Magyar Grafika, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám
Kant A tiszta ész kritikája című művét, amelynek 34 szerzői ív terjedelmű kézirata 1780 decemberében került a kiadóhoz, 1781. június közepén Lipcsében már árusították. Széchenyi majd 300 lapos műve, a Hitel, nem egészen három hónap alatt készült el Trattner János nyomdájában, pedig egy műszakban készült, s kéziszedéssel szedték kéziratból. Megemlíti azt is, hogy több kiadható kézirat érkezik a kiadókhoz,mint amennyinek a megjelentetése évente biztosítható a rendelkezésre álló papírkontingensek és anyagi eszközök miatt, s ez ugyancsak kihat az átfutási időre. Véleménye szerint a kialakult kontingensekre, mutatókra, keretekre és dotációkra épülő merev gazdálkodási rendszer is rányomja bélyegét a folyamatra, ezért az egész kérdés komplex vizsgálatát javasolja a kiadótól a terjesztésig, beleértve az árkérdéseket is. SZÁNTÓ TIBOR a Helikon Kiadó művészeti vezetője Hangsúlyozta, hogy tapasztalata alapján az írók, a költők a könyv átfutási idejét a kéziratleadás időpontjától számolják. Ha a kiadványok nyomdai megrendelésétől számoljuk az átfutások időpontját, akkor az derül ki, hogy a könyvek kivitelezése a megrendeléstől a könyvesboltokig átlagosan 8-10 hónapot vesz igénybe. Ezt sokesztendős tapasztalata bizonyítja. Megemlített néhány példát, amely dokumentálta és szemléltette, hogy alkalmanként a magyar nyomdaipar rendkívüli feladatok megoldására is képes. Ezt követően néhány Helikon-kiadvánnyal foglalkozott, amelyek megjelenési ideje szintén minden tekintetben kielégítő, ugyanakkor a minősége is - pályadíjat nyert könyvek lévén - kifogástalan. Elemezte, hogy a nyomdai késedelmeket elsősorban mi okozhatja. Két fő témakört jelölt meg, az egyik a papír szállításával és minőségével kapcsolatos kérdés, amely rávilágíthat a technológia és átfutás összefüggésére, a másik a szerzők leadás utáni utólagos munkálatai, korrektúrák és részbeni átdolgozások. Ezenkívül feltette azt a kérdést, hogy vajon az írókat tájékoztatják-e arról, hogy a leadástól számítva mennyi időn belül kerülnek kézirataik a nyomdába. Reméli, hogy ez a megbeszélés felszínre hoz olyan problémákat, melyeknek megoldása nagymértékben elősegítheti a könyvkiadás ütemének felgyorsulását. HERNÁDI GYULA író Hozzászólásában azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy áru-e a kultúra, vagy nem. Kifejtette elképzelését az új közgazdasági formáról, a vállalkozói szocializmusról. Úgy ítélte meg, hogy ennek a vállalkozói szocializmusnak egy nagyon fontos terrénuma a kultúra lenne, és ezen belül a könyvkiadás. Véleménye szerint mindazon nehézségek és problémák, melyek a könyvkiadás vonatkozásában jelentkeznek, átmeneti tünetek, és arra vonatkozóan, hogy ezeket miként lehetne megszüntetni, több elképzelése is van, de elsődlegesen a már említett vállalkozói szocializmus formájában látja a megoldás kulcsát. Ez lehetne az a forma, ami valóban gazdagabbá tehetné az embereket, az átlagjövedelmeket növelhetné, a megnövekedett átlagjövedelmek során pedig az emberek végül is szabadon választhatnának a kulturális termékek megvásárlásában, s a kulturális terméket nagyjából piaci árakon lehetne értékesíteni. Kiemelte, az a legnagyobb baj a könyvkiadással kapcsolatos ügyekben, hogy az elmaradott formák rettenetesen hosszú retundáns időket igényelnek. Bírálta azt az ügyvitelt, ami a jelen pillanatban funkcionál a tervezéssel, a szerződésmegkötéssel és a papírbeszerzéssel kapcsolatos témakörökben. Hozzászólásában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a kiadóknak miért nem lehet export- és importjoguk, amiáltal gazdálkodásukat devizálisan is javíthatnák, és visszahathatnának akár a nyomdaiparra is, hozzájárulva annak fejlesztéséhez és beruházásához. Ismertette azokat a főbb mozgás-összefüggéseket, amelyek bizonyos értelemben azt eredményezik, hogy ma a kiadóknál lényegesen több kézirat van, mint amennyit meg tudnak jelentetni, továbbá rátért arra a problémára, ami szerint az író miért nem adja minden esetben le határidőre a kéziratát, illetve rámutatott azokra az összefüggésekre, amelyek alapján egy-egy elkészült művet a szerző, az író nem tart érettnek, továbbvezetve ezt a gondolatsort azzal, hogy egy-egy határidőre le nem adott kézirat milyen mértékben befolyásolja a kiadót, illetve a nyomda tervszerű munkavitelét. Végezetül megjegyzi: szeretné, ha a meglevő „mammutnyomdáknak” lenne kiadójuk, mert azok lennének leginkább érdekeltek abban, hogy a könyv két hónap alatt jelenjen meg, s nem pedig másfél év alatt. 2 MAGYAR GRAFIKA