Magyar Grafika, 2004 (48. évfolyam, 1-8. szám)
2004 / 1. szám
és a biztonsági nyomatok terén várható, beleértve a védett címke- és csomagolóanyag előállítást is. Az előadó szerint - túlélési célból - a siker titka az alábbiakban kereshető A gyártás hatékonyságát kell jelentősen fokozni. A konkurens cégnél 2-3%-kal alacsonyabb árképzéssel kell operálni, ami rövid távon ugyan fájdalmas lehet, de hosszú távon biztosan megéri. A cégadminisztrációra fordított költség az ipari átlag alatt legyen legalább 2-3%-kal. „Tanulékony szervezetet" kell kinevelni és fenntartani! Óriási hiba lenne sajnálni a humánerőforrás beruházásra, oktatásra, felnőttképzésre fordított pénzeket! Néhány más hozzászóló véleménye Bár úgy szoktuk meg, hogy a nyomdász dolga csak az, hogy a papírra a megfelelő időben és a megfelelő helyre a megfelelő festék megfelelő mennyisége kerüljön, újabban már más médiahordozóra is dolgozik a nyomda. Például CDROM kiadványok előállítása céljából. Ez is része a jövőnek, benne a CMP-nek. A fokozódó verseny gyakran kritikus helyzeteket tud teremteni. Iparunk ma legfőbb gondja az, hogy az azonos körülmények hatására minden nyomdász kvázi egyforma szemléletűvé vált, és minden megrendelő szintén egyforma mentalitású, de nyomdászok és megrendelők teljesen különböző hullámhosszon vannak, ugyanarról teljesen másként gondolkodnak, ami nagy baj! Képletesen szólva „a négerek között négernek lenni nem bolt", azaz csak olyan nyomdász számíthat a gyors sikerre, aki alapvetően mást tud nyújtani, mint a többi. Egyre inkább kiderül, hogy az új kifejlesztésű technológiák ennek ellene dolgoznak, és az egységesítés irányába tolják el az ipart. Minden látszat ellenére várhatóan ide jutunk majd a hibridtechnológiával is. Amíg csak keveseknek van ilyen eszközük, addig azok a menők. Egyre nehezebb lesz „másnak" lenni, a többiektől eltérőt nyújtani. Egy idő után aztán rá kell döbbennünk, hogy kezdhetjük a kutatást a még újabb megoldások után! A paneldiszkusszió során elhangzott hozzászólásokból A vállalat-összevonások és -bekebelezések tapasztalható következményei Ez a jelenség szintén a globalizáció egyik „áldása". A multinacionális, a határokon gátlások nélkül átnyúló, túlkínálattal, árletöréssel, létszámcsökkentéssel, alacsony bérszinttel, gyárbezárással, de ha érdekük úgy kívánja bérfelsrófolással operáló transznacionális nagyvállalatok (multik, transzik) terjeszkedésének az egyenes következménye, ami alól - úgy tűnik - senki nem vonhatja ki magát. „2002 óta a nyomdaiparban is egyre jobban dívik a másik felfalása, bekebelezése - mondja Harris DeVese. - A következmény: egyre kisebb számú, egyre nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező cég marad talpon. Következésképpen a globális nyomdaiparban is egyre többen jelentenek csődöt." Várhatóan ez a tendencia 2004-ben is folytatódik. A vállalatóriások, vállalatbirodalmak könnyebben vészelik át a gazdasági recessziót. Az is igaz viszont, hogy bukásuk, csődjük - a dominóeffektus révén - jól működő iparokat, nemzetgazdaságokat képes magával rántani! Ha az adott országban, ahonnan eddig folyamatosan kimentették a saját hasznot, vagy (mint pl. hazánkban is) ha rájuk nézve kedvezőtlenné válnak a körülmények, az adózási előírások, akkor szó nélkül és hirtelen kivonulnak, nem törődve a következményekkel. Ez szomorú dolog, de számukra a túlélés igen hatékony eszköze! Az ő számukra, de nem az ott maradt, vagy egyik napról a másikra bezárt kisebb üzemek utcára rakott dolgozói számára. A jelszó a Print On Demand Ez határozza meg a jövő piacait. Pesko szerint, két éven belül a nyomdai munkák átlagos átfutási ideje huszonnégy órányira csökken. Az ún. last minute (kb. jelentése: utolsó pillanatban hozott) típusú munkák és azok a nyomdák vezetnek majd, akik ezt rutinszerűen, nyereséggel képesek csinálni. Még egyszer a megszemélyesített nyomtatványokról A perszonalizácó műszaki lehetőségének előnyeit senki nem vitatja. A digitális technika ezt lehetővé teszi ma már bárki számára. A hibridgépeket szinte erre a célra találták ki. Mégis, szinte mindenünnen olyan híreket kapunk, hogy ahol ilyen kapacitást hoztak létre, az ott kihasználatlan marad. A megrendelők még nem szoktak rá, nem ismerik fel a benne rejlő előnyöket, vagy nincs ötletük. Felteszem a kérdést: ki határozza ma meg a digitális nyomtatványokkal szemben támasztott