Magyar Hang, 2023. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)
2023-10-20 / 42. szám
Magyar Hang 2023. OKTÓBER 20-26. Csikós Attila Évek óta hallom barátaimtól, ismerőseimtől, hogy leköltöznek vidékre, kiköltöznek a városból, felköltöznek a hegyre. Mintha az élet csak igekötők kérdése volna. Végül persze valóban csak annyi, elhatározás kérdése. Ismerve engem a pesti éjszakai életem, sokan féltettek a falutól, Badacsonytól, mondták is: „Hogy fogod magad érezni, ha nem mehetsz sehová, nemhogy kedvenc helyeidre?” Igen, igaz, a „leköltözés” (szigorúan idézőjelben, mert annak, hogy „le” pejoráló üzenete van) egyfajta kiköltözés is: önmagamból. Mindabból, amit magamról, a világról, annak tempójáról, érzéseiről, forgalmáról és irányultságairól tudok. Semmiképpen nem átköltözés, mert átköltözni lehet Párizsból Brüsszelbe vagy Londonból New Yorkba, így a változás valóban csak helyrajzi értelemben tapasztalható, de falun más a percepció, az elszigetelődésnek, például a közösségtől való elzárkózásnak falun üzenetértéke van. Pesten senkit nem érdekel, ha nem köszönsz a szomszédnak, ha nem jársz el a kerületi rendezvényekre. Tördemicen észreveszik, hogy ott vagy-e vagy nem, és utóbbi esetben KŐ KÖVÖN Beköltözés a tájleírásba rá is kérdeznek, Hogy miért. Egy nagyvárosban több száz klub, kör, zárt közösség létezik, de egy falu - még ha lélekszáma meghaladja az ezer főt is - önmaga a klub, a kör, és tagjává válni sem olyan egyszerű, hogy az ember eladja minden pesti vagyonát, összecsomagol, és egy megvásárolt ingatlanba áthordja a romjait. Attól még gyüttment marad, esetleg s más idióma szerint gyüttmaradt. Bebírónak lenni már valamiféle rangot jelent. Szerencsénk van, évek óta járunk ide, s talán kedvelnek is. Évekkel ezelőtt nagy élmény volt, amikor a vasútról (nem az állomásról, a vasútról, hiszen a táj öntörvényűen egyszerűsíti a leírást) vonszoltam bőröndömet, s a kis Coop előtt ácsorgó helybéliek már messziről integettek nekem. A „vidékre” költözés egyúttal beköltözés egy másik történetbe, történetek százaiba. A „kisboltos” Tündi azt mondta: „Gyere, ülj ide a bolt elé, mesélek én neked, persze semmi személyeset, nehogy bárki is megbántódhasson.” Története van a háznak, ahol immár élünk, Laposa József bátyám elhozta a kataszteri térképet is az 1700-as évek végéről, miszerint a kertünk a néhai Tersztyánszky Lajos szabadságharcos honvéd hadnagy, később keszthelyi ügyvéd birtoka volt. De az utcában lakik Sándor, aki még ebbe a házba született, s itt is nőtt fel. Az ember nem egyszerűen a Badacsony fényviszonyoktól függően komor vagy megejtő bazaltorgonái alá költözik (bár ezt a rálátást a diófa alól még fel sem fogtam igazán), hanem egy másik történetírásba. Tatay megírta Tördemicet, én meg Dobosi Csaba barátom jóvoltából segíthettem az ő íróasztalának Tomajra szállításában. Hatalmas, tömör fenyőkészség, vörös páccal és némi intarziával, súlyos rézfogantyúkkal díszített darab. A helyi mitológia szerint azon volt fölravatalozva. Kis történeteinkre a világháló ráborítja szenzációs híreit. Ha van net. Az átjátszót a templomtoronyba telepítették. A toronyba viszont néha beköltöznek a gerlék, és olyankor elmegy az adás. Hívni kell a papot. A plébánosra két alkalommal van