Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)
1850-08-01 / 218. szám
történt, minek következtében interpellációk készülnek. A baloldalról még arról is meg akarják kérdezni a ministeriumot, hogy az elnök mi jogon akar a kis Trianonban nyaralni, midőn falusi lakos csak St. Cloud van kimutatva. Mól és a majoritás több tagjai egy indítványt nyújtottak be , melynél fogva a szünnapok alatt a képviselők fizetésének csak fele járjon ki. Természetes, hogy ez indítvány épen azokat sújtja, kik elválasztatásaikat nem gazdagságuknak köszönheték. Detours, Bac és Amand baloldali képviselők pedig a választási törvény eltörlésére nyújtottak be egy javaslatot. Mint tudjuk ezt már La Rochejaquelein is tenni nyilatkozott a legitimisták részéről. Bécs, jul. 28. A napokban két nevezetes egyéniséget volt történetesen módom látni itt Bécsben — egyik a spanyol polgári háborúból ismeretes hadvezér Cabrera, ki a „Próféta“ utolsó előadásakor a bordeauxi herczeg páholyában jelen volt, s mint könnyen gondolhatni, — ott létének hire elterjedvén — a közönség ujságkivonásának és rá irányzott látcsöveinek tárgya volt. A másik férfi Kotzebue, fia a hires drámaköltőnek, ki mint orosz hajóskapitány egy földkörüli utat is tett. A bécsi hivatalos lap mai száma ő felségének újabb királyi kegyelmét közli. Egy jul. 27—ki legfensőbb bocsánat által 44 olyan egyénnek, kik a bécsi 1848—ki különböző zendülésekbe valának elegyedve és azért 1 —töl tiz évi fogságra ítéltettek , büntetésüket ő felsége egészen elengedni, valamint más kilencz egyénnek azonkívül fogságbüntetését felére leszállitni legkegyelmesebben méltóztatott. A lapban közlött lajstromot érdekes átolvasni, hogy a státusjavitást erőszakos uton eszközölni, a fölforgatás és lázadás kártékony elvét tettel előmozditni, minő különböző sorsú és állású egyének fogtak kezet — legtöbbnyire deákok, hivatalbeliek, orvosok, mesteremberek stb. Az elsők között van Szontagh Pál a magyar ministerium idejében concipista, ki az octoberi lázadásban Bem tábornokot két napig magánál elrejtette, s azért két évi várfogságra volt ítélve. E példa mutatja azt, hogy az akkori időben némely hivatalnokok, kik a király és kormány iránt hűséget esküdtek, s e hitet minő értelemben gyakorolták. Az adott szó és hit szentsége pedig a polgári társaság egyik rendütletlen talpköve. De ez igazságot a fölforgató párt emberei nem hiszik, s azért „ex hoc fonte derivata clades in pátriám populum de fiuxit.“ 962 hűtlenségek közé tartozik. — A jolsvai időjósló az idő változásit vidékünkre nézve csakugyan eltalálta; égdörgés, zivatar, foltdarabonkint eső, hűs idő stb. mind úgy van, mint előre megirá. A termés álalában a tavaknál mindenütt silányabb, s csak igen középszerűnek mondható. Takarmány szinte fölötte kevés, egy kétlovas kis kocsi széna máris 16—20 fton kel. Végvidék, julius közepén. <jf Az elrendelt népösszeirást valóban bámulatos szorgalommal s kitartással vezeti vidékünkön Gakovich ur hg. Schwarzenberg ezredbeli hadnagy, s mi a nemzetiségi rovat betöltését illeti, teljes pártatlansággal; tanúja voltam,midőn egy tiszta magyar helység magyar származású lelkésze szláv, s szláv származású ugyanazon helység iskolamestere magyar nemzetiségi rovatba jegyeztettek föl saját kivánatuk szerint. Ez összeírás, mennyiben a lovakra és szarvasmarhákra is kiterjed, már is több helységek jóllétének alábbszállását tanúsítja, a legközelebb múlt idők szükséges