Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-11 / 252. szám

1122 azonban sohasem lankadandunk el, az evangeliom s Krisztus egyházának teljes szabadságáért, a mint az annak természete s a szentesitelt országos törvényekben jogszerüleg meg van állapítva, esdö szavunkat honatyánk legfelsőbb trónjához fölemelni. Magunkat s hazai egyházunkat cs. k. fenséged kegyelmes keresztényi könyörgésébe legalázatosabban ajánlva, változhatlan tisztelet s keresztényi szeretettel öröklünk stb. 1790-iki törvények alapján felhatalmazza arra, hogy egyházi s iskolai ügyeit, s az egyházi hatóságokat s bíróságokat szabad választás utján maga alkossa, mint az evangelicus szabadság főkincsét, továbbra is fentartatni kívánja.“ Így az evangelicus testvér-egyházak inkább szegények maradtak, semhogy törvényszerű alapjukról bármely előnyök vagy megtámadások által le hagyták volna magukat szoríttatni. A többször említett rendeletben adatott azon biztosítás, mikép mindez csak ideiglenes, minket valóban csak kevéssé elégíthet ki, s még kevésbbé vigasztalhat meg. Mivel világosan előre látjuk, miként ilynemű ideiglenes szerkezet által, községünkben szükségkép annyi hamis elv harapózik el, s ez által később oly bajok csúsznak be, mik egyházunkat, a helyett hogy felvirágoztatnák, elkerülhetlenül legnagyobb zavarba döntendik. Mert hogy csak egyet említsünk: mikép szentelhet föl valamelyik most kinevezett püspöki helyettes egy papi jelöltet a lelkészi hivatalra ? S minő utasítások szerint fogja ő, ki az egyház irányában nincs lekötelezve, a fölszentelendőt az egyház irányában lekötelezni. Minő veszély fenyegeti már csak ezen oldalról is a protestánsok hit- s lelkiismeret-szabadságát! Ismételjük, miként bármennyire megfeszítsük is eszünket, ezen rendszabálynak az államra nézve, melynek százados politikai intézményei a nélkül is kénytelenek valának helyet engedni a tervezett utépítésnek, legcsekélyebb hasznát sem;— az egyházra nézve pedig, mely épen a zsinati szerkezet árnyoldalait igyekezett megszüntetni, elmaradhatlan kárát látjuk, mely annál bizonyosabban nem tévesztendi el az államrai visszahatását, minél bensőbb összeköttetésben áll az egyházi elem annak küls jólétével. Mert a protestáns egyház, a rendelet óhajtása szerint, nem csatlakozhatik szorosabban az államhoz, mint ez már különben is történik, a nélkül hogy rendőri intézetté változtatva, meg ne szűnjék Jézus Krisztusnak az emberiséget megszentelő s vigasztaló intézete lenni. Mivel egyházunk nem képez államot az államban, s nem is kormányoztatik külföldi főnök által; sőt inkább a presbyteri és zsinati rendszer az államot az egyházzal legteljesebb öszhangzásba hozza; a mennyiben fő-, kerületi-, esperességi- s községi felügyelőink rendesen ö felségének fő s legfelsőbb állam-hivatalnokai, kik az egyházi s világi rendű községi elöljárókkal egyetértőleg igazgatják s kormányozzák ezen egyházat; oly hivatalnokok, kiknek a felséges császári ház iránti hűségük s ragaszkodásuk minden kétségen fölül áll. Ehhez járul még, miként minden gyűléseink s tanácskozmányaink, épen zsinati rendszerünk következtében, nyílt ajtóknál tartatnak, s azok minden jegyzőkönyvet a magas állam-kormányhoz megtekintés végett mindig megtagadás nélkül fölterjesztetnek; — valahányszor pedig a magas kormány