Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-09 / 276. szám

1â4 £ mellékérdekek nélküli politikusok legtiszteletreméltóbbjai közé számitált. Franzoninak elitéltetése itt roppant sensatiót idézett elő. A hessen-kasseli ügy is naponkint nyer figyelemgerjesztésben. A katonai szemléknek az egek is ellenségei, legalább ennek tulajdonítják az esőzést a nem-bonapartisták, kik pedig itt sokan vannak. Itt van Komlóssi Ida kisasszony. Én még nem találkoztam vele. Elmentek tegnap esti 11 órakor Bruxellesbe Irányi, Somsich, Thaly és Poninsky. Csakugyan oda szándékozik pár hét múlva Hajnik nejével. Az ottani olcsóságról mesés dolgokat beszélnek. Jövő hétfőn Montmorencyban egy requiem fog tartatmimat, szeretem egyházunkat, s férfiait, de szeretem szegény hitsorsosaimat is oly annyira, hogy mindezekért egyenkint is kész lennék a halállal megvívni, — miért is soha sem hallgatandom el a tévelygők irányát, nem a kedélyt izgatók s annyira kétszínű háladatlanok s baleszmék buvárainak ámító nézeteit, népünket a magyar ellen izgatók szándékát. A mi népünk hiven osztozik e hon egyetemes keserveiben s elveiben, s elégli e közös anya kegyes adományait, csak mi munkálkodjunk, s izzadjunk ki ki a maga hivatása körében, akkor boldogok leszünk mi és népünk. Ennyit a görög vallásu magyarok nevében. *) Egy g. v. mind Szathmárba vándoroltak. Ha fegyver nem lesz, a hideg idő beálltával a gazda tulajdon udvarán sem lesz a vadak miatt bátorságban. Közigazgatási tisztviselő urak erre figyelmet kérek. S járdái, különösen járásbeli földránk F. B. ur szorgoskodása következtében, mindinkább jobb karba helyeztetnek. Többek között egy igen kóros czélszerüen ellátott uj könyvkereskedés nyittatott, s jelenleg nagyobbszerű könyvnyomda is keletkezik , szóval Kanizsa , a járásbíróságnak is jelenlegi székhelye, a dunántúli kerületnek méltán egyik legkülönb városa, s a szomszédmegyéknek legéletrevalóbb központja. *) H. Myiregyháza , sept. 20. (Vége.) (A magyar-oroszok érdekében.) Hogy azonban nemzetiségünk szent ereklyéje hiven, s a világosság országában őriztessék meg, s hogy az úgynevezett urakká lett m. oroszok is egyenkint meg ne tagadják görög szokásaikat, népünk közt pedig az értelmiség mind inkább terjedjen, ki kell irtani annak köréből a ragadványos fekélyt—ki az agyarkodó párt nemtelen dühét, ki a dölyfös gőggé nőtt gyáva haszonlesést, mely már főbbjeink (papjaink) közt is annyira elharapódzott, hogy már mintegy gyözedelmi tort látszik ülni önkényével azon idő óta, melyben közszeretetü, s minden igaz magyar előtt mélyen tisztelt püspökünket a gyanuskodó vágynak s önhaszonnak gúnyos martalékává áldozák. Midőn ezt gondolom, nem hallgathatom el ezen kérdésemet: „kit ültetendünk az egyetem elnöki, kit igazgatói, s kit tanítói székére ?“ hisz megyénkből az értelmiség elszéledve parlagon hever itt ott; — tán bizony észak bölcseiből emelendőnk egyet a szellemek áldozó papjává, s általa nyújtott kehelyből szivandjuk az isteni bölcseséget ? Érettebbekké azért s izletesebbekké engedjük előbb lenni véleményeinket, azután szórjuk szét a világon, — mert ha a szigorú biró meghuzatandja egykoron az Ítélet harangját, ki álland elő a felelőségre ? nemde senki ? Nyúljunk tehát más népboldogitó szerhez t. i. „tűrjünk s szenvedjünk a szenvedőkkel, részünkre is meghozandja egykor az idő reményünk s szenvedéseink diszlö koszorúját s édesen éltető gyümölcsét.