Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1968
Korolovszky Lajos: "S míg szendereg a robogás". A gyermek és a szülő a magyar költészetben - Vörösmarty Mihály: Petike - Petőfi Sándor: Kisfiú halálára
VÖRÖSMARTY MIHÁLY : Isetike Bús mogorván ül Petiké, Ha ha ha! Péter és bú! a mennykőbe, Mi baja! Anyja kémli hű szemekkel — Jó öreg! Azt gondolja, fiacskája Tán beteg. „Kell galuska, Peti fiam, Eszel-e ?” „Dehogy eszem, dehogy eszem. Ki vele." „Kell bor, édes szép fiacskám. Iszol-e?” „Dehogy iszom, dehogy iszom El vele." „Kell-e sarkantyú csizmádra. Petikém! Kalpagodra toll s mentédre Rókaprém?" „Mit nekem toll, mit nekem prém, Sarkantyú! Ha szívemben, mint a róka. Rág a bú!" „Kell-e könyv, a szomszéd könyve. Biblia?" „Mit nekem könyv, a beszéd mind Szófia. Egy barátom van nekem csak, A halál. Az tudom, hogy innen-onnan Le kaszál." „Az egekre! Peti fiam. Meg ne halj, Annyi benned a sóhajtás, Mint a zaj. Átidézzem tán Juliskát? Láthatnád?" Szól mogorván Péter úrfi. „Hol van hát?" Ármány adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja, sem mentéje, Sem a sarkantyú zenéje, Nem kell neki róka mólja, Sem a szomszéd bibliája, Nem kell neki bor, galuska, De bezzeg kell a Juliska, Bár negédes és hamiska, De, vidor, szép és piroska. Sem ehetnék, sem ihatnék, Csak Julcsával nyájaskodnék. ..Ej Petikém, szép fiam, hát Ez a baj! Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj S meg ne halj. Most takarodj iskolába Rossz fiú! Meg ne lássam, hogy pityeregsz, Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd, Isten éltet, tíz év múlva Elveheted." PETŐFI SÁNDOR : 3Cisia halálára Alig hogy kivettek a bölcsőbül, Kis fiúcska, koporsóba tettek; Volt-e méltó a világra jönöd? Mi haszna volt rövid életednek? Balga kérdés! te eleget éltél, Bármi hamar végezed be pályád; Hány nem érte meg, amit te? ámbár Késő vénség görbítette vállát. Te megérted kurta életedben A magyar nemzet feltámadását, Te hallottad e szent zajt, s magad is kiáltottad: éljen a szabadság! 287