Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)

1850-08-01 / 218. szám

történt, minek következtében interpellációk ké­szülnek. A baloldalról még arról is meg akarják kér­dezni a ministeriumot, hogy az elnök mi jogon akar a kis Trianon­ban nyaralni, midőn fa­lusi lakos csak St. Cloud van kimutatva. Mól é­s a majoritás több tagjai egy indít­ványt nyújtottak be , melynél fogva a szünnapok alatt a képviselők fizetésének csak fele járjon ki. Természetes, hogy ez indítvány épen azokat sújtja, kik elválasztatásaikat nem gazdagságuknak köszönheték. Detours, Bac és A­mand baloldali kép­viselők pedig a választási törvény eltörlésére nyújtottak be egy javaslatot. Mint tudjuk ezt már La Rochejaquelein is tenni nyilatkozott a legitimisták részéről. Bécs, jul. 28. A napokban két nevezetes egyéniséget volt történetesen módom látni itt Bécsben — egyik a spanyol polgári háborúból ismeretes hadvezér Cabrera, ki a „Próféta“ utolsó előadásakor a bordeauxi herczeg páholyában jelen volt, s mint könnyen gondolhatni, — ott létének hire elter­jedvén — a közönség ujságkivonásának és rá irányzott látcsöveinek tárgya volt. A másik férfi Kotzebue, fia a hires drámaköltőnek, ki mint orosz hajóskapitány egy földkörüli utat is tett. A bécsi hivatalos lap mai száma ő felségé­nek újabb királyi kegyelmét közli. Egy jul. 27—ki legfensőbb bocsánat által 44 olyan egyénnek, kik a bécsi 1848—ki különböző zendülésekbe valának elegyedve és azért 1 —töl tiz évi fogságra ítéltet­tek , büntetésüket ő felsége egészen elengedni, valamint más kilencz egyénnek azonkívül fogság­büntetését felére leszállitni legkegyelmesebben méltóztatott. A lapban közlött lajstromot érdekes átolvasni, hogy a státusjavitást erőszakos uton eszközölni, a fölforgatás és lázadás kártékony elvét tettel előmozditni, minő különböző sorsú és állású egyének fogtak kezet — legtöbbnyire de­ákok, hivatalbeliek, orvosok, mesteremberek stb. Az elsők között van Szontagh Pál a magyar ministerium idejében concipista, ki az octoberi lázadásban Bem tábornokot két napig magánál el­rejtette, s azért két évi várfogságra volt ítélve. E példa mutatja azt, hogy az akkori időben né­mely hivatalnokok, kik a király és kormány iránt hűséget esküdtek, s e hitet minő értelemben gya­korolták. Az adott szó és hit szentsége pedig a polgári társaság egyik rendütletlen talpköve. De ez igazságot a fölforgató párt emberei nem hiszik, s azért „ex hoc fonte derivata clades in pátriám populum de fiuxit.“ 962 hűtlenségek közé tartozik. — A jolsvai időjósló az idő változásit vidékünkre nézve csakugyan el­találta; égdörgés, zivatar, foltdarabonkint eső, hűs idő stb. mind úgy van, mint­­ előre megirá. A termés álalában a tavak­nál mindenütt silányabb, s csak igen középszerűnek mondható. Takarmány szinte fölötte kevés, egy kétlovas kis kocsi széna már­is 16—20 fton kel. Végvidék, julius közepén. <jf Az elrendelt népösszeirást valóban bá­mulatos szorgalommal s kitartással vezeti vidékün­kön G­a­k­o­v­i­c­h ur hg. Schwarzenberg ezred­­beli hadnagy, s mi a nemzetiségi rovat betöltését illeti, teljes pártatlansággal; tanúja voltam­,midőn egy tiszta magyar helység magyar származású lelkésze szláv, s szláv származású ugyanazon helység iskolamestere magyar nemzetiségi ro­vatba jegyeztettek föl saját kivánatuk szerint. Ez összeírás, mennyiben a lovakra és szarvasmar­hákra is kiterjed, már is több helységek jóllété­nek alábbszállását tanúsítja, a legközelebb múlt idők szükséges