Magyar Gazda, 1860 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1860-02-14 / 7. szám
99 terjesztéseimmel azt javasolni, arra bírni gazdatársaimat, hogy minden figyelmeiket a gyümölcstenyésztésre fordítván, a gazdászat más ágait e miatt háttérbe szorítsák, hanem csak azt óhajtanám, hogy meggyőződnének arról, hogy a gazdászat eddig gyakorlott ágai által a gyümölcstenyésztés figyelmen kívül hagyása, háttérbe szorítása által egy lelki gyönyört is nyújtó anyagi hasznot s jövedelmet taszítanak el maguktól, holott a jelen korszakban a kiadások nagysága a jövedelemnek is lehető felfokozását sürgetőleg igényli; célom, felhívni a figyelmet a gyümölcstenyésztésnek a gazdászat többi ágai mellett haszonnal űzhetésére, hogy ne idegenek rakják zsebre orrunk előtt a jövedelmet, melyet önmagunknak biztosíthatunk, hogy ne szoruljunk külország népe szorgalmára oly terményért, mit magunk is előállítani erre nézve kedvező körülményeink közt képesek vagyunk, mert a gyümölcs- és selyemtenyésztés igen hasonlítanak egymáshoz, amott egymagában csekélynek látszó mag, itt egy kis bogár működik a természet erejével, hogy országok számára millió jövedelmeket biztosítson, s növelje jólétét azon egyeseknek, kik a természet intő szózatát megértve, ujjmutatását követve, egyesült erővel s szorgalommal sajátukká teszik a természet áldásait, s felhasználják a kedvező alkalmat, s viszonyt, melytel Isten hazánkat jó kedvében gazdagon elárasztotta. De ne is higyjük gazdatársaim, mintha a gyümölcstenyésztési pálya honunkban valami új, s talán alig félszázad óta gyakoroltatott volna; csak azon — fájdalom — kevés régibb adatok, melyek fennmaradtak e részben, igazolják, hogy őseink a kardcsattogás közt is kiváló előszeretettel voltak a kertészet, a gyümölcstenyésztés iránt, erre nem kell világosabb példa, mint a közel két századdal ezelőtt 1666- ban kiadott „Pozsonyi kert“ czímű kertészeti munka, melyben Lippai János, esztergomi érsek Lippai György pozsonyi kertjében űzött virág-, konyhanövény- és gyümölcstenyésztést igen terjedelmesen leírja, sok gyakorlati jártassággal értekezik 294 negyedrétű lapon a gyümölcsfamagvetésről, vadonatok növeléséről, oltásról, ' L/Y eszközök, többféle viaszok- s tapaszok■'Más több módjairól, faültetésről, XY gyümölcsnemek sajátságairól, s mind ez magyar nyelven, ily gyakorlati sokoldalú ismeret, ily terjedelmes leírás , s e könyv nyomtatásban ismételt megjelenése tagadhatlanul oda mutatnak, hogy azon korban a gyümölcstenyésztés hazánkban széles elterjedést és kedvességet nyert, sőt ha már ekkor ily fokon állott, széles gyakorlatban kellett annak lenni a XVI. században is, miután azon korban ily ismeretszerzés hosszabb időt s fáradságot igényelt. Talán nem lesz érdektelen olvasni, amit ir Lippai a gyümölcsös kertek hasznos gyönyörüségbről, miután előre bocsátotta, hogy a gyümölcsös kertnek hasznos gyönyörűségit „minden ember nem csak szemlélheti, de kézivel is tapasztalhatja“ költői rajzát adja egy csínnal rendezett gyümölcskertnek, s gyümölcscsel rakott fának, megemlíti, hogy a gyümölcs kedves ízű kenyérpótlék, s minden mesterséges megkészités nélkül élllelhető, ezenkívül sok évig eltartható — így szól : „Az talán, ennek a gyönyörűséges gyümölcsös kertnek kedvelésétől és munkájától, némely éretlen fejű gazdákat elidegenithetni, hogy azt mondják : miért kell énnékem másokért fáradnom, ki tudja, eszem-e vagy sohasem annak a fának gyümölcsiben, akit magam kezeimmel oltanék? De efféléknek bölcsen megfelelt hajdan egy vén magyarországi úr, kit mikor látta volna egy főember szolgája, hogy maga kézivel oltana, megszólá őtet : hiszem kevés okosság — úgymond — ettől a vén úrtól, hogy maga oltja a fát, ki ma vagy holnap meghal, és ki tudja, ha eszik-e a gyümölcsében vagy sem ? Megsajolltá az úr ezt a dorgálást, és mondá : Hallod-e barátom, ha a te agy eb atyád is nem oltotta volna azt a fát, ki a te kertedben van, te sem ennél most a gyümölcsiben. Nem kell azért efféle gondolatokkal a gyümölcsoltástól elszakasztani a gazdaembernek elméjét.“ — így írtak ezelőtt kétszáz évvel már. De talán már egynémely gazdatársam sokallja is a szép szót, talán lenne is kedve megkezdeni a gyümölcstenyésztést azon lelkesedéssel, mely keleti vérünk sajátja, de így szól : mit ültessek hát, hisz annyiféle már a gyümölcs, oly tömérdek külföldi czifra nevekkel találkozunk a faár- 7*