Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-08 / 301. szám

1355 mü kiállitás alkalmával, ezen kérdés is el fog in­­téztetni, s remélhető, hogy az angol admiráli hi­vatal , mely eddig greenwichi célvonalától legkevésbé sem akart eltérni, a többi tengeri ha­talmasságok kivonatait tekintetbe veendi. franczi­aország. Pár­is, oct. 31. Az országos bizottmány ma tartotta rendes heti ülését, melyet az egész politikai világ igen nagy feszültséggel várt. — Az ülés folyamairól az Evénement következő részleteket közöl: —„Az ülésben Dupin el­nökölt, ki múlt éjjel érkezett Párisba, a ministe­rek közöl Baroche, Dumas és Schramm tábornok, valamint Changarnier tábornok is jelen voltak; — a bizottmányi tagok teljes szám­mal jelentek meg. Először igen heves vita kelet­kezett Neumayer tábornok elmozdítása tárgyá­ban, mely kérdésben csupán Baroche és Chan­­garnier tábornok emeltek szót. C­h­a­n­g­a­r­­nier érdemes bajtársát dicséretekkel halmozta el; a belügyminister beszéde csak ezen dicsére­tek viszhanszja volt, de semmi bővebb fölvilágo­­sítást nem adott. Természetesen semmi határozat sem hozatott e tárgyban. A bizottmány néhány hevesebb tagja ismét megpendítő azon kérdést, váljon az események bonyolultsága tekintetéből, nem lenne-e czélszerű, a nemzeti gyűlést rögtön összehívni; azonban ez iránt sem hozatott hatá­rozat.­­ Erre a „december 10-ei“ társulat örök­ké újra fölmerülő ügye került szőnyegre; több tagok fölszólítván a miniszert, ho­gy nyilvánítsa e tárgybani véleményét, s tegyen intézkedéseket, ezen több mint szabályellenes társulat f­öloszlatása iránt. Ezen fölszólításnak sem lett eredménye , s a bizottmány élénk ingerültség közt oszlott szét, mely ingerültség csakhamar a tanácskozmányi te­remben várakozó számos képviselők közt is elter­jedt.“ — A Journal des Débats ezen köz­léstől némileg eltérve azt állítja , mikép a kabi­net tagjai közöl egyedül a belügyminister volt jelen , ki megkérdeztetvén Neumeyer tábor­nok elmozdításának okai iránt, nem tartá köte­lességének fölvilágosításokba bocsátkozni, a vég­rehajtó hatalom ezen rendszabálya iránt, mely által az nem lépett túl körén, azonban némely részleteket közlött az ügyek jelen helyzetéről. Mint mondják határozottan kijelenté, mikép a kor­mány sohasem gondolt semmi elmozdításra a pá­risi hadseregben, sem valamely oly rendszabályra, melynélfogva a főparancsnok, vagy az alatta álló tábornokok tekintélye csorbíttatnék. A bizott­mány nem tartván szükségesnek, a nemzeti gyű­lés összeülésének idejét siettetni, tagjai közöl né­gyet megbízott, hogy a belügyminiszer által ada­tott felvilágosításokat jegyzőkönyvébe iktassák.­­ A B­u­ll­e­t­i­n d­e P­a­r­i­s azt állítja, mi­kép a kormány épen nem szándékozik a „decem­ber 10-ki“ társulatot szétoszlatni, melynek ülé­seiben mindig jelen van egy rendőr­biztos, és szigorúan vigyáz arra, hogy ott semmi törvény­telen , vagy botrányos esemény ne történjék. Ugyanezen lap szerint, a társulat legújabban szá­mos tagokkal szaporodott, s szervezetébe is több javításokat hozott be, különösen az által, hogy azon tagokat, kik ellen kifogást lehetett volna tenni, köréből gondosan kizárta. — A ministeri tanács tegnap az Elyséeben, a köztársaság elnökének elnöklete alatt, két íz­ben tartott