Magyar Gazdák Szemléje, 1912 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1912-01-01 / 1. szám
MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE. 1912. JANUÁR HÓ. AZ ÁLTALÁNOS VÁLASZTÓJOG FRANCZIAORSZÁGBAN. 1848 elején a februári forradalom után, amikor az utolsó Bourbon-király elűzetésével a francziák újból kikiáltották a köztársaságot, elképzelhetőleg nagy izgatottság uralkodott a «világ fővárosában. A ködös lehetőségek egész sorozata ülte meg az emberek lelkét. Az ideiglenes kormányzat egyrészt felhívta a polgárságot, hogy a nemzeti őrseregbe belépjen, másrészt megadományozta a választói jogosultsággal. A népnek nagy része nem volt tisztában azzal — mondja egy szemtanú — hogy mi történt, pedig az általános választójognak már volt múltja Francziaországban. Valamivel több mint egy félszázaddal előbb a XVIII. század zivataros éveiben, vezetői a népet már felhívták a politikai életben való részvételre. Közbe jött persze a reakció, a Directorium, majd Napóleon, a restaurácziós befejezés gyanánt a februári forradalom. A második köztársaság rövid története rendkívül tanulságos reánk nézve, akik az általános választójog eredményeit akarják kutatni, mert tisztán és világosan mutatja, hogy 1848-ban az általános választójognak messzire visszanyúló múltja ellenére sem volt gyökere a franczia népben. Nem természetesen fejlődött ki, hanem reá dekretálták, máskülönben nem állott volna be az az eset, hogy az a 10 millió szavazó polgár, akik Lajos Fülöp 250 ezer szavazóját felváltották, a legnagyobb meggondolatlanságokat követte el és az általános választójog a legnagyobb ellentmondások szülője lett. Először is megválasztották az alkotmányozó testületet, amely nagy többségében köztársasági érzelmű volt. Mikor pedig arra került a sor, hogy megválasszák a köztársaság elnökét, engedték megbukni Cavaignacot, a köztársasági jelöltet és Napóleonra adták szavazatukat. Majd megválasztották a többségében monarchista törvényhozó testületet, így érthető meg azután, hogy azt az Magyar Gazdák Szemléje.1