Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-27 / 266. szám

reá. — Végül soraimat bezárólag a részvétteli nemeslelkü emberbarátokat a losoncziak segélye­zésére hívom föl. Megyénkben is tétettek hiva­talosan eziránt már lépések járásonkint, miért is köszönet az illetőknek. Nehány helyeken befolyt valami üsszegecske az igaz, ellenben sok helyütt épen semmi. E segélyezés oka fokáról a népet fölvilágosítani a lelkészek és jegyzők hivatvák. Sok összetett krajczár forintokat növel; mi annyi ínséget szenvedett szegény embertársaink anyagi szükségei födözésére legnagyobb kellékül s írül szolgál sebeikre. Azért részvét angyala terjeszd rájok sugá­­ridal........... r. I e­v. 1198 Nyitra, sept. 17. E megyének jelen állása minden tekintetben aggodalomteljes ; — mig a szláv elem, mely itt többségben van, a martiusi napok után mester­­kélten előidézett s főleg a szakolczai és vágh­­ujhelyi járások éjszaki részében csupán ürügyül használt nemzetiségi vágyból, némileg elégedet­lenséget tanúsított, most, midőn a magyar szellemi szabadság napja leszállt, Harba­n­­nak hozzájok intézett fölszólítása által felköltött reményét meghiúsítva látván, a törvényes hata­lom rendeleteivel nyílt ellenszegülésig daczol. Innen van, hogy midőn más helyeken az el nem törlött irtványtartozásokat az illetők önkényt le­­rovják, itt ennek teljesítésére csak katonai kar­hatalommal indíthatók. Ennek valódi oka egy részről, mert Húrban 1848-ban nem csak nyil­vánosan kétes, hanem világosan más tulajdoná­hoz tartozó földek s erdőknek a hozzá csatlako­zandó nép közti felosztását hirdető; más részről, mert az igazság kiszolgáltatása épen nem, vagy roszul gyakoroltatik; nem czélunk ugyan rész­véleményt terjeszteni, de annyit férfi kebellel ki­mondani kénytelenek vagyunk, hogy ilyen pan­gás, minő Nyitramegye körében létezik, a leg­szelídebb népet képes nyugalmából kiforgatni; mig például gróf Erdödyné panaszt emel , a tar­tozást leróni vonakodó községek nyomban tör­vényszék elé idéztetnek s Ítélet azonnal hozatik , addig a községnek vagy tudatlanabb népnek ügye administrativ biztoshoz utasittatik, hol három ne­gyed esztendőnél is tovább hever siker és fele­lőség nélkül. A biztos többnyire azzal menteget­vén magát, hogy ő nem juridicus biztos, a ha­tásköréhez tartozó népösszeírás s adóbehajtásának ügye stb. minden magántárgyakat megelőz, — sőt a mint némely esetek, hol volt földesurak voltak bevádolva, mulatják, nem hogy a törvény­szék birói tisztéhez képest a vádolt uradalmat idéztette volna, hanem gyűlési táblabirói modor szerint a panaszt közölni rendelte. Ez botrányos ingerültséget szül, melynek a nép hangulata után ítélve komoly következményei adandó alkalom­mal lehetnek, s tán ép azokat évendik el, kiket a törvényszék az igazság előleges kiszolgáltatásá­­ban részesített; holott pedig ha nem féltizenket­­tőkor kezdené üléseit azon három ülnök, ki je­lenleg összeül, a nép igényeit is tárgyalásba ve­hetné. Nem akarjuk ezen törvényszék további in­tézkedéseit feszegetni, sőt annak vitatásába sem bocsátkozni, mikép nem­rég bizonyos váltói ügy tárgyalásakor majdnem az egész bíróság oda akarta hagyni székét, de figyelmeztetjük az ille­tőket, hogy Nyitra megyében