következményéül. Sajnosan kell ezúttal megemlítenünk, hogy mind a népösszeírást illető rendelet, mind az idei adókönyvek tisztán magyar ajkú helységekbe is csupán csak német nyelven küldettek el a kerületi biztosi hivataltól. A brahócziak tökéletesen kijózanodtak, s a katonaságtól 3 heti megszállás után megszabadultak; látni s beszélni kell annak valami drahóczival, ki fogalmat akar szerezni a keseredettség azon fokáról, melylyel gonosz lelkű bujtogatóik iránt elteltek. Ez esemény az egész vidékre oly hatással volt, hogy hasonló merénylő bárhol a le K.ún-Szentmiklós, jul. 26. Szárazon irok, ki jobb szereti a vizet, e sorokat ne olvassa. Nincs nagyobb föladat, mint a jelen politikai események végfejlödése fölött — megközelítőleg bár — helyes ítéletet hozni: mindazáltal ki a lapokban a fehér sorokat olvasatlanul nem hagyja, önhite s saját sejtelmei szerint tájékozhatja magát ; de elvégre is a százágú politikai combinatiók zavaros tengeréből többet nem meríthet ki annál, mikép átköltözésünk Egyiptom sötét országából az ígéret földére, már világos ... kormányunk naponkénti intézkedéseiből. Hanem légyen ebből ennyi elég... feszegetni kényes ... * azért áttérek kis városi életünkre. Nálunk is sokan nem sok érdekest találnak lapjainkban, — holott minél kevesebb dolog van a fekete sorokban, annál több rejlik a fehérekben, — midőn amazok hallgatnak , akkor emezek magyaráznak ... de ez jelenünk hibája... tehát csak nem kell azokat restelni elolvasni, azért hogy nem tündérálomképek ecseteltetnek azokban. Több hetek óta mintegy hatvan főnyi katonai executio van városunkban, a még elő nem állt, vagy állíthatott volt honvédek előteremtésére. E czélból a még be nem sorozott honvédek szülőihez 3—5 gyalog katona szállásoltatik be, kik aztán szállásaikon az illető szülök által élelemmel — kenyérrel, hússal és mindennel — ingyen ellátandók, mindaddig, mig honvédfiaikat elő nem állítják. Ennek következtében naponkint szemlélhetni szülőket városházunknál terjedelmes panaszokkal szájokban, kik elkeseredésükben a természet legszentebb köteleit tépik szét, elátkozván és megtagadván édes fiaikat... pedig lehet, ha azok látnák vagy tudnák szüleik jelen ínségét, önkényt szentelnék magukat a katona életre. És ezen eljárásnak már volt is eredménye, mert két volt honvédet, kikről tudatott, hogy a város határában lappangnak, utasítás folytán a katonák elcsíptek, de a foglyok másnap mindjárt, a melléjük állított hat őr boszúságára, a nem kedvelt kvártélyt szerencsésen oda hagyták. Eléggé hiteles hírből halljuk, miszerint a Jászkunságot fölosztani szándékoznak, és földarabolt részei — mint hírlik — a debreczeni, hevesi, csongrádi, herényi és kalocsai főnökség alá rendeltetnének, s így vagyunk mi ezen hírrel, mint Görgei fegyverlerakásával, — nem akarjuk hinni. Holott ennek kiviteléhez jelen még nehéz körülmények között, nem kell egyéb mint egy felsőbb rendelet.-------Mindegy, ha lenni kell, mi megnyugszunk rajta, mert jól tudjuk, hogy akár adjuk hozzá parányi szavunkat, akár megvonjuk tőle ártatlan akaratunkat, az eredmény ugyanaz marad. Hanem azt őszintén ki kell mondanunk, miszerint jelen földaraboltatásunk örömünnepére bizony nem sok poharat fognánk kiüríteni. Mi máskülönben idegenek nem vagyunk a megyékbe, vagy ha úgy tetszik kerületekbe leendő czélszerű bekebeleztetéstől; de ha nekünk Kalocsára kellene mennünk egy kis igazságért, az nekünk sokkal mészebb lenne, mint