következményéül. Sajnosan kell ezúttal megemlítenünk, hogy mind a népösszeírást illető rendelet, mind az idei adókönyvek tisztán magyar ajkú helységekbe is csupán csak német nyelven küldettek el a kerületi biztosi hivataltól. A brahócziak tökéletesen kijózanodtak, s a ka­tonaságtól 3 heti megszállás után megszabadul­tak; látni s beszélni kell annak valami drahóczi­­val, ki fogalmat akar szerezni a keseredettség azon fokáról, melylyel gonosz lelkű bujtogatóik iránt elteltek. Ez esemény az egész vidékre oly hatással volt, hogy hasonló merénylő bárhol a le­ K.ún-Szentmiklós, jul. 26. Szárazon irok, ki jobb szereti a vizet, e so­rokat ne olvassa. Nincs nagyobb föladat, mint a jelen politikai események végfejlödése fölött — megközelítő­leg bár — helyes ítéletet hozni: mindazáltal ki a lapokban a fehér sorokat olvasatlanul nem hagyja, önhite s saját sejtelmei szerint tájékozhatja ma­gát ; de elvégre is a százágú politikai combina­­tiók zavaros tengeréből többet nem meríthet ki annál, mikép átköltözésünk Egyiptom sötét or­szágából az ígéret földére, már világos ... kor­mányunk naponkénti intézkedéseiből. Hanem lé­­gyen ebből ennyi elég... feszegetni kényes ... * azért áttérek kis városi életünkre. Nálunk is sokan nem sok érdekest talál­nak lapjainkban, — holott minél kevesebb do­log van a fekete sorokban, annál több rejlik a fehérekben, — midőn amazok hallgatnak , akkor emezek magyaráznak ... de ez jelenünk hibája... tehát csak nem kell azokat restelni elolvasni, azért hogy nem tündérálomképek ecseteltetnek azokban. Több hetek óta mintegy hatvan főnyi kato­nai executio van városunkban, a még elő nem állt, vagy állíthatott volt honvédek előteremtésére. E czélból a még be nem sorozott honvédek szülői­hez 3—5 gyalog katona szállásoltatik be, kik aztán szállásaikon az illető szülök által élelem­mel — kenyérrel, hússal és mindennel — ingyen ellátandók, mindaddig, mig honvédfiaikat elő nem állítják. Ennek következtében naponkint szem­lélhetni szülőket városházunknál terjedelmes pa­naszokkal szájokban, kik elkeseredésükben a ter­mészet legszentebb köteleit tépik szét, elátkoz­ván és megtagadván édes fiaikat... pedig lehet, ha azok látnák vagy tudnák szüleik jelen ínségét, önkényt szentelnék magukat a katona életre. És ezen eljárásnak már volt is eredménye, mert két volt honvédet, kikről tudatott, hogy a város ha­tárában lappangnak, utasítás folytán a katonák el­csíptek, de a foglyok másnap mindjárt, a melléjük állított hat őr boszúságára, a nem kedvelt kvár­télyt szerencsésen oda hagyták. Eléggé hiteles hírből halljuk, miszerint a Jászkunságot fölosztani szándékoznak, és földa­rabolt részei — mint hírlik — a debreczeni, he­vesi, csongrádi, herényi és kalocsai főnökség alá rendeltetnének, s így vagyunk mi ezen hírrel, mint Görgei fegyverlerakásával, — nem akarjuk hinni. Holott ennek kiviteléhez jelen még nehéz körülmények között, nem kell egyéb mint egy felsőbb rendelet.-------Mind­egy, ha lenni kell, mi megnyugszunk rajta, mert jól tudjuk, hogy akár adjuk hozzá parányi szavunkat, akár meg­vonjuk tőle ártatlan akaratunkat, az eredmény ugyanaz marad. Hanem azt őszintén ki kell mon­danunk, miszerint jelen földaraboltatásunk öröm­­ünnepére bizony nem sok poharat fognánk ki­üríteni. Mi máskülönben idegenek nem vagyunk a megyékbe, vagy ha úgy tetszik kerületekbe leendő czélszerű bekebeleztetéstől; de ha nekünk Ka­locsára kellene mennünk egy kis igazságért, az nekünk sokkal mészebb lenne, mint