ezen gúnyos igaz­­ságkiszolgáltatás a közbirodalmat már eddig is megingatta. *­• E közügy veszélyeztetésére divatozó nepotismusi érdeket félre­téve, a valódi miveltséget s becsü­letességet fogják az ajánlandó hivatalnokban egye­düli érdemmérlegül tekinteni. Ki van mondva a rendeletben „magasbfokú képesség és erélyesség“, és ez conditio sine qua non , ha a XIV. czikkben elősorolt teendőkkel összehasonlítjuk. Ebből világos, mennyire tudo­mányos és morális képzettségű egyének kíván­tainak, bármely politikai hivatal viselhetésére. E szerint az olyak, kik egyedül az egykori s.-pataki oktató diákja féle veres csizmás philosophiában praktizálgatták tehetségüket, fájdalom, hivatalt ez idő szerint nem viselhetnek. Feltes­szük tehát, hogy ezen rendelet követ­keztében választandó tisztviselőket az emberiség, a haza és trón egyesült ügyének szent szerelme fogván hevíteni, nem hivatalból terhelt erszé­nyükbe fognak kéjörömmel pillangatni, hanem keblükbe mélyedni, s tehetségeiket megrostálván, édes maguk s a hivatal közti kölcsönös viszonyt állítják föl — a toilette helyett — tükörül, hogy abban önnön valójokat megismervén, ha idomta­­lannak találják, nem támaszkodva sem atyus, sem barát, sem más tehetségeire, becsületreméltó re­­signaliova­ kigyomlálják szivükből nem annyira a hivatali munkásság, mint a szép jövedelem utáni vágyat. Föltes­szük , hogy a kedves rokonokat sem fogja vezetni ez egyszer családi érdek, már csak azért sem , hogy a ministeri rendeletnek netalán meg nem felelhető kedves rokonukat — legalább tiszta tudattal — nem fogják a közvélemény pe­­lengérére függeszteni akarni; míg más részről okunk van föltenni, hogy a közügy iránti vonzal­muk ki­nyomóbb leend a rokonérdeknél. Mi volna az igazság az emberre nézve, ha az a borutlan ég napjához hasonlólag nem sugár­­zanék annak szemében, ki hozzá emelkedik, ha az emberiség nyilvános mezejét kerülvén, zárt iskola ködébe burkolódznak, és egyedül csak a felekezet tolvaj lámpájánál lenne látható. Félre tehát minden érdek, mely nem a ki­rályé, nem a hazáé, nem az emberiségé, mely­nek czélja a közjólét romjain emelni oltárt, hogy azon minden, mi szent, pogány indok­niiával meg­égettessék. Többen. Gömiör­ből, sept. 18. Meg vagyunk győződve, hogy a kormány, po­litikai szerkezetünk foganatosítását eszközlő szer­vezési bizottmány megalakításában, a nemzet kí­vánságával fog találkozni; miből önkint követke­zik, hogy a kormány is meg fogja várni, mikép különösen az alsóbb politikai orgánumok megvá­lasztásában, a hatóságokból tanácskozm­ányra föl­szólítandó egyének, bármiféle önző s jelesen a a marha. Fáradhatlan kerületi physicusunk pró­bálta a betegséget be is oltani — az első beol­tásnál Rasztinán 4 közöl 2 megmaradt, a későb­binek eredményét még nem tudom. Uralkodik ezen veszélyes nyavalya Zomborban, Szántován és Madarason is. A marhavásárok, igen bölcsen, megtiltanak. K. L. IFeisír Bácskából, sept. 10. A közbátorság néhány idő alatt úgy látszott megint visszatérve,az embereknek szabadon utaz­ni engedé. De m. hó 30-án a szanitsitsi uradalom számtartója Zomborba adópénzt vivén, 3 szekeren levő ráczul beszélő emberektől megtámadtatok, és a bizonyos haláltól csak kocsisa ügyessége