Jászberény. Ha jól emlékezem, egy közgyűlésünkben nemrégiben min magunk is indítványozók föloszlásunkat , tehát tőle —jó elintézés mellett — nem iszonyodunk. Mert eljött az idő, midőn egyenjoguakká lettek e hon polgárai; a nemzeti kiváltságok megszűntenek; a jászkunoknak nincsenek többé kizárólagos szabadalmaik, szóval a polgári osztályok közé emelt minden válaszfalak leomlanak, s egy lépéssel közeledtünk az isteni törvények felé. ... És most, midőn hazánk egy nagyobb jövendő küszöbén áll, szívesen üdvözöljük a jogegyenlőség mezején polgártársainkat, kikhez már egyenlő polgári állapot s érdekegység csatol, szívesen nyújtjuk testvéri jobbunkat a közjólét kivívására, a közös haza fölvirágzására , mindazáltal szabadjon itt nyíltan meggyónnunk gyarlóságunkat, szabadjon tartózkodás nélkül őszintén kimondanunk, mi szívünkön fekszik. Ugyanis mi inkább óhajtanok, ha nem ,ily egyszerű rendelettel ejtetnék meg rajtunk a bonczolási műtét, hanem a nemzetgyűlés — melynek sejtjük, hogy már küszöbön állunk, intézkednek fölöttünk. Ott talán mi is képviselve leszünk (legalább lehetnénk) és akkor reánk nézve gyógyító balzsam leend, ha kihallgattatunk... Ha már eddig jó, vagy rész rendszerünk mellett megélhettünk, mert ne maradhatnánk meg a mellett oly rövid időre .... ideiglen . . . azért az egyenjogúság drága kövében mi semmi csorbát vagy homályt nem ejtünk. De minthogy itt hosszú nem lehetek, csak röviden említem meg az első tekintetre agyamban megvillant okokat, melyek még most Jászkunság külön választását nagyon megnehezítik. A többek közt ilyenek: a több százados együttlét, mely alatt közpénztáraink fonalán oly csomók köttettek, melyek megoldásához egy pénzügyén teljes személyzet kivántatnék; — a hármas kerületek által eddig közösen folytatott gazdászat, az úgynevezett „páka és mérges“ pusztáinkon, melyek minket egyaránt illetnek; — földváltság, s az ebből eredő statútumaink, különösen az örökösödés körül; — közös levéltárunk, mely Jászberényben van, s ugyanott meglevő közös épületeink; — a legújabban kivetett adó egy részét már Jászberénybe befizettük, az időközbeni szakadásból itt is csak zavar keletkezhetnék; — s végre alig hogy annyira-mennyire már rendezték legideiglenesebb hivatalaink; alighogy kijelöltettek az utak és ösvények, melyek az igazság kiszolgáltatásának asztalához vezetnek, s alig hogy megismerkedtünk azokkal, most azok helyett ismét másokat keressünk, és egyik ideiglenességből a másikba löhessünk !... jó volna már legalább egy kis nyugalom . . . aztán meg csak bajos dolog is lenne biz art egy tollrántással elintézni, mibe az országgyűlés avatkozni nem akart .... most több hirtelenében nem jut eszembe. Fővárosi napló. (Jul. 31.) £. B. Sina a lánczhidtársaság által tartandó gyűlésre Pestre váratik. ' Az átalakulás korszakában egyik legfőbb föladat a gyökeret vert hibák megszüntetése. Közigazgatásunkon rég idő óta átokként ül a lomha végrehajtás, mely rozsdájával szüntelen megakasztá az államgépezet üdvös működését, s a legjobb intézkedéseknek meghiúsítá foganatot, örömmel tapasztaljuk , hogy a kormány hathatós lépéseket tesz e baj orvoslására. Legközelebb legfelsőbb parancs következtében körlevél intéztetett a községi jegyzőkhöz, hogy hivatalvesztés büntetése alatt köteleztetnek otthon tartózkodni, s a hatóságoktól kapott rendeletek kihirdetését, továbbszállítását, s illetőleg foganatosítását azonnal eszközölni. Ez intézkedés