“ Nincs továbbá semmi egyéb teendőnk jelenleg, mint míg a magas kormányt csiklandozó képzelődéseinkkel nyugtalanítjuk,s a népek pihenő lelkét fölzaklatjuk, térjünk inkább magunkhoz, esdjük a kegyelem adóját, hogy siessen szeretett egyházunkat az ingadozó gondolati szövevényektől megmenteni, s a megyében annyira megbomlott disciplinaris tévedéseket előbbi sodrába a rendnek s pontos eljárásnak visszahelyezni, hogy egy kormányzó vezérlete mellett haladni s eszmélni szabad legyen, s megtanulhassuk azt: „a mit nem akarsz, hogy mások tegyenek neked, — azt te se tedd másnak.“ Ezek a közérdekes tisztelt olvasók a mi mi oroszainknak nem a puszta ábránd. A m. oroszok eddigi barátjainak is megnyugtatással tartozván megemlitem, miszerint a szineskedők, s átokoskodók által népünk érdekében szórt separatisticus elveket figyelmükre se méltassák, kivált miután soraimból megtanulák mind ezeket, mind a nép érdekét ismerni; miután látták, hogy épen ezek azok, kik bájos itallal telt poharat köszöntenek önökre, hogy érzékeiket halálos szendergésbe ringathassák; — ők azok, kik hízelkednek a nép előtt és a tettetés válogatott tündér szineivel játszadoznak, majd ide majd oda szegődvén, hogy igy kezükre keritett vágyódásai s gyengeségei segedelmével egészen nyomorulttá tegyék. Én szeretem vallásom s görög szertartási Éjszak«§zaborc», oct. 1. Sept. 9-ki közlésem óta itt sok változás történt. A megyei főtörvényszék tagjai közöl ülnök Rutkay lelépett az adószedői hivatalra, s így ott most két üresség van, vajha annak betöltésénél ne csak a nepotismus, hanem a váltói jártasság is tekintetbe vétetnék. A k.várda járási törvényszék is be van töltve ; segéd lett Erdőhegyi Menyhért volt ülnök. Ülnökökké Péczely Pál, ki bízvást elhiheti, hogy akarat és tetterő bármily megrögzött szokást megváltoztathat, és Kassza 1 Imre, a megyének sok hasznára munkálkodott táblabiró, ki mostani állását hiszem csak azért fogadta el, hogy legyen agg korában is valami foglalatossága. Eddig azonban megcsalatkozott, mert járásbiró ur mind ez ideig is meg sem mozdult. Csak bátran járásbiró ur, hátha most is úgy lesz mint régen? ismerős nem folyamodik, ismeretlen úgy is hiába folyamodik. Legalább a pörlekedést kezdje el valahára — az ítélethozatal úgyis önt nem terheli. Bizony még valaki föltalálja jelenteni, hogy két hónap óta meg sem mozdult és ekkor a miniszeri biztos úr, bár közeli rokona, megbánhatná kinevezését. Álladalmi ügyészek a kállai főtörvényszéknél Ferenczi Alajos, a kisvárdainál Siltz István. Az igazságszolgáltatás itt a bogdányi és a kállai járásokban igen pontosan megy. A közbátorság azonban mindenütt rósz lábon áll; kivált a lólopás nagyban fizetik. Ezen úgy hiszem úgy lehetne segíteni, ha a közigazgatási tisztviselők megkeresiletnének, mert két főbíró és két segéd az egész megyében meggyőzné a dolgot; a törvénykezési segédek pedig járásonkint egygyel szaporittatnának, kik szolgabiráknak,mely névhez bár sok keserű emlék, de sok kegyelet és bizalom is csatlakozik a nép szivében) neveztetnének, s helységről helységre járván, a bűntetteket vizsgálnák és az apróbb ügyeket intéznék. Mostanában magas vendégeink is valának. 