által menekült, ki hamar egy mellékes útra fordulván, vágtatva Militits faluba szerencsésen elérkezett. Már régen halljuk — 3 hónap óta — hogy a marhadög Biharban, Szabolcsban és Bánátban uralkodik, de hivatalosan nem értesittettünk; az utazók és újságoknak, kik azt mellékesen emlí­tették,nem igen hittünk. Most egyszerre kiütötte veszélyes marhadög, Szivaczon valami 4 hét előtt, megdöglött már mintegy 260 darab marha, úgy­szintén Sz. Ivánon és Baja mellett 200. E helye­ken kivül legdühösebb volt a rasztinai pusztán, hol több két harmadánál kidöglütt a gulyamar­hának, az igen szép schweiczi marhából pedig csak 3 darab. A kerületi orvos Maximovich min­denhová azonnal kiment és legczélirányosabb ren­deléseket tett, de az orvoslás nem használ sem­mit. Tapasztalásom szerint legjobb elterjedése ellen, ha a beteg szigorúan szabad ég alatt külön tartotik, és ha gyakran nagyobb tűzrakásoknál állva büdösebb szerekkel, mint szarv-, köröm- és csonttal füstölteiül. A rasztinai pusztán a két el­ső hétben 106 darab esett el, most ott is enyhébb a betegség, de még mindennap van dög — kevés gyógyult, és az is csak a későbbiekből; minden­félét próbálnak most is, javul is egynéhány, de nem mondhatni az orvoslás használt-e, vagy a mirigy már oly gyönge, hogy magától kigyógyul Austria. B. Krausz pénzügyminister alázatos fölter­­jesztvénye egy országos pénzügyigazgatóság föl­állítása iránt Magyarországban. „Felség! A legmélyebb tisztelettel idere­­kesztett munkálat a magyarországi ideigl. kincs­tár-igazgatóság elnökének gr. Almásynak javas­latait tartalmazza, egy vezető országos pénzügyi hatóság fölállítása iránt Magyarországban, mely öszhangzólag a f. é. jan. 9. és febr. 6.ki legf. ha­tározatok következtében legfelsőbbleg elfogadott országos pénzügy-igazgatóságokkal valamennyi kor.országban (kivéve Magyar-Erdélyországot, a szerb vajdaság és temesi bánságot, továbbá a lombard-velenczei királyságot) az eddig létezett kir. magy. udvari kamara, és a még eddig fön­­álló ideigl. magyar kincstári igazgatóság helyébe léptettetnék. Mindenekelőtt azon kérdés támad, várjon Magyarországban csak egy, vagy pedig tekintve 3200­­­m.földnyi nagy területi kiterjedését, és azon országi pénzügyigazgatás várható tetemes ügylet terjedelmét, — több országos pénzügyi hatóságok állíttassanak. Gróf Almásy, az a mellett szóló alapok fel­számlálása mellett csak egy országos pénzügyha­tóság felállítása mellett nyilatkozik az egész mos­tani magyar koronaország területén. Én e fontos ügyet a Bécsben létezett gróf Almásy, továbbá a pénzügyministerium osztályfő­nökei és illető előadóinak meghallgatásuk mellett kimentő tárgyalás alá bocsátottam, melynek eredményét az alázatosan iderekesztett jegyző­könyv tartalmazza. A túlnyomó szótöbbség az egész korona­ország számára csak egy országos pénzügyi ha­tóság mellett nyilatkozott. Én magam is, érett méltánylása után minden körülményeknek, hasonlóképen csak egy orsz. pénzügyhatóság mellett nyilatkozhatom. Magyarország területe a korábbihoz képest szőkébb lett; eddigi mellékországai, különösen Horvát, Tótország és a partvidék, a szerb vajda­ság és temesi bánság el vannak választva, s pénz­ügyi tekintetben saját orsz. hatóságok