bizonyosan óhajtva várt volt mind az illető községeknek , mind a rendelkező hatóságoknak. A jogegyenlőség kiterjesztésének ismét örvendetes példáját adá a miniszeri biztosság azon tette által, miszerint Egger Adolfnak budai pékmesteri jogot engedvényezett. — kik a czéhek szűkkeblű szerkezetét ismerik tudhatják, a mesteri jog kivívása mennyi küzdelembe került mindig, s kiváltképen zsidónak —■ ki ellenében még szükkeblüség, s a középszázadi türelmetlenség is gátként emelkedik; — annál örvendetesebb tehát, hogy a m. biztosság az előítéletek gátfalán rést törve azt porhanyóvá teszi, hogy a fölvilágosultabb idők folyama által mielőbb végkép elmosathassék. 1. A császárfürdőben tartatni szokott Annabár ez idén is igen látogatott volt, s rózsaszínbe varázsló a kedélyeket. A vendégkoszorúban — mely nagyobbrészint ismertebb hazánkfiaiból állott — több képviselőt láttunk, kiknek csak néhány napja még, halál lebegett fejek fölött..... s most mindnyájunk örömére a legkedélyesebben mulattak , s igen jóbzün tánczoltak, — látszott, hogy ezúttal maguk rendelték meg a nótát.... A vigalom kora reggelig tartott. — Egypár nemzeti színházi tag azon kérdést intézte hozzánk, hogy hol van e lapok „jegyzetbe írója“ — ki oly merész pártatlansággal ellenőrködött a színház ügyei fölött. Most miért hallgat ? — holott ha valaha, most lenne szükség pártatlan szóra. — Soha kérdésen úgy el nem csodálkoztunk, mint ezen, — egy halandó embertől azt kívánni, hogy írjon — kit megcsíptek , befogtak , fölfaltak , száműztek , megöltek , meglőttek !... Önök úgy látszik vakmerőn hiszik a föltámadást? A „Pester Zeitung“ 179—ik számában valami L. A. K. aláirásu egyén M......x nagykereskedőt illető közlésünkre, melyben mi egyszerűen kimondottuk, miszerint a hatóság fölhívó levelét — csupán azért, mivel az magyarul volt írva — M. úrtól tiszteletlen dolog volt visszaküldeni — nagyszerű politikával felel, s azon themát állítja föl, miszerint a hatóság bölcseségére kell bízni, mely nyelven gondolja a közjólétet leginkább előmozdíthatni. Se kerek themából L. A. K. úr azon következtetést vonja ki: Tehát mivel a hatóság M. urat bizonyos jótékony czélu választmányban tagságra magyar levéllel hívta föl, helyesen tett az illető, hogy simpliciter visszaküldte. E szerint a thema oda módosul, hogy nem a hatóság körültekintő bölcseségétől függ a nyelvválasztás, hanem egyes egyén önkénytes tetszésétől, s ha a választmány túlnyomó része magyar is, egyes a többség ellenében igényeket formálhat, hogy az ő nyelvén történjék a fölhívás, sőt még a tárgyalás is. Na már pedig uram uram L. A. K. uram, ez valóságos gúnya az alkotmányos többségnek és a hatósági tekintélynek, s ki ily fogalmakkal s következetességgel lép a nyilványosság elé, az csakugyan nem érdemli, hogy Guttenberg számára bőröket talált föl. Egyébiránt az általunk megírt tényt L. A. K. úr maga is tökéletesen bevallja, de ha be nem vallaná is, mi hiteles okiratokkal lennénk őt képesek megczáfolni. Mit sarkasmásokról, s nemzeti gyülölségről beszél, az valótlan állítás, minek ellenében mi egyedül érdeklett 4—5 soros közlésünkre utalunk, mely a valóhoz képest még fölötte kíméletesen volt írva, és épen a nemzeti türelmetlenség ellen volt irányozva. Egyébiránt midőn L. A. K. úr minden alap nélkül egy városi hivatalnokot gyanúsít azzal, hogy e hivatalos titokot (mint ő nevezi) nekünk kibeszélte — oly piszkos dolgot cselekszik, melyhez nem