Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-18 / 284. szám

Pest, Péntek, Megjelenik e lap l­étflit és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj : fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. É­vnegy­edr­e helyi­en házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—től szám­ittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. October 18-án 1850* Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (n­a­gyhi­d­a­t ez a 071. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (a 1 d­u­n­a s­o­r­o­n, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a. Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. bír. fige f. é. sept. 27. legf. határozata által, kegyesrendi pap és az egykori magyar tanul­mányi bizottmán­nyal egyesült könyvbíráló- testület nyugalmazott ülnökét S­p­á­n­y­i b Glycer Arját, a ta­nítói és státusszolgai pályán 45 évi kitűnő működése, valamint az ezalatt mindig tanúsított hazafi érzelmeit tekintetbe véve, a koronás arany érdemkereszttel leg­kegyelmesebben földisziténi méltóztatott. Ő cs. k. felsége a belügyminister úr javaslatára, f. c. oct. 3-kai legf. határozata által hoppovoi archi­­mandrita P­o­p­e­s­k­u 1 Patrikot az aradi g. n. e. püs­pökség administratorává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. 1850 oct. 13-án adatott ki a birod. törv. lap CXXXIV-ik darabja német egyedül, továbbá magyar horvát- , szerb- és román-német kettős kiadásában. 14-én pedig a cseh-német kettős kiadásban. Tar­talma : 380. sz. a. a cultus és oktatásügyi ministerium f. é. oct. 4. bocsátványa, mely által az 1850 sept. 29. legf. határozat által elfogadott ideiglenes rende­let a magyarországi jogakademiák iránt, közzététetik. 381. sz. a. ugyanazon ministerium ugyanaz napon kelt bocsátványa a zágrábi jogakademiát illetőleg. E darabbal együtt adatik ki az 52-ik mellék­füzet , mely a föllebbi két bocsátványt kisérő minis­­zeri előterjesztvényeket tartalmazza. 284. sz. Átalános rendeletek a tanszaktanulmányok s az akadémiai fegyelemre néz­ve a pesti egyetemnél. (Folytatás.) III. A rendkívüli hallgatókról. 33. §. Ki a nélkül hogy valamely tanszaknál beiktatva lenne, mint rendkívüli hallgató egy vagy több előadást hallgatni kíván, a tanszak tanári testü­letének dékánjánál magát személyesen jelenteni tarto­zik, melyen előadást akar hallgatni, s származási le­velét az előadások bejelentése mellett átnyújtani. Ö beiratkatik, ha : 1. legalább 16 éven fölül van, és 2. a szellemi műveltség oly fokával bir, mel­y az előadások látogatását reá nézve kívánatos és hasz­nosnak tünteti föl. A rendkívüli hallgatók fölvétele iránti kételyek a tanári testület által első és utolsó folyamodványban döntendők el. 34. §. A rendkívüli hallgató a dékántól egy zöld papirosra nyomtatott fölvételi bizonyítványt, s a pedellusnál jelentőkönyv helyett jelentőívet kap negyedrét alakban, mely két iskolai félévre érvényes. A jelentőív ugyanazon rovatokkal van ellátva mint a rendes hallgatók jelentőkönyve. Azonban a beiktatási rovatok mégis elesnek, s a rendkívüli hallgató mint ilyen világosan kijelölendő. A jelentölvek használatá­ra és kitöltésére nézve ugyanazon rendelmények áll­nak fen, melyek a jelentőkönyvekre nézve előszabva vannak. 35. §. A rendkívüli hallgatók beiratása a szám­­vevőhivatalnál és az illető tanároknál ugyan­oly mó­don történik, mint a rendes hallgatóké. 