23-kán NI.-Várad-kerületi főkormányzó ur szerencséltető székhelyünket, hol levéltárunkat, börtöneinket megvizsgálva, Szathmár felé elutazott; 16-kan pedig a II.Várad-kerületi földbecslési biztosság főnöke Jósa Péter ur érkezett meg, s megyei becsübiztossá Szoboszlai Károlyt nevezte ki. Ily hivatalnokban ügyismeretet, munkakészséget, kitartást, ügyességet kívánunk. September 9-ki közlésemből kihagyá a szerkesztőség némely tisztviselők jellemzését, — ha nem lehete most egy ülnökről mindazokat közölni, annyit még is lehetett volna, hogy a közvélemény fölötte rég eltörte a pálctát, stb. — az ilyes közlések javíthatnak az érdekelteken, s ez a közönségre nagy haszon. A farkasok igen elszaporodtak, talán község sincs megyénkben, hol tetemes károkat ne tettek volna. Fegyver 20—30 községben sincs, mondják pedig, hogy a katonai főparancsnok adott a főispán kezéhez elég fegyverengedelmet, de azok W.-Kanizsa . őszelő végén Nagyszerű kis városunk, számtalan kiállási gyötrelmek és rettegések, de egyszersmind roppant anyagi veszteségek után, alig vergődött ki ép bőrrel a viszontagságos idővihar ostromlásból , s lakosai már-már üdülni remélének, midőn a balsors végzése újra kiszólitja a harczmezőre, egészen váratlan szellemi küzdést kivívandó: értem az itteni gymnasium felfüggesztésének ránk nézve oly fontos életkérdését. — Sajgó kebellel kell ezen valóságos csapásunkon följajdulnunk, meggondolván, minő tetemes szellemi s anyagi veszteség hárittatik reánk megszüntetésével. Míg egyrészről a zavar folyamatának egész időszaka alatt, majd a magyar, majd a császári hadseregek által lettünk kivetkőztetve mindazon vagyonokból, mikre számos évsor alatti munkásság és takarékosság következtében szert tennünk sikerült; másrészről uj csapás terhének elviselésére levénk a mostoha sors által kárhoztatva; s íme, nem a szegénység szűkölködő állapotában született s nevelkedettnek elviselhetőbb sorsára, hanem az anyagi és szellemi kényelmekben bővelkedett, s utóbb tönkrejutottak elviselhetlenebb fatumára jutánk, elvesztvén azt, minek leírásához már annyira hozzá szoktunk. Mitévők legyenek immár mindazon , a tehetösbeket aránytalanul fölülmúló szegényebb sorsú szülök, kik, úgyszólván, már benne vannak a hínárban? Gyermekeiket a tanulási pályára szentelvén, s velük néhány iskolát végeztetvén , ez által minden más keresetmódra majdnem képtelenekké tevék azokat, s most végkép megfosztatnak ennek folytathatásával minden alkalom s eszköztől ! — S hány családapa veszti ennek megszűntével mindennapi kenyerét, mit háznépe számára a vidékről ide gyűlt tanulók tartásával szerze ? — Ezen sújtó állapotunk annyival szomorúbb, minél szembetűnőbb, miként nem annyira a mostoha sors vakon vetett koczkája, mint inkább ennek szándékos makacsságának kifolyása s végzése méri ezen csapást szegény fejünkre , mert miután eleinte azon utasítással nyugtattak volna meg bennünket, miszerint ha évenkinti 600 p ftnyi járulékkal pótolnák a hat tanárnak járandó tandijt, a gymnasium fönállhatását kieszközlendnék, most évenkinti roppant iskolai adó föltételéhez köttetik a különben is sokat szenvedett városbeli gymnasium fönmaradása. — Törekvő városunk nem hagy