Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1962
Magyar költők, magyar tájak. Korolovszky Lajos bevezetése - Petőfi Sándor: Az Alföld
88 petőfi Sámfát Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpülök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája. Deleléskor hosszú gémű kútnál Széles vályú kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hullik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven színével A környéket vígan koszorúzza. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadludak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda, Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menően a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban, Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a bús árvalvány haj S kék virága a szamárkenyérnek, Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megették, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. — Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúi jön rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. AZ ALFÖLD