Jászberény. Ha jól emlékezem, egy közgyűlésünkben nem­ré­giben min magunk is indítványozók föloszlásun­kat , tehát tőle —jó elintézés mellett — nem iszo­nyodunk. Mert eljött az idő, midőn egyenjoguak­­ká lettek e hon polgárai; a nemzeti kiváltságok megszűntenek; a jászkunoknak nincsenek többé kizárólagos szabadalmaik, szóval a polgári osztá­lyok közé emelt minden válaszfalak leomlanak, s egy lépéssel közeledtünk az isteni törvények felé. ... És most, midőn hazánk egy nagyobb jövendő küszöbén áll, szívesen üdvözöljük a jogegyenlő­ség mezején polgártársainkat, kikhez már egyen­lő polgári állapot s érdekegység csatol, szívesen nyújtjuk testvéri jobbunkat a közjólét kivívására, a közös haza fölvirágzására , mindazáltal szabad­jon itt nyíltan meggyónnunk gyarlóságunkat, sza­badjon tartózkodás nélkül őszintén kimondanunk, mi szívünkön fekszik. Ugyanis mi inkább óhajta­nok, ha nem ,ily egyszerű rendelettel ejtetnék meg rajtunk a bonczolási műtét, hanem a nemzet­gyűlés — melynek sejtjük, hogy már küszöbön állunk, intézkednek fölöttünk. Ott talán mi is képviselve leszünk (legalább lehetnénk) és akkor reánk nézve gyógyító balzsam leend, ha kihall­gattatunk... Ha már eddig jó, vagy rész rend­szerünk mellett megélhettünk, mert ne maradhat­nánk meg a mellett oly rövid időre .... ideiglen . . . azért az egyenjogúság drága kövében mi semmi csorbát vagy homályt nem ejtünk. De minthogy itt hosszú nem lehetek, csak röviden említem meg az első tekintetre agyamban megvil­lant okokat, melyek még most Jászkunság külön választását nagyon megnehezítik. A többek közt ilyenek: a több százados együttlét, mely alatt közpénztáraink fonalán oly csomók köttettek, me­lyek megoldásához egy pénzügyén teljes sze­mélyzet kivántatnék; — a hármas kerületek által eddig közösen folytatott gazdászat, az úgyneve­zett „páka és mérges“ pusztáinkon, melyek min­ket egyaránt illetnek; — földváltság, s az ebből eredő statútumaink, különösen az örökösödés kö­rül; — közös levéltárunk, mely Jászberényben van, s ugyanott meglevő közös épületeink; — a legújabban kivetett adó egy részét már Jászbe­rénybe befizettük, az időközbeni szakadásból itt is csak zavar keletkezhetnék; — s végre alig hogy annyira-mennyire már rendezték legideig­­lenesebb hivatalaink; alighogy kijelöltettek az utak és ösvények, melyek az igazság kiszolgál­tatásának asztalához vezetnek, s alig hogy meg­ismerkedtünk azokkal, most azok helyett ismét másokat keressünk, és egyik ideiglenességből a másikba löhessünk !... jó volna már legalább egy kis nyugalom . . . aztán meg csak bajos do­log is lenne biz art egy tollrántással elintézni, mibe az országgyűlés avatkozni nem akart .... most több hirtelenében nem jut eszembe. Fővárosi napló. (Jul. 31.) £. B. S­i­n­a a lánczhidtársaság által tartandó gyűlésre Pestre váratik. '­ Az átalakulás korszakában egyik legfőbb föl­adat a gyökeret vert hibák megszüntetése. Közigazga­tásunkon rég idő óta átokként ül a lomha végrehajtás, mely rozsdájával szüntelen megakasztá az államgépe­zet üdvös működését, s a legjobb intézkedéseknek meghiúsítá foganatot, örömmel tapasztaljuk , hogy a kormány hathatós lépéseket tesz e baj orvoslására. Legközelebb legfelsőbb parancs következtében körle­vél intéztetett a községi jegyzőkhöz, hogy hivatal­­vesztés büntetése alatt köteleztetnek otthon tartóz­kodni, s a hatóságoktól kapott rendeletek kihirdetését, továbbszállítását, s illetőleg foganatosítását azonnal eszközölni. Ez intézkedés