ülést, mely alkalommal, úgy látszik, a belpolitika­ s a német ügyre vonatkozó kérdé­sek képezték a tanácskozás tárgyát. — Legközelebb több lapokban közlések je­lenvén meg, azon üzenet állítólagos tartalmáról, melyet a köztársaság elnöke a nemzeti gyűlés elé szándékozik terjeszteni, a Patrie jelenti, hogy az elnök ezen üg­gyel még eddig nem foglal­kozott. — Marseilleben legközelebb Thour­­r­e 1 ügyvéd ,s a bourgesi s versaillesi vádlottak egyik hajdani védője , Párisból távirati útán érkezett parancs következtében befogatott, s iratai lefoglaltattak, mivel — mint mondják — C­o­t­e-d’ O­r megyében , D­i­j­o­n­b­a­n, az össze­esküvés szervezésével foglalkozott. Hir szerint, Marseille s a szomszéd helyeken több befo­­gatások is történtek. — Hemal­ Effendi, a császári diván egyik tagja, s a török birodalom iskoláinak fő­igazgatója tegnap meglátogatta a nemzeti nyom­dát , hol három óráig mulatott, s határtalan bá­mulatát fejezte ki mindazok fölött, miket ott látott. — A Bulletin de Paris azt állítja, mi­kép a ministeri tanács, a hadügyminister forma­szerinti indítványára, — az egyetlen B­i­n­e­a­u kivételével — egyhangúlag hozta azon határo­zatot, hogy Neumeyer tábornok ne tisztán s egyszerűen mozdíttassék el, hanem magasabb ál­lomásra neveztessék ki. — Ugyancsak szerinte, Neymeyer tábornok nem akarja elfogadni a 14 s 15-ik hadosztályok parancsnokságát, noha ez magasabb állomás az 1-ső hadosztály parancs­nokságánál. — C­a­r­r­e­r­e­t tábornok, ki Neymeyer tábornokot az első hadosztály parancsnokságában felváltja, — 1848 jul. 10-én neveztetett ki ve­zér­hadnag­gyá Cavaignac tábornok, a vég­rehajtó hatalom akkori főnöke által; ugyan ő nagytisztje a becsület-légiónak. A Hir szerint, Duvergier de Hau­ranne­s B­i­d­a­u 11, az alkotmánykészítő gyűlés hajda­ni tagjai, lesznek a rendpárti jelöltek Cher­­megyében, a legközelebbi választás alkalmával. — A L­o­uis Blanc által szerkesztett Nouveau Monde legutóbbi száma, több mint egy hónapi késedelem után végre megjelent, s többek közt egy czikket ád Lajos Fülöp- s ural­máról. — Lyonban, a legújabban fölfedezett összeesküvés következtében, folyvást számos be­forgatások történnek, valamint Marseille - s Toulonban is többen befogattak. — A Presse mai számában következőleg ir:,,A koczka el van vetve! Neumeyer tá­bornok végkép elmozduttatik a párisi sereg egyik hadosztályának parancsnokságától, hogy a 12-ik hadosztály parancsnokságát vegye át; a rendelet a Moniteurben áll. S ezen egyszerű válto­zás, melyen rendes időben a sereg utolsó káplárja sem indult volna föl, most elég arra, hogy a rend­párt lapjaiban fenyegető vihart támas­szon, hogy ott nyilvános anarchiát idézzen elő, hogy a bör­zét egy csapással tetemesen megingadoztassa. - Íme ily szilárd alapon nyugszik ezen annyira magasztalt rend, a társadalmi hatalmak ezen sziv­­emelé s oly bajosan eszközlött egyetértése! Ha csak egyetlen őr váltatik is föl ezen táborban, mit franczia társadalomnak neveznek, egyszerre elősiet mindenki sátorából, már ellenséges meg­támadásról álmodván. Szegény Francziaország! nem lenne-e már ideje, hogy megmentöid valahára közegyetértéssel szabadítsanak meg téged az erőt­len ármány ezen csatározásaitól ? — Ha van te­kintélye bármelyiknek a közhatalmak