Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-25 / 290. szám
Levelezések. Bécs, oct. 21. A hessen-kasseli ügy rövid időraulvai eldöntése bizonyosnak mondható. A fejedelmek összetalálkozása Bregenzben, a toastok , melyek állítólag a würtembergi király által mondattak, és a gyorsan megtörtént egyezkedés megerősít azon véleményben , hogy Austria, a szövetségi gyűlés parancsára , Bajorországgal és Würtembergával szövetkezve, Hassiában tettleg föllépend. Különben arra is van kilátás, hogy az egész ügy más módon fog kiegyeztetni. Az Ostdeutsche Fest e tárgyban kimondott véleménye , melyet a Times újabban ismét fölhoz, hogy t. i. a jelen választó fejedelem utódjának javára leköszönvén, ez által a béke helyreállítását kormány s nép közt lehetségessé tegye, figyelmet érdemel. Hanem az is megtörténhet, hogy Poroszország, mely a szövetséggyülés határozata ellen cselekszik, meg akarja tiltani azt, mit ő Badennel önakaratából tett, s végre maga nyújtand kezet a hassiai zavarok elnyomására. A porosz diplomatia olyféle mesterségben igen jártas , és nem nagy fáradságába kerülendő bebizonyítani, hogy azon hassiai nép , mely most alkotmányi jogait az alkotmánytsértő kormány ellen védi, rövid idő alatt veszélyes demokrata s republikánus csoport leend, melyet az ostromzár mindenhatósága által kell elnyomni. A császár Varsóba utazását e hírekkel hozzák összeköttetésbe. Annyi jelenleg bizonyos, hogy a császár Schwarzenberg ministerelnöktől kisérve, ma vagy holnap Varsóba utazik , hol az orosz császárral és Brandenburg porosz ministerelnökkel találkozandik. Alkalmasint ott fog elhatároztatni azon politika, melyet a két magas szövetséges Német-, Francziaország és Schleswig ügyeiben követend. Galíczia koronaország országos alkotmánya tegnapelőtt megjelent.Lényeges pontjait az olvasók már ismerni fogják. Nem akarom itt tárgyalni, várjon Galiczia meg lehet-e vele elégedve , nem ismervén Galiczia körülményeit, hanem , ha rágondolok , hogy Magyarhon egy hasonló minta szerint kidolgozott alkotmányt kaphat, ha árad el lelkemen. Ha hinnem kellene, hogy ezen szép föld, Austria gyöngye , három vagy négy korona országra szétdaraboltatandik, hogy mindegyik, úgymint a Vojvodina, önálló testet képezend; hogy a Tiszántúl lakó magyar nem mondhatná, a Tisza más partján lakó magyarhoz: ez testvérem; hogy nem létezik többé Magyarország, hanem koronaország numero eins , — ha Magyarország annyira laláztatnék , akkor hitelt kellene veszítenem azon férfiak akaratában, kik mostanig a reorganisatió fontos munkáját vezették. Valóban, habár némelyek azon balhiedelmet terjesztik is, hogy Magyarhon alkotmánya, mely hír, szerint már munkában van , az ország szétdaraboltatására alapul, mi itt a helyszínen, hol erről, főkép a magyarok közt, valami hallható lenne, biztosíthatjuk az e dologban nagyon aggodalmas közönséget , mikép statusférfiaink egy a szabadsághoz szokott nép jogos intézményeit egy oly, a nép hon- és szabadságszeretetét sértő statútummal nem pótolandják. Pulszky Ferencz úrnak Londonban tartott beszéde, melyben ezen tisztelt egyén Magyarhon egy pártjának véleményeinek tökéletes öszhangzását nyilvánítja , véleményem szerint nem nagy figyelmet érdemel, több évi börtönözést is megérdemeltek volna. — De ők is hevenyében e rájuk nézve uj divatu bánásmódot megboszulandók kérelmükkel Folyamodtak a Hátszegen székelő cs. k. igazgatósághoz az irt alkerületi szász biztosnak a