Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-19 / 310. szám

1394 Presse egy classicus mystificatiót követett el, melyért lefoglaltatott ugyan postán úgy mint iro­dáiban, de mely azért a legjellemzőbb instellatiója lenni e mystificatiókon éledő nemzeti gyűlésnek meg m­m szűnik. A P­r­e­s­s­e Bonaparte Lajos politikai iratá­ból egy mozaikot csinált, mely a legszélsőbb so­­cialismus szineit is kielégitheté. E mozaiknak fö­léje ezt irta: Message du président de la R­é­publi­qu­e (elnöki levél), s alája ezt: L. N. Bonaparte.— Egy néhány sornyi előszóban pedig az olvasónak tudta­ adatott, hogy e Mes­­saget sikerűlt a szerkesztőségnek előre közöl­hetni. A zajt, lótásfutást és ingerültséget, mely az olasz boulevardok és a Passage de Popera börzenépe közt a Presse olvasására uralkodott, képzelni nem lehet. Egyik hitelt adott neki, má­sik tagadta a hitelességet, s a conversatiók szen­vedélyessége a leggorombább szóváltásokra s egy körben béremelésekre is fajult, mi egyébiránt e hajhász nép közt nem ritkaság. Déli 1 órakor a börzén egy hirdetés ragasztatott ki, melyben tudtul adatik a speculansoknak, hogy a Presse messagea apocriphe, s hogy e lap lefoglalta— tott. Ekkor azután szűnni kezdett az izgatottság, s csak Girardi­n ellen voltak hallhatók itt és ott is nem a leggyöngédebb szidalmak. Ez alatt a Concorde - tért nagy tömeg blouseos nép s más sétálók serege fedé. De se érni kiáltás, sem ingerültség rajta nem látszatott, s a legnyugtalanabbak a rendőrszolgák voltak, kik a tömeget szüntelen mozogni kényszeriték, a megállást nem tűrvén. A nemzeti palotát hatalmas őrcsapatok lep­ték el kivül úgy mint belül, mintha megrohanás­­tól félt volna D­u­p­i­n­ur. A teremben már nagyobb a zaj és izgatott­ság, melytől még a kölcsönös ölelkezések és kézszorítások sem ment­ek. 683 képviselő van jelen, tehát csak 167 hiányzik, midőn a múlt évi szünnapozás után két ennyinél is majd több nem jelent meg. Mindenki érzi, hogy helyén kell len­nie, hogy nagy események jönek feléje vagy hogy nagyok felé vitetik. Ez első ülés rövid volt, de már ennek is volt egy kis komoly oldala. A ház questorjai ugyanis Baze, LeFlo és Panat urak egy indítványt nyújtottak be, melynél fogva a nemzeti gyűlés egy saját rendőri osz­tályt határozzon magának. Ez indítványa, mely hihetőleg nagy többséggel fog keresztülmenni, felelet Y­o­n­ur fizetésének fölfüggesztetésére. C­a­r­r­i­e­r ur tántorog s megbuktatá őt maga a reactio. Ha e különös rendőrség létre jő, akkor majd az El­y­s­é­e körül a Palais Bourbon s­e körül amannak kémjei fognak ólálkodni. Tinguy úr az electoralis reforme ellen egy indítványt nyújtott be. Hihetőleg több ilyen is leend még. A tagok nevének fölolvasása után első tárgyul a Charoix képviselő elleni keresetre fölhatal­mazás kérdése fordult elő. A nevezett képviselő — mint tudva van — párbajban ellenér­e­n p­o­n­t­ot agyonlövé, s ezért fogatott be. A gyűlés egy bi­zottmányra utasítá az ügyet. Mi a párbaj bünte­tése mellett vagyunk, de azt mégis különösnek találjuk, hogy míg a ház több esetekben vissza­­utasitá a tagjai elleni párbaj miatti perbefogha­­tást, addig most commissiót nevez ki vélemény­­adásul. Igaz, hogy Charoix republikánus, sőt socialista. Az 0 r dr c mai száma tudatja, hogy a 26os Saussaies utczabeli complett ügyében­ vizs­gálat foly. E lap szerint a conspiratorok minde­­nike, sőt azon két egyén neve is tudva van, kiket a sors egy fehér vagy fekete (nem