által fog­nak igazgaltatni. Eddig a pénzügyi hatóságok fölállításánál azon elv tartatott fen, hogy a területi kiterjedés, mely az egyes hatóságok alá rendeltetik, csak a pénzügyi szolgálat megkívánhatóságai szerint ha­­tároztassék meg, és az ország politikai felosztá­sától függővé ne tétessék. Ezen elvnek megfele­­lőleg vannak pénzügyi hatóságok, melyek terü­lete két vagy több koronaországot is foglal magá­ban. Azon körülmény, miszerint Magyarország politikai igazgatásra nézve öt kerületre osztatott, nem tekintethetik ennélfogva irányzóul a pénz­ügyi országos hatóság térkiterjedésének megál­lapításánál. Azonban a legjelentősb mozzanat csak egy hatóság fölállítása mellett az egész terület ve­zetése egységének szükséges voltában létezik, mi csak egy hatóság kezeibeni egyesítés által ér­hető el; mert kivált eleinte, midőn egészen új pénzügyi intézmények, adóágak behozataláról lesz szó , minden attól függ, hogy a pénzügymi­­nistériumtól kiadandó rendeletek egyenlőn kiter­jedjenek az egész igazgatási területre, egységi értelemben legyenek szerkesztve és foganatosít­va. Az ügyvezetés és a legelső, az új pénzügy­intézmények megerősödésére legfontosabb idő­szakban, a magyar igazgatási terület fölosztásánál azon körülmény által igen megnehezíttetnék, minthogy minden előjegyzések a múltat illető számadási eredmények iránt, melyekre a folyó szolgálatban figyelemmel kell lenni, Budán lé­teznek, és az egyes területrészekre, melyek szá­mára elkülönzött országos hatóságok áll­ttalná­­nának, el nem választathatnának. E­mellett Buda a koronaország közepén oly helyzettel bír, miszerint onnan az ügyvezetés minden irányban czélszerűbben történhetik, mint a szükséges utak hiányában az ország más pont­jairól. Ha a tapasztalás a pénzügyi reformok fo­ganatosítása után kimutatná, mikép egy köz­ponti hatóság az előhaladó műveltség és szapo­rodó népesség mellett nem lenne elegendő, akkor semmi sem gátolná, hogy idővel két vagy több hatóságok föl ne állíttassanak. Előreláthatni ugyan, miszerint ezen egy ha­tóság ügyletköre mindenesetre igen tetemes lesz, azonban attól nem tarthatni, hogy e körülmény­nek az ügymenet nehézsége legyen szükséges következménye. A középhatóságok a többi kor,­ országokban fönálló kamrai-ker. hatóságok min­tájára, megfelelőleg szélesített hatáskörrel, az országos pénzügyi hatóságot nagy mennyiségű részletes­ ügyektől fölmentik, s neki elegendő számú szakosztályok fölállítása által a szükséges mozgékonyságot és gyorsaságot biztosítandják. Egyébiránt egy pénzügyhatóságnak Budán fölállítása által, mit én ezen okoknál fogva, a m­i­­nistertanács beleegyezésével felségednek legalá­zatosabban javaslok, a népesség eddigi szokása és kívánatára is figyelem fogna fordíthatni. Ezen hatóság „Magyar országos pénzügy­­igazgatóság“ nevezet alatt, közvetlen a pénzügy­­ministerium alá lenne rendelendő , s egészen ugyanazon alapok szerint szerkezendő, melyeket felséged az orsz. pénzügyhatóságok fölállítására nézve a többi koronaországokban kijelölni mél­­tóztatott. (Vége köv.