vajda-hunyadi kerületből eltétetése vagy megbüntetése végett, s meg is ígértetett, hogy a panaszos ügy kinyomozása végett egy bizottmány fog oda kiszállani — de a mi még mindeddig meg nem történt. Különös örömmel tudatom Erdély nemesindulatu és emberi érzésű polgári s katonai kormányzója altábornagy b. Wohlgemuth Lajos ő excjának egy régiben történt, hálára kötelező kegyelmezési tényét. A vajda-hunyadi volt kamarai uradalom igazgatóságának több magyar tagjai az ott működő katonai nyomozó bizottmány által — a gyászos forradalomba elegyedésükért, miután néhány hónapig fogva vagy letartóztatva valának, több évi várbeli vason töltendő fogságra, s nagyrészint minden vagyonuk elkoboztatására, azonkívül vajdahunyadi ref. pap Szabó Lajos, egy 70 évet meghaladott öreg, s egy volt kulcsár 3 évig vason töltendő fogságra ítéltettek. Mindezeknek azonban fentisztelt kormányzó , excja, nemes és magas szive sugallása következtében teljes és tökéletes bocsánatot adott, s őket szabad lábra tétetni parancsolta. A nevezett pap V.Hunyadról ugyan más ekklézsiába fog tétetni, papi hivatalát azonban nem veszti el. Remélhetőleg a több bevádlottak, kik addigi hivataluktól s így élelmüktől megfosztanak, nem maradnak alkalmazás nélkül, s a tisztelt kormányzói excja e részbeni figyelmét is annál inkább igényelhetik, mivel vannak Erdélyben hivatalnokok, kik nem sodortattak a viszonyok ellen álló hatlan hatalma által a gyászos forradalomba, de hajlamból is működtek, s mégis a törvényes rend helyreállása után sikerült nekik az elmúltakra fátyol vetését eszközölni és nyerni.... Hogy pedig alárendelt tisztviselők, a tényleges hatalomnak—mely fegyveres erő s olykor politikai fanatismus kíséretében lépett föl — ellene nem állhattak, az igen természetes, s azért ismételve, bizton reméljük b. Wohlgemuth ö excja igazságszeretetétől és jóságától, hogy a fenérdeklett hivatalokra árasztott kegyelmét velük teljesebb mértékben is fogja éreztetni, s hasznos szolgálatukat a fejedelem és haza számára újra igénybe veendi. Déva, oct. 18. A hajdani Erdély legnagyobb megyéje, Hunyad, egy itt Déván székelő igazgatóságtól vagyis főispánságtól függvén, egy kerületnek ekkora terjedelemben fenállása sok bajjal és alkalmatlansággal volt összekötve. Nem is volt Hunyad megye a régi Erdélyben a feddhetlen és semmi kifogást nem szenvedő közigazgatás mintája, sőt inkább annak keblében, mint tudva van, igen sok gyarlóság történt. . . A megyének e kiterjedése folyó évi nyár közepéig megmaradt, midőn közigazgatás czélszerübb és pontosabb folyamáért az két részre, vagy igazgatóságra osztatott, melyek közöl egyik itt Déván, a második Hátszegen állíttatott föl, s e szerint vannak az alkerületi biztosságok a hely fekvése szerint egyik vagy másik igazgatóság alá rendelve. Vajda-Hunyadon — a nagy Hunyadi János, a legnagyobb magyar egykori birtokában is van egy ilyen alkerületi biztosság, melynek feje egy szászvárosi szász. Ez úriember elég erélyesen működik, ahhoz képest a mint a német és oláh nyelvet érti (a magyart úgy látszik nem tartja szükségesnek, hogy megtanulja) s munkásságának az irt városban közelebbről érezhető és látható nyomait hagyta. Annak ugyanis elhanyagolt utczáit, melyek több helyeken mocsárak és békászókból állanak, jobb rendbe és tisztaságba hozta, mint valaha a táblabirói világban voltak,— e jó czélra eljutás azonban bizonyos manipulatiót tett szükségessé , mi is abból állott, hogy olykor