ugyan semmi utat-módot kisérletlenül ezen viszontagságteljes végzés elhárítására, ámde az óhajtott siker fölötti kétségen kívül, még attól is tarthatni, mikép mind az itteni, mind a vidéki szülök nagy száma, aggodalom és kétségből hirtelenkedvén, gyermekeiket tanulmányuk folytatása végett máshová találnák küldeni, s ekkép nehezítvén a város ebbeli czéljának elérését, gyanítható, hogy a gymnasium Kanizsára nézve örökre el van veszve. Szintoly kevéssé látszik géniuszunk a törvényszékek elérhetése czéljában kedvezni. Folyamodtunk ugyanis a megyei törvényszéknek idehelyeztetéséért: biztattak a legkecsegtetőbb reményekkel, s reményünk füstté lett. — Újabban pedig a váltótörvényszékre nézve táplálunk reményt, de megszoktuk már reményünk meghiúsulását, s igy a sokáig való tétovázás — és késedelmeskedésben erre nézve szinte a semmisülésnek kórjeleit véljük látni; pedig valljuk meg őszintén, mikép erre, valamint az előbbenire nézve is, városunk mind topographiai fekvése, mind kereskedelmi élénkségére, mind pedig szellemi haladottságára is, a fővároson kívül bármelyikkel győzelmesen futhatja meg a versenyt; annyival inkább, minthogy a letűnt borús idők homályából bontakozik : épületei, kereskedése napról napra szaporodnak és csinosbulnak ; utczái, utjai s Fővárosi napló. (Oct. 8.) * Cs. teljhatalmú biztos b. Geringer ő excjának Budapestre visszatérését f. hó 20-ka körül bizton lehet várni. * Macchio tábornok és pestbuda-ker. kat. főparancsnok ur a múlt héten pár napot fővárosunkban mulatván , Magyarország főparancsnoka oldala mellett a polgári osztálybeli érdemes hivatalnok gr. Amadenak a bájos Rosti hölgyek egyikével tartott menyekzőjénél — Hymen oltáránál mint vőfély volt jelen. Kát. főparancsnok ur négy hét múlva Gröfenbergből fővárosunkba visszatérvén, magas állomásában működését újra folytatandja. A délkeleti vaspálya cs. k. ügyviteli igazgatósága jelenti, miszerint a vasútvonal Vácztól Esztergomig f. hó 15-én fog az átalános közlekedésnek megnyittatni. A megnyitás napjától folytonosan naponkint két vonat induland, egy reggeli vonat, mely Pestről 7 óra 15 percz, Esztergomból 8 órakor — és egy délutáni vonat, mely Pestről 2, Esztergomból egy óra után 15 perczczel indul. A távköz Pést és Esztergom közt három órai utazást igényelend. * A városi tanács tegnapi ülésében a bus ára 20 váltó krnjctárra szállíttatott, mi a fővárosi fogyasztó közönséget örvendetes ujdonságképen lepte meg, csak aztán a kora örömnek hosszú böjt ne legyen a vége. * Alig történt meg a húslimitatio, máris különbnél különb mészárszéki on dit-k kerengnek . Egy szolgáló azon titkos hírrel jött haza urnájához , miszerint ő hallotta , hogy a Naczi meg a Józef keményen összeesküdtek , miszerint a leszállított húsárért magukat megboszulandók, oly nagy fontot fognak adni, hogy azon ugyan lesz mit rágni. A háziasszony iszonyú képen megörült s elbeszélte mindjárt a szomszédimnak, a szomszédné az utczának, az utczából elszivárgón az egész Ferenczvárosba, hogy ezentúl mily nagy font húst kapnak. Bővebb vizsgálat után azonban nyomára jöttek a csalódásnak. A szolgáló egy kissé nagyot hallott s a „nagy csont“ helyett „nagy fontot“ értett, mi közt a különbség nem nagy ugyan, de lényeges ! * Az éjjel ismét nagy tűz