Magyar Grafika, 1959 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1959 / 1. szám

Tíz esztendő eredményeiről és feladatainkról FÖLDI LÁSZLÓ a könnyűipari miniszter első helyettese, a Papír- és Nyomdaipari Mű­szaki Egyesület elnöke (Elhangzott a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület december 16-án megtartott ünnepi ülésén) Úgy gondoljuk, nem túlozzuk el az elmúlt tíz év jelentőségét, ha azt mondjuk, hogy ez az időszak az emberiség történetében, a világ társadalmi hala­dásában és ezen belül a magyar társadalom fejlődé­sében rendkívül jelentős időszak volt. Mi történt a világban? Anélkül, hogy számokat, a fejlődés ütemét jelző grafikont használnánk, megállapítható, hogy a hala­dás, a béke erői jelentősen előretörtek, megerősöd­tek. Közel egymilliárd ember építi a legjobb együtt­élési formát, a szocialista társadalmat. Ez a nagy előrehaladás lényegében az utóbbi tíz évben következett be. Ha csak Kínára gondolunk, már akkor melegebb lesz mindannyiunk szíve, és a legkimértebb, a leghidegebb embert is a lelkesedés heve fűti át. Az elmúlt tíz évben a Szovjetunió megszüntette az atom- és hidrogénbombák monopóliumát; három különböző szputnyik született, melyek mind-mind mutatják a társadalmi forradalom természetes vele­járóját, a hatalmas műszaki, technikai fejlődést. Miért örülünk annak, hogy a Szovjetunió az atom- és hidrogéntudomány legmagasabb szintjével rendelkezik? Miért ünnepeljük a Szovjetuniót, ami­kor különböző méretű szputnyikjait felbocsátja? Minden becsületes, gondolkodni tudó emberben azért vált ki jogos örömérzést a Szovjetunió poli­tikai, gazdasági és technikai sikere, mert egyrészt kézzelfogható bizonyítékát nyújtja a szocialista rend­szer fölényének, másrészt az atom- és hidrogén­bombák a mi oldalunkon azt jelentik, hogy a tartós béke megőrzésének reális erőalapja van. Engedjék meg, hogy a mai ünnepi ülésünkről is­ melegen üdvözöljük azokat a szovjet tudósokat, szovjet embereket, akik e nagy alkotásokat létre­hozták. A mi országunk, népünk is az elmúlt tíz év alatt nagyot, nagyon nagyot fejlődött; bármerre nézünk, ezt látjuk. A munkásosztály tíz év alatt bebizonyí­totta, hogy többet tett a magyar népért, mint előtte bármelyik úgynevezett történelmi uralkodó osztály. Mindez természetes. Természetes, mert munkás­hatalom van. Fejlődésünk a termelésben, a kultúrá­ban, társadalmunk minden vonatkozásában látható. Nagyon eredményes, dicsőséges tíz év volt ez. De munkánk - ahogy ezt mondani szoktuk - nem volt töretlen, hibátlan. A politikában és ebből ere­dően a gazdaságpolitikában komoly hibákat követ­tünk el. A torzulásokat okozó hibák nagyon komoly dol­gok. A hibák fékezték, lassították előrehaladásun­kat, és sok becsületes emberben jogos keserűséget okoztak. De ha megnézzük az elmúlt tíz évet, azt látjuk, hogy nem a hibák a jellemzők, hanem az alapvető társadalmi változás. A Horthy-féle fasiszta, népellenes diktatúra helyett megvalósítottuk a dol­gozó népért küzdő munkáshatalmat, a proletár­­diktatúrát. Most nem akarunk sem alapfokú, sem felsőfokú ideológiai kérdésekkel behatóan foglalkozni, de azt az ismert tényt meg kívánjuk említeni: a proletár­hatalomnak mint rendszernek nem természetes vele­járója, sőt ellenkezőleg, a proletárdiktatúrától ide­gen a hiba, a torzulás, és ha ez előfordult, az nem rendszerbeli, hanem emberi gyengeségből fakadt. Ma már nevetséges, mosolyogni való vélemény, hogy a kapitalisták és ellenforradalmárok 1956-ban a proletárvezetésben elkövetett hibákat akarták ki­javítani. Csak mi, egyedül mi, a munkásosztály, a párt tudja és tudta kijavítani az elkövetett hibákat. Sokszor hallottuk, olykor-olykor ma is hallani, hogy a tőkés szakember volt, hozzáértő volt. Hogy is nézünk ki ezzel a megállapítással? A tőkés társadalmi rendszer - mely az egyes tőkések összessége - tényleg hozzáértően nyomta el a munkásosztályt és a dolgozó népet, és hozzáértően indított rablóháborúkat, melyben milliók lelték halálukat. Az, hogy a tőkések közül egyesek esetleg dolgoz­tak, esetleg műveltek voltak, értettek a műszaki, a gazdasági kérdésekhez, mit sem változtat a tőkés társadalmi rendszer idézőjelbe tett hozzáértésén. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség emberei, mi vagyunk az igazi hozzáértők. Nekünk történelmi hivatásunk van. A mi rendszerünk, az épülő szocializmus az egyedüli, mely megszünteti a kizsákmányolást, mely eredmé­nyesen tud harcolni az emberiség legnagyobb ügyéért, a tartós békéért! A mi embereink, a munkásokból lett politikusok, a munkásokból lett mérnökök és technikusok meg­tanulták és megtanulják a társadalom irányítását, és megtanulták, megtanulják az üzemek műszaki és gazdasági vezetését. A rendszer embereinek tudjuk, a mi embereink­nek valljuk azokat az értelmiségi dolgozókat, akik becsületes munkájukkal bebizonyították, hogy hűek a néphez. Az úgynevezett régi értelmiségnek többsége meg­

Next