közöl, már ideje, nagyon ideje, hogy mulassa magát, s né­­mítsa el a pygmaeusok minden bosszúságát. Ideje, hogy tudja meg az ország, váljon az El­y­s­é­e­, vagy a Tuileriákban lakik-e a végrehajtó hatalom, váljon Chan­garnier tábornok tá­bornoka-e, vagy börtönőre a köztársaságnak, vál­jon a törvények szolgája-e, vagy lázadó ? — De attól lehet félni, hogy még ezen nagy vihar is le­­csöndesülend, a­nélkül hogy abból bizonyosság vagy remény keletkeznék. Ifjabb fegyverszünetet fognak kötni, hogy újabb harczokhoz készüljenek. A fenyegetések hamis barátság- s hűség- nyil­vánításokban fognak elenyészni, s tovább is ag­gódva fognak várakozni. — Szegény Franczia­ország!“ — D’Hautpoul tábornok oktob. 28-án Toulousebe érkezett, Algírba szándé­kozván , uj főkormányzói állomását átveendő. — Az Ordre következő czikket hoz Chambolletól, ki az országos bizottmány tagja lévén, hihetőleg ismeretes az ügyek jelen helyzetével: „Ama demonstratiok­, kísérletek­ s tettekben, melyek egy idő óta komoly aggodalmat gerjesztettek az országban, végre szünet állott be. A ministerek közöl többen, maguk is fölindulván bizonyos tényeken, miket nem gátolhattak meg, érezték, hogy ideje felelősségüket biztosítani. Oly czélból hogy a Neumeyer tábornokra vonat­kozó megfoghatlan rendszabályt módosítsák, s hogy biztosítva legyenek arról, mikép a közönség nem fog más ilynemű tettekkel meglepetni, köte­lességüknek tarták, lemondásukat beadni. Ezen lemondást nem lehete elfogadni, a nélkül hogy a végrehajtó hatalomnak a nemzeti gyűlésseli meg­­hasonlása némileg ki ne hirdettessék, s ezért az elmaradt. Mint mondják, csupán ezen mult, hogy Forest tábornok el nem mozduttatott azon dan­dár-parancsnokságtól , mely különösebben van megbízva , a nemzeti gyűlés biztossága fölötti őr­ködéssel. Ily tény, ha Neumeyer tábornok el­mozdítása után vitetik végbe, világosan egy je­lentésű lett volna, Changarnier tábornok el­mozdításával. Hihetőleg tüstént összeütközés tör­tént volna a két hatalom közt. Ezen összeütközést most elhalasztottnak lehet tekinteni, s úgy hisszük, ettől nem lehet komolyan félni, míg a jelen kabi­net állomásán maradand. Sőt azt is várhatjuk, mi­kép a legközelebbi ülésszak békés és alkotmányos üzenet által fog megnyittatni, ha ugyan még nov. 11-ig valamely véletlen esemény nem jön közbe.“ Messaero Berlin, nov. 2. A Deutsche Reform 1191. számában e következő jelentékeny szavakat mond­ja : „Hogy Poroszország Kurhessennek bajor csa­patok általi megszállását nyugodtan nem nézheti, ez ismételve és világosan ki lön nyilatkoztatva, s ha ki sem is mondatott volna , mégis már magá­ban is lehetetlen lenne. Vagy tán a német kérdés épen most bevégzett tárgyalásai reményteljes ki­menete után is uzán lehetséges kurhes­­seni összeütközésben, ezen német kér­dés egész fontosságát akarják látni ? Vagy meg volt ugyan engedve, Poroszország jogát és köz­vetlen érdekét Kurhessenben érvényessé tenni, és mégis egyúttal azon békés reményeket egész­ben megóvni, melyek a hatalmak közeledése által a legújabb konferencziákra alapíttattak? Ezek voltak ama kérdések, melyek státusférfiainknak egész komolyságát és teljes megfontolását igény­be vevék­, és melyekre nézve ezeknek bizonyára egyenlő hazafiuságuk fájdalom különböző irá­nyokra szakadozott.