Magyar Grafika, 1997 (41. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 1. szám
Gondolatok az ötödik évtized hajnalán A Magyar Grafika az elmúlt negyven éven át teljesítette feladatát, és ezzel belépett az ötödik „X”-be. A ránk váró ötödik évtized prognosztizálása szinte lehetetlen, hiszen a nyomdaipar különböző szakterületein hónapról hónapra új technológiák, anyagok, berendezések, megoldások, eljárások látnak napvilágot, lepik meg a szakmai fejlődés iránt érdeklődőket, segítik a gyakorlatban dolgozók munkáját. Egyre nagyobb számban jelennek meg olyan szakkönyvek, folyóiratok, bulletinek, amelyek hírül adják az elért eredményeket, és nem kis mértékben egy-egy jövőbe mutató közleménynyel is találkozhatunk, amelyet valamelyik kutatóintézetben vagy nyomdavállalatnál dolgoztak ki. A hazai nyomdák gazdasági lehetőségei csak korlátozott mértékben teszik lehetővé a nemzetközi nyomdaipari palettán megjelenő, merőben új technológiák, berendezések megvásárlását és bevezetését. Sajnálatos módon még ma is a nemzetközi szakmai színvonal kissé késleltetett követői közé tartozunk, de érdeklődünk minden új iránt, készen arra, hogy kedvező anyagi lehetőségek birtokában haladéktalanul a vásárlók, felhasználók sorába lépjünk. A napjainkra jellemző gyors fejlődés igényli az alapoktatás strukturális átalakítását, a szakmai oktatás átfogó, minden szintre és szakterületre kiterjedő reformját. A nyomdaipar korábbi technológiáját minden közelállónak, művelőnek és szimpatizánsnak ismernie kell, mint ahogyan minden nemzetnek ismernie kell saját múltját, történelmét, és meg kell tanítani mindazt az ismeretanyagot a jövő szakembereinek, amely alkalmassá teszi őket a jövő nyomdaipari technológiáinak fogadására és alkotó alkalmazására. Gyökeres átalakulás kell bekövetkezzen a nyomdaipari szakemberképzés minden területén. Meg kell találni azokat a módszereket, amelyek segítségével az „új”-ról készített hiteles információ a lehető legrövidebb időn belül közreadható mind az oktatás területén, mind a gyakorlati szakemberek számára. Ezt meg kell tenni akkor is, ha az új anyagok, technológiák, berendezések megjelenésükkor a már ismert okokból nem kerülhetnek be a mindennapi termelésbe. A magyar nyomdaipar önálló kultúrpolitikát, szakmai képzést folytat, fia meg akarja őrizni a nemzetközi hierarchiában e területen elfoglalt előkelő helyét, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nemzetközi és hazai szakmai eredmények, újdonságok megismertetésére, a széles körű szakmai tájékoztatásra. Előtérbe kell helyezni a nyomdaipari környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, illetőleg az ezzel kapcsolatos információkat. Már ma tanúi lehetünk annak, hogy a formakészítés milyen nagy mértékben került ki a nyomdaipar területéről. Ez a tendencia egyre jobban erősödik, és elképzelhető, hogy a nyomtatás bizonyos típusai a szolgáltatási szférába kerülnek át, megtartva a nyomdaiparhoz kötődés gyökereit. A Magyar Grafika az a sajtóorgánum, amely az 1990-es évektől kezdődően biztosította olvasói számára a szakmai érdeklődés, a szakmai művelődés és a technikai újdonságok bemutatását, a szerkesztőbizottság gondos munkájának eredményeként. A lap túllépett azon a hagyományon, hogy szigorúan csak a nyomdászokkal, a különböző szakemberek bemutatásával foglalkozzon. Napirendre tűzte új nyomdák megismertetését, technikai és technológiai újdonságok bemutatását, információk közreadása is szerepel programjában. A lap tartalmi megújulása azért volt megvalósítható, mert a Magyar Grafika szerkesztőbizottságán belül különböző albizottságokat hoztunk létre, amelyek értékes közreműködésével lehetőség nyílt a lap profiljának bővítésére. Kitűzött céljaink megvalósítására a jövőben is nagy súlyt kívánunk helyezni. A nyomdaipar különböző szakterületeinek fel kell zárkózniuk a piaci igényekhez. Fel kell készülni technikai és technológiai vonatkozásban a nyomtatott média jelenlegi válságát követő fellendülésre, hogy mind terjedelem. SZÍne- FI A G Y A R GRAFIKA 3