Magyar Gazda, 1859 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1859-10-25 / 26. szám
PEST, 1859. 26. szám. OCTOBER 25-kén. MAGYAR GAZDA, A MEZEI IPAR S ÁLLAMGAZDASÁGI ISMERETEK HETI KÖZLÖNYE. Megjelen e lap Szerkesztői lakás: Előfizethetni azonkivűl; ily alakban minden kedden. Natvani utcza és ország-út sarkán. A pesti czukorgyár épületében levő a „Zrínyihez“ czímzett házban, 2-dik angol gépraktárban a vasúti indóház ELŐFIZETÉSIÁE: emelet, hova az előfizetési pénzek , mellett, valamint a „központi kert-Egész évre . .. 6 frt ú. p. — valamint tudósítások és egyéb lecsarnokban“ a régi hídfőnél, a hid-Fél évre .... . 3 frt ú. p. velek is intézendők, utczával szemben. REPCZEROL. (Válaszul főt. Simon Vincze úrnak 1. M. 6. 19. sz.) Nem épen nagy ideje még annak, hogy a „Pesti Hirlap“-ban olvastuk, miszerint egy gazda nehány holdnyi új törésű földjén annyi repczetermést nyert mindjárt első évben, hogy annak árán az övével határos hasonló nagyságú földet megvehette és kifizethette; A két és fél holdnyi földön egy évben termett 32 köböl repczemagot én is tudok; de oly esetről is van tudomásom, hogy a pünkösdi ünnepek miatt a repczetakarással kissé megkésvén a gazda, sok mag elpergett, és lön gyönyörű repczekelés, melyet nagyon a birka is járt és legelt, s mégis holdankint (1100 □ ölével) termett minden szántás és vetés nélkül hat köböl szép magot, — végre arra is van akárhány adat, hogy az octoberben, sőt november elején tett repczevetésről is jó termést nyert a megkésett gazda. Mindez természetesen a repczetermesztés fényoldalait kápráztatja elénk, noha a repczésgazdára nézve a legékesebben szóló indok az volt, hogy csak fél évtized előtt is még a repczét arannyal, ezüsttel szívesen fizették, három évre előre lefoglalták, s készségesen előlegezett az egyik vagy másik vidéki úgynevezett repczekirály, kit természetesen jobban megilletett a repczekupecz vagy hajhász név, mert elvégre is valamelyik bécsi olajgyár megbízásából tett vásárlásokat. Röviden a repezetermesztés személyesítve valóságos Mydas volt, megaranyozta a termesztő kezeit, és zsebeit, — de ezen aranykor is letűnt, s úgy tetszik Mydas királynak aranyozási tehetsége megszűnt, s a megrémült repczetermesztő most már csak a Mydas-i telivér nagy füleket látja, békát, kigyót kiált a repczére, — s fázik a neve hallásától is. Van-e alapja az idegenkedésnek? Kisértsük meg a pogány János szerepét, nézzünk kissé vissza a múltba, s találgassunk valamicskét ki a jövendőből. A repetetermesztés 1848. előtt hazánkban mondhatni majdnem kizárólag a nagyobb uradalmakban volt honos, a dézmás jobbágy földeken akkoron repczét termeszteni nem lehetett, de eszébe sem jutott volna a robotoló hazafinak ezen úri növénytermesztésébe belekötni. 1849 ben a repcze úgyszólván mind kiveszett, s 1849-ki nyáron és őszön kevés repeze vettetett, ide járul, hogy a hazán kívül is a repete szerény területen termesztetett, — lehet-e csodálni, hogy az 1848-ki zavarok folytán világrészünk egyik felében megcsökkent termesztés, s 1849-ben a kifagyás folytán rendkívül becsessé lett a tartalékban volt ó-mag készlet? Koránsem, sőt a kor igényeinek bárgyú meg nem értése lett volna, ha boldog és boldogtalan az „aranyos“ repetetermesztést fel nem karolja, a mint hogy fel is karolta. A nagyobb uradalmaknak akkorig mintegy előjogához tartozott repetetermesztés közvagyonná jön, s nemcsak az történt, hogy a repete hazánkban szabad költözési jogot nyert, termesztése a gazdag Bánság és Tisza mellékéről átültettetvén Szathmár-, Szabolcs- s egyéb oly megyékbe is, hol azelőtt a repete teljesen ismeretlen volt, hanem a kisgazda is neki adta magát a repetetermesztésnek, minthogy pedig a sok kevés elvégre is nagyot tesz, a rep- 26