Magyar Gazdák Szemléje, 1923 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1923-01-01 / 1. szám

1* 3 vörös gyújtóanyagot kotornak elő. Szerencsére ezt a lehan­goló szellemi örökséget hatalmas nemzeti és művészi ér­tékek törpítik el. A költő érzésvilága, gondolkodása, egész világ­nézete a maga egészében lángolóan hazafias. Francia olvas­mányai és forradalmi politizálása károsan hatottak ugyan reá, de erős magyar szervezete a maga egészében diadalmasan kiheverte politikai elbódulását. Mivel életének számos eszten­deje mérhetetlen nyomorúságban telt el, ez is hozzájárult társadalomellenes kitöréseihez. A magyar föld iránt érzett rajongó szeretete azonban mégis a legnacionalistább költők egyikét teremtette meg belőle. Az ő képzeletében az előkelő társadalmi rétegek, szalonok, gyárak, nagyvárosok nagyon kevéssé szerepelnek. Nem fog­lalkozik a kereskedőkkel, iparosokkal, munkásokkal. Semmi­sem ellentétesebb, mint egy modern regény képzeletvilága és az ő költészete. Az ő világa a vidék, nem pedig Pest. Pesten szedi koszorúba írói dicsőségét, de lelke örökösen ott csapong az igazi magyar nép között: a magyar tanyákon és falvakban. Ezt a vidéki magyar világot halhatatlan kortörténeti hűséggel és felülmúlhatatlan művészettel örökíti meg költeményeiben. A tavasz, nyár, ősz és tél vidéki képeinek leírása, az akkor élő, de még ma is fellelhető magyar alakoknak és alföldi szokásoknak rajzai remekbe készült költői alkotások. A ma­gyar alföld állatvilága és növényvilága épen olyan elevenen él költészetében, mint amilyen feledhetetlen jellegzetességgel vonulnak el előttünk férfitípusai és nőalakjai. A magyar föld tiszta levegője áramlik elő költészetéből. A magyar föld szenvedélyes szeretete belefonódik csa­ládi költészetébe és hazafias lírájába s megjelenik még böl­cselő és elbeszélő költeményeiben is. A költő egyéni vallo­másai mellett minduntalan előbukkan egy-egy vonatkozás, hasonlat, kép vagy tájfestő részlet, mely az olvasót átringatja a vidéki élet zavartalan boldogságába. Annak a költőnek, aki ennyire szereti hazája földjét és népét, hatása nem lehet múlandó. A költőknek ez a fajtája nem is fog kiveszni soha. Az ilyen költő ma is elmenekülne a főváros zajából és szenvedélyes szeretettel sietne a termé­szet ölébe: azok közé, akik a magyar föld szeretetében a legerősebbek: Pintér Jenő.

Next