volt, mint halljuk egy czikória-gyár jön a lángok martaléka. Ha igaz , úgy egy tűz sem tett még eddigelé annyi házat tönkre, mint ez , mert a czikóriaveszteséget minden kávéház megérzendi. Egyébiránt különös, hogy egy idő óta a tűz mindig gyárt támad meg, nem ártana e körülményt egy kis vizsgálat alá venni. * Budaváros házipénztára 200 pftot ajánlott a harcz dulásai által ínségre jutott losoncziak fölsegél—lésére; hisszük, hogy az ifjú erőben nagy s fővárosi kiemelt állását mindenkor fölfogni tudó Pest, mely a neki idegen dolgok irányában sem tagadá meg soha a segélyt, annál kevésbbé fog megfeledkezni saját honfiai ínségéről. * A városi telekhivatal átíratásokból sept. havában 18000 pftot vett be, elgondolhatni ebből, mily számos telek és ház vételárnak kellett e hóban forgalomba jöni, hogy krajczárokból ily tetemes összeg kikerüljön. 'i' Lapok hibásan említették, hogy Zimmermann Jakab iskolai igazgatónak már kineveztetett volna; az egészből csak annyi igaz, hogy a három hatósági kijelölt közt Mayer István és Mutsenbacherrel , Zimmermann is fölterjesztetett. * A lenni és nem lenni kérdés nehezen okozott annyi bajt Hamletnek, mint szegény Haimernek a német színház igazgatósága.A függöny föllebbent s ö igazgató volt, a függöny legördült s ö megszűnt igazgató lenni, *) Kém lehet szándékunkban az imént — tán némi túlzással elősorolt körülményeket a kellő mértékre devalválni ; s midőn lapjainkat el nem zárjuk az egyéni meggyőződés nyilatkozatai elől, egyszersmind önállólag nyilvánított nézeteinkre utalunk, miket nem egyszer volt alkalmunk közleni honunk külön népfajainak ügyében. Szerk. *■ Várjuk közléseinek folytatását. Szerk. frankból is áll, s pár napi hiv ók a gyanánk körül verbunkoltatás után elküldetik a Sacramento partjain levő Haupt dépotba, ott az illető ezredbe besoroztatandó, midőn aztán kaszárnyája (kérjük elhinni, hogy nem mesét beszélünk) területén várja, hogy valamelyik meggazdagult aranyász nőül vegye, mi, a neki adott fölpénz kétszeres és háromszoros visszafizetése után öt, a több vagy kevesebb becseire spekuláló társulat körmei közöl kiszabadítsa. Hanem azért úgy a lotteriázó mint e házasitó társulati tagok hatalmasan éltetik a családiságot, s nincsenek náluknál nagyobb szájú hivei a becsületesek pártjának. Minthogy Kaliforniában s így illetőleg az egyesült státusokban is vagyunk, lehetlen Lindlennyt nem látnunk, kinek hangversenyeire csak árverés utján lehet jegyet kapni. — Egy zártszék 100 doll., ki ad többet érte, először, másodszor és . . . — 120! — 120 dollár először, másodszor és ... . senki többet! 150 dollár, jó hely, szép hely, mindjárt az első sorban Lind kisasszonytól pár hüvelyknyire, először . . . — 180!. . . És igy tovább, mig a legjobbnak tartott helyek egyikét körülbelül 440 pengő forintért vette meg egy kalapos. És mindez csupa speculatióból, mert az ily kereskedő, iparos vagy kézműves neve az egyesült státusok egész területén ismeretes leend, és igen sok ember van olyan, ki akár hiúságból, akár kíváncsiságból kalapját azon kalapostól veendi, ki Lindnek egyetlen jegyét 200 s több dollárral fizeté.