tudom) kalap­ból kiemelkedett bulletin képében D­u­p­i­n és Changarnier meggyilkolására kimutatott. Klapka memoirejait a Siécle fordításban adja darab idő óta. Egyébiránt Klapka nincsen Amerikában —mint ezt én egy franczia lap (Cou­rier de Paris) után irtam­, s mint ezt utánam most a német lapok utján a franczia lapok hirdetők — hanem Angliában mulat. Ma itt feszült várakozás van a M­e­s­s­a­g­e iránt. vasút pár nap óta nem fogad el magánuisaktól áru­­szállitmányokat, a cs. kir. katonaság s pogyászai­­nak szállítására igényeltetvén. Vidékünkön egyéb­iránt a dsidások, ámbár mult hó végén az elin­dulásra készen tartási parancs érkezett hozzájuk, mindegyre békésen tanyáznak , s hihetőleg te­lelnek is. Vágvidék, nov. 8. Of A Vág fölött csaknem egy időben két hid készült el, egyik Szerednél átalános közleke­désre szolgáló, másik helyénél a délkeleti vasút számára. Ki ezen vasutat utólszor májusban látta, s most újólag megtekinti, elbámul azon, mi e rö­vid idő alatt, mióta álladalmi kezelés alá jutott, létesittetett. Őrházak, pályaházak,mintegy varázs­ütésre emelkednek a földből, a sínek legnagyobb részben lerakva, az ut kavic­csal meghordva, s a hidak már csak tatarozást szükségelnek. Mint bizonyost, hitelt érdemlő forrás után hallottam, hogy legfölebb két hét múlva az első gőzmoz­­dony végig fog rajta robogni, építési anyagot szállítandó. A vasútnál dolgozó munkások napi­bérének a szokottnál nagyobb volta már­is érez­hető eredmén­nyel van a közéletben is, mennyi­ben a közönséges fuvarok és napszámok bére megköltöztetett. — Még egy különös baj szár­mazott a vasút miatt e vidéken, mely bajban azon­ban e sorok írója fájdalom nem szenved, hogy t. i. sokan nem­ tudják, mit csináljanak a sok 100 forintos utalványokkal.­­ Egy különös itt még nem történt eset fordult elő Selyén September hó­napban. Egy 17 éves paraszt suhancz halálozott meg ugyanis víziszonyban, kit ezelőtt 9 évvel mart meg egy dühös eb, a nélkül hogy akár ak­kor, akár későbben egész folyó évi septemberig rajta a veszettségnek csak legkisebb jele is mu­tatkozott volna. Vágvidék, november elején. <]f. A marhadög vidékünkön is — alföldi marhák által ide ültetve — pár hónap óta több he­lyeken pusztít. — Aránylag véve eddig legtöbb marha hullott el Kajaion, (209 db.); fele az egész ott létezett összegnek. Nagy szám hullott el még Diószegen , Vágszerdahelyen stb. A hatóság ré­széről meg van téve mindenféle rendelkezés, azonban az intézkedések inkább óvó, mint or­vosló erővel bírnak. — Közlök röviden egy gyógyszert, egyedül azon okból, hogy nyilvános­ságra bocsátva, az illetőktől megbiráltathassék. Egy marhára tétetik 2 iteze vízbe egy marok csil­lagvirág (chamomilla), annak a forralás után le­szűrt leve föleresztetik 1 meszely erős boreczet­­tel; ezen vegyitékkel készíttetik kenyérbélböl 2 zsemlye nagyságú gombócz; egyik s másik gom­­bócz közepébe 5 garas ára rhabarbara apróra törve s két egyenlő részre osztva takartatik; az első darab beadása s a csillagvirág leve felének utána öntésére, a második darab , a maradvány­lével 24 óra után beadatik. Ez orvosság — mint ha­lottam — oly esetekben sikerrel használtatott, midőn a marha betegsége az epe nem rendes ál­lapotából származott. —­ A pozson-nagyszombati Czegléd, november 10. Megpendítem........ Még egyszer szerelmi lantomat. *) Mivel önnek másik levelezője, kit ön csillag alatt gyakoribb levelezésre kért föl, az innivalók halmaza mellett folytonosan hallgat, engedje ne­kem ismét fölvenni levelezői tollamat. Eladósodott városunk hitelezői kielégítésére hatóságunk egy szomszéd földesurtól 4000 darab aranyat kölcsönzött, egy év múlva kamataival együtt természetben visszafizetendőt, darabját a hitelezők 5 ft 30 krjával fogadák el. — Régen nem láttam oly sok derült arczokat, mint a fize­tés napján ; magam is oly osztatlan figyelemmel kisértem a még forgalomban soha nem volt gyö­nyörű körmöczieket, mint a hitelező, kit a dolog legközelebbről illetett, vagy mivel soknak köve­telése ki nem telt — még jövendőben is illetni fog. — És én már azt hittem, hogy mint igaz a lélek halhatatlansága, úgy örökkévaló leend azon gyönyörérzet is, melylyel e csodajelenet a lelke­ket elárasztotta. Hanem az a földi viszonyok tör­vénye, hogy.... derűre ború, s most is így tör­tént. Egy szabadszáj­ ugyanis azt találta monda­ni, mikép illendő volna, ha azon hivatalnokok, kik egyszersmind hitelezők is, előbb megszámol­tatnának, és csak ezután ne pedig a nélkül kap­nák ki követeléseiket. Ezen szavakat egy hitelező hivatalnok czélzásnak vévén elszomorodott, s be­­panaszlá egy felsőbb hivatalnoknak, ki őt imigyen vigasztald : „Hej csak tudnám ki az, ki önt igy megszomoritá, majd megmutatnám én annak hol van a czeglédi Neugebäude, Írhatnának aztán el­lenem akár 24 czikket.“ Mivel pedig most oly időben élünk, midőn az olvasóra is sokat kell bízni, én az ezen szavakra tóduló eszmetorlaszok elé a mérséklet gátját vetem, és csupán csak azon szögről teszek említést, melyet a pessimis­­mus kalapácsa azon oknál fogva ütött fejembe, mert mint látja kegyed, nálunk a megszomorítás és megszámoltatás synonymumnak vétetik. — De ha nem beszélhetünk is kedvünkre, ked­vünkre mutathatunk legalább , és mi fölöttébb jól mulatjuk magunkat azon románozés modorán a számoltatásnak, mely nálunk egy idő óta divatba kezd jöni. Van ugyanis nálunk egy ügyvéd ur, ki mióta nem hivatalnok, mindig azt sürgeti és pengeti, hogy a hivatalnokok számoltassanak meg, de minél előbb számoltassanak meg, mivel bor­zasztó periculum in mora. Miután pedig ezen sza­vakat több kőszívű egyének, s hivatalos rendele­tek is viszhangozták, fölriad álmából a mi sze­gény polgármesterünk, s ijedtében azt sem tud­ván fiu-e vagy lány, megkeresi a remény holdvi­lágánál a számadásért epedő ügyvédet s előadja neki baját barát, hogy tudniillik neki számolni kellene, de ő az effélékhez épen nem ért. R igi kaczér ügyvédünk pedig csak ezt óhajtá s hosszít sóhajok közepett igy szólott: „lelkem barátom polgármester ur ! igaz ugyan, miként véleményem de közhit szerint is a kend vagyona pazarlás s gondatlan kezelés miatt nagy részint örvénybe bukott; azonban, nem tesz semmit, én törvény­­tudományi búvár vagyok, s kihozom a kend vagyonát az örvényből — ha........“ ekkor pol­gármesterünk zsebébe nyúlt, ügyvéd ur pedig azt jutalom symbolumának tekintvén neki vetkőzött, s kihozá az örvényből legelsőbb is saját honorá­riumát, aztán pedig kihozá a polgármesteri szá­madást, melyből kitűnt, miszerint nem hogy pol­gármesterünk bukott volna, hanem még inkább neki tartozik a város 1300 fial........!! Most már mint hallom, — e szerencsés süker látására—ismét találkozott egy hivatalnok, kinek szinte szüksége lesz búvárra..... Szent isten 1 ha ez soká igy tart, még románcziró lesz belőlem. — Azonban, prózaibb fordulatot adott ez ügy­nek derék telekbiránk, ki e számadást átvizsgál­ván, abban számadásba nem