ellenészrevételeit a conventekkel közlötte, ezek mindig készek valának azokat, az ő felségét illető legfelsőbb k. felügyelési jog (jus supremae inspectionis regiae) elismerésével illő tekintetbe venni, úgy hogy az állam s egyház közti benső összeköttetés sértetlenül fentartatott. Nem Magyarország, valamint más országok protestáns egyháza nem keres és nem kíván természetétől különnemű érdekeket. Egyetlen nagy érdeke, jó polgárokat, hit alattvalókat s keresztényeket nevelni s ezen apostoli szavak értelmében működni: „Mindenkit megbecsüljetek, felebarátaitokat szeressétek, istent féljétek, s a királyt tiszteljétek!!“ 1. Pét. 2, 17. Ezen királyunk elé lépni, s hazai egyházunknak oly szilárd alapon nyugvó , természetszerű óhajtásait s kérelmeit eléje terjeszteni, hogy igy ezen, egyházi szerkezetünk teljes megrendilése által, ránk és az államra nézve vészteljes rendszabály kegyelmesen visszavonassék, — erre cs. kir fenség! mint tudjuk s mindenfelől halljuk, mindkét protestáns testvéregyházban minden jobb szív szilárdul el van határozva. — Azonban alulírtak megvalljuk , miként ilynemű, legközelebb bizonyosan várható nagyszerű kérvénynek, a jelen körülmények közt, többféle okokból, tetemes aggodalommal nézünk eléje. Ezért határoztuk el rá magunkat, hogy ezen sietve, minden zaj nélkül gyűjtött aláírásokkal ellátott feliratot, s egyszersmind egyházunk aggasztó helyzetét, cs. kir. fenségednek lábaihoz tegyük le , — mivel a jogaiban három század óta gyakran keményen szorongatott hazai egyháznak ezen újabb nyomorában nagy vigaszunkra szolgál, miként cs. kir. fenségedben buzgón hivő kereszténynőt s egyházunk védőjét tisztelhetjük, kinek jó s balsorsunkbani részvétéről elfeledhetlen mult kezeskedik; — továbbá mivel azon csöndes reményben élünk, miként fenséged magas állását, isten szava szerint talán kegyes teend arra használni föl, hogy egyházi viszonyaink s szerkezetünk , s azzal összeköttetésben levő esedezésünknek ö felsége s a magas ministeriumnak helyes előterjesztése által, a föllebb említett nagyszerű kérvényt nekünk nélkülözhetővé tegye az által, hogy egyházunknak teljes jogai és szabadságai, maga az állam jól értett érdekében rövid időn ismét visszaadassanak. Mert vagyonúnkat s vérünket ám vegye igénybe királyunk, valamikor csak azt a monarchia üdve kívánja , mi bizonyosan nem leszünk utolsók, kik kész szívvel engedelmeskedendünk; — másfelől Levelezések. Páris, September 4. A megyei közgyűlések közöl ma 16 találkozott olyan, mely az alkotmány revisióját, de csak négy, mely az elnökség prorogatióját kívánja, egyetlennek kivételével azonban mindenik kívánsága e záradék hozzátételével van formulázva:„a törvény szabta időben és korlátok közt.“ Ha a revisio iránti vágyak ezen formulázási modorát elfogulatlanul megvizsgáljuk, lehetően azon meggyőződésre nem jönünk, miszerint a bonaparlistikus főtisztektől függő s ezek befolyásának, egyéni érdekeik tekintetéből engedő közgyűlési tagok, tanácsosok, a kormány imperialistikus vagy legalább prolongalionalis óhajtásait ignorálni, hallgatással mellőzni elég önállósággal nem bírván, de másfelől, az alkotmány fönntartása mellett nyilatkozó s naponkint erősbödő közérzelmet sem bátorkodván közvetlenül sérteni, egy ibis redibis-féle redactiót gondoltak ki, mely szerint óhajtják, hogy a constitutio a maga szabta időben és szabályok szerint revideáltassék. Ez azon eredmény, melyet néhány közgyűlési határozatokból kivonhatunk, mert azon négy megye, mely az elnökségnek 10 évrel prolongalióját, s azon egy, mely rögtöni revisiót sürget, még nem csinálja a császárságot.