bizonyosan óhajtva várt volt mind az illető községeknek , mind a rendelkező ható­ságoknak. A jogegyenlőség kiterjesztésének ismét ör­vendetes példáját adá a miniszeri biztosság azon tette által, miszerint Egger Adolfnak budai pékmes­teri jogot engedvényezett. — kik a czéhek szűkkeblű szerkezetét ismerik tudhatják, a mesteri jog kivívása mennyi küzdelembe került mindig, s kiváltképen zsi­dónak —■ ki ellenében még szükkeblüség, s a közép­­századi türelmetlenség is gátként emelkedik; — annál örvendetesebb tehát, hogy a m. biztosság az előítéle­tek gátfalán rést törve azt porhanyóvá teszi, hogy a fölvilágosultabb idők folyama által mielőbb végkép elmosathassék. 1. A császárfürdőben tartatni szokott Anna­­b­á­r ez idén is igen látogatott volt, s rózsaszínbe va­rázsló a kedélyeket. A vendégkoszorúban — mely nagyobbrészint ismertebb hazánkfiaiból állott — több képviselőt láttunk, kiknek csak néhány napja még, halál lebegett fejek fölött..... s most mindnyájunk örömére a legkedélyesebben mulattak , s igen jóbzün tánczoltak, — látszott, hogy ezúttal maguk rendelték meg a nótát.... A vigalom kora reggelig tartott. — Egypár nemzeti színházi tag azon kérdést intézte hozzánk, hogy hol van e lapok „jegyzetbe írója“ — ki oly merész pártatlansággal ellenőrkö­dött a színház ügyei fölött. Most miért hallgat ? — holott ha valaha, most lenne szükség pártatlan szóra. — Soha kérdésen úgy el nem csodálkoztunk, mint ezen, — egy h­a­l­a­n­d­ó embertől azt kívánni, hogy írjon — kit megcsíptek , befogtak , fölfaltak , szám­űztek , megöltek , meglőttek !... Önök úgy látszik vakmerőn hiszik a föltámadást?­­­ A „Pester Zeitung“ 179—ik számában vala­mi L. A. K. aláirásu egyén M......x nagykereskedőt illető közlésünkre, melyben mi egyszerűen kimondot­tuk, miszerint a hatóság fölhívó levelét — csupán az­ért, mivel az magyarul volt írva — M. úrtól tiszte­letlen dolog volt visszaküldeni — nagyszerű politiká­val felel, s azon themát állítja föl, miszerint a hatóság bölcseségére kell bízni, mely nyelven gondolja a közjólétet legin­kább előmozdíthatni. Se kerek themából L. A. K. úr azon következtetést vonja ki: Tehát mivel a hatóság M. urat bizonyos jótékony czélu választmány­ban­ tagságra magyar levéllel hívta föl, he­lyesen tett az illető, hogy simpliciter visszaküldte. E szerint a thema oda módosul, hogy nem a hatóság körültekintő bölcseségétől függ a nyelvválasztás, ha­nem egyes egyén önkénytes tetszésétől, s ha a vá­lasztmány túlnyomó része magyar is, egyes a többség ellenében igényeket formálhat, hogy az ő nyelvén tör­ténjék a fölhívás, sőt még a tárgyalás is. Na már pe­dig uram uram L. A. K. uram, ez valóságos gúnya az alkotmányos többségnek és a hatósági tekintélynek, s ki ily fogalmakkal s következetességgel lép a nyil­­ványosság elé, az csakugyan nem érdemli, hogy Gut­­tenberg számára bőröket talált föl. Egyébiránt az ál­talunk megírt tényt L. A. K. úr maga is tökéletesen bevallja, de ha be nem vallaná is, mi hiteles okiratok­kal lennénk őt képesek megczáfolni. Mit sarkasmá­­sokról, s nemzeti gyülölségről beszél, az valótlan ál­lítás, minek ellenében mi egyedül érdeklett 4—5 so­ros közlésünkre utalunk, mely a valóhoz képest még fölötte kíméletesen volt írva, és épen a nemzeti türelmetlenség ellen volt irányozva. Egyéb­iránt midőn L. A. K. úr minden alap nélkül egy városi hivatalnokot gyanúsít azzal, hogy e hivatalos ti­to­kot (mint ő nevezi) nekünk kibeszélte — oly pisz­kos dolgot cselekszik, melyhez