“ A nevezett lap több dolgok­ról ad e nyilatkozatával fölvilágositást. Bevallja mit oly soká nem akart, a ministeriumban uralkodott véleménykülönbséget, melynek eredménye végre Radowitz kilépése jön; továbbá hogy Radowitz a varsói konferencziák eredményét a német kérdés­ben teljességgel nem ellenző, hanem kilépésének a kurhesseni ügyben szándéklott eljárás az oka, végre hogy Poroszország Kurhessenben a con­servativ elvek érdekébeni egyesülést elfogadni nem lenne idegen. Végül megjegyzi a nevezett lap, hogy az annyira elterjedt hírt, miszerint a külügyminiszer lemondását beadta , fájdalom erö­­sitni kénytelen. Fr­a­n­k­f­u­r­t, oct. 29. A szövetségi gyű­lés elhatározá, Holstein pacificatióját austriai c­sa­­patok által eszközöltetni. Ugyanazon csapatokat, vagy oly kormányok csapatjait használni, melyek a schleswig-holsteiniakkal szövetségesekül küz­döttek , eszélyesnek nem találtatott; az eddig még részt nem vett austriaiak sokkal alkalmasab­baknak látszanak. Wallenstein és Tilly ideje óta az északi tenger partjai először látandnak tehát ismét császári seregeket. Baden, oct. 26. Említve volt a nem­régi­ben történt ministeri változás. A külügyek veze­tőjéről nevezett Kl ü­b­e­r­ministerium, az unió s így a porosz politika pártolója az első kamarának egy százatolása következtében lelépett, s báró Rüdt vette át a külügyek tárczáját, mi által Ba­den bizonyosan ellenkező irányú s a déli német­­országi több státusokhoz csatlakozó politikára fog térni. Uj csorba van tehát ejtve a porosz-unió nagyravágyási és terjeszkedési törekvéseken. — A dolog értésére szükségesnek tartjuk megem­­lítni, hogy Baden Poroszországgal május 25-én 1850-ben egy katonai szerződésre lépett, mely­nek erejénél fogva 18000-ből álló, és a badeni kormánytól fizetendő porosz őrsereg szálla meg Badent, midőn a badeni hadsereg legalább na­gyobb részint Poroszországba tétetett át. A kötés egyik pontja szerint a 10,000-ig apasztható po­rosz őrseregnek Badenből egészen kivitelére nézve négyheti fölmondás volt meghatározva. Mivel azonban Poroszország a kötés több pont­jait nem tartotta meg, vagy azok teljesitését ki­kerülte, ezzel maga iránt Badenben nagy ellen­szenvet keltött föl, s enne­k következése volt e tartomány rendes első kamarájának közelebbről egy ülésében a nagyherczeghez határozott fölirás, hogy azon Badenre nézve káros alku fölmondas­­sék, mi a mai napon u. m. oct. 26. a Klüber mi­nisterium lelépését vonta maga után. Hire van, hogy a poroszok Rastatton kivül, egész Badenböl hová hamarább kivonulni fognak. Schleswig-Holstein, Rendsburg, nov. 1. Hahn tábornok a porosz kormány által ide volt küldve, hogy a hely­­tartóságot a Dániával a fegyvernyugvás megköté­sére rábírja. Ez a következő feltételek mellett ajánlkozott a fegyvernyugvás kötésére : 1. A dánok Schlesvignek 1849 jun. 10-i porosz kat. conventio által magállapitott demarca­­tionalis vonalon belől fekvő részéből kivonulja­nak, s e rész Holsteinnal egyesítve a helytartó­ság által kormányoztassék. 2. A dán hadihajók a herczegségek vizeit s kikötőit oda hagyják. 3. Az összes hadifoglyok kölcsönösen ki­cseréltessenek, s minden politikai okból elkobzott magán vagyon tulajdonosának visszaadassék. 