kell commentár. Magyar academia. A mathematicai és természettudományi osztályok jul. 20-kán tartott kis ülésében Vállas Antal ellenészrevételeket közlött Arenstein lev. tagnak tavaly junius 11. előterjesztett azon értekezéséhez, melyben az eszmérhető gyököket az eredeti s átalakított két egyenlet utolsó tagjaiból kitalálhatóknak állította. Nendtvich Károly a palojtai, várkonyi, árvái és felsőbányai, eddig még vizsgálatlan , hazai kőszenek példányai bemutatása mellett azokat ásvány- és vegytanilag ismertette. — A jutalomügyet illetőleg : a mathematicai osztály részéről 1847-ben hirdetett hadtudományi kérdés, mely versenyző nélkül maradt, mellőztetvén ; az 1847-ben kitűzött, s a mathem. tudományok encyclopaediáját tárgyazó , — úgy a természettudományi osztályé is meguyittatni rendeltetett. Július 22-é. az ősz vés academia kis ülésében a titoknok közelebb elhunyt Sztrokay Antal törvénytudomány-osztályi rendes tag rövid életrajzát olvasta. Az academiára nézve hivatalos közlönyül az oct. 1. megindulandó, tizenkét academiai tag által kiadandó „uj magyar muzeum“ czimü tudományos havikat jelentetett ki, mely minden academiai előadásokat és tárgyalásokat, nagyobb részt kimerítőleg , fog előterjeszteni. Nagyobb részét az ülésnek az academiai könyvtár ügye vette igénybe, s az alkalommal örömmel értesült a társaság az elnök 6 exja által, hogy néhai miniszeri tanácsos Jancsó Imre neellenmondás az oktatásban, milyet képzelni nem, beleesni igen is lehet. A nyelv alapos ismerete gondolkodástani ismeretet föltételez. A nyelvtani gondolkodástan. Lehet-e már várni, hogy egy 9 éven aluli gyermek nem csak a hazai nyelv alakjait , de annak gondolkodástani módosulásait is ismerje? nem csak, hanem azt idegen nyelvre átvinni tudja? Erre bizonyos gondolkodási elvonás szükséges , mit egy 9 éven aluli gyermektől lélektanilag nem várhatni, vagy ha talán ez rendkívüli esetben megtörténik, a szülők az ily gyermeknek félve örüljenek , mert az ilyen magában is korán érő virág, tehát tavaszelőtt elhervad, annyival hamarább elvirágzik, ha még hozzá erőltetett érlelés is járul. Épen ezt húzhatnám le a mértan fogalmából indulva ki, mely másik főtudománya a gymnasiumoknak. Tehát gymnasiumba 9 éven alul gyermeket semmi ürügy alatt fölvenni ne szabadjon. De e végett, és magáért a népiskola fogalmáért is a népiskolákat aztán jól is kell elrendezni, hol sok körülmények lesznek tekintetbe veendők, de az ügyes kerületi tanoda főfelügyelők azokat a kormány és egyházi községek segítségével mind legyőzhetik s a népiskolákat virágzásba hozhatják. 2. Az iskola fegyelem igen helyesen mondatik állni: a vallásos erkölcsiségben, — a tanítás oly módjában, mely a vallásosságot nem csak nem sérti, de ápolja, — a tantárgyaknak az életkorhoz és a lélekkifejléshez arányított fölosztásában, — az iskola és a szülők közti kölcsönös viszonyban, — végre abban, hogy minden osztályra nézve egy osztálytanító rendeltetik, kinek kezében van az osztály fegyelmi vezetése. A szakrendszer szerinti tanítás előnyeinek leginkább és méltán teszik ellenébe azt, hogy az erkölcsi nevelés, különösen annak egy ága a fegyelem nem vezettethetik úgy többek mint egy által. Ezért igen helyesen adatik át a fegyelem egy osztálytanítónak, csak hogy ez átalán véve a többi tanítókkal a nevelésbeni elv egységét föltételezi, egyenlő szigort, egyenlő pontosságot, szóval mindenben egyenszerűséget kíván mindazon tanítóktól, kik