Magyar Gazda, 1859 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1859-11-08 / 28. szám

453 vezem. Tápláló az a takarmányrészlet, a­mire az állati organismusnak a maga fenn­­tartása végett szüksége van, a mi t. i. az állati melegség, erő és élet fenntartására megkíván­tatik. Termelő takarmány pedig azon felesleg, a mit az állat ezenfelül kap, s a miből az Organismus tejet, húst, zsírt, csontot stb. állít elő, vagy pedig érte dol­gozik. Minél egészségesebb és fiatalabb az ál­­lat, aránylag annál csekélyebb a tápláló takarmány, s annál nagyobb a termelő­takarmány lázatja, mivel az ürítőkben an­nál csekélyebb táprész takarodik ki. A tápláló takarmány naponkinti mennyisé­gét hozzávetőleg részemről úgy határozom meg, hogy az körülbelül annyi font tápsúly, a­hány mázsa a marha elevenen, vagy pedig, minthogy a ta­karmány sikanytartalma körülbelül annyi lat, a­hány font a tápsúly, mondhatjuk azt is, hogy a tápláló takarmány annyi lat sikanytartalom, a­hány mázsa a marha elevenen. Azaz, egy körülbe­lül 800 fontos, vagyis 8 mázsás marha, mely se nem dolgozik, se nem fejős, se nem hízó, megmarad in statu quo, ha na­ponkint annyi takarmányt kap, a­men­­nyiben 8 fontnyi tápsúly megvan. Ezen tápsúly pedig megvan, a II. táblás kimu­tatás szerint 22,4 fontnyi szénában. Vagy pedig, ha naponkint annyi takarmányt kap, a­mennyiben 8 lat sikanytarta­lom van. Ez pedig, szintén a II. táblás ki­mutatás szerint megvan körülbelül 22 fontnyi szénában. Ezen állítást a gyakor­lati téren szerzett tapasztalás sem hazud­tolja meg, s ismétlem, hogy ez nem holmi és ziitogtató aprólékoskodás, hanem zsinór­­mértékül felvehető szabály. Ismétlem, hogy a marhát ha elsoványodásnak nem akar­juk kitenni, ennyinek naponkint meg kell lenni. Ha nincs meg, az Organismus maga magát emészti fel, mert az Organismus, ta­karmány hiányában, zsír- és húsbeli kész­letét önnön fenntartására képes fordítani. Ha a marha naponkint többet kap, mint a mennyi az élősúlyhoz mért tápláló takarmánynak megfelel, — ha ugyan nem áll hajtás, tejelés, járom vagy iga alatt — azt az Organismus megtakarítja szükség idejére, húst és zsírt készítvén belőle. Ha tehát azt akarom, hogy a marha vagy növekedjék, vagy tejeljen, vagy hízzék, vagy dolgozzék, naponkint több takarmányt kell neki adnom, mint a­men­­nyi, a fennebbi szabály szerint, élősúlyá­hoz mért arányban tápláló takarmányul járna. Ezen takarmányfelesleg, mint már említők, neveztetik termelő takar­mánynak. Gazda emberre fontossággal a termelő takarmány bír, mert tulajdonképeni hasz­na és lázatja csak ennek van. Ez az, a­mi a borjúból tinót, üszőt, ökröt nevel, a­mi­től a gőböly meghízik, nem pedig az a takarmány, melyet mi táplálónak neve­zünk, a­mi részint az állati melegség fenn­tartására fordíttatik, részint lélekzés, pá­rolgás és izzadás utján takarodik ki a mar­hából. Ez azért nélkülözhetetlen, mivel e nélkül amahhoz nem juthatunk. A tápláló és termelő takarmány közt azonban kell bizonyos aránynak lenni, a­mitől a siker függ. A kellő arány meg nem tartása, vagy takarmány tékozlásra vezet, vagy az állat egészsége lesz veszélynek kitéve. Fösvénység és tékozlás egyaránt elüt a czéltól. Fösvény gazdának ritkán van jó marhája, a tékozló ellenben gyak­ran megszorul takarmány dolgában. Az említett arányra nézve több rend­beli kísérletek alapján annyit mondhatunk, hogy a termelő takarmány körül­belül 25%—35%-je a tápláló takar­mánynak. tp. 25 tp. 35 tr- Töc-TMsztr= TÖT Fennebb azt mondtuk, hogy egy kö­rülbelül 8 mázsás marha napi tápláló ta­karmánya körülbelül 22,4 font széna, vagy ezzel felérő más takarmány. Az a kérdés, hány font termelő takarmán­nyal kell azt szaporítanom, ha azt akarom, hogy az a 8 mázsás marha, egészsége koczkáztatása nélkül gyarapodjék? Szaporíthatom 5,6—7,8 fontnyi széná­val, mert é312« _7,... 100 ’ . 100 Azaz egy körülbelül 8 mázsás marha, mely naponkint 28—31 font szénát vagy ezzel felérő takarmányt fogyaszt el, ha dolgozik, vagy fejős , nem romlik le , ha pedig hever, vagy meddő, meg fog üdülni. Ezen arány szerint, a termelés czéljá­­hoz vagy rendeltetéséhez képest, az I. és II. sz. a. táblás kimutatás segedelmével, 28*

Next