~) Bécs, sept. 23. A legnagyobb bámulattal olvassuk a­­ Prager Zeitungéban azon haditör­vényszéki ítéletet, mely által egy jeles publicista, Kr­u­t­s­c­h­a­k ur, a ,Const. Blatt aus Böhmen4 fe­lelős szerkesztője, négy heti porkolábfogságra ítéltetett. Kiváncsiak voltunk olvasni azon elitélt czikket, és be kell vallanunk, mikép , ha a ta­pasztalás ellenünk nem szólna, hihetlennek látsza­nék előttünk, hogy Austriában egy czikk miatt, — mely csak néhány keserű észrevételt tartal­maz a napi sajtó működésének e napokban történt megszorítása ellen — oly érzékeny modorban lehet elítéltetni. Tudomásunk szerint Klutschák ar első izbeni elitéltetése alkalmával a ministerium határozottan nyilvánítá visszatetszését a rendszabály iránt, an­­nálfogva nem hihetjük, hogy az újabb elitélést szabadság és sajtóróli nézeteivel megegyezőnek tarthatná. (R. Z.) — A pesti keresk. bank a bécsi bank terve­zetét elfogadván, nov. hó végével megszünteten­­dő ügyleteit, s dec. 1-jén a bécsi bank fiók­inté­zetévé alakul át. Ez utóbbi átveszi egyszersmind az első lojalitásait és hivatalszemélyzetét. A keresk. bank az utóbbi években annyi vesztesé­get szenvedett, miszerint a nemzeti bank fiókin­­tézete mellett fölállania lehetetlen lenne. — B. Haynau tszn. Graetzbe elutazott. Meg­érkeztekor számos tábornokok, törzs- és főtisz­tek fogadák. — Az ezüstszállitások, melyek ezelőtt a ma­gyar bányavárosokból Bécsbe havonkint rendesen történtek, s mintegy két év előtt szüntettek meg, most ismét rendesen megkezdődtek; a második szállítás e hó végével váratik Bécsbe. Egy ily szállítmány tartalma egyszerre Körmöczön vert arany és ezüst pénzben 10,000 —100,000 pft közt változik. — Azon hírnek , miszerint a hírlapi posta­­díjak iránti legújabb rendelet módosítás alá kerül lend, valószínűséget nyújt azon körülmény, mi­ szerint a statusnyomdában megrendelt hirlapje_ György, mintha a nem felelt. — Tudod-e, hol van a Muntea semei nebuni? szólalt meg végre kérdőleg tompa mély hangja. Arnold összevond gyér szemöldeit, s aszott arcza ezez redökbe folyt össze. — Hogy ne tudnám, jön válasza , husz év elött egyetlen leányom onnan ugrott le a Duna örvényébe. Azóta nevezik az örült nő szik­lá­j­á­n­a­k. *) De mit akarsz ezzel ? — S mért tévé ezt egyetlen leányod ? — Mert tíz mérföldnyire legszebb gyermek volt Mehádián, s mert egy szép ur csábszavainak hitelt adott, míg én dolgaim után láttam; a szép ur neje azonban egy hat éves fiúval épen akkor érkezett meg a fürdőkbe , midőn az én lányom engem egy unokával ajándékozott meg; én meg­tartom az ajándékot, őt azonban elűztem házam­ból ; elment, aztán megörült gyalázatában , aztán ide s tova bolyongva egy sziklacsúcsra járt estén­ként énekelni, míg végre onnan is leugrott. — De szólj a­ dologhoz, kifizettek—e ? hol a pénz ? — Még egyet. Mi volt a csábító neve ? — Mit tudom én? régen történt ez már, el­feledtem. A szomorú asszony, felesége, kis Ka­zimirjének hivta a hat éves fiút; öt pedig, most már emlékezem, Szent Jóbsnak------­— Hatalmas isten! kiáltott fel György, en­­gedheted-e ezt ? Ők egy atyának gyermekei, ször­nyű, szörnyű ! Te vén bűnös; s ekkor megragad­va Arnold sovány vállait, fölrántá öt ültéből és hatalmasan rázni kezdé ; te vén bűnös, ezért te felelsz a mindenható itélőszéke előtt; tilos üzle­ted s aranyaid zsugorgatása közt elhanyagolád le­ányodat, s ennek leányát, s egyedüli oka vagy