Magyar Gazdák Szemléje, 1938 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE. 1938. JANUÁR HÓ XLIII. ÉVF. 1. SZÁM A VÁSÁRLÓERŐ NÖVELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI. A gazdasági élet új korszakának jellegzetessége, hogy amíg a termelés a technika fejlődése által úgyszólván korlátlan lehetőségekkel számolhat s az emberi szükséglet kielégítésére szolgáló földi javakat nagy feleslegekben képes előállítani, addig a fogyasztók vásárlóereje csökkenő irányzatot mutat, vagy legalább is nem áll arányban a termelt javak mennyiségével és árával, sem a széles néprétegek megnövekedett kultúrigényeivel. Ez a jelenség vezetett olyan vélemény kialakulásához, amely a tőketermelési rendszer hibájául rójja fel azt, hogy egyrészt nem képes a termelést a fogyasztáshoz alkalmazni, másrészt szociális, de közgazdasági értelemben is helytelen jövedelemosztáshoz vezetvén, nem tud a fejlődő termeléssel arányban álló vásárlóerőt szembeállítani. Nem szándékom ezúttal ennek a ténymegállapításnak terjedelmes elméleti fejtegetésébe bocsátkozni. Elégedjünk meg itt azzal, hogy a tények valóban a vásárlóerő elégtelenségét igazolják s hogy ennek, a közgazdasági élet egész területére kiható veszélyes jelenségnek megszüntetése a mai gazdaságpolitikának legsúlyosabb problémája. A termelés szabályozására, munkakorlátozásra, a termelékenységet előmozdító gépek használatának, s általában a racionalizálásnak csökkentése, kereskedelempolitikai elzárkózás — mind olyan intézkedések, amelyek a javaik előállítását csökkentik, tehát a gazdasági élet fejlődését mérséklik és nem arra valók, hogy a vásárlóerő fokozásával a termelés haladó irányát alátámasszák. Ezek az intézkedések, amelyek a kapitalista szellemben nevekedett termelők körében minden szükségszerűségük mellett nagy elégedetlenséget keltenek, sokkal könnyebben vihetők keresztül, mint olyan intézkedések, amelyek a vásárlóerő emelését célozzák. Ez úgyszólván megoldhatatlan feladatnak látszik és a tőketermelési rendszernek alapelveivel még sokkal inkább ellenkezik, mint az előbbiek. A kínálat mesterséges szabályozását a tőketermelési rendszer a kartelek által már ezelőtt is széles területen alkalmazta, de a vásárlóerő mesterséges emelését mint gazdaságpolitikai eszközt nem ismerte. Azelőtt a túlkínálat által okozott áresés automatikusan váltotta ki a relatív vásárlóerő emelkedését, melynek a termelők egy része áldozatul esett. Ma az a helyzet, hogy a termelés az áresést kevésbé bírja ki, mint azelőtt, mert a termelés olcsóbbodása különböző okokból nagyobb nehézségekbe ütközik s a gazdasági koncentráció elterjedése miatt a termelők nagyobb csoportját érinti, — egész világrészekre terjed ki — tehát széleskörű termelői válsághoz vezet. De e mellett Magyar Gazdák Szemléje !