Magyar Grafika, 1987 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 1. szám
hány javaslatomat, gondolom, segíteni tudok munkátokon. Öcsi, tulajdonképpen rajtad kívánok segíteni, mert látom azt a vergődést, amivel ezt a lapot készíted, sok örömöd nem lehet benne, az ember pedig csak azt csinálja és úgy, hogy abban örömét, önmagát megleli. Gara: A legközelebbi szerkesztőbizottsági ülést január végére, február elejére tervezzük, nagy megtiszteltetés lesz számunkra, Laci bácsi, ha megjelensz és értékes tapasztalataiddal és elképzeléseiddel támogatod a lapot. Erre azonban már nem került sor... * Gyászol szakszervezetünk nagy családja, gyászos egyesületünk. Lezárult egy értékes élet. A munkásemberé, aki a nyomdászszakma szerelmese volt és maradt, a szakszervezeti tisztségviselőé, aki történelmünk nehéz időszakaiban vállalt funkciókat és mutatott példát helytállásával; a kommunistáé, aki széles látókörű vezetőként szolgálta tetteivel az igaz ügyet. Meghalt Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének elnöke, egyesületünk Országos Elnökségének hosszú ideje aktív tagja. Pesterzsébeten született 1912. január 5-én. Nagyapja a Zrínyi Nyomda elődjénél, a Légrádyban volt rotációs főgépmester. Az ő ösztönzésére került ide szedőtanoncnak 1927-ben. Kéziszedő és gépszedő szakmunkás lett, itt vált fontossá számára a munka tisztessége, a jól végzett feladat öröme. Folyamatosan képezi magát, kihasználja a szakszervezet által kínált valamennyi tanulási formát, nagy tekintélyre tesz szert. 19 éves, amikor belép a szervezett dolgozók soraiba, s négy évvel később társai bizalminak választják. Ekkor már nemcsak a Légrádyban ismerik, megjegyzik nevét s harcos kiállását a szakszervezet felső vezetői is. 1942 karácsonyán tagja annak a háromtagú küldöttségnek, amely a nyomdászszakszervezet központjában kér segítséget bérkövetelésükhöz. Alig 21 évesen tagja lesz a pártnak. A felszabadulás után változatlan bizalom övezi. Akkor már kipróbált szakszervezeti vezető. 1948-ban üzemi bizottsági titkár, majd a nyomdászszakszervezet központjának egyik vezető munkatársa, később főtitkárhelyettese. Innen kerül át a SZOT szervezetébe, majd a Népsport főszerkesztői tisztét tölti be. 1956 végétől a politikai tennivalók ismét a nyomdászszakszervezethez kötik: a feladat a szakszervezet egységének helyreállítása. Halála előtt két nappal erről így nyilatkozott: „A hátam mögött éreztem az üzemek rendre, világos beszédre, programra váró munkásainak támogatását. A régiek tudják, tanúsíthatják, milyen áldatlan volt akkor a helyzet. Számíthattam az idősek tapasztalatára, és az sem volt utolsó, hogy mindenki elfogadott politikai partnernek, vezetőnek.” Az önvallomás szerény szavaiból is kicseng, hogy a nyomdászszakszervezet egységének helyreállítása és megőrzése példamutató politikai tett volt akkor, s annak számít ma is. Ezért lehetett természetes, hogy a kortársak Terényi Lászlót választják meg szakszervezetünk főtitkárának. Ezt a tisztséget 1966-ig tölti be. Hosszabb külügyi szolgálat következik ezután. Majd 1980-ban ismét visszanyerjük őt: haláláig töltötte be szakszervezetünk elnöki tisztét. Ezenfelül mint fiatalos tenni akarással rendelkező közéleti ember, mozgásteret talált arra, hogy önként vagy felkérésre másutt is dolgozzon, így eleget tett az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságában betöltött tisztségének; jelentős tevékenységet fejtett ki a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Országos Elnökségében és sok más területen. Nemrégen értékes hozzászólását hallhattuk a Magyar Grafika baráti körében a lap 30 éves évfordulóján. Társadalmunk becsülte Terényi László fáradhatatlan közéleti munkáját. Életművét elismerések sora övezi. Kitüntették a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Két ízben tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával, és ugyancsak két alkalommal vehette át a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát. Születésnapján kapta volna meg a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést, amit már csak családja vehetett át. A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete a nyáron ünnepli megalakulásának 125. évfordulóját. Ha valakié, úgy Terényi László élete eggyé forrt szakszervezetünkkel. Gazdag munkásságából fél évszázad kötődött a szaktársak, a szervezett dolgozók szolgálatához. Ezzel Terényi László az egész magyar szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyéniségévé is vált. A kegyetlen sors megfosztott bennünket attól, hogy ezen a jeles mozgalmi ünnepen, a 125. évforduló rendezvényein ő elnököljön, s tagságunkkal együtt emlékezzen a megtett útra, de alakja, szavai közvetlensége és tettei által beírta magát történelmünk könyvébe és tagságunk szívébe. Emlékét örökre megőrizzük. Rét Rétemé 2 MAGYAR GRAFIKA