4. A dán hadiszolgálatra akaratjok ellen kényszeritett herczegségbeliek kivánatukra elbo­csáttassanak. 5. A hajóközlekedés mind­két részről lehe­tőleg könnyittessék. 6. A fegyvernyugvás egy évre köttetik, s annak elmúltával hallgatással hosszabbittatik meg, a mennyiben hat hét előtti fölmondás egyik vagy másik részről be nem következik. Törökország, Bosnia. Sarajevóból, oct. 24-ről irt levél folytán közöltetik: az újonnan kinevezett bosniai vezir Haireddin pasa Sarajevóba még meg nem érkezett. Omer pasához parancs érkezett, a sere­gében létező magyar menekülteket Stambulba kül­deni , mi már meg is történt. Még a tél bekövet­kezte előtt Sarajevóba 6 zászlóalj fog küldetni. Bosnia 4 Pasan­kra fog fölosztatni: Travnik, Banyaluka, Zvornik és Bihácsk­a. A jövő tavas­­­szal átalános ujonczozás terveztetik Bosniában. Omer pasa állítólag csak a bekövetkezhető kora tél miatt vonult Sarajevóba, azonban ezen visszavonulásának más valódi okai vannak. Ha Omer pasa minden oldalról lázadóktól körülvett seregének számbeli csekélységét tekint­jük, úgy visszavonulási mozdulatainak valódi okai könnyen fölismerhetők. Az egész Iírainában ellenséges, néma han­gulat uralkodik. Azon még csak néhány nap előtt terjesztett tudósítások, miszerint Bosnia s Bulgáriában a csend tökéletesen helyreállott, e legújabb hírek nyomán teljesen megczáfolták s úgy látszik va­lósulni fog, miszerint e tartományok népének lá­zadásában messzebb ható nyeremények terve rej­lett, mint azon engedmények, miknek megadásá­val a portától legújabban kecsegtettek. Amerika. New­ York. Fillmore elnöknek szü­letéshelyén New­ Yorkban nem igen nagy pártja van; a szökevény rabszolgák iránti törvény mel­lett legújabban kifejtett buzgalma oly kevéssé kedvező hatást gyakorlott, hogy újra elválaszta­­tása végett whig- többségre nem számíthat. Régi ellene, Seward senator naponkint nagyobb sikerrel működik, s a közvéleményt a rabszol­gaság kérdésében lassankint áthangolni kezdi.­­ Sőt bizonyos, mikép az említett törvény vissza­­vonatása melletti izgatás az unió összes északi államaiban népszerű lenne. — A congressusi vá­lasztások alkalmával ezentúl minden jelöltnek ha­tározottan s szabadelvűen kellene nyilatkoznia a rabszolgasági kérdés iránt. A dél ugyan — mint mindig — hevesen lépend föl rabszolgasági ér­dekei mellett, de az észak győzni fog. Mivel a képviselőháznak egy­harmada évenkint új válasz­tás alá kerül, s mivel — mint a népszámlálásból kitűnik — az északi államok sokkal több követet küldenek a házba, mint a déliek, a rabszolgaság­ellenes párt ereje már a legközelebbi ülésszakban tetemesen növekedend. California felvétele már eddig is túlsúlyt szerzett a szabad államok­nak , s ez még inkább erős kalend, ha M­e­xi­c­o , Utah s Oregon is képviseltetni fognak a par­lamentben, mit nem lehet már sokáig halasztani. China: Európáról eleget tudunk, szinte minden nap tanúja annak, mikép ezen művelődéséről híres földrész férfikorát túlélte, nagy szerepekre kép­telen, s régen eljátszott szerepe drámaszerű ismét­lésére sem bír emelkedni. — Anyag elég van, sőt kidolgozott themák várva várnak ügyes kezekre, de hiába­ szereplő nincs, vállalkozó sehol sem található. Az agg Europa nyugalmat keres s irtózni látszik hajdani merész fiai tetteinek elbeszélésé­től is. Nagy emberek ürügyet használnak föl nagy tettek kivitelére, törpék pedig kiáltó tények előtt is behunyják szemeiket. Hiába keresünk világhódítókat, nagyravá­gyó fejedelmeket, dicsvágyó hadvezéreket vagy merész demagógokat. Gustav Adolfok, Wallen­steinek , Richelieuk, Bonaparték, Dantonok a mythologia körébe tartoznak.