— Hanem mondhatom is, hogy a bonapartisták épen nincsenek megelégedve, s a nyugtalanabbak hangosan hibáztatják Baroche urat, hogy a főtiszteknek nem adott tiszta és határozott irányú utasításokat. De bezzeg a legitimisták egy nagy részét, a Gazette pártját is nagy elégíietlenségben látjuk, még eddig nem ugyan nyilvánosan, de igen a társalgás körében. És fogadom, senki nem találja ki, hogy ki okozza ez elégületlenségüket ? A chambordi gróf, V. Henrik Francziaország és Navarrák királya, ő és senki más. Minden hírlapolvasó tudni fogja, hogy a legitimisták azon töredéke, melynek az időszaki sajtó terén a Gazette de Francét s tribunus La Rochejaqueleint ismeri orgánumának és vezérének. Vesszőparipája: a népre hivatkozás (appel au peuple). Ez azon thema, melyet a nevezett lap és képviselő hívei hónapok óta különféle alakban, hirlapilag úgy mint röpiratilag, lakomákon mint a szószékről, örökösen csépelnek, s melyet, mint a népboldogság sine qua nonját állitának föl. „Kérdezzétek csak a népet — szólónak és szólanak ők naponkint — hogy mit akar, monarchiát avvagy respublikál? Ha ez elsőt akarja, akkor kötelességtek megnyugodni határozatában, ha pedig az utolsót kívánja megtartani — azon esetben mi . . . tovább agitálunk ellene.“ Mint láthatni, ez a tan nem volt a legkényelmetlenebb pro domostia, s a chambordi gróf azt megis repudiálta, megtagadta és elvetettnek nyilatkoztatá,s pedig „csak azért és nem egyébért“ — mint Dulcamara mondja — „mert az ő joga fölött nem határozhat a nép — melyről az Assemblée nationale közelebbről azt monda, hogy egyébre nem kell gondolnia mint engedelmességre —következőleg az nem is terjesztethetik eléje acceptatio vagy visszavetés végett.“ És e Poujoulat képviselő által közzétett nyilatkozat az, mely a legitimisták nagy részét bánattal tölti el, s pedig nem ok nélkül, mert hiszen minden eddigi ügyesség és ildomosság, mellyel a vezérek a divina gratiát —nemzeti ruhába öltöztetve igyekvének bemutatni — egyszerre semmivé tétetett, meghiusiltatott s ezután már szót sem lehetemt felelni a Nationalnak, ha ez — mint kárörvendve már ma reggel is teszen — a legitimitás monarchiáját azzal vádolja, hogy a népet mint portékát tekinti, s saját tetszésén kívül más törvényt nem ismer. Az elnök — mint írtam — tegnap reggel elment, hanem ahelyett, hogy — mint tervezve volt — a St. germain-i pályán Bougival felé indult volna, Nannterrenek vitetett, s pedig csak azért, hogy Barocheurnak egy e pálya szélén eső jószágán reggelizhessen. — E változásnak az volt következése, hogy a Versailles felé a vasút mellé fölállított vidéki nemzetőrök reggeli 7 órától déli 1 óráig ,vival‘ra tátott szájjal várakoztak, s ekkor — tökéletesen elfeledtetvén az utirendben történt változásról tudósittatni — parancsszó nélkül oszlottak szét nem a legbonapartistikusabb érzelmekkel. Azt hiszem, olvasóm már kitalálta, hogy az elnöknek Barocke urnáki reggelizése a cabineti combinatiók naponkinti bulletinjeinek készítőire némi hatással volt, de azért nem