olykor, az utczákon dolgozó városi polgárokat is buzdításul, a kezében hordozni szokott korbáccsal, a hol érhette, ütötte és szabdalta, mely fenyíték a városi lakosoknak, hogy ínyükre nem volt, könnyen gondolható, mivel a martius előtti boldog emlékezetü hajdankorban a vajda-hunyadi polgárok nem tudták, hogy a büntetés az álladalom jogai és kötelességei közé tartozott, sőt az illetők még lopásba elegyedésükért és bár csak megpirongatással sem lakoltak — noha olykor 1304 Gömörmegyéből. Egyházunk a jelen ostromállapot alatt régen óhajtott két napját oct. 8. és 9-én Nagy-Bötzén ültük, napokat, melyeknek hogy mikénti lefolytáról hű tudósítást adhatok, különös örömömre szolgál. Ezen gyűlés a f. évi febr. 10-ki Haynauféle rendelet folytán a tiszai superintendentzia administrator, Reisz Sámuel ur által rendeltetett el, ki a nyolcz esperességnek, melyekből a tiszai egyházkerület áll, espereseit s bizalmi férfiait egybehivá, hogy az evang. egyház viszonyairól jelen igen szorult helyzetében testvérileg tanácskozzanak. E gyűlésnek czélját, mely fájdalom későn következett be, miután sem superintendensünk, sem kerületi fölügyelőnk nincs, sem egyházi conventeket tartanunk nem szabad, ki ne fogadná a legnagyobb tetszéssel. Hogy e gyűlésre világi férfiak is meghivattak, ezt az időviszonyok követelik, melyek a világi statusnak az egyházi ügyekben joggal szavazatot igényelnek, s csak az sajnálandó, hogy az evang. nevezetesen szláv hitszónokok közt bizonyos bizalmi férfiakkal élükön egy párt képződik, mely köztünk eddig ismeretlen hierarchiára törekedve a protestantismusban eddig fönállt gyakorlatot fölforgatja, s az egyházi igazgatást magához rántani akarja, mintha az egyház csak papokból állna. E gyűlésben a világiak közt legjobban kitűntek Szontagh Lajos és Bánó Miklós, mindketten kitűnő egyéniségek. Szontaghot kitűnő képzettsége , Bánót nyomós észlelő tehetség s gyors gondolatmenet jellemzik. Ezek mellett idősb Kirínyi János ur, ki mint k. biztos vett részt a gyűlésben, szintoly tapasztalt mint élénk érzelmű keresztény benyomását hagyta maga után. Az első nap, okt. 8-án, reggel a templomba isteni tiszteletre gyűltünk össze. Onnan a lelkész lakára érkezve , administrator ur egy rövid beszéddel megnyitá a gyűlést. Sokan azon véleményben voltak , hogy e beszéd egy török absolutistikus fermán jellemét hordá magán, s ezért abban a keresztényi ihlettség hiányzott. Ő többek közt mondá: ,,A protestánsok irányszabályzatot kaptak, melyhez magukat tartani kötelesek. Ez oly rendelet, melyet nem ítélhetünk meg. Egyházunkban az erkölcsi fogalmakra nézve a legnagyobb zavar létezik stb. De a fődolog az volt, hogy administrator úr a Haynau féle kinevezésre hivatkozva, az irattárt, pecsétet és a fölszentelést követelte. A gyűlés nem lévén úgy constituálva, hogy az egész superintendentzia nevében szólhatott volna, miután csak 4 esperesség volt képviselve, e követelésnek nem felelhetett meg, annál kevésbé, mert protestáns elvek szerint senki, kit az egyház meg nem hivott, s kinek ennélfogva mellőzhetlen missiója hiányzik, az evang. egyházat és községet nem kormányozhatja. A protestánsok tisztelik a felségi jogot, a világi felsőbbségi jogot az egyházi ügyek körül (jus summum circa sacra) , melyet a fejedelem gyakorol, de az egyház saját egyházi hatalmát (potestas ecclesiastica) nem kívánják a statusra átruházni. Mi administrator urban in politico-ecclesiasticis a kormány