36. §. A rendkívüli hallgatók közé tartoznak különösen a gyógyszerészek. A többiben a gyógysze­részek fölvételének s szigorlatokra bocsátásának fel­tételeire nézve az eddigi határozmányok állnak. 37. §. A rendkívüli hallgatók ép úgy mint a beiktatottak, az akadémiai törvények megtartására s az akadémiai hatóságok iránti engedelmességre és tiszteletre kötelesek. III. A tanulók nyilvánságban tartá­sáról. 38. §. Az egyetem rendes és rendkívüli hallga­tóinak nyilvánságban tartása a számvevő hivatal dol­ga. Ez minden félévre következő névsorozatokat kö­teles benyújtani: 1. Egy főnévsorozatot a beiktatott tanulóknak minden tanszak számára. 2. Egy főnévsorozatot, mely az egyetem minden rendkívüli hallgatóit magában foglalja. 3. Egy különös névsorozatot a gyógyszerészek részére. 39. §. A névsorozatok szerkezetének alapját, a bejelentett hallgatóknak a beiratás alkalmával vissza­tartott származási levelei képezik, az előbb mult félév névsorozatának mindenkori használata mellett. E névsorozatok rovatai ezek : a) minden tanuló vezeték és keresztneve, kora, vallása, és lakása. b) Hazája és szülőhelye. c) Neve, állása és lakhelye atyjának, vagy ha ez többé nem él, gyámnokának , d) minden általa bejelentett előadások, e) azok hetenkinti óraszáma, f) a tanár neve, g) az előadások hallgatásának megerősítése. h) Ösztöndíj vagy alapítvány, melyet a tanuló élvez. >) Díjkötelezettség alóli fölmentés. k) Megszabása és l) lefizetése a tandíjnak. m) Észrevételek. 40. §. Az észrevételek rovatába fölveendő : a) hogy a tanuló talán az utolsó félév alatt más egyetemen vagy valamely jogakadémián tanult. b) az egyetemi bizonyitvány kelte és száma , melyet az a félév végével mindenesetre kinyer, hogy az egyetemet elhagyhassa; c) volt-e ellene fegyelmi vizsgálat elrendelve és mily eredmén­nyel, az ez iránt vitt jegyzőkönyre uta­lás mellett, és d) az ok, miért tagadtatott meg tőle a látogatási bizonyítvány a tanszak által, e) azon esetben ha a tanuló cs­ak utólagosan vé­tetett föl, a számvivő hivatalnál történt bejelentésének kelte és az illető akadémiai hatóságnak az utólagos felvételt jóváhagyó határozata kelte és száma. (31 §). 41. §. E névsorozatok elkészítése után a szám­vevőség minden dékán számára : a) a tanszakához beiktatott és beírt hallgatók névsorozatának mását, b) az egyetem összes rendkívüli hallgatói név­sorozatának mását, és c) a fő­névsorozat formájára azon rendes hall­gatók névsorozatát köteles szerkeszteni, kik más tan­szakhoz vannak beiktatva, de a vezetése alatti tan­szaknál előadásokat hallgatnak. 42. §. A félév elmúlta előtt hat héttel a szám­vevőség továbbá minden egyes tanárnak az előadá­saira kellőleg beírt hallgatóknak , és pedig : a) a rendes és b) a rendkívüli hallgatóknak névsorozatát köte­les átadni, s azokban a hallgatók teljes vagy rész­beni díjmentességét följegyezni. 43. §. Ha egy dékán e névsorozatokból látja, hogy a tanszakához beiktatott tanuló egy előadásra sincs beírva , úgy azt előleges kihallgatás után az e­­gyetemtől elutasítja ; ha valamely tanuló azon tan­szakban , melyre beiktatva van , nem hallgat előadást, vagy ha tanulmányai irányából kitűnik, hogy más tan­szakhoz tartozik, úgy ezen tanszakhoz utasítandó. {Folytatása következik.) Igazítás. Lapunk 283. oct. 17-i számában a 30/A közp. pénztár utalványok beváltására vonatkozó rendelet vég­sorában e helyett: „1851 január végéig“ ez olvasandó: „1851 junius végeig.“ NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. VI. Nézetek az ideiglenes földadó életbeléptetésére szolgáló eszközök iránt. — S. J. E lapok 271-ik számában „egyéni nézetek az ideiglenes földadó életbeléptetésére kormányilag választott eszközök iránt“ megjelent czikkben érintettem, mikép lehetne a megválasz­tott eszközöket üdvethozólag módosítani, tekintve e hazának viszonyait nem lesz érdektelen érte­kezni itt arról, mihez kell magát a községi adó­bizottmány ügyvezetőjének folytatólag, hogy a reá bízott ügyet az előkészítő utasítás szellemé­ben becsületesen befejezni tudja , alkalmaztatni. A kormány, mint a nevezett előkészítő uta­sításból kivehető, czélul tűzte ki magának, e hon jövedelmező földbirtokait igazságos arányban megadóztatni, egyszersmind előkészíteni a lehe­tőséget, hogy a természettől oly dúsan áldott, de a legszükségesebb intézményekben­­,különösen hitelt alapitó módokban — szűkölködő ország, az öt illető virágzásra jusson. — Ez a kormánynak hazánkat illető legszebb feladata, de a­melyet csak úgy hozhat létre, ha az ország lakosai nem vona­kodnak sem késedelmeskednek öt hasznos szán­­dékában kitelhető módon gyámolítani. Adóbizottmányi ügyvezetők, tőletek függ leginkább a mondott czélt sikeresíteni, ámde csak úgy tehetitek azt, ha egy szívvel lélekkel törekedtek czélszerű eljárásokban bizonyos egy­formaságot szerezni, s azt végiglen megtartani. Megtarthatandó lesz pedig, ha szem elől nem té­vesztitek , miképen az ideiglenes földadó rende­let egy fölállítandó birodalmi catastrum alapjain nyugszik, melynél fogva képes lehetend a kor­mány egy igazságos adó­rendezés iránt tehetendő követeléseknek megfelelni, s a közterhek minden földbirtokossal egyenlő kivetését különbség nél­kül eszközleni. Lássuk, mit kell hogy tegyen a községi adó­bizottmány, és mit tett kötelességévé a kormány ? — a) A község határai pontos leírását, b) Az előforduló földmivelési nemek előszámlálását, c) Javaslatot mind ezen iparnemek osztályokra, föl­­osztásására , a földterület tulajdonsága, fekvése, és a termelési képességre nézve, d) Birtokköny­vet készíteni. És e) minden földiparnek és osz­tálynak a községben szokásos gazdasági módsze­rét, és a középtermésű években minden termeszt­­mény középtermény mennyiségét feljegyzeni. Ezen öt pontokban foglaltatnának mindazon előmunkálatok, melyeknek gyors előmenetele, az ideiglenes földadó rendeletet illetőleg, leginkább az ügyvezető képességétől függ. Mely előmun­kálatoknak községenkénti egyformasága, megrö­vidíti a kormánynak mérhetetlen útját és sikere­­sítendi azon czélját, mely e honban a lakosok jólétét eszközölni fogja. E szempontból kiindulva az l-c pontot ille­tőleg szükséges, a község határai leírásánál meg­nevezni a községet, valamint a határos szomszéd községeket is keletről és nyugatról úgy mint éj­szak és délről. És ha lehet, az egész határ terü­leti nagyságát holdakba számítva, — és hol az uj nép — összeírás már megtörtént, a lakosok számszerinti, még pedig vallás és nemzetiségekre osztályozva, különben csak álalános mennyiségét, végre a benesö utak, hidak és nevezetes árkokat kimutatni. A 2-ik pontot illetőleg pedig, a község te­rületén levő szántóföldek, közlegelők, erdők, he­gyek, folyóvizek, tavak, bányák, szőlők, ésrérsé­­geket előszámlálni. Ezen két pontban előszámlálandók ismeretére a kormánynak statistikai szempontból is mellőz­hetetlen szüksége van, minélfogva ezekre pon­­tonként kiterjesztendő figyelmét ne tartsa a bizott­­mányi ügyvezető se mellékes se fölösleges el­járásnak. A 3-ik pontot illetőleg: írja le a bizottmány a két első pontban nevezetesen előszámlált föld­terület tulajdonsága és fekvésétől várható terme­lési képességét, kimutatva az eddig szokásos gaz­dasági módszerhez képest vett termelési hasznot, s ezekhez vetőleg tegyen javaslatot, melyik te­rület bányáik osztályba lenne sorozandó. Egyébiránt a földbirtokok osztályokrai föl­osztására nézve óhajtanám és sokkal czélszerűbb és kivihetőbb módnak tartanám, ha a földbirtokok átalában egy részletes, községenkint pedig egy átalános — helyesen fölveendő — évenkinti tiszta jövedelem, és nem osztályokrai fölosztás lenne a telekkönyvbe iktatandó, mert az évenkinti jövedelem kitalálásához mezőgazdáink közel eze­­ren értenek inkább, mint csak egy a classificálás­­hoz.­­ És ha mégis osztályokba lesznek a föld­birtokok sorolandók, való, hogy a kormánynak előbb kerületenkint instructorokat kell teremteni, kik az illetőket birtokok becslésére és osztályo­zására tanítani fogják. Végre a 4-ik és 5-ik pontot illetőleg leg­főbb gondja lesz a bizottmányi ügyvezetőnek arra, hogy egy mindenben czélszerű birtokköny­vet készíteni tudjon, s e végett legelőször is for­duljon a megyei kormányhoz, kieszközlendő egy átalános birtokkönyvi mintát, melynek rovatai T­Á­R­G­Z­A. Piriit tollrajzok. October 4. (Folytatás és vége.) 1716 mártiusának egyik estéjén a sz. H­o­­n­o­r­é utczában, innen nem messze — folytatá R­é­m­y ur egy korty théát hörpentvén — egy ak­kori igen ismeretes házba egymásután, csak pár percznyi időköz alatt, két férfiú ment be, s az első után alig volt betéve egy első emeleti terem aj­taja, midőn már azt a második nyitá föl, ki bár megelőzője ölében egy — előtte alkalmasint is­mert nőt — enyelegve pillanta is meg, világért sem mutatott haragos képet. — Monseigneur — szóla a boldo­gabbnak látszó, a nő karjai közöl kibontakoz­va, s a belépő előtt mély, de szolgai alázatos­ságtól ment bókot csinálva — bocsánat, hogy fen­ségedet megelőztem, azonban__ — Az ön ismer — szakasztá félbe az utóbb jött mosolyogva — én nem ismerem önt, hanem a visszavonulás mindenesetre engem illet: a­ki előbb jön, előbb őröl. — Fenséged határtalanul kegyes, de az őr­lési előjogot illető igazságtételét nem fordíthatom javamra — viszonzá a másik. — És miért nem ? — Mert a ..... malom áll. — Ha ha ha — nevete föl hangosan a mon­­seigneur nek szólított — az már más. Ön jó­kedvű embernek látszik, látogasson meg, hiszen ejusdem farinae emberek vagyunk. Mi a neve ? — Az én nevem­ Law János. — Ah hallottam önnek hitét, ön scott nemes nemde s jelenleg menekült, egy párbaj következ­tében, melyben ellenét megölé. A viszonlátásig. Ezzel a fenség, ki senki sem volt más, mint a régens, távozott, s L­a­w János magára maradt D­u­c­r­o­s az időben nagyon hires kéj­ hölg­gyel; a börzejáték teremtője, később életbe­léptetett system­a jának fogaz­atositására kellető hatalmát egy prostitution­a­lis teremben kö­tött ismeretséggel készité elő : az üzérkedés egy maitresse karjai közt született. Orleansi Fülöp a Duclos­tól, minde­nek fölött kegyelm­esének, Pairabéres mar­­quisenek lakába sietett s egész a boudok­ig hatol­ván, a nélkül hogy valakit talált volna, benyit és ..........a marquiset egy fiatal emberrel s oly helyzetben találja, mely legalább is gyanús lehete. — Sortez monsieur! luálta, ezúttal haragtól veresedve a régens, vetélytársának aj­tót mutatva. — Őseink monseigneur — viszonzá meré­szen gróf Horn Antal — hasonló körülmények közt azt