kell ám hinnie, hogy a jól értesült faj magát megadná a . . . hallgatásnak. Oh, a világért sem, s bármily absurd legyen is most ministeri változásokat állítani elő, azért ennek mégis meg kell lenni. Tréfának okáért ide igtatom az utolsó combinatiót. E szerint Binoche úr már nem lép ki, sőt a villás reggelinek tulajdonítható hatáskövetkeztében az igazságügyi tárczát veszi át Roucher kezeiből, kit elküldenek, a belügyi fantenilt elfoglalván a hires Faucher ur a telegráfok nagy mestere. Végre d’ Haut pou 1 helyet csinálna Baraguay d’ Hilliers tábornoknak, ki Changarnierre már rég farkas szemet vet. Más hírünk nincs, kivéve, hogy Cherbourgban annyi ember, idegen, különösen angol van, hogy egy szoba, melynek ezelőtt havifa éve 200 frank volt, most 80 frankért adatik ki napjára. A franczia flotta-evoluciónak tudományos megtekintésére az angol kormány több tengerészeti intézetek növendékeit szállíttató át. Az admiralitás lordjai is jelen lesznek C flebra ne vice-admirállal együtt. A nagy opera hétfőn megnyitó újonnan díszesitett teremét egy roppant közönségnek, melynek legfényesebb részét mindenesetre a brilliantokkal födött Nepau 1i herczeg és kísérete tette. Ahhoz értők állítása szerint az indusok páholyában volt brilliant két milliónyi értékű lehetett. Hazánkfiai közöl ismét érkeztek ki némelyek és pedig legtöbben Hamburgba. Ilyenek ezredes Gaal Sándor nejével és napával. Gróf Karacsay Sándor a kolozsvári volt vészbíróság elnöke. Varga torontáli volt alispán s szegedi vészbíróság elnöke. Továbbá Kükemezey Mihály, Zsitkovszky, Eperjesi, mindnyájan Sárosból, kik Amerikába szándékoznak s eddig alkalmasint útra keltek; és Roch 1itz Albert, ki a Hentzi altábornagy által az ostromlók átszállítására vert dunai hid fölgyujtása végett eleresztett tüzes hajók fölfogása által tünteté ki magát; ő most New-Yorkba megy. — Báró Jósika Miklós tartózkodási helye Brüsselfingből, aug. 28. A Az igazat egyenesen kimondani, szájjal úgy mint toll által — erőt érző férfiasság jelleme , kíméletesen a számító politicusé, míg az alázatos hangokon a szépítgetés, a hamis színnek más tartotta kézzeli láthatlanná mázolása, — a gyávaságé; — a tények erőszakos elferdítése pedig a részakaraté. Ki a sajtót csak a tények szépitgetésére s a való elburkolására használja, a helyett hogy épitne, ront, a helyett hogy tanítana ámít, és mig a tőle távolabb esőket színtelen máza egyszer kétszer megcsalja , a képet közelről ismerők ajkairól egy egy keserű gúnymosolyt arat méltó jutalmul. Ilyes levelezőket a hírlapok szerkesztői nem óhajthatnak, a kormány nem használhat. Neki ismerni kell embereit, s erre a sajtó nem stereotypszerű dicsérgetések és örökös bókok, nem szárazon kezet mosó levelezők által nyújthat helyes alkalmat. A magyar ember nyílt, őszinte, s itt az illedelmes nyíltság közhasznot hajt. Mért ne lennénk hát itt is magyarok ? . . . Értse , kit szavaink illetnek. Mi egyenesek akarunk lenni, de a lehetőségig kíméletesek is. A folyamában levő népösszeírás körüli visszaélésekről e lapok rendes levelezője is tett említést; mi azokat nem csak igazolhatjuk, de fájdalom ! az ilyszerű abnormitásokhoz egy új az eddiginél még botrányosb adattal kell, hogy föllépjünk. Megyénk alsóbb felében eső Lakárt helységben folyó hó 16. és 17-dik napjain történt a népösszeírás, a helybeli egyesült óhitű parochián. A tulnyomólag tótajku községben, egy Pallótisztán magyar helységből átszármazott egyén magyarul szólva kívánta magát magyarnak íratni; — „mit?