Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-16 / 68. szám
1098 1097 marad, mivel alapja nem a’ föld-töke, hanem az összes előállításba befolyt tényezők, tehát olly dolgok, mik a’ föld tulajdonosát nem illetik. Hibás ennélfogva számítása a’dézma alatt levő földmivelőnek, midőn csupán azért nem miveli földeit belterjesebben, mivel belőlük dézmát , de azonban a’ nép nem számítást, hanem ösztönt követvén, erről öt hasztalan kapacitálgatnak, ’s ezért jobb nevelésre csak a’ dézmának eltörlése fogja őt majdan serkenteni. Hogy továbbá igaza van a’ tudatlan ’s ipartalan földmivelőnek, midőn azt hiszi, hogy rá nézve a’ dézma nem sújtó, nem igazságtalan, arról is csak, ha már meg fogunk győződni, ha elgondoljuk , hogy mi csekély beforditással viszi az illyetén földmivelő — rectius föld rontó — üzletét, ’s ha elgondoljuk, hogy aztán milly vékony is a’ nagy remények’s várakozásokkal kiböjtölt aratás. Már az illy értelemben a földmives sokat arat, ha neki holdankint vagy 6—8 mérő rozsa, 5—8 mérő árpája, ’s 8—10 mérő zabja terem. — Ad tehát dézmát rozsból 12/5, árpából 13/10, zabból 14/s mérőt; mikkel — mint az olvasó látja — bizony nem fizeti túlságosan a’ földbért, sőt a’ földbirtokos annyit sem kap illyetén leszegényedett földmivelés mellett, mennyi öt — tekintve földjének egykori termő erejét — méltányosan megilletné. — Kitetszik ebből, mennyire érdekében állana már csak a’földbirtokosnak is ollyatén országban, hol a’ nép még dézma alatt áll, annak szakszeres oktatása, mellyel mégis senki sem gondol. ’S igy vizsgáljuk a’dézmát bármilly irányban ’s vonatkozásban, csak számtalan anomáliát, áldástalanságot szóval az okszerűtlenségek özönét találandjuk, sorvasztást eszközölve azon ország jóllétén, melly eléggé szerencsétlen ma is még eltűrni, hogy a’ dézma, e’ nyűge a’ szorgalomnak, e’ nadálya a’ mezőgazdasági termelésnek, továbbra is akadályozza a’ köz gyarapulást ’stb. így állván a’ dézma ügye, kötelessége az illetőknek utat és módot találni, hogy az álladalom mezőgazdasági felvirágzása e’hatályos akadályától mielőbb megszabaduljon; kötelessége összemunkálni mindazoknak, kiknek befolyásuk a’kérdés megoldására tevékeny lehet; kötelessége szóval az országnak a’ dézmát, — mint olly institutiot, mellyel a' sötétebb kor, hatályában nem ismerve, alkotott, mellynek azonban kártékony volta ma már napnál világosabb ,— mielőbb megszüntetni. Részünkről a’ dézma megváltását ugyanolly móddal látnók legkönnyebben kieszközölhetőnek, mint a’ robot-megváltásra ajánlónk. A’ dézmának tőkeértékét tehát készpénzben, a’ törlesztés ideje alatti kamatokat pedig szemgabnában fizettetnénk , ’s pedig ugyanannyi éveken át, mennyi a’ robotváltásra elfogadtadnék. . . Jól tádjuk, hogy a’ dézmának csaknem hahatárokkint változik értéke, a’ szerint t. i., mikép a’ földek minősége, a’ mivelök szorgalma, ’s a’vidék gabna árai változnak...........Ez okból a’ dézma értéke szerfölött változó, ’s az e’ szerint minden egyes határra nézve külön számítandó fel. Értékének biztos kitudására nézve először is kikeresendő , hogy a’ legközelebb elmúlt 10 v. 20 év dézmája nyomán mennyi esik egy évre, másodszor hogy mennyi volt az elmúlt 10 v. 20 év alatt a’ gabonának vidékbeli ára. E’ két adat nyomán már aztán kiszámítható a’ dézmának valamint kamat-, úgy tőke-értéke is. Tegyük fel, hogy e’ számítás azt hozná eredményül, mikép a’ dézmának — igazabban a’kilenczednek töke, a’ tizednek haszonbéri értéke — 1200 v.ft.; legyen továbbá a’ gabona közép ára búzára nézve pozsonyi mérőkint 4 ft. 48 kr., rozsnak 3 ft. 18 kr., árpának 2 ft. 45 kr., zabnak 1 ft. 52 kr.; ’s tegyük fel végül, hogy megváltási időszakul 30 év fogadtatnék el. Ezek szerint fizetne első évben az illető egész telek készpénzben tőke-törlesztésül 40 forintot, kamat fejében pedig 60 ft. áru gabonát, vagyis valóságban 1212 pozsonyi mérő búzát, vagy e’helyett a’ megfelelő mennyiségű rozsot, árpát vagy zabot; második évben készpénzben tőketörlesztésül szinte 40 frtot, kamat fejében pedig 58 ft. értékű gabonát, harmadikban pénzben 40 frtot,gabnában 56 ftot,’s igy tovább. Egyébiránt hol tán földbirtokos és jobbágy is inkább készpénzben akarná a’ kamatfizetést, azt természetesen szabadságában kellene hagyni az illetőknek. És a’dézmának ez értelembeni megváltása, úgy hisszük, a’ jobbágyra nézve igen kivánatos volna, miután szerinte mérsékelt pénzösszeg kivántatnék tőle , ’s földjei miveletére nézve is szabad kezeket nyerendene, mellyeknek nyomán csak hamar előállíthatná az eddiginél kissé élénkebb szorgalommal mindazon értéket, mellyel földesurának évenkinti váltság-dijjal tartoznék. Már mi azon ellenvetést illeti, hogy e’ megváltás mellett a’ földbirtokosok lassan jöhetnének tőkéikhez , az iránt csak azt jegyezzük meg, hogy ez nem baj, hisz a’ tőkéket elköltetni úgy sem volna kivánatos az utódok szempontjából, kamatra adva pedig így is vannak, ’s pedig épen a’részről legbiztosabban, honnét azokat felemelni szeretné sok gyenge számitó. A’ dézmának ez irányú megváltásánál, a’ földbirtokos tőkéje két részből áll, ’s két helyen van kamatozásul elhelyezve ; egyik hely a’ jobbágy, másik az, hová a’ törlesztési részletek elhelyeztetnek. Nem tartozik ugyan sorosan véve a’ dologhoz, miről még szólni akarunk, de miután az úrbéri terhek két nevezetesebbikének, a’ robot- és dézmának meg