mindkettő gyalázatának és nyomora halálának ! — Jaj nekem, széthullanak vén csontjaim, jajveszékelt a főcsempész, bocsáss el György, vagy meg akarsz tán ölni nehány forintomért ? Az ifjú egy szögletbe lökte el magától az üreget. — Tudod , honnan jövök? dörgé aztán hoz­zá keményen. — Remélem, a magyar táborból, hol a szál­lítmányt . — Se aranynyal,sem ezüsttel, se bankjeg­gyel, hanem ezen nyugtatván­nyal fizették ki, melyet bátran pipára gyújthatsz. Egyébiránt magyar tá­bor nincs többé, a Temesvár alattit szétverték, Görgey letette a fegyvert------­— Jaj, hogy a föld sülyedjen el alattad te gaz , csaló, tolvaj, ki a kész pénzt eldugod, s engem e nyugtatván­nyal akarsz rászedni, karom­— Tán pénzemet ástad el ? — Hol unokád, kit te, mint anyját, gond­talanságod által a gyalázat, és kétségbeesés tépő körmei közé vetettél, aztán, épen úgy mint anyját, magadtól ellaszitál , az elkeseredés élet­átkozó perezében ugyan azon halált választá, melyre anyját, és őt is szívtelenséged kénysze­rűté. Kénytelen száraz szemekkel mondá el ne­kem történetét; elmondá, hogy a végzet által már előre elkárhoztatott lénynek életet adni nem akar; aztán szökellt, fel a Dunapart sziklái közé, s mielőtt utolérhettem volna őt, a Muntea femei nebumiról, az alatta kanyargó örvénybe rohant vad sikoltással. György azt híve, hogy szavai mennyire csa­pásként fognak a nagy­apára hatni. De ez töké­letesen érzéketlen maradt, minden gondolatát csak vesztett pénze, s aranyat látszanak elfoglalni. Alig hallá a mondottakat, nem ügyelt a fiú be­szédére, midőn ez részletesen elmondá, hogy a pesti frivol nagynéne a gondjára bizott leán­nyal kapott összeget estélyekben fecsérlé el, alkalmat nyújtott Máriának egy jellemtelen könnyelműnek áldozatul esni, ki őt a világ előtt nyilvánosan nő­ül jegyezte el, s ez által rábírta, hogy őt a tábori életbe honvédnek öltözötten kövesse, s miután a mély szenvedélyű leány zabolázhatlan véralkatá­val visszaélt, s a virágról az első himport leszed­te, rútúl cserben hagyta , s átadá gyalázatának, mely elöl a szerencsétlen, hullámsírba menekült. — Tudom, tudom, mozgá­s szívtelen, nekem is elpanaszlá a szép történetet. Eleget óvtam őt, ne lépjen anyja nyomdokiba; nem tehetek róla, ha még­is úgy jön. — Csak a szállítmány ára vol­na meg. — S hiszed, hogy ez óvással eleget tevél apai kötelességednek? mondá véghetlen gyűlö­lettel az ifjú. — Ember ember! mindez nem tör­ténik, ha két év előtt nem ellenzed összeillésün­ket ; most boldogok volnánk mindhárman, s te, ha lelked hitvány érczen kivül más egyébnek örülni tudna, unokád gyermekét ringathatnád térdeden. De erre nem vagy érdemes. Keserűn fogsz lakol­­ni vétkes szűkkeblüségedért, nyomozun , elha­gyottan fogsz elveszni, nem lesz ki szemeidet be­zárja, rothadó tetemed hollók emésztendik föl, s korhadó födetlen csontjaidat pásztor gyermekek fogják szétrugdosni! (Folytatása következik.) kérdést nem is hallaná, Iá Györgyöt az öreg, oda vagyok, tönkre ölel­tél , öt­ezer forintomat elrablód.------­— Csak őrjöngj, őrjöngj, folytató fogait csikorgatva emez, s örülj meg egészen, ha a töb­bit is meghallod. Én most az örült nő sziklájáról jövök, hol — *••­ Oláh nyelven : Muntea femei nebuni.

Next