“ — mondá H..........on alszolgabiró, — „hát kend is lekötő akar-e lenni, hogy magát az ilyesekből álló fajhoz számítja,— hisz kend orosz ?!“ — s az embert rövid utón orosznak íratta. És ily az emlitettekhez hasonló phrasisokkal tisztelt meg a szolgabiró mindent, ki előtte magyarul merészelt szólani, — sőt ennél még tovább ment: a magyarul szólást hivatalosan eltiltotta. Ez esemény fölötti csodálatunk annál nagyobb , mert H..........éw ur a magyar nyelvet önmaga is annyira birja , hogy azon alkalmasint könnyebben képes magát kifejezni, mint az anyai oroszon. Ugyanezen szolgabiró ur volt az, ki a pinkóczi, zahari és bezöi, e községekben mindenütt többséget tevő, s leginkább tótajku reformátusokat szintén mind oroszoknak íratta. Ez történt a zsidókkal is, kiknek házi nyelvük — köztudomás szerint — a romlott német. Ily eljárással aztán nem lesz csoda, ha az oroszoknak Fényes szerinti 442,000-e, a Vinna vidékéről irt közlés szerint 600,000-re lesz. Mi ugyan semmi roszat nem találunk benne, ha azon szám többnek találtatnék, mert e nép a szent koronához és magyar fajunkhozi őszinte és önkénytes ragaszkodásánál s ezer éves jó és balsorsunkbani hű osztozásánál fogva, méltán mondható, — mint őket M. K. is uj munkájában nevezi, — magyar-orosznak; — de mért e nem parancsolt, a kormány érdekének épen nem szolgáló , sőt annak egyenes utasításaival ellenkező erőszakolás, mert ez önkénykedés, mert ez egymás elleni ingerlés épen akkor, midőn e hon minden ajkú népeinek egy közös szent érdekben összesimulásán kellene dolgoznunk ? . . . És mi szolgálatot tesz kormányunknak, midőn ez, mint látszik, az egyenjogúság lelkiismeretes alkalmazását szándékozik lehetségessé tenni, s az annyi drága pénzbe kerülő összeírással egyedül a tiszta igazságot akarhatja kitudni, azon hivatalnok, ki e következménydus intézkedését fonák és kedélyháborító eljárásával, népünk előtt gyanússá és fajgyülölség szítójává aljasitja. Szabad legyen remélenünk, hogy Csicser, Palágy és Mátyócz községek tisztán magyarajku , oroszul épen semmit sem tudó óhitü lakosai a magyar nemzetiség kellő rovatába iatandnak. Különben azon gondolatra leendvén kénytelenek jöni, hogy a nemzetiségi sajátszerű propaganda egyedül azon ok által tartja magát az említetthez hasonló eljárásra jogosítottnak, mert N. szerint Ung az oroszság központja ? ! — S igaz, hogy a mennyiben a honunkbani orosz nyelvű oroszok a Tátráktól a mármarosi havasokig elnyúló keskeny hegyvonalt lakják , geographiailag véve Ung lehet központjok ; — de ez azért az ungi magyart s eltótosodott reformátust (kiknek még most is fenlevő magyar neveik is tanúsítják lakhelyük viszonyai miatti magyarokból lett eltótosodásukat) — orosznak íratni, jogot nem ád. Legvégül kijelentvén , hogy H...........on szolgabíró ur nemzetiség erőszakolási tettét adatokkal bizonyítani bármikor készen leendünk, tisztelettel kérjük a t. sz. urat, hogy bár minapi közlésünket illetőleg egy czáfolat kijötte után, az ügyet berekesztettnek tetszett nyilvánítani, — ezúttal, — ha szükség leend — legalább adatokkali föllépésünkre alkalmat nyújtani szíveskedjék. #) Vágvidék, septemb. 