orgánumát illően tiszteljük, azonban az egyháziakban — in spiritualibus, a „nemonisi rite vacatus“ elvtől semmikép el nem térhetünk, miután századok óta sede episcopali impedila a superintended legidősb esperese volt mindig a természetes helyettes. A gyűlés megkéré administrator urat, hogy a kerületi convent tarthatása iránti óhajainkat és kérelmeinket felső helyre fölé terjessze. Fölötte kedvetlen érzetet gerjesztett administrator úr legközelebbi kerülete, mely pro domosua küzdeni látszék, azon nyilatkozattal: „hogy kerületi conventre nincs szükségünk, mert azon Kossuth választatnék meg kerületi felügyelőnek ,“ részint az által, hogy egy derék papot, ki nem ínye szerint beszélt, nyilvánosan jezsuitának nevezett. Az egyház autonómiáját, melyről itt sok szó volt, egy protestáns sem kívánja vissza úgy mint volt; de a presbyteri synodalis szerkezetet, az egyházi élet szabad akadálytalan kifejlődését, az egyház teljes szabadságát, mely az evangéliumban s az ország szentesített törvényeiben alapszik, a protestánsok egyetemesen visszakivánják, s kérelmük oda megyen ki, hogy a kormány az egyház valódi jóléte tekintetéből nem csak az ismeretes bizalmi, hanem több részrehajlatlan, az egyház szolgálatában megőszült férfiakat is kihallgatni méltóztassék. A nyíregyházi papnöveldének, melynek növendékei a legközelebb mult viharos időkben a nagy világba szétszórattak, jelen szomorú helyzetén most segitni nem lehet. Elhatároztatott, hogy a papnövelde igazgatójának, Emerici tanár urnak a hátralevő tartozás kifizettessék, s a papnövelde megnyíltáig itt vagy ott, az eperjesi collegiumban a theologiai tanszékre helyettes tanárul alkalmaztassák. Továbbá, följelentetvén, hogy a kerületi tanárok, a status ez oly igen hasznos polgárai, két év óta fizetést nem húztak, intézkedés történt, hogy a hátralék mielőbb lerovassék. Miután a cath. papságnak meghagyatott, hogy az anyakönyveket a kimondott egyenjogúság daczára a magyar községekben magyarul, a szláv községekben pedig latinul vigyék, s a papi hatóságokhoz intézendő közleményeikben s theologiai előadásokban csupán a deák nyelvet használják, ennélfogva a gyűlés egy tagja által kérdés tétetett: váljon az evang. papság, mely az országban tetemes minoritásban van, következetesen cselekszik-e, midőn szláv községekben az egyházi könyveket csupán a szolgabiró rendeletére szláv nyelven vezeti, az egyházi conventekből a latin nyelvet kiküszöbölve, azt örök feledésnek adja át? A gyűlés végén, midőn a legtöbb bizalmi férfiú már hazatért, az ultra szláv párt által, mely itt legerősebben volt képviselve, a közösen tisztelt XIII Szepes városi esperes keményen megtámadtatott, úgy hogy az egyesség és kibékülés, melyre nekünk protestánsoknak oly nagy szükségünk van, az antropofagok országába repült el, miután a hámormunkások bezárva tartattak és az úrilak is oly szorgosan őriztetett, hogy senki onnan ki nem jöhete. Ennek elvették kétcsövű fegyverét és készpénzben 500 forintot. Ugyanez éjjel még a fölötte magas erdőhelyen lakó erdészt, Fischer urat, látogatták meg, hol szinte kedvük szerint gazdálkodtak. A Csetnek és Rozsnyó közt fekvő Sebespatak faluban már reggeli szürkületkor vették el Bélák nevű földművelőnek 1000 ftját. Ugyanez éjjel látogaták meg Bestérben az ottani iskolatanítót, és miután az iskola körül őröket állitanak föl, néhányan bementek, fölkutattak mindent, és egy vászondarabba takarva egy aranyat, egy tallért