, boldogsága, mellyben az általuk véghez vitt munkák mennyisége ’sokszerűsége áll. Mennél kevesebben munkálkodnak tehát valamelly nemzetnek egyénei közül, mennél korlátozottabb a’ munkatéré, ’s érdeke, annál inkább van az olly nemzet nélkülözéseknek kitéve,s ez által annál kevésbé képesítve a’ magasb értelmű polgárisodásra. Az értelmes munka ugyanis azon varázserő, melly a’ sivatag ’s kietlen vidéket termékeny édenné, az idomtalan szirtet díszes lakhellyé, az egyszerű ’s durva állatszőrt a’ legpompásabb szövetté, a’nyers természet fiát , az önző embert végre méltányos lénynyé ’s a’ természet urává alakítja át. Munka tehát forrása az emberi nem boldogságának. Csak úgy lehet a’ nemzet boldog, ’s a’ legsulyosb függéstől, az anyagi nélkülözéstől ment, ha tagjai szorgalmasan, ’s okszerűleg munkálkodnak. Ezt belátni korunknak vala fentartva; korunknak , melly a’ mellett, hogy mindazon magasztos czélok eléréséért, mik nélkül a’ létnek magasb érdeke nincsen, becsületesen fáradozik ; az általa bizonyára kivívandó polgárisodésnak, munka és ipar által olly alapot fog szolgáltatni, millyennel a’ múlt idők saját álladalmaikat ’s polgárisodásukat megajándékozni nem tudták. Korizmics. (Török váltésig Varmegyében). Van előttünk egy váltsági eset, melly, részletenkint több évek óta fejlődvén, ma már mint öszhangzó és befejezett egész tekintethetik. Az ügy nem uj; róla több ízben emlékeztek a" lapok, nem is épen nagyszerű, mert egész vidékre ugyan, de csak kis vidékre terjeszkedett, t.i. gr. Batthyány borostyánkői uradalmára. Az uradalomhoz 17 község tartozott, átalában kisebb közönségek, mellyek, elragadtatván a’ felszabadulási eszme által, örök váltságra törekedtek. — 1840-ben egy közönség szabadult fel az úrbéri terhek alól , Felsö-Lő; — 1842-ben két közönség: Schmiedreith és Weinberg; — 1845-ben hét község: Borostyánkő, Máriafalu, Rettenbach, Tanchen, Szulczriegel, Schönherrn és Willersdorf; — legújabban 1846-ben öt község: Redlschlag, Stuben, Trahütten Wiesfleck, Schreibersdorf; fenmaradt még két közönség, mellyek azonban a’ többiek után hátramaradni nem fognak, úgy hogy a’ váltságot az uradalomban befejezettnek mondhatni. A’ mint az örök váltsági mozgalom kezdetét vette, az élénkség és nyugtalanság, melly a’ községek közt támadt, igen bélyegző volt; addig okoskodtak, addig feszegették az ügyet, mig valamennyien szert nem tettek örök szerződésre; ’s hogy a’fellobbant láng el ne aludjék, arra csak kevés gondot kelle fordítani. Az elevenség, melly köztök támadt, gyakran vig jelenetekben mutatkozott ; azon fáradhatlan türelem pedig, mellyel kitűzött czéljok elébe haladtak, elismerést érdemel; jártak keltek ők hol Bécsben, hol e’ vagy ama férfihoz , kit bizalmukkal megtiszteltek, ’s tanácsát kihallgatták, hol komoly, hol joviális szint öltvén fel, a’ mint épen az ügy természete kívánta. A’ kérdésnek többnyire vidám oldalait tudták különös sagadzással kitalálni. És miért nem terjedt az eszme a’ szomszéd uradalmi községeknél ? miért nem ragadta meg a’ szabadsági vágy ezeket is ? ’s miért nem juthatott örvendetes eredményre? — Azért, mert nincs ember, ki az eszme fenségét, a’ rendszabály jótékonyságát a’ népnél terjesztené; azért, mert kevés földesúr van, ki saját való érdekét az azt körülfoglaló zagyvából tisztán és alaposan kiismerné; azért, mert vannak igenis sok ellenei az ügynek, kik mindkét felet e rendszabály kártékonyságáról szeretik informálgatni; és egyik fél sem képes ezen álpróféták hatalma alól kiszabadulni, és fügetlen önállásra vergődni. *