1. []+ A délkeleti álladalmi vasút, s a hozzátartozó állomás és őrházak építésével szorgalmatosan foglalkoznak; a munkások számát Érsekújvártól Pozsonig 12000-re tehetni, kik között 2000 nem magyarországi proletarius van. A legutolsó napibér 30 — 35 garas; átalányban dolgozó azonban 3 — 4 forintra is váltóban fölmegy naponkint; kétlovas kocsi hetenkint 20—25 pengő forintot kereshet; s ily nevezetes díjazás mellett sem kaphatni munkásokat, kivált szekereseket elegendő számban. Pozsontól Sülyéig öt hét múlva a vasutat annyira elkészítendőnek remélik , hogy azontúl mozdonyokkal leend az anyagszállítás eszközölhető. A Vág fölött munkában levő ideiglenes híd november 15-re az eddig létesítettekből ítélve bizonyosan készen leend ; az építésnél eddig csak egy szerencsétlenség történt múlt hó 26-án, egy verebak állványának ledölése által, mi négynek könnyű, egynek veszélyes nehéz sértését eredményezte. Dicsérettel kell megemlítenünk, hogy mind ezen megsérültek , mind a többi vasútnál dolgozó betegek ápolására is kitűnő gond fordíttatik az intézet kórházában. A távirati (telegraphi) vonal épen ő felsége születésnapja előestvéjén készült el Sélyeig. Szolnok, sept. 2. Megörvendeztetett Nyáry, Szeles, és több más nevezetesebb egyének szabadon bocsáttatásának hire, mi mindinkább közelebb visz azon hithez, hogy kormányunk a múltakat feledve, azoknak keserű és fájdalmas emlékeit a Lethe árjába szándékozik temetni, — mire az ament szivünk mélyéből rá nem mondani lehetlen. Egyébiránt meg kell említenünk, hogy a törvénykezés rendezése iránti örömünket kissé elhamarkodjuk az utóbbi tudósításban, s a polgári kormányzatnak e jótékonysága után még folyvást epedezünk, miben a teendők halmaza hátráltatá talán eddig is részeltetésünket. — Hírek gyanánt mondják, hogy főispánunk magasabb hivatalt nyert volna, minek folytán a pestkerületi miniszeri biztos közvetlen kormányzata alá jöne Heves és Borsod megye; hogy továbbá a szolnoki, gyöngyösi és kalocsai főnökségek meg fognának szüntettetni, és végre, hogy — valami háború küszöbén állunk, mely utóbbi hir azonban csak időről időre szokott fölmerülni, s oly régiségü, hogy a miatt minden ember nyugodtan van. E pillanatban vesszük az aggasztó tudósítást, hogy nemcsak a kerület némely részeiben, de városunk határában is marhadög jelei mutatkoznak, mitől a sors annyi csapás után, mennyi városunkat érte, csakugyan megkímélhetett volna. Gerlai. Sí nyílig sept. 7. (Egy szó a marhavészről) A Magyar Hírlap 246-ik számában a „Fővárosi napló“ rovatában olvasható, miszerint a marhavész a Vajdaságban, Baján, s környékén megszűnt. Adná isten, hogy közelében e környéknek ellenkezőt ne tapasztalna az utazó, de én folyó hó 2-án Pest megye alsó részében a Zsolti járás, névszerint Bátya helységben a marhavészt rémien dühöngni láttam. A legelőn itt ott, a helységben csaknem minden ház előtt, vagy kerítése mellett egy egy dög nyúzotlan és takaritatlanul a földön fölül fekszik, ebek és sertések marakodnak rajta. Oda érvén, hozzáértő embereket tudakoztam a látottak oka felöl, s azt felelék „a marhavész dühöng, sept. 4-kéig — pár hét óta 230 darab marha veszett el óvószert kaptak ugyan a lakosok , de a beteg marhának nem adják, hanem az *) Adatoknak mindig nyitva áll a tér. Szerk.