nem kell commentár. Magyar academia. A mathematicai és természettudományi osztályok jul. 20-kán tartott kis ülésében Vállas Antal ellenész­revételeket közlött Arenstein lev. tagnak tavaly junius 11. előterjesztett azon értekezéséhez, melyben az eszmérhető gyököket az eredeti s átalakított két egyenlet utolsó tagjaiból kitalálhatóknak állította. Nendtvich Károly a palojtai, várkonyi, árvái és felsőbányai, eddig még vizsgálatlan , hazai kőszenek példányai bemutatása mellett azokat ásvány- és vegy­­tanilag ismertette. — A jutalomügyet illetőleg : a mathematicai osztály részéről 1847-ben hirdetett hadtudományi kérdés, mely versenyző nélkül maradt, mellőztetvén ; az 1847-ben kitűzött, s a mathem. tu­dományok encyclopaediáját tárgyazó , — úgy a ter­mészettudományi osztályé is meguyittatni rendeltetett. Július 22-é. az ősz vés academia kis ülésében a titoknok közelebb elhunyt Sztrokay Antal törvénytudomány-osztályi rendes tag rövid életrajzát olvasta. Az academiára nézve hivatalos közlö­nyül az oct. 1. megindulandó, tizenkét academiai tag által kiadandó „uj magyar muzeum“ czimü tudo­mányos havik­at jelentetett ki, mely minden academiai előadásokat és tárgyalásokat, nagyobb részt kimerí­­tőleg , fog előterjeszteni. Nagyobb részét az ülésnek az academiai könyvtár ügye vette igénybe,­ s az alka­lommal örömmel értesült a társaság az elnök 6 exja által, hogy néhai miniszeri tanácsos Jancsó Imre ne­ellenmondás az oktatásban, milyet képzelni nem, beleesni igen is lehet. A nyelv alapos ismerete gondolkodástani ismeretet föltételez. A nyelvtani gondolkodástan. Lehet-e már várni, hogy egy 9 éven aluli gyermek nem csak a hazai nyelv alak­jait , de annak gondolkodástani módosulásait is ismerje? nem csak, hanem azt idegen nyelvre átvinni tudja? Erre bizonyos gondolkodási elvo­nás szükséges , mit egy 9 éven aluli gyermektől lélektanilag nem várhatni, vagy ha talán ez rend­kívüli esetben megtörténik, a szülők az ily gyer­meknek félve örüljenek , mert az ilyen magában is korán érő virág, tehát tavaszelőtt elhervad, annyival hamarább elvirágzik, ha még hozzá eről­tetett érlelés is járul. Épen ezt húzhatnám le a mértan fogalmából indulva ki, mely másik főtu­­dománya a gym­nasiumoknak. Tehát gymnasiumba 9 éven alul gyermeket semmi ürügy alatt fölvenni ne szabadjon. De e végett, és magáért a népis­kola fogalmáért is a népiskolákat aztán jól is kell elrendezni, hol sok körülmények lesznek tekin­tetbe veendők, de az ügyes kerületi tanoda fő­felügyelők azokat a kormány és egyházi községek segítségével mind legyőzhetik s a népiskolákat virágzásba hozhatják. 2. Az iskola fegyelem igen helyesen mondatik állni: a vallásos erkölcsiségben, — a tanítás oly módjában, mely a vallásosságot nem csak nem sérti, de ápolja, — a tantárgyaknak az életkorhoz és a lélekkifejléshez arányított fölosz­tásában, — az iskola és a szülők közti kölcsönös viszonyban, — végre abban, hogy minden osz­tályra nézve egy osztálytanító rendeltetik, kinek kezében van az osztály fegyelmi vezetése. A szakrendszer szerinti tanítás előnyeinek leginkább és méltán teszik ellenébe azt, hogy az erkölcsi nevelés, különösen annak egy ága a fe­gyelem nem vezettethetik úgy többek mint egy által. Ezért igen helyesen adatik át a fegyelem egy osztálytanítónak, csak hogy ez átalán véve a többi tanítókkal a nevelésbeni elv egységét fölté­telezi, egyenlő szigort, egyenlő pontosságot, szó­val mindenben egyenszerűséget kíván mindazon tanítóktól, kik az