­­ Az úgynevezett civilisatio megrablá az egyéniségeket, a­nélkül, hogy a zsákmán­nyal meggazdagította volna a sokaságot. Európa jelen állása annál föltű­nőbb, ha a vi­lágtól elzárkózott Chinára tekintünk. Mind angol mind franczia lapokból tudjuk, mikép óriási lázadás lepte meg e nagy birodalmat: eszköze a dynastia megbuktatása, czélja átalános reform s pedig a socialismas értelmében. Szinte azt kell hinni az embernek , mikép Confucius hí­vei , Főúriért s Blanquit olvassák! Érdekesnek találjuk a legújabb tudósítások­ban említett következő adatokat: „A lázadás, mely titkos társulatok által az egész birodalom­ban elterjedt, a Kwan-Li tartományban már ki­ütött. A kormány ellentállása mit sem használt, a fölkelők mindenütt diadalmaskodtak s fővezérük kinyilatkoztatá, mikép törekvése a dynastia meg­buktatása. — A tudós osztály gyámolitja a moz­galmat, rendezi a titkos társulatokat s vezeti a clubbokat. — Minden tagnak esküt kell letenni arról, hogy minden erejét fölhasználandja a Tsin dynastia buktatására, s hogy a czél eléréséig pi­henni nem fog.“ — Utóljára még Peking vállalja Páris szerepét. — De se­baj! ne ijedjünk meg a chinai vörös republikánusok diadalától. Hiszen ha Napoleon Bonaparte csatárolt az egyptomi pyra­­m­isoknál, miért ne lehetne várni Napoleon La­jostól pekingi expeditiót! Távirati sürgönyök. Berlin, nov. 4. — A kamrák nov. 21-re összehivattak Ladenberg lemondása nem fogadtatott el. Bernstorff helyettese , Rosenberg követségi titkár oly üzenettel küldetett Bécsbe, miszerint Poroszország kész hozzájárulni a szabad tanácskozmányokra vonat­kozó varsói kötésekhez, de Austriától viszont a hadikészületek felfüggesztését kívánja. A szövet­ségtől parancs érkezett a Schleswig-holsteini helytartósághoz, hogy a háborút tüstént szüntesse meg, ellenkező esetben szövetségi végrehajtás fogván eszközöltetni. Frankfurt, nov. 4. A hesseni fejedelem tiltakozik a poroszok Kasselbe nyomulása ellen. A pénzügyminister megparancsolta a főállampénz­­tárnak, hogy minden hivatalnoknak adja ki fizeté­sét. A bajorok a fuldai kerület határáig nyomultak. Páris, nov. 2. Az országos bizottmány ma Dupin elnöklete alatt összeült, hogy a tegnapi ülés jegyzőkönyvét hitelesítse, mely hír szerint ki­békítő modorban van szerkesztve. Az Elysée még hat, Changarnier alatt álló tábornokot akar el­mozdítani, de több ministerek azon esetben le­mondással fenyegetődznek. — Nov. 3. A perpignani községi tanács vá­lasztása alkalmával, a polgárság tiltakozik az uj választási törvény ellen. Egy negyede alig szava­zott. A Pr­o s­eri­t mint hetilap jelen meg. Éj­szakmegyében igen sokan nem vettek részt a vá­lasztásban, hihetőleg eredmény nélkül. Az or­szágos bizottmány ülést tart, a nemzeti gyűlés elé terjesztendő jelentés tárgyában. A Madridból érkezett sürgönyök jelentik, hogy a cortesek megnyitása csöndesen ment végbe. Felelős szerkesztő: Szilágyi Fe­renn. Bécsi börze.

Next