igen nagy szükség, nagyobb ünnepek alkalmával - és ha elmegy a wifi. A hegy (sokértelmű szó, mint a vasút, ami egyszerre állomás, mozdony, a sín meg a komplett vasúttársaság), a hegy maga a történelem. (Csak bele ne keveredjek a nietzschei nagy vitába a történelem hasznáról és káráról. Vom Nutzen und Nachteil der Historie für das Leben.) A tetején, sokan ma sem tudják, még munkatábor is működött. Gábor, taxis barátunk nagyapja még ott raboskodott, ott ismerte meg a Bányatelepre feljáró lányt, aki a tábor Nagy Imre döntését követő bezárása után Gábor nagyanyja lett. Gábor felvitt minket a hegyre is éjjel, megálltunk a Ranolder püspöki villa és a koromsötét Balaton felett. Orange county, mondta mosolyogva, amikor kiszálltunk, alant a Rákay street, körben a táj. Napjaink történelme még csak kedves lenyomat a nyelven. Nem vélemény, csak a tények rögzítése. Történetiségünk alapjai. A dzsip műszerfalán a matrica tizenötezerért ajánlja a hegyi utat. Ja, azzal ne te foglalkozz, legyint, az a turistáknak szól. Tehát nem vagyunk turisták. Tanuljuk a tájat és a történeteket. Kőről kőre. Ahogy elmondják nekünk. Beköltözőknek és tájleíróknak. W. Sz. L Fényképalbum közösségi támogatásból apunk képszerkesztője, Végh László fotográfus is tagja a Pictorial Collective nevű dokumentarista fotós társulásnak. A csoport Petőfi utcák népe című kiállítása nemrég zárt be a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A Petőfi-emlékév alkalmából megrendezett tárlaton a kollektíva azon alkotásai voltak láthatók, amelyeket a kilencfős gárda tagjai az elmúlt másfél évben készítettek a Kárpát-medence Petőfiről elnevezett utcáiról, azok lakóiról. A képeken kirajzolódó, határon túlra is átnyúló képzeletbeli Petőfi utca a mai magyar társadalomról adott egyfajta szubjektív látleletet. Hogy az anyag könyvformában is kézbe vehető legyen, a Pictorial gyűjtést indított a Brancs közösségi pénzgyűjtő platformon. Lapzártánkkor már majdnem 4 és fél millió forint gyűlt össze - ezzel megelőzték a Brancs eddigi csúcstartóját, a Bukta Imre kiállítási katalógusának támogatására indított gyűjtést. „Ez az összefogás újabb bizonyítéka annak, hogy közösen többek vagyunk, mint külön-külön - mondja a Pictorial Collective képviseletében Stiller Ákos fotós. - A Pictorial fotós kollektívát is azért alapítottuk, hogy egymást támogatva alkothassunk. Hittünk a közösség erejében akkor is, amikor a Petőfi utcák népe sorozatunk elkészítése során másfél éven keresztül jártuk Magyarországot. A visszajelzések azonban minket is megleptek. Soha ilyen sajtóérdeklődés nem övezett még kiállítást a Capa-központban: több mint hatvan helyen jelent meg cikk a Petőfi utcák népéről.” A gyűjtés e hét vasárnap éjfélig tart, az albumot az érdeklődők 2024 márciusában vehetik kézbe. Nagyar, Szabolcs-Szatmár megye FOTÓ: PICTORIAL COLLECTIVE/ROBERT CAPA KORTÁRS FOTOGRÁFIAI KÖZPONT/VÉGH LÁSZLÓ MAGAZIN • VETÉSFORGÓ 25 B&TotfroQfiS Extra! Nézze élőben, majd kérdezzen is a szereplőktől! Csintalan Sándor, Dévényi István, Puzsér Róbert, Stefano Bottoni. Műsorvezető: Pörzse Sándor . Helyszín: Hatszín Teátrum, 1066 Budapest, Jókai utca 6. Időpont: október 31., kedd, 19 óra További információ, jegyek: kotottfogas@hang.hu Telefon: 06 (70) 210 7343