osztályba bejárnak, mert ha egyik tanító elnézőbb, a másik pedig követelőbb , akkor a rendes osztálytanítónak látatlan forrásokból is annyira szaporodnak bajai, hogy ő alig fog egyéb­re érni, mint a másoktól okozott bajokat orvosolni. A rend és fegyelemtartás, iskolában azon szaktanitó kötelessége, kié a tanításéra, még azon tiz perczen is, mely óra előtt szokott engedtetni. Az iskola mulasztás szülők vagy szülőhelyettesek írásbeli nyilatkozata s illetőleg engedelem kérése nélkül nem szabad. A tanító testületre bizatik, váljon ezen kötelezettség alól a két legfelsőbb osztály növendékeit kivegye-e. A növendékeknek az iskolán kívüli erkölcsi maguk viseletével ügyelet a szülők, vagy szülőhelyettesek kötelessége; az­ iskoláé az erkölcsi rend föntartása az egész isko­lára nézve. Az idegen tanulók tartoznak lakhelye­iket az igazgatónak bejelenteni s azt az igazgató vagy osztály­tanító tudtával csak szülők vagy szü­lőhelyettesek változtatják meg. Ha a tanuló-testü­­let a házi fölvigyázást idegen tanulókra nézve nem helyesli, annak megváltoztatását a szülőknek elő­terjeszti s ha ezek azt változtatni elmulasztanák, a növendék az intézetből kizáratik. Ezen fegyelmi rendszabályok a szülő és ta­noda közti viszonyt érintik. A szülők gyermekei­ket a tanodába adják erkölcsi, értelmi és ízlési, átalán véve emberré képezés végett, minthogy ezt maguk honn nem teljesíthetik; — ez eszkö­zök nélkül nem történhető, még pedig a képező eszközök közt vannak kényszeritők is, tehát ezeket is tartoznak átadni a szülők; következőleg ha a kényszerítő eszközök olyak találnak lenni, melyeket a szülők nem igen szeretnek , ezt tar­toznak tűrni, és a szülői jogot ellenébe nem te­hetik az iskola fegyelmi jognak , mert átalán véve áll, s állni kell, hogy a tanoda és a tanodán kívü­­li életviszonynál a tanulókra nézve nem az életé, hanem a tanodáé a vezérszerep, és a szülői igény­lezeknek a tanodákbai széles bebocsátása semmi más, mint tágítása s végre elbontása a tanodai fe­gyelemnek. Azonban mégis,nehogy tanodai egyed­­áruskodás álljon elő, minél vesz­élyesebb elferdí­­tője visszaélés által az emberiségnek nem lehet; s minden hely­ütt a kormányt felügyelőkön kívül még helybeni tanodabizottmány választassák, oly szü­lőkből, kik a nevelés iránt érdekkel viseltetnek. A fegyelmi eszközök közt utolsó helyen és méltán áll a büntetés, mely hogy az ifjú élet kön­­­nyelműségének annál inkább ellendolgozhassék, a következő fokokon történik : pirongatás, osz­­tálykönyvbei jegyzés, tanóra utáni fölmarasztás, leebbfokozás, elzárás, testi fenyíték, az intézetből­ eltávolítás, még pedig hogy a szülők gyermekeik mikénti viseletét mindenkor tudják, minden bün­tetés a szülőknek vagy szülőhelyetteseknek fo­­gan­tás után tudtul adatni tartozik. A büntetésnél szükséges ugyan a fokozat megtartása, de nem elég, hanem járuljon h­ez még az alkalmazási modor, melynél a büntető bizonyos sajnálatot, bizonyos kényszerítést ne pusztán mutasson, de valólag érezzen; mert ki a büntetést örömmel, vagy hévvel, vagy még koszuval is teszi, az nem javít, de ront, különö­sen egy gymnasiumi növendék körül már, kinek a cselekedetre szabadabb tér engedtetik, a bünte­tésnél, a rész­cselekedetből származó kár belátá­sára s a fölötti bánat és szégyen érzésére kell hatni; igy áll elő a megtérésből a javulás; ilyen javulás által alapittatik meg az erkölcsi jel­lem, mely nem egyéb, nem más, mint az erény utjáni állhatatos megmaradás. (Vége követk.)

Next