Magyar Gazda, 1859 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1859-11-08 / 28. szám
453 vezem. Tápláló az a takarmányrészlet, amire az állati organismusnak a maga fenntartása végett szüksége van, a mi t. i. az állati melegség, erő és élet fenntartására megkívántatik. Termelő takarmány pedig azon felesleg, a mit az állat ezenfelül kap, s a miből az Organismus tejet, húst, zsírt, csontot stb. állít elő, vagy pedig érte dolgozik. Minél egészségesebb és fiatalabb az állat, aránylag annál csekélyebb a tápláló takarmány, s annál nagyobb a termelőtakarmány lázatja, mivel az ürítőkben annál csekélyebb táprész takarodik ki. A tápláló takarmány naponkinti mennyiségét hozzávetőleg részemről úgy határozom meg, hogy az körülbelül annyi font tápsúly, ahány mázsa a marha elevenen, vagy pedig, minthogy a takarmány sikanytartalma körülbelül annyi lat, ahány font a tápsúly, mondhatjuk azt is, hogy a tápláló takarmány annyi lat sikanytartalom, ahány mázsa a marha elevenen. Azaz, egy körülbelül 800 fontos, vagyis 8 mázsás marha, mely se nem dolgozik, se nem fejős, se nem hízó, megmarad in statu quo, ha naponkint annyi takarmányt kap, amennyiben 8 fontnyi tápsúly megvan. Ezen tápsúly pedig megvan, a II. táblás kimutatás szerint 22,4 fontnyi szénában. Vagy pedig, ha naponkint annyi takarmányt kap, amennyiben 8 lat sikanytartalom van. Ez pedig, szintén a II. táblás kimutatás szerint megvan körülbelül 22 fontnyi szénában. Ezen állítást a gyakorlati téren szerzett tapasztalás sem hazudtolja meg, s ismétlem, hogy ez nem holmi és ziitogtató aprólékoskodás, hanem zsinórmértékül felvehető szabály. Ismétlem, hogy a marhát ha elsoványodásnak nem akarjuk kitenni, ennyinek naponkint meg kell lenni. Ha nincs meg, az Organismus maga magát emészti fel, mert az Organismus, takarmány hiányában, zsír- és húsbeli készletét önnön fenntartására képes fordítani. Ha a marha naponkint többet kap, mint a mennyi az élősúlyhoz mért tápláló takarmánynak megfelel, — ha ugyan nem áll hajtás, tejelés, járom vagy iga alatt — azt az Organismus megtakarítja szükség idejére, húst és zsírt készítvén belőle. Ha tehát azt akarom, hogy a marha vagy növekedjék, vagy tejeljen, vagy hízzék, vagy dolgozzék, naponkint több takarmányt kell neki adnom, mint amennyi, a fennebbi szabály szerint, élősúlyához mért arányban tápláló takarmányul járna. Ezen takarmányfelesleg, mint már említők, neveztetik termelő takarmánynak. Gazda emberre fontossággal a termelő takarmány bír, mert tulajdonképeni haszna és lázatja csak ennek van. Ez az, ami a borjúból tinót, üszőt, ökröt nevel, amitől a gőböly meghízik, nem pedig az a takarmány, melyet mi táplálónak nevezünk, ami részint az állati melegség fenntartására fordíttatik, részint lélekzés, párolgás és izzadás utján takarodik ki a marhából. Ez azért nélkülözhetetlen, mivel e nélkül amahhoz nem juthatunk. A tápláló és termelő takarmány közt azonban kell bizonyos aránynak lenni, amitől a siker függ. A kellő arány meg nem tartása, vagy takarmány tékozlásra vezet, vagy az állat egészsége lesz veszélynek kitéve. Fösvénység és tékozlás egyaránt elüt a czéltól. Fösvény gazdának ritkán van jó marhája, a tékozló ellenben gyakran megszorul takarmány dolgában. Az említett arányra nézve több rendbeli kísérletek alapján annyit mondhatunk, hogy a termelő takarmány körülbelül 25%—35%-je a tápláló takarmánynak. tp. 25 tp. 35 tr- Töc-TMsztr= TÖT Fennebb azt mondtuk, hogy egy körülbelül 8 mázsás marha napi tápláló takarmánya körülbelül 22,4 font széna, vagy ezzel felérő más takarmány. Az a kérdés, hány font termelő takarmánnyal kell azt szaporítanom, ha azt akarom, hogy az a 8 mázsás marha, egészsége koczkáztatása nélkül gyarapodjék? Szaporíthatom 5,6—7,8 fontnyi szénával, mert é312« _7,... 100 ’ . 100 Azaz egy körülbelül 8 mázsás marha, mely naponkint 28—31 font szénát vagy ezzel felérő takarmányt fogyaszt el, ha dolgozik, vagy fejős , nem romlik le , ha pedig hever, vagy meddő, meg fog üdülni. Ezen arány szerint, a termelés czéljához vagy rendeltetéséhez képest, az I. és II. sz. a. táblás kimutatás segedelmével, 28*