és 4 húszast találtak, mit a vezér azonnal lefoglalt. Miután azonban a derék tanító számos családjára mutatva e kis takarék szerzemény visszaadását esdé, az ezüst neki visszaszolgáltatott, de az arany nem, miután a vezér azt mondá, hogy e pénznemre nekik nagy szükségük van, azonban az aranyért egy 5 ftos bankjegyet adott neki. Nem érném véget, ha ezen rablók minden tetteit el akarnám beszélni, azért azzal végzem be tudósításomat, miszerint hegyes vidékünk máskor is adott szállást ily jó madaraknak, de üldöztettek, szétszórattak, s végre befogattak, míg most kényük kedvük szerint folytathatják mesterségüket. Néhány évvel ezelőtt Bobak testvérek bandája ugrasztatott szét, vezérük megcsipetett és Wdowet, ki vakmerőségre még Sobrit is fölülmúld, minden oldalról üldöztetve kényszerülve volt magát egy kolompár verembe elrejteni, hol megfogatott és érdeméhez méltólag másodnapra fölakasztatott. A közbátorsági biztosok merészségének barometruma most nagyon alászállt, ezen uraknak úgy látszik drágább életük, mint a közbátorság. És bizonyára ily események mellett megmagyarázható, ha a nép a mostani rend előnyeit az egykori rendetlenség irányában belátni nem tudja. Göndörből. Nem tudjuk egész pontossággal megmondani, hogy az itteni csendőrségnek nincs-e vagy nem akar-e lenni alkalma,magát szolgálatában különösen kitüntetni. Azt mondják, az ő körébe tartozik a csend és közbátorság föntartása, ez azonban nálunk fájdalom oly lábon áll, miszerint senki többé, nemhogy az országúton, hanem saját házában sem biztos vagyonában. Az általam e lapokban már említett rablók — kiknek száma mindinkább növekedik és dolguk oly jó — exempla trahunt —• hogy a gyönyörű anyatöke közelebb még két octoberi fajt is szaporított — mindig vakmerőbbek lesznek, magukat mint illik előre bejelentetik, szavatartók, étlapot adnak be, s a juhnyájakból oly sűrűn szaggatnak pecsenyét, miszerint háborútlan éji vándorlásaik és látogatásaik kártétele már több ezer forintot fölül halad. Miután a hatóság mit sem tesz befogatásukra, már elkezdenek — és itt méltán meg lehet a következményektől rettenni — a néppel fraternizálni. Nemrégiben Ploszkon a Schwarz-féle vashámorban voltak, melyet épen egy a szép nemből álló társaság látogatott meg. Már mindenki lenyugodott, csak a házi kisasszony, egy bátor gyermek, ki boldogult anyja helyét tölté be, volt némi háziügyek rendezésével elfoglalva. Éjjeli 11 órakor jelentek meg a rablók, s hogy először magukat a hámorlegények kalapácsai elöl biztosítsák, őket csapatosan egy szobába zárták el és őrizet alatt zárták, négy a tulajdonos szobájába lépett kétcsövű fegyverekkel, pisztolyokkal és késekkel fölfegyverkezve s jó estve kívánás helyett a hámor pénztárt követelte. Hogy a már lefeküdt szépségeket nem nagy vitézség szállta meg, ezt úgy hiszem, a helyzetüket fölfogni tudó olvasó képzelheti. Az erdők fiai mesterségükhöz láttak s a szekrényeket kezdék fölkutatni, az első, mi árgus szemeiket ki nem kerülhető, a házi kisasszony ékszerei voltak, melyeknek elvételét ő, mint édes anyjának legdrágább hagyományát, keservesen megsiratá; itt a vendégeket még nagyobb izzadás lepte meg, s mély alvást színleltek. A dolog alkura került, melynek következtében az ékszereket készpénzzel kellett beváltani. A fehérnemű közöl is elvittek egyet mást. Innen a szomszédban levő hutafelügyelőhez mentek, kinek ezen éjeli látogatás tudtára nem adathatott. Fővárioai M&Biró. (Oct. 