Magyar Grafika, 1978 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
Lengyel Lajos útja Rényi Péter Az avantgarde-tól a korszerű alkalmazott művészetig, az „izmusok” görögtüzes sistergéstől és forradalmi robbanások zajától kísért jelentkezésétől (a századforduló után) napjaink építészetének, fogyasztási és ipari termékeinek formavilágához, ahhoz az esztétikai környezethez, amelyben a 20. század harmadik harmadának embere életének javarészét leéli - Lengyel Lajos a magyar avantgarde-nak az a képviselője, akinek pályája mintegy klasszikus hazai példája ennek a folyamatnak: oeuvre-jén, művészetének alakulásán szemléletesen bemutatható e művészeti irányzat útja. Lengyel Lajosra még közvetlenül hatottak a magyarországi avantgarde primer irányzatai, ugyanakkor alkotói tevékenységét - szinte teljes egészében - az alkalmazott grafika területén fejtette ki; útja tehát nemcsak az avantgardista művészére, hanem a modern alkalmazott művészet művelőjére is jellemző. Betűszedőként egy vidéki nyomdában, Makón kezdte pályáját, az első világháborút követő években. Apja cipészmester volt, közvetlen környezetéből tehát nem szerezhette azokat a grafikai szakmai és művészeti ismereteket, amelyek már első munkáinál feltűnnek; a szülői ház iparos-kézműves tradíciója azonban arra adott indítékot a kezdő segédnek, hogy keresse a lehetőségeket önmaga továbbképzésére. Amikor feljött Pestre, ahol akkoriban igen nehéz volt munkaalkalmat találni, főként ez az ambíció fűtötte; a bizonytalanabb egzisztenciális helyzetet is vállalta, hogy láthasson és tanulhasson. És a szocialista munkásmozgalom, a baloldali munkásértelmiségi körök művészeti önképző mozgalmaiban erre nyílott is lehetősége. A környezet, amelybe a fogékony és minden újra figyelő fiatal munkás került, alapvető szerepet játszott szemléletének és művészetének kialakulásában. Első tanítóinál, a nyomdaipari továbbképző tanfolyamok akcidensszedőinél, Kun Mihálynál, Wankó Vilmosnál, az ólommetsző Dukai Károlynál hamarosan elsajátította a mesterség fogásait, precizitását, gondosságát. Stiláris kultúrájuk azonban nem elégítette ki: a modernkedő népieskedés, az eklektikus és külsőleges díszítgetés, amely munkáikat jellemezte, idegen maradt számára. S az idegenkedést csak fokozta, hogy új utakat kereső fiatal festőkkel, belső építészekkel került össze, elsősorban Schubert Ernővel, a festővel, aki már akkoriban iparművészettel, textil- és bútortervezéssel foglalkozott; vele vitatta meg éjszakába nyúló beszélgetésekben első igényesebb munkáit. Szoros kapcsolatok fűzték Juhász Lászlóhoz, a belső építészhez is. Schubert mellett Kepes György és Korniss Dezső voltak festő barátai - mindhárman volt Csók-tanítványok -, akiknek politikai magatartásuk és esztétikai állásfoglalásuk miatt hamarosan meggyűlt a bajuk a Képzőművészeti Főiskola konzervatív vezetőivel. Az együttesbe tartozott még Trauner Sándor is, aki később mint film-díszlettervező szerzett nevet. Ezek a művészek különböző fokon és módon, de mindnyájan az avantgarde-hoz kapcsolódtak, leginkább a Bauhaushoz. Kepes György, mielőtt kiment Angliába, majd az Egyesült Államokba, dolgozott is a Bauhaus egyik berlini utódjánál, Moholy- Nagy berlini műhelyében. E kapcsolatok révén került össze később Lengyel Moholy-Nagy Lászlóval is, a fotomontázs, a fotogram, a modern fény- és filmtechnika úttörőjével, aki Gropiusszal együtt a Bauhaus egyik alapítója volt. Lengyelnek több ízben is alkalma volt az időnként Budapestre látogató Moholy-Nagynak bemutatni munkáit és meghallgatni tanácsait. Moholy és a Bauhaus reá gyakorolt hatását csak erősítette a Kassák vezette Munkakör, amelyben Lengyel aktívan részt vett, és amely az avantgarde sokféle irányzatát ápolta, de egészében és leginkább mégiscsak a Bauhausszal rokonszenvezett. Némi hatással volt grafikai munkásságára Kassák képarchitektúrája is. De, mint érdeklődése is tanúsítja, Lengyel nem volt sohasem doktrinér bauhausista; ha első írásaiban ismételgeti és a dessauiak funkcionalista teóriáit, mind munkájában, mind tájékozódásában érezni lehetett más törekvéseket is. Még abban is, hogy figurális rajzot tanult. Goldmann György, a később mártírhalált halt kommunista szobrász tanfolyamát látogatta. Ebből az időszakból megmaradt