mondták volna, hogy íS­o­r­t­o­n­s. E naptól kezdve O­r­l­e­a­n­s­i F­ü­l­ö­p, Fran­­cziaország régense, Law Jánost barátságával s gróf Horn Antalt haragjával tisztelé meg. A következés meg fogja mutatni, hogy barátsága nem ártott-e többet, mint ellenségeskedése. „Hanem uraim — szakitá félbe elbeszélését R­é­m­y úr—most mennem kell. Ha önök nem un­ják, közelebbről folytathatjuk e történeti vázlatot. „Oh, de hogy unjuk — protestálunk mind­hárman, ki őszintén, ki hypoclitaságból — sőt ellenkezőleg. És elhatározók, hogy a közelebbi szerdán ismét összejövünk. Ezzel a P­u­p­o­s eltávozván, én és pajtásim még szivaroztunk, b­eáztunk és beszélgettünk, többek közt arról, hogy: A Palais National előudvarán egy rop­pant faterem építtetik, a december 15-kén meg­nyitandó műi kiállításra. Itt a kormány minden év­ben valami 150 ezer frankot költ el festészeti és szobrászati kiállításra, s még eddig élő soha sem a közönség sem a művészek a rendezéssel elé­gedettek nem voltak. Hihetetlen, hogy e nemzeti palotákkal és mindenféle középületekkel elhal­mozott városban, mely magát minden részben tan­­adónak lenni követeli, a műtárgyaknak egy ál­landó kiállítási helye nincsen, s a művészet ge­­niusa minden évben más más helyre vándorol, nem lévén saját tűzhelye, hol fejét lehajtsa. Ez aztán oka, hogy az évnek legszebb és alkalma­sabb része, helyválasztás fölötti vitákban telik el, s a kiállítás — mint az idén — december közepére, a legrövidebb és sötétebb napokra ha­lad, mi a legtöbb jelenkori franczia festő képei­nél a látogatóra nézve valódi nyereség ugyan, de azért egy pár mester teremtményei szemlélé­sénél mégis boszankodást idéz elő. Sajnálatos, hogy e pár mesterek elsője Horace Vernet ecsetét oly valamire használja, mit franczi­a mű­vésznek nem örökíteni, de az emberek emléke­zetéből is kitörültnek óhajtani kellene. Értem Roma ostromát, melyből — ha a bírnom hazug— az ünnepelt festő több tableatkát készít. Ha egy olasz művész teszi vászonra a franczia golyók és bombák repülését, midőn azok A­n­­gelo Mihály remekeiben rombolnak, ezt ér­teni, de hogy egy franczia merészelje nemzete vandalismusát az utókornak dicsőítve átadni, ez képzeletünket túlhaladd. Egyébiránt Vemet a muszka seregnek varsói győzelmét, s — ha hinni lehet — a világosi fegyverletételt is örökité s érette a minden oroszok urától aranynyal és diszjelekkel halmoztatott el. — Szomorú dolog, midőn egy remek ecset oly kéz által tartatik, mely a haszonkeresés botjára támaszkodva teszi vonásait, s fizetésért saját gyalázatát, vagy bármely nyomorúságos tettet szép színben állítani elő mindig készen áll. Beszéltünk még az elnökről, ki tegnap ismét Vincennes­ben tarta szemlét, s ki onnan visszatérvén, a S­z.­A­n­t­a­l elővárosban kocsi­jával egy szembemenő másikba akadt, s a kibon­takozás alatt republicáns éljenezésekkel majd­­hogy­nem süketté tétetett. Alkalmasint ennek lehete tulajdonítani, hogy a Na­t­i­o­n­al, Siécle és Gazette de France névtelen czikkek köz­lése miatti protextusból perbe idéztettek. Beszélvén pedig mindezekről s még több egyébről, elindultunk kiki dolga felé, s jelesen magam­ K­o­m­l­ó­s­i Ida kisasszonyt és anyját lá­­togatám meg, kinél meggyőződtem, hogy egy színésznő szerepbetanulás nélkül is lehet kedves, lelkes és elodús társalgása, s szini illusio nélkül is szeretetreméltó. Mit, midőn igaz hitem szerint állítanék, tégedet szives olvasóm, isten uralmába ajánlok s maradok honfitársad Lajos.

Next