Magyar Grafika, 1972 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám
Senefelder Alajos Kétszáz évvel ezelőtt született a litográfia feltalálója A mozgatható ólombetű feltalálása után mintegy három és fél évszázaddal később, 1797-ben találta fel Münchenben a kémiai litográfiát és a kőnyomást Senefelder Alajos. 1771-ben született Prágában. Még ifjúkorában Münchenbe került, miután szülei, akik színészek voltak, odaköltöztek. Senefelder Alajos is színész volt, emellett színműírással is foglalkozott. Mivel írásainak kinyomtatására nem volt elég pénze, olyan gazdaságosabb nyomtatási eljárás kidolgozásával kísérletezett, amelyhez nem kellenek költséges ólombetűk és berendezések. Tollal, ecsettel és különleges tussal, fekete vagy vörös krétával írt és rajzolt egy simára csiszolt kőre, amelyet gumiarabikum-oldattal és salétromsavval kezelt. A rajzolt, írott elemek felvették a festéket, a kő felületének többi része pedig a zsír és a víz ellentétének következtében maguktól eltaszították azt. Ezzel a kidomborodó nyomófelületű magas- és a nyomóalapról bemélyedő nyomóelemeket alkalmazó mélynyomás mellett új nyomtatási eljárás született: a kémiai elven alapuló síknyomás. 1799-ben Senefelder Bajorországban tizenöt évre szóló privilégiumot kapott új nyomtatóeljárásának gyakorlására. „Kémiai kőnyomdát” létesített, vállalkozásába bevonta két fivérét, Theobald és Georg Senefeldert is. 1800-ban eladta privilégiumát az offenbacni André zeneműkiadónak 2000 tallérért, és számára litográfiai intézetet létesített. Ezután Bécsben bankjegynyomdát alapított, de ez a vállalkozása nem bizonyult sikeresnek. 1806 folyamán visszatért Münchenbe, ahol a kőnyomást terjesztette. Három évvel később kinevezték a térképészeti kőnyomda főfelügyelőjének. 1818-ban írta meg a litográfia tankönyvét (Lehrbuch der Lithographie), amely később angol, francia és olasz nyelven is megjelent. (Mint érdekességet említjük meg, hogy Senefelder tankönyvét ofszetnyomással fakszimile kiadásban most jelentette meg újra 414 oldal terjedelemben a müncheni Heinz Moos Kiadó.) 1826-ban kőről színnyomatokat készített Senefelder. Ezt akkor mozaiknyomásnak nevezték. 1833-ban vászonra készített színes nyomatokat úgy, hogy elérte az olajfestmények hatását. 1834. február 26-án hunyt el Senefelder Alajos Münchenben, ahol 1877-ben szobrot emeltek a nagy feltaláló emlékére. Berlinben 1892-ben leplezték le szobrát. * Senefelder eljárásához Solnhofenben bányászott, szénsavas meszet tartalmazó palás kőlapokat használt (solnhofeni kő). Ez a kő erősen szívóképes. A víz a kő természetes állapotát érintetlenül hagyja. Ha azonban zsiradékos anyag kerül a kőre, akkor a szénsavas mész zsírsavas mésszé változik, ezáltal ezeken a helyeken már nem szívja magába a vizet, sőt, magától ellöki. Mivel a kőrajzoláshoz használt kréta vagy tus főalkatrésze zsíros anyagsztearin.