— Nekünk európaiaknak mindez nevetségesnek tetszhetik, (pedig mily nevetségesek vagyunk mi ágaskodó nagyszerüsködéseink minden ágában!) de az amerikai tudja, hogy mit tesz, s számolását az eladandó fövegek vagy más áruk óriásilag megszaporodott mennyisége fogja igazolni. — Ah, de hát sokáig tart még ez a fölolvasás ? szakasztám félbe Csernátonit. — Rubig! mindjárt vége lesz, de hiszen azt csak el kell még mondanunk, hogy az itteni hangjegyárusok többjeinél Lagrange nőnek Barabás által rajzolt s Szilágyi Erzsébetet ábrázoló emlékképét láttuk kitéve, s hogy e derék művésznőnek előadásait az itteni magyarok is nagy rokonszenvvel követék, s lelkes fogadtatásán örültek. Hadd legyen azért üdvözölve a távolból is La Grange asszony, ki megmutatá, hogy méltó volna magyarné lenni! Még egyet. A Poissonniere boulevardon néhány hó előtt egy roppant férfiruharaktár és műhely nyilt, a pinczétől kezdve egész a legfelső 3-ik emeletig, minden a szabó-művészet teremtményeivel van fedve s fölruházhatni magát benne tetőtől talpig 15 franktól egész a végtelenig való összeggel. E ház arra, hogy a figyelmet magára vonja, eddigelé hallatlant tett. Czime így hangzik: „a prófétához!“ s ablakainak függönyei Meyerbeer hírneves operájának nevezetesebb jeleneteit ábrázolják s estenkint a leggyönyörűbb gázvilágtól elöntött transparenteket mutatnak az ácsorgó tömegnek; átaljában a ház falazata mintha tűzben volna, oly annyira meg van rakva gáz szemecskékkel. E fényűzés a mult szombaton és vasárnap még nagyobbszerű volt. A raktárt ajtainál gálába öltözött csendőrök ékesíték, fönntartani a rendet a próféta mű kiállítására tolongók közt. A bemenet nem csak ingyen volt, sőt minden látogató a belépéskor a nevezett operának egy lithographirozott jelenetét nyerő ajándékul, mi annyival meglepőbb vala, mert a vásárlás e két nap alatt — bizonyos figyelemteljes és franczia finomságot mutató, de egyszersmind az emberek hiúságára nagyon jól számitó hirdetéshez képest — fölfüggesztetett, úgy hogy a szemérmesek is bátran bemehettek, nem félhetvén, miképpen hozni fogják magukat, semmit nem venni. Épen ezért tömérdek látogató is volt s nagyon hihető, hogy az expositio utáni napokban sok vevő is volt, s pedig olyan, ki, ha a kiállítás alatt s mintegy a képajándékkal elköteleztetéssel nyakon fogva, valamit rátukmálni akarnak, semmit sem vásárol vala. Én meg vagyok győződve, hogy a próféta nagy phsycholog és helyesen látta a jövendőt. A több mindenféle szövetü, szabású és alakú ruhadarabok közt volt és van egy, mely fölé ez van írva: Cloak hongrois s mely egy magyar szűr akarna lenni, de mely minden egyéb, csak az nem; hanem Próféta uram mégis leginkább ennek köszönheti, hogy róla és kiállításáról ennyit firkálunk. — Hála istennek — szólalék föl egyet ásítva — szerencse, hogy Persigny úr rejtelmes (mert nem mondatik, hogy hova és mire) elutazásának félhivatalos kiüladásán kívül a közvélemény még a Versailles mellett időnként ismételtetni tervben levő katonai gyakorlatok és feitatások iránt sem sokat törődik s így a tárgy nem létében, a politikát, olvasóim nagy örömére, holnapra hagyhatom. — És most gyerünk egyet járni fiúk. Most már, nem lévén többé emigránsok, nem compromittálom magamat társaságtokban, melyet a púpos Ígért beszélyére ismételve lefoglalok. Andiamo és elindulánk, miután jegyeztem volna magamat annak a ki vagyok, egy hontalan Lajos.