az osztályba bejárnak, mert ha egyik tanító elnézőbb, a másik pedig követelőbb , akkor a rendes osztálytanítónak látatlan forrásokból is annyira szaporodnak bajai, hogy ő alig fog egyébre érni, mint a másoktól okozott bajokat orvosolni. A rend és fegyelemtartás, iskolában azon szaktanitó kötelessége, kié a tanításéra, még azon tiz perczen is, mely óra előtt szokott engedtetni. Az iskola mulasztás szülők vagy szülőhelyettesek írásbeli nyilatkozata s illetőleg engedelem kérése nélkül nem szabad. A tanító testületre bizatik, váljon ezen kötelezettség alól a két legfelsőbb osztály növendékeit kivegye-e. A növendékeknek az iskolán kívüli erkölcsi maguk viseletével ügyelet a szülők, vagy szülőhelyettesek kötelessége; az iskoláé az erkölcsi rend föntartása az egész iskolára nézve. Az idegen tanulók tartoznak lakhelyeiket az igazgatónak bejelenteni s azt az igazgató vagy osztálytanító tudtával csak szülők vagy szülőhelyettesek változtatják meg. Ha a tanuló-testület a házi fölvigyázást idegen tanulókra nézve nem helyesli, annak megváltoztatását a szülőknek előterjeszti s ha ezek azt változtatni elmulasztanák, a növendék az intézetből kizáratik. Ezen fegyelmi rendszabályok a szülő és tanoda közti viszonyt érintik. A szülők gyermekeiket a tanodába adják erkölcsi, értelmi és ízlési, átalán véve emberré képezés végett, minthogy ezt maguk honn nem teljesíthetik; — ez eszközök nélkül nem történhető, még pedig a képező eszközök közt vannak kényszeritők is, tehát ezeket is tartoznak átadni a szülők; következőleg ha a kényszerítő eszközök olyak találnak lenni, melyeket a szülők nem igen szeretnek , ezt tartoznak tűrni, és a szülői jogot ellenébe nem tehetik az iskola fegyelmi jognak , mert átalán véve áll, s állni kell, hogy a tanoda és a tanodán kívüli életviszonynál a tanulókra nézve nem az életé, hanem a tanodáé a vezérszerep, és a szülői igénylezeknek a tanodákbai széles bebocsátása semmi más, mint tágítása s végre elbontása a tanodai fegyelemnek. Azonban mégis,nehogy tanodai egyedáruskodás álljon elő, minél veszélyesebb elferdítője visszaélés által az emberiségnek nem lehet; s minden helyütt a kormányt felügyelőkön kívül még helybeni tanodabizottmány választassák, oly szülőkből, kik a nevelés iránt érdekkel viseltetnek. A fegyelmi eszközök közt utolsó helyen és méltán áll a büntetés, mely hogy az ifjú élet könnyelműségének annál inkább ellendolgozhassék, a következő fokokon történik : pirongatás, osztálykönyvbei jegyzés, tanóra utáni fölmarasztás, leebbfokozás, elzárás, testi fenyíték, az intézetből eltávolítás, még pedig hogy a szülők gyermekeik mikénti viseletét mindenkor tudják, minden büntetés a szülőknek vagy szülőhelyetteseknek fogantás után tudtul adatni tartozik. A büntetésnél szükséges ugyan a fokozat megtartása, de nem elég, hanem járuljon hez még az alkalmazási modor, melynél a büntető bizonyos sajnálatot, bizonyos kényszerítést ne pusztán mutasson, de valólag érezzen; mert ki a büntetést örömmel, vagy hévvel, vagy még koszuval is teszi, az nem javít, de ront, különösen egy gymnasiumi növendék körül már, kinek a cselekedetre szabadabb tér engedtetik, a büntetésnél, a részcselekedetből származó kár belátására s a fölötti bánat és szégyen érzésére kell hatni; igy áll elő a megtérésből a javulás; ilyen javulás által alapittatik meg az erkölcsi jellem, mely nem egyéb, nem más, mint az erény utjáni állhatatos megmaradás. (Vége követk.)