24.) * A pesti kath. gymnasiumnak tantermei, miként a Rel. Írja, a kegyes tanitórend kezelése mellett tegnap nyíltak meg. A tanítói évet a szentieknek segítségül hívásával kezdék el. A számos ifjúság, mely az ország minden vidékeiről összesereglett, az illető osztályokban elhelyeztetvén, a gymnasium tudós igazgatója szokott atyai erély s ügyszeretettel törekedett a tanulókban a vallásos erkölcs, a tudomány s átalános műveltség iránti hajlamot és buzgalmat fölébreszteni, bátorítván a csüggedezőket, mintha az uj tanrendszer a gyönge ifjúságra beteljesíthetlen követeléseket állítana föl, s bizonyossá tevén őket, hogy az összes tanári kar buzgóságán múlni nem fog, miszerint ezen uj tanrendszer szerint is lehető sikerrel az eddiginél terjedtebb ismeretkörben a tiszta érzés, és tudomány bajnokivá fölavattassanak. A tanszakokat illetőleg tapasztaljuk, hogy a reál tudományok és nyelvek praedominálnak. Vasár- és ünnepnapokon az ifjúság reggel és délután lelki oktatásban részesül. Kitartó ügyszeretetet és teljes sikert óhajtunk e tanintézetnek, mely merevségéből kivetkezve, ezentúl az életnek nevel. * A budai ujdon szervezett gymnasiumban a tanfolyam October 23-án ünnepélyes „veni sancte“-val nyittatott meg. A templomi szertartás után az összes tanuló ifjúság Gruber György tanodai igazgató, s a különböző osztályok tanárai vezérlete alatt a tanodai épületbe tért vissza, hol az igazgató ur az ügy s a körülményekhez mért buzdító német beszédet tartott, az ifjúságot vallásosságra, ernyedetlen szorgalomra serkentő, az uj tanodai szervezet fővonásait fejtegetvén alkalmat vön az ifjúságot ö cs. fölséges a magas kormány iránt hódoló üdvözletre s hálára buzdítani. Az igazgató ur által fölolvasott névsorból kitűnt, miszerint az eddig bejegyzett tanulók száma 200-on fölül van s a tavalit megközelíti. És hisszük, hogyha a tannyelv számos budai szülők óhajtása szerint nem kirekesztőleg a német volna, a békés idők kedvezőbb körülményei is hozzájárulván, a mostani tanulók száma még fölül is haladná a tavalyit. * Hogy a népösszeírás ügye Magyarországban mihamarabb véget érjen, az összeiró-bizottmányok többitése határoztatott el. * Temesvárra a Fr. Bl. szerint 40 magyar menekült érkezett meg, kik magukat a haditörvényszéknek önkényt bejelentették. Nem sokára még 80 jövendőt a török földröl. ,i" Egy Londonban tartózkodó tekintélyes magyar menekült magánleveléből értjük, miszerint ott minden előkészületek megtétetnék Kossuth elfogadására. Ugyan a levél állítása szerint, egy amerikai hajó már 6 héttel ezelőtt vitorlázott a török partokra, a mozgalmi vezért és övéit fölveendő. * A „Localblatt“ egy „tuskó“ s „disznó“ czikkecskét közöl, melyre azért figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy el ne olvassák. Mióta szorult a különben egésséges humorú Localblatt ily izetlen laptöltelék fölvételére. Bizony bizony nagyon szomorú bók lenne a magyar értelmiségnek, ha oly piszkos szájú ember képviselné a magyar lovagiasságot, ki az illedéktelenséget mindjárt a legtúlzottabb gorombasággal torolja meg. — Ha a cylinder irányában ily vastag vonások jellemeznék a pörge kalapot...úgy jobb lenne mindnyájunknak sapkát viselnünk ! ** A Kegievichféle sorshúzás jövő novemb. hó 2-kán fog nyilvánosan végbemenni a pesti megyeház teremében, a délutáni órákban, és egy negyedóra múlva már a főnyertes szám Bécs utczáin számtalan transparentekben kivilágítva lesz a nagy közönség tu-