Magyar Grafika, 1967 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1967 / 1. szám
Évek óta a gyártástervezés volt előtérben mint a nyomdaipari üzemszervezés legfontosabb feladata. Ez a munka betetőződik 1967-ben, amikor az igazgatótanács úgy ítélte meg, hogy az iparági gyártástervezési modell helyi változatát a Tröszt valamennyi vállalatánál be kell vezetni. Az előbbi pontban kifejtettek szerint azonban — nem csökkentve a gyártástervezés jelentőségét — a gyártmánytervezés fejlesztését kell a soron következő legfontosabb feladatok egyikének tekinteni, mint az eredményesebb gazdálkodásra, a versenyben való helytállásra irányuló műszaki, vezetési eszközt. Az export fejlesztése továbbra is a fő célkitűzések között szerepel. A Nyomdaipari Tröszthöz tartozó vállalatok exportjának mérlege minden irányúan pozitív. Három és fél év alatt az export nemcsak 70%-kal nőtt, jó gazdasági mutatóit megtartotta és javította, de az egész nyomdaipari fejlődésre, a minőségre, a szakképzettségre, az eszközök bővítésére, a technika fejlesztésére serkentőleg hatott. Ugyanakkor nem akadályozta, hanem - néhány nem jellemző eset kivételével - végeredményben javította a hazai igények kielégítését is: az exportnak köszönhető fejlődés alapján a hazai megrendelések kiszolgálása bővült és javult. Miután az exportból származó erkölcsi és anyagi előnyökre a nyomdaipar továbbra is igényt tart, a gazdaságosan exportálható nyomdatermékek mind nagyobb mennyiségére pedig a külkereskedelem számít és az átvevőket biztosítja, nyilvánvaló, hogy a nyomdai exportot ez évben is legalább a korábbi évek trendjének megfelelő ütemben szeretnénk fejleszteni. A minőség mint tudatformálási kérdés A termékek minőségi javításának problémái közül egyet emelnék ki: a vezetők befolyása a kollektívákra a minőség érdekében. 1966-ban sokoldalú verseny folyt a jó minőségért, mégpedig tágabb értelemben vett verseny, sokféle ösztönzővel. A Franklin Nyomda például a világpiacon versenyzett — az ösztönző az exportpiacon való helytállás és az új típusú exportérdekeltségi rendszer volt. Eredménye: olyan ugrásszerű minőségjavulás a könyveknél, amire a vállalatnál évek óta nem volt példa. Más nyomdák kisebb és nagyobb kollektívái a „Szép termékért”, illetve a „Szép könyvért” versenyben vetélkedtek. Egyik ütemben a verseny erkölcsi tényezői, a munka szeretetének elmélyítése voltak előtérben - másutt hatékony minőségi bérezési formákat, anyagi ösztönzőket alkalmaztak. A nyomdai termék kollektív alkotás, sok ember munkájának minősége kell ahhoz, hogy egyetlen termék is jó minőségű legyen. Ezért - nem elhanyagolva, de ezúttal nem említve a technikai és technológiai rendszabályok sokaságát - a dolgozó kollektívák meggyőzése, nevelése és folyamatos képzése mindegyre fontosabb feladatunkká válik - úgy, ahogy a minőségjavítás intenzív és ezért egyre nehezebben feltárható tartalékainak mozgósításán tevékenykedünk. A számításos módszerek előnyben „A gazdasági hatékonyság forrásainak jobb megismerése érdekében tovább kell fejleszteni a gazdasági vezetők minden irányú elemző tevékenységét. Rendszeressé kell tenni a különböző intézkedések következményeinek számítások útján való ellenőrzését.” Az iparági intézkedési terv egyik legfontosabb pontját idéztük. Az elemzés és a számítások a vezetői döntések nagyobb biztonságát és a kockázat csökkentését szolgálják. Mindkettőre nyilvánvalóan óriási szükségünk van egy olyan gazdálkodási rendszer bevezetésének küszöbén, amikor a vállalat munkájának fő mutatója az eredmény lesz. A nyomdai termékek szükségszerűen egyedi jellege és a szükségleteknek általában nem rendszerezett felmerülése alkalmas volt és ma is alkalmas olyan hiedelmek kialakulására, hogy a nyomdák munkája a termékprofil oldaláról „végzetszerűen" meghatározott és ezért itt minden előre el lévén döntve, a számítások szükségtelenek és feleslegesek. Pedig még a termékprofil helyes alkalmazása is rengeteg megtakarítást és nagy eredményeket hozhat, megfelelő elemző munka alapján. Hivatkoztam már az Egyetemi Nyomda most megkezdett számításaira. Bizonyító példa a Globus Nyomda jól kiépített rendszere, amely gondos számítások alapján útmutatást ad a gyártástervezőnek, hogy „mit, milyen eljárással, milyen gépen, hány produkcióban” készíttessen. De üzemet szervezni, technikát fejleszteni, beruházni — amikor semmit sem kapunk „ingyen”, minden lépésünk a vállalat mérlegét javítja vagy rontja elképzelhetetlen számításokon alapuló változatok tanulmányozása nélkül. Nem kevés új elemmel gazdagodik a nyomdaipari vezetés feladatköre az új évben. Hogy van erő és optimizmus az újhoz, azt bizonyítja nem egy új kezdeményezés, amely már korábban is megkockáztatta még nem kitaposott utak megnyitását, valamint a munka sikerei, amelyeket az utóbbi években a nyomdák dolgozói elértek mind a termelésben, mind a sokirányú szakmai és gazdasági fejlődésben. Az elmúlt évek eredményei alapján méltán remélhetjük, hogy 1967 körültekintő és szorgalmas munkája a korábbi kedvező tendenciákat csak erősíteni fogja, és így megfelelő felkészüléssel és gazdasági biztonsággal lépünk majd a gazdasági mechanizmus reformjának kezdő évébe, 1968-ba.