vezetett bevételt, el­tiltott kiadásokat, 4 hamis, s temérdek elötteme­­zés nélküli nyugtatványokat talált, egyszersmind pedig 3000 ftnyi bukást vett észre. Minek kö­vetkeztében kijelenté, hogy ha polgármester ur e valóságos csempészkedésből magát 8 nap alatt ki nem tisztitandja, számadását kész felsőbb sőt leg­felsőbb helyre is fölterjeszteni. A hamis nyugtat­­ványok megvizsgálására kinevezett választmány azokat szintén hamisaknak találta, az illető egyé­nek sem a pénz fölvételét sem az aláirást el nem ismerék. — Midőn pedig ezen ügy ismét a zöld asztalra került, föláll egy vén tanácsnok, — ki a föld kereksége bármelyik gyűlésében koreinök lehetne, nálunk pedig a legnagyobb tekintélyt s befolyást birja, — s 30 éves tapasztalásaira hi­vatkozva így szólott: „Nemzetes tanács ! az még­is szörnyűség volna, ha mi elismernék a polgár­mester bukását, hiszen úgy mi volnánk érette vagyonúnkkal felelősek; de különben is mióta eszemet bírom, mindig az volt a polgármester fi­zetése, a mit magának kaparithatott !“ Ezen meg­győző okoskodás hármon kivül minden tanácsno­kot véleményére h­óditott, magát az ügyet pedig már annyira simították, mikép a fölebbi 4 egyén mind a pénz fölvételére, mind az aláírásra vi­lágosan emlékezik........— De én biztosan re­mélem, mikép ez ügy tisztába hozatalára nem leend szükség 24 czikkre, azt is meg tudnám mondani miért remélem ezt oly biztosan, de máskorra is hagyok valamit. Ezenkívül más bajaink is vannak nekünk. Míg én városunkat philosoph szempontból mint erkölcsi személyt tekintem, uradalmi tisztviselőink már rég megszokták azt úgy tekinteni mint kincs­tári jószágot. Mult levelemben leirám, rpint ment végbe a legelőosztás, s mint semmittetett meg az uradalom által a viszonyok változta miatt egy ré­gibb — s mért nem si­kerülhetett az uradalom el­járása miatt egy újabb egyesség. De tanácsnokaink hosszabb gondolkodás után végre engedvén a sok szép szavaknak s ildomos fenyegetéseknek, mindent elfogadtak, mit csak az uradalom kivánt. Midőn pedig aláírásra került a sor, s a szépen letisztázott — szurmpetitiónak is beillő, polgártár­saink saját kezük vonásával is ellátott egyesség­­levél több példányai szinte aláírás végett Pestre uradalmi igazgató úrhoz vitettek — ő már ismét azok pontjait elfogadhatlanoknak nyilvánitá. Ta­lán újra a viszonyok változtak? Épen nem. Ha­nem mint monda pórulján bizonyosan sokkal töb­bet fog nyerni, mint egyesség által. Ugyan kérem hogy tudhatják ezt önök oly bizonyosan ? Nehogy azonban mindent kicsinyítő szem­pontból nézéssel vádoltassam, úgy teszek, mintha a látcsövet megfordítanám, midőn a t. olvasó fi­gyelmét a nálunk föltünedező haladási jelenetek­re fordítom. Ennélfogva örömmel irom : 1. A cs. mérnökök már egy idő óta a Czeg­­léd-kecskeméti vaspályán működnek. Ez a körö­siek és kecskemétiek minden­napi imádságuk. 2. Az adózást igazságosb arányra vezető földbecslési munkálatok nálunk már folynak, mire még a legegyügyübb nap is örömmel mondja: „Aha­ most jön csak a java.“ — Hasonlókép nyilatkozik a bélyegadóról, melyet már jobban ért mint a jegyzők. 3. Most kedvelt zsandáraink vannak. Gyak­ran polgártársainkkal összevegyülve velük poha­rat koczczantanak; ha aztán az exnemzetőr elcsi­­áltja magát „éljen,“ de hát ki „éljen“? kérdi a zsandár, ekkor mindketten elnevetik magukat s kiürítik poharukat. 4. A téliszakra színészeink is érkeztek Széc­hényi igazgatósága alatt; velük a közönség meg van elégedve. Én még nem voltam szerencsés őket láthatni, de a­mint egyszer véletlenül a játék­terem ajtaján bepillantok, véleményem szerint is a súgó dicséretet érdemel. Végre örömmel írom, mikép a mi ref. isko­lánkban némi újítási mozgalmak mutatkoznak. A legalsó iskolát ugyanis ezután két tanító fogja oktatni, az ötödikből pedig — mely itt legföljebb — némely egyetemekbe tartozó elvont tanok ki fognak hagyatni. Ez azonban még csak egy lé­pés, korántsem gyökeres javítás ezen szerencsét­len intézet történetében, hol eddig sytematice ne­velték a majmokat és papagájokat, mint ezt a kö­zelebbi iskolai vizsgálatok eléggé bebizonyították, hol volt alkalmunk tapasztalni, hogy azon gyer­mekek, — kiknek tudatlanságát a tanító azzal menté, mert idejüknek nagy részét a tanyákon az ökrök mellett töltötték, — sokkal józanabbak vol­tak, tekintetük is bátrabb volt, mint azoké azokéi, kiknél a betűként betanult s forgószél sebessé­gével elmondott tudomány a legkisebb érintésre is csonka, visszás, s értelem nélküli hyeroglyphok­­ká m­ázolódtak gyenge emlékezetük daguerrotyp­­ján, s kiknek félreismerhetlenül fenyitövesszékből szerkesztett arczvonásaik egy tekintetre kétszí­nűséget és ügyetlenséget árultak el. Egy ilyenről midőn — Körmöcz városról lévén szó — kér­­deztetett: látott-e már aranyat ? „Láttam ám“ — felelt a kis tudós — ,milyen volt ?‘ — „vörös“ ,mekkora volt ?‘ „mint a kalapom.“ — Én még azt szerettem volna tőle kérdezni — hol láttad ? de nem kívántam a dolgot comicusabbá tenni, mert bizonyosan azt felelte volna, hogy a . . . . ház­­megett . . A gondolkodó tehát ilyen tanítási rend­szer s ilyen süker látása után sokkal nagyobb reményt helyeztet azon gyermekekben, kik a ta­nítási órákat és az iskolát messze kerülve künn a szabadban játszani összegyülekeznek, aztán két ellenséges táborra oszolva összeütköznek s gyak­ran a vérzésig és a szédülésig verekednek, a nél­kül, hogy a társaságbóli örökös kitiltás büntetése alatt egy is sírni vagy csak egyet is nyikkanni m­erészlene. Fölséges Spárta! ilyen iskolákba jár­tak a te fiaid. Si­ S városi napló. (Nov. 18.) * Erdélyből írják, hogy b. Wohlgemuth t. sz. n. erdélyi és katonai kormányzó, a 4-dik hadtest­hez Jeime Galicziába parancsnokul kijelölve. S­i­v­o­r­i hegedűművész — kit köztünk mula­­tásakor adott több jeles hangversenyeiből ismer a kö­zönség — Pestre szándékozik. * Halljuk, hogy a budai egyetemi nyomda he­lyébe egy állami nyomda fog létesittetni, miként a bi­rodalomnak már több koronatartományaiban létezik. Ez intézkedéssel különösen az iskola-könyvek rend­szeresebb kiállítása s olcsóbbá tétele czéloztatik. * Alig fejeztük ki óhajlásunkat, miszerint az al­földi s ezzel egybekötve az egész magyarországi ke­reskedés emelésére egy alföldi vaspálya építése a leg­­sürgősb szükséggé válván — e részben valami kez­demény történjék, és íme örömmel halljuk, hogy a már rég pengetett , de az idők folyama alatt kialudt szeged-bajai vaspálya terve ismét fölvétetett, s hogy jelenleg némi sikerre mindenesetre számíthatunk ala­pos reményt nyújt azon körülmény, miszerint a Sta­­mecz -Mayer bécsi kereskedőház, mely néhány év előtt az Orczyak jankováczi uradalmát vette meg, e vállalatnak élére állandó s tetemes előlegezéssel mó­dot nyujtand a munka megkezdésére. w A pest-budai ágostai evang. esperességi egy­ház kebléből Procopius, Lang lelkész és Dr Fromm­­hold urak küldöttségképen mennek Bécsbe, ezen köz­ségnek az ágostai evang. egyház ügyeit illető kérvé­nyét a közoktatási ministerium elé terjeszteni. A Magyarországon! népösszeirás előleges ered­ményéül közli a ,Pr. Z.1 m szerint az egész koronaor­szág lakossága 3233% □ mf területen 8,014,485 lélek. Ebből a pesti kerületre 62072­0 mf. és 1 mfi. 653,034 lakos esik. A pozsoni kerületre 649 □ mf. 1,768,442 lakos. A sopronira 641% □ mf. 1 mii. 724,350, a kassai kerületre 7081/t Omf. 1,412,785 és végre a nagyváradira 614% □ mf. 1,455,874 lakossal. A külön nemzetiségek lélekszámáról nem emlékezik. * A katonai parancsnokság elrendelé, miszerint a népszámlálások f. hó végéig okvetetlenül befejez­tessenek. A jövedelmi adó körüli bevallások határideje f. hó 16-a elmúlván, uj 14 napi határidő tűz­tett ki, mely alatt a kiadott bevallási íveknek az illető bizott­mányok által haladéktalanul be kell szedetniük. Mi a lakosság késlekedését e tekintetben — tömérdek pél­dákból okulva —leginkább onnan magyarázzuk, mivel a háztulajdonosoknál kézbesített hatósági utasítás nem je­löli ki tisztán és érthetően a bevallás mikénti teljesítését, s nem terjeszkedik ki azon különböző modalitásokra, melyek ily adónemnél, különösen a leggyakoribb ese­tekben fönforganak, — azért tehát czélszerű lenne ez utasításhoz fölvilá­gositó s mindenki által könnyen föl­fogható példákban mellékelni e tárgy körüli eljárás szabályait, s akkor kevésbbé történhetnék a homály örve alatt visszaélés s a végrehajtás is átalán köny­­nyebbé tétetnék. * Egresi Bénitől „Két Sobri“ czimü eredeti népszinmüvet fogadott el a drámabiráló választmány. í.Ma Lindában Pierottot Well k. a. énekli. Bécsi lapok írják , miszerint a marhavész Po­ison legközelebb környékében is mutatkozott. Ridley-Kohn- nak első „concert spiri­tuelle tegnap a hangászegyesület termeibe szép számú műbarátokat gyűjtött egybe. A három előadott verseny­darab közöl Hummelé kevesbbé tetszett, ha­nem annál jobban kielégíté aztán a művészeti igénye­ket Mendelssohn és Beethoven quintettje, mely mind­kettő méltó képviselője a classicai szépségnek. E concertek ritka műelveket ígérnek, figyelmeztetjük reájuk a magasb zeneművészetet kedvelő közönséget. ff Vasárnap, nov. 17-én a nemzeti színházban adatott Szigeti ismeretes népszínműve, a „Szép ju­hász“ népdalokkal. Számos és díszes néző­közönség jelent meg arra, s minden helyek csaknem tömve va­dának Az előadást egészben véve sikerültnek lehet mondani, s különösen F­ü­r­e­d­i úr a főszerepben mint Jancsi juhász , többször megtapsoltatott s kihivatott, és L­o­v­a­s­s­i Betti k. a. is , mint Piroska , hason­­lag tetszésben és tapsban részesült. Nem mellőzhetjük el itt azon más lapban is fölhozott óhajtást említői s méltányolni, hogy L. B. inkább népszínművekben lép­jen föl, s énekeljen, mint daljátékokban Másod rangú szerepet, úgy hozván a körülmények magukkal, az utolsókban is vállalhat, de tartsa fő szerepének a népszínművi éneklést, s magát abban tökéletesítse, mert ott helyén s képes leend a közönség tetszését is megnyerni. Vajha a t. ez. igazgatóság is igy intézked­nék , s azért Csercser Natália k. asszonyt ne i igyekeznék népszínműi énekesnővé emelni, mi aligha sikerülend. Meglehet, hogy ez tán némi terveknek s szép kinézéseknek útjában áll, s némi önáldozatot,hogy ne mondjuk resignatiót kiván, de, ha az ember a köz­jóért valamit szilárdul akar, azt csakugyan végrehajt­hatja — bárha egyelőre savanyu arezet kellene is ■") Kérem kegyedet, ezen csapodár moltot is ki­nyomassa.

Next