Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)
1850-11-21 / 312. szám
gel nem bir, s igy kevés reményt nyújt, hogy a legszorgalmasabb képzés mellett is valaha kedves színpadi énekesnő váljék belőle. — Iparegyesület. Uj aláirók: Császár Ferencz és kir. zálogházi becsüs Soos Imre urak, Vinnay ur irén. — Szabó József egyetemi tanár ur — Karácson Mihál ur Klauzál Gábor ur ivén. Gödölei, nagy köszönetet érdemlő buzgósága, képviselőnk, Fekete Káról ur irén pedig: Benke Mihál gazdatiszt — Erdélyi Ferencz ref. lelkész — Farkas Káról, városi jegyző, — Forrinyi Ignácz, m. számvevő, — Kárász György, számvevő,— Klein Antal, kereskedő, — Krütchen Kocsárd, asztalosmester, — Lipovniczky István, gazdatiszt, — Majorovits János, kereskedő,— Rédl Sámuel, kereskedő— Schaffranovits Káról, kasznár, — Schmied Bencze, orvos,— Somody Káról, mérnök,— Tarczaly Sándor, ispán, — Zborovszky Andor építész urak. — Nov. 12 1850. Csanády, jegyző, 1403 Austria, Bécs , nov. 18. Hogy a Magyarországban valódi életkérdéssé vált telek- és betáblázásikönyvek gyors életbeléptetése a lehetségig elősegittessék, és ezen uj, a földbirtok valódi hitele és biztosságára fölötte jótékony intézetnek az ország minden részeiben kedvező fogadtatás biztosíttassák, az igazságügyministerium egyéb e czélra szolgáló fölbátoritó rendszabályok mellett, f. é. ápr. 15-én jutalomdijak kitűzését eszközölte, melyekhez egy magyar hazafinak lelkes alapítványa óhajtott eszközt nyújtott, — egy sikerült gyakorlati kézikönyvre, az újonnan létesítendő telek- és betáblázási könyvek szerkesztése s vezetéséről Magyarországban, továbbá egy népszerű oktatásra ez utóbbiak hasznos voltáról. Folyó évi aug. 15-kéig mint a kitűzött határnapig az ig. ministeriumhoz csakugyan számos pályamunkák érkeztek, mind az ország egyes részeiből, mind más koronaországokból is. A ministerium valamennyi kéziratot egy külön e czélra alakított bizottmányhoz utasítá szigorú bírálat végett, s ettől fogadá el az egyes munkák díjérdemessége iránti javaslatokat. — E bizottmány nyilatkozatával öszhangzólag határozott az igazságügyminister úr, és pedig: 1. A telek- és betáblázási könyv szerkesztése s vezetését Magyarországban illető sikerült gyakorlati kézikönyvért kitűzött pályadíjak közöl a 300 pftos jutalmat nyerő Proske Károly, postaadministrator Parendorfon Magyarországban, a mellékdíjat (100 pft) pedig Tóth Pál soproni hivatalnok. 2. A telek- és betáblázási könyvek hasznos voltát népszerűen magyarázó munkáért a 200 pft jutalmat nyerő Schopf József Fér, prágai jószágigazgató. A mellékdíjat (100 pft) B jere József ügyvéd Nyitrában. Egyszersmind intézkedés történt, hogy a koszoruzott munkák érdemlett elterjesztése eszközöltessék, azoknak az országbeli különböző nyelvekre lefordítása s kinyomatása iránt is. — Tegnapelőtt estve azon hir terjedt el, miszerint ő felségét Ferdinánd császárt gutaütés halálos ágyba döntötte. Az Oest. Correspondenz e hírnek határzottan ellenmond, s erősíti, miszerint ő felsége a legjobb egésségnek örvend. Ugyane lap írja: „Sokan, alkalmasint a börzére hatás szándékából állítólag Berlinből telegráf útján érkezett oly híreket terjesztenek, miszerint ott lázadás ütött ki és több ilyenek. A gyakran kiszámíthatlan véletlenből történő kimaradása a telegráfi sürgönyöknek erre alkalmas ürügyül szolgál. Szerzett tudósítás után mind a kiszórt híreknek határzottan ellen kell mondanunk.“ — Több szerkesztőség a katonai mozgalmak közlése miatt felelősségre vonatott. Legközelebb e tárgyban ő felségétől magától kiadandó parancs fog köztudomásra juttatni. — A telegráfi összeköttetés Milano és Verona közt újra helyreállíttatott. A „Srbske Novine“nek írják Bécsből, miszerint a Bécsben egybegyült görög-szláv egyházfőnökök a kormánytól engedelmet kérnek egyházi zsinat tarthatására, a megürült püspöki székek betöltése végett. Ezzel összefügg a román hierarchiának a patriarchaság házi állását illető kérdés, minthogy a románok a versetzi és temesvári püspökséget maguknak követelik. — Zimonyból írják nov. 12-ről: tegnap utazott itt keresztül gőzösön Lüders orosz tábornok Orsová felé. — Prágából írják: Hosszú szünet után Palacky tudós történetbúvár ismét egy kötetet adott ki Csehország történetéből, de nem német, hanem cseh nyelven. „1848 évig — igy szól P. úr élőbeszédében — minden esetre, egy hozzám intézett kívánathoz képest, szolgáltatók a német közönségnek Csehország történetének előadásával , azon reményt táplálhatván, miszerint később munkámat cseh nyelven alaposan átdolgozhatom ; azon idő óta azonban az rám nézve erkölcsi lehetlenséggé vált. A most már, hál’ istennek, elismert nemzeti egyenjogúság tiltja nekem ,nép fajom hátrányára egy másiknak adnom elsőséget, stb. Anglia, London. A „Globe“ mindinkább erőlködik elhitetni a londoni kabinetnek Austria irányábani ellenséges indulatát. „A mostani bonyolódások fő oka — úgymond a lap — az 1848—ki forradalmat ignoráló osztrák politikában keresendő. Schwarzenberg addig beszél az 1815—ki szerződésekről, mig utóljára elhiteti csodáiéival, mikép védhető pont körül mozog. Pedig tudjuk, miszerint 1848-ban a német fejedelmek képviselői ünnepélyesen kimondák a központi kormány megsemmisítését. „Ha komor sejtelmünk valósulana, akkor könnyű lesz kitalálni Anglia kötelességét, vagy rokonszenvből eredő eljárását. Eddigelé Anglia neutrális maradt, de a nép rokonszenve nem korlátozható kabineti kötelezések által. Az angol nemzet hamar elvetendi a szemeit elhomályosító szövevényt. Az angol nép egy leendő osztrákporosz háborúban a szabadság s absolutismus közti harczot látandja, s tudni fogja, mikép Austria diadala a szent alliance megerősítésére vezetend, Poroszországé pedig a parlamenti élet consolidálásához. — Anglia ebbeli rokonszenvének eltitkolása nemzeti dicsőségünk ellen elkövetett bűnnek tekintethetnék.“ — Úgy hisszük mikép a bécsi udvar a Globe malitiosus észrevételei nélkül is jól ismeri John Bullt, s már régen tapasztalt kereskedelmi haszonból származó szabadság iránti szeretetét. Anglia ott fedez föl szabadságérdeket , hol nagy piaczot lát. Ennyit a „Globe“ nagyszavu üres beszédére megjegyezni elegendőnek vélünk, hogy azok értéke iránt az olvasó tisztában legyen. London, nov. 13. A tegnapi lapok azon közlése, mikép Wiseman bibornok a fővárosba rögtön s váratlanul megérkezett, a r.katholikusok s protestánsok közt tetemes sensatiót gerjesztett, s már korán számos, mindkét felekezetű, tisztes öltözetű személyek gyűltek össze sz. György kápolnája körül, hogy megláthassák az újonnan kinevezett érseket; sőt sokan azt vélvén, hogy a reggeli isteni tiszteletet maga az érsek végzendi, be is mentek az épületbe. De reményükben csalatkozva oszlattak szét, az érsek megérkezéséről hír alaptalan lévén. Egy edinburgi lap szerint, a pápa legközelebb Skótországban is föl akarja állítani a területi hierarchiát. Valamint Angolország 12 püspökségre oszlatott föl, úgy Skótország 7 püspökségre fog oszlatni. Skótországban a r. katholikusok oly gyorsan szaporodtak, hogy papságuk száma 20 év alatt megkettőztetett. — 1830-ban papjaik 60an voltak; 1850-ben 120an vannak. — Az Examiner szerint, f. hó 12-kén Wrexhamban igen nagyszerű meeting fog tartatni, a béke-congressus elveinek kifejtése végett. Cobden megígérte, hogy ott jelen leend, s őszintén csatlakozand az ott elhatározandó rendszabályokhoz. Franeziaország. Páris, nov. 12. Az elnöki üzenet folytatása és vége. A külügyeket illetőleg legutóbbi üzenetem óta külpolitikánk Olaszországban fényes sikert vívott ki. Fegyvereink megbuktatták Rómában ama zajongó demagógiát, mely az egész olasz félszigetben veszélyezteté a valódi szabadság ügyét, s vitéz katonáinknak jutott ama dicsőség, hogy IX. Piusz sz. Péter trónjára visszahelyezték. A pártszellemnek nem sikerülend elhomályosítani ezen nevezetes tényt, mely Francziaország históriájának egyik dicső lapját képezendő Törekvéseink állandó czélja volt, a szent atyát szabadelvű s emberbaráti szándékaiban gyámolítani. — Nem szükségtelen megemlítenem, mikép seregünk , mely Rómában még most nélkülözhetlen a rend föntartására, politikai befolyásunknak is támaszul szolgál Olaszországban, s miután ott vitézsége által tünteté ki magát, most fegyelmes mérsékléséért bámultatik. — Diplomatánk mindazon különböző helyeken, hol be kelle avatkoznia, nemesen képviselte Francziország méltóságát,s szövetségeseink által felhivatva, soha sem vontuk meg tőlük segélyünket. — így például Angolországgal egyetértőleg, tengeri haderőt küldöttünk keletre , hogy bebizonyítsuk hű rokonszenvünket a porta függetlensége iránt, mely úgy vélte, hogy Oroszország s Austria azt meg akarják sérteni, midőn ezek, régi szerződéseknél fogva, a török földre menekült magyar és lengyel alattvalók kiadatását kívánták. Hála azon bölcseségnek, melylyel ezen hatalmasságok az alkudozásokat folytatták, a török birodalom jogai sértetlenül maradtak. — Görögországban, mihelyt értesültünk azon erőszakos rendszabályokról , melyekkel támogatá Angolország követeléseit, tüstént felajánlottuk barátságos közbenjárásunkat. Az alkudozások folytában fölmerült nehézségek daczára, sikerült az athéni kormány elé szabott föltételek szigorúságát enyhítenünk, s Angolországházi viszonyaink ismét szokott jellemüket vették föl. — Spanyolországban örömmel látjuk,hogy a két országot egyesítő kötelékek, a két kormány kölcsönös rokonszenve által szorosabbra füzetnek. Ezért, mihelyt a Cuba ellen intézett bűnös megtámadásról értesültünk, siettünk az Antillákban levő haderőnket szaporítani. —Dánország sorsa folyvást nyugtalanít bennünket. Ezen régi szövetségesünk, ki baleseteink korában annyit szenvedett Francziaország házi hűségéért, hadserege vitézségének daczára, még eddig nem győzheté le a holsteini herczegségben kitört lázadást. Az 1849 jul. 18-ki fegyverszünet elismertetett a frankfurti interim által, mely Poroszországot bizta meg a Németország nevébeni alkudozással. Hosszas alkudozások után, júl. 2-án, Angolország közbenjárására, szerződés íratott alá Dán és Poroszország közt. Ezen szerződést előbb a berlini kabinet és szövetségesei, legközelebb pedig Austria és a frankfurti gyűlésben képviselt hatalmasságok is megerősítették. Míg Németországban ezen alkudozások folytak, megnyittattak a londoni tanácskozmányok oly czélból, hogy a dán király államainak épsége, a szerződések értelmében, fentartassék. A szövetséges hatalmasságok ezen lépéseinek legalább azon jó eredményük volt, hogy a háború szűkebb térre szoríttatott, s most már csak a dán király és föllázadt tartományai közt foly. — Sürgetni fogjuk a dán királyt, hogy intézmények által biztosítsa a herczegségek jogait; más részről oly segélyt nyujtandunk neki, mint a szerződések értelmében tőlünk méltán kívánhat. — A Németországban támadt politikai bonyodalmak közepett, a legszigorúbb semleges állásban maradtunk. Mig csak a franczia érdekek s Europa sulyegyene veszélyeztetve nem lesznek, azon politikát folytatandjuk, mely szomszédaink függetlensége iránti tiszteletünket tanúsítja. — A külországokhoz kereskedelmi és tengerészeti viszonyaink szilárdulnak s kisejlenek. — Remélem, mikép a II. Britanniával uj hajózási s kereskedelmi szerződés iránt folyamatban levő alkudozások legközelebb mindkét ország érdekeinek megfelelő eredményre vezetendőnek. — Még alig egy éve, hogy a Belgiummal 1819 nov. 7-én kötött szerződés életbe lépett , s annak már eddig is mindkét országra nézve leghasznosabb eredményei lettek. — Legközelebb a turini cabinettel is kereskedelmi s hajózási szerződés köttetett. E szerint, önhittség nélkül mondhatom: Francziaország állása Európában méltóságos és tiszteletre méltó. Mindenütