Magyar Grafika, 1987 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1987 / 1. szám

hány javaslatomat, gondolom, segíteni tudok munkátokon. Öcsi, tulajdonképpen rajtad kí­vánok segíteni, mert látom azt a vergődést, amivel ezt a lapot készíted, sok örömöd nem lehet benne, az ember pedig csak azt csinálja és úgy, hogy abban örömét, önmagát meg­leli. Gara: A legközelebbi szerkesztőbizottsági ülést január végére, február elejére tervezzük, nagy megtiszteltetés lesz számunkra, Laci bácsi, ha megjelensz és értékes tapasztalataiddal és elképzeléseiddel támogatod a lapot. Erre azonban már nem került sor... * Gyászol szakszervezetünk nagy családja, gyá­szos egyesületünk. Lezárult egy értékes élet. A munkásemberé, aki a nyomdászszakma szerel­mese volt és maradt, a szakszervezeti tisztségvise­lőé, aki történelmünk nehéz időszakaiban vállalt funkciókat és mutatott példát helytállásával; a kommunistáé, aki széles látókörű vezetőként szol­gálta tetteivel az igaz ügyet. Meghalt Terényi László, a Nyomda-, a Papír­ipar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szak­­szervezetének elnöke, egyesületünk Országos El­nökségének hosszú ideje aktív tagja. Pesterzsébeten született 1912. január 5-én. Nagyapja a Zrínyi Nyomda elődjénél, a Légrády­­ban volt rotációs főgépmester. Az ő ösztönzésére került ide szedőtanoncnak 1927-ben. Kéziszedő és gépszedő szakmunkás lett, itt vált fontossá szá­mára a munka tisztessége, a jól végzett feladat öröme. Folyamatosan képezi magát, kihasználja a szakszervezet által kínált valamennyi tanulási for­mát, nagy tekintélyre tesz szert. 19 éves, amikor belép a szervezett dolgozók soraiba, s négy évvel később társai bizalminak választják. Ekkor már nemcsak a Légrádyban ismerik, megjegyzik nevét s harcos kiállását a szakszervezet felső vezetői is. 1942 karácsonyán tagja annak a háromtagú küldöttségnek, amely a nyomdászszakszervezet központjában kér segítséget bérkövetelésükhöz. Alig 21 évesen tagja lesz a pártnak. A felszaba­dulás után változatlan bizalom övezi. Akkor már kipróbált szakszervezeti vezető. 1948-ban üzemi bizottsági titkár, majd a nyomdászszakszervezet központjának egyik vezető munkatársa, később főtitkárhelyettese. Innen kerül át a SZOT szervezetébe, majd a Népsport főszerkesztői tisztét tölti be. 1956 végé­től a politikai tennivalók ismét a nyomdászszak­szervezethez kötik: a feladat a szakszervezet egy­ségének helyreállítása. Halála előtt két nappal er­ről így nyilatkozott: „A hátam mögött éreztem az üzemek rendre, világos beszédre, programra váró munkásainak támogatását. A régiek tudják, tanúsíthatják, mi­lyen áldatlan volt akkor a helyzet. Számíthattam az idősek tapasztalatára, és az sem volt utolsó, hogy mindenki elfogadott politikai partnernek, vezetőnek.” Az önvallomás szerény szavaiból is kicseng, hogy a nyomdászszakszervezet egységének hely­reállítása és megőrzése példamutató politikai tett volt akkor, s annak számít ma is. Ezért lehetett természetes, hogy a kortársak Terényi Lászlót vá­lasztják meg szakszervezetünk főtitkárának. Ezt a tisztséget 1966-ig tölti be. Hosszabb külügyi szolgálat következik ezután. Majd 1980-ban ismét visszanyerjük őt: haláláig töltötte be szakszervezetünk elnöki tisztét. Ezen­felül mint fiatalos tenni akarással rendelkező köz­életi ember, mozgásteret talált arra, hogy önként vagy felkérésre másutt is dolgozzon, így­ eleget tett az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­ban betöltött tisztségének; jelentős tevékenységet fejtett ki a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egye­sület Országos Elnökségében és sok más terüle­ten. Nemrégen értékes hozzászólását hallhattuk a Magyar Grafika baráti körében­­ a lap 30 éves év­fordulóján. Társadalmunk becsülte Terényi László fáradha­tatlan közéleti munkáját. Életművét elismerések sora övezi. Kitüntették a Szocialista Hazáért Ér­demrenddel, megkapta a Szocialista Magyaror­szágért Érdemrendet. Két ízben tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával, és ugyan­csak két alkalommal vehette át a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát. Születésnapján kapta volna meg a Magyar Népköztársaság Csillagrend­je kitüntetést, amit már csak családja vehetett át. A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvki­adás Dolgozóinak Szakszervezete a nyáron ün­nepli megalakulásának 125. évfordulóját. Ha va­lakié, úgy Terényi László élete eggyé forrt szak­­szervezetünkkel. Gazdag munkásságából fél év­század kötődött a szaktársak, a szervezett dolgo­zók szolgálatához. Ezzel Terényi László az egész magyar szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyéniségévé is vált. A kegyetlen sors megfosz­tott bennünket attól, hogy ezen a jeles mozgalmi ünnepen, a 125. évforduló rendezvényein ő elnö­köljön, s tagságunkkal együtt emlékezzen a meg­tett útra, de alakja, szavai közvetlensége és tettei által beírta magát történelmünk könyvébe és tag­ságunk szívébe. Emlékét örökre megőrizzük. Rét Rétemé 2 MAGYAR GRAFIKA

Next