Magyar Grafika, 1967 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1967 / 1. szám

Évek óta a gyártástervezés volt előtérben mint a nyomdaipari üzemszervezés legfontosabb fel­adata. Ez a munka betetőződik 1967-ben, amikor az igazgatótanács úgy ítélte meg, hogy az iparági gyár­tástervezési modell helyi változatát a Tröszt vala­mennyi vállalatánál be kell vezetni. Az előbbi pontban kifejtettek szerint azonban — nem csökkentve a gyár­tástervezés jelentőségét — a gyártmánytervezés fejlesz­tését kell a soron következő legfontosabb feladatok egyikének tekinteni, mint az eredményesebb gazdál­kodásra, a versenyben való helytállásra irányuló mű­szaki, vezetési eszközt. Az export fejlesztése továbbra is a fő célkitűzések között szerepel. A Nyomdaipari Tröszthöz tartozó vállalatok exportjának mérlege minden irányúan pozitív. Három és fél év alatt az export nemcsak 70%-kal nőtt, jó gaz­dasági mutatóit megtartotta és javította, de az egész nyomdaipari fejlődésre, a minőségre, a szakképzett­ségre, az eszközök bővítésére, a technika fejlesztésére serkentőleg hatott. Ugyanakkor nem akadályozta, hanem - néhány nem jellemző eset kivételével - végeredményben javította a hazai igények kielégítését is: az exportnak köszönhető fejlődés alapján a hazai megrendelések kiszolgálása bővült és javult. Miután az exportból származó erkölcsi és anyagi elő­nyökre a nyomdaipar továbbra is igényt tart, a gazda­ságosan exportálható nyomdatermékek mind nagyobb mennyiségére pedig a külkereskedelem számít és az átvevőket biztosítja, nyilvánvaló, hogy a nyomdai ex­portot ez évben is legalább a korábbi évek trendjének megfelelő ütemben szeretnénk fejleszteni. A minőség mint tudatformálási kérdés A termékek minőségi javításának problémái közül egyet emelnék ki: a vezetők befolyása a kollektívákra a minőség érdekében. 1966-ban sokoldalú verseny folyt a jó minőségért, mégpedig tágabb értelemben vett ver­seny, sokféle ösztönzővel. A Franklin Nyomda például a világpiacon versenyzett — az ösztönző az export­piacon való helytállás és az új típusú exportérdekelt­ségi rendszer volt. Eredménye: olyan ugrásszerű minő­ségjavulás a könyveknél, amire a vállalatnál évek óta nem volt példa. Más nyomdák kisebb és nagyobb kollektívái a „Szép termékért”, illetve a „Szép köny­vért” versenyben vetélkedtek. Egyik ütemben a ver­seny erkölcsi tényezői, a munka szeretetének elmélyí­tése voltak előtérben - másutt hatékony minőségi bérezési formákat, anyagi ösztönzőket alkalmaztak. A nyomdai termék kollektív alkotás, sok ember mun­kájának minősége kell ahhoz, hogy egyetlen termék is jó minőségű legyen. Ezért - nem elhanyagolva, de ezúttal nem említve a technikai és technológiai rend­szabályok sokaságát - a dolgozó kollektívák meg­győzése, nevelése és folyamatos képzése mindegyre fontosabb feladatunkká válik - úgy, ahogy a minő­ségjavítás intenzív és ezért egyre nehezebben feltár­ható tartalékainak mozgósításán tevékenykedünk. A számításos módszerek előnyben „A gazdasági hatékonyság forrásainak jobb megisme­rése érdekében tovább kell fejleszteni a gazdasági vezetők minden irányú elemző tevékenységét. Rend­szeressé kell tenni a különböző intézkedések következ­ményeinek számítások útján való ellenőrzését.” Az iparági intézkedési terv egyik legfontosabb pontját idéztük. Az elemzés és a számítások a vezetői döntések nagyobb biztonságát és a kockázat csökkentését szol­gálják. Mindkettőre nyilvánvalóan óriási szükségünk van egy olyan gazdálkodási rendszer bevezetésének küszöbén, amikor a vállalat munkájának fő mutatója az eredmény lesz. A nyomdai termékek szükségsze­rűen egyedi jellege és a szükségleteknek általában nem rendszerezett felmerülése alkalmas volt és ma is alkal­mas olyan hiedelmek kialakulására, hogy a nyomdák munkája a termékprofil oldaláról „végzetszerűen" meghatározott és ezért itt minden előre el lévén dönt­ve, a számítások szükségtelenek és feleslegesek. Pedig még a termékprofil helyes alkalmazása is rengeteg megtakarítást és nagy eredményeket hozhat, megfelelő elemző munka alapján. Hivatkoztam már az Egyetemi Nyomda most megkezdett számításaira. Bizonyító pél­da a Globus Nyomda jól kiépített rendszere, amely gondos számítások alapján útmutatást ad a gyártás­­tervezőnek, hogy „mit, milyen eljárással, milyen gé­pen, hány produkcióban” készíttessen. De üzemet szervezni, technikát fejleszteni, beruházni — amikor semmit sem kapunk „ingyen”, minden lépésünk a vál­lalat mérlegét javítja vagy rontja­­ elképzelhetetlen számításokon alapuló változatok tanulmányozása nél­kül. Nem kevés új elemmel gazdagodik a nyomdaipari vezetés feladatköre az új évben. Hogy van erő és optimizmus az újhoz, azt bizonyítja nem egy új kezdeményezés, amely már korábban is meg­kockáztatta még nem kitaposott utak megnyitását, valamint a munka sikerei, amelyeket az utóbbi évek­ben a nyomdák dolgozói elértek mind a termelésben, mind a sokirányú szakmai és gazdasági fejlődésben. Az elmúlt évek eredményei alapján méltán remélhet­jük, hogy 1967 körültekintő és szorgalmas munkája a korábbi kedvező tendenciákat csak erősíteni fogja, és így megfelelő felkészüléssel és gazdasági biztonsággal lépünk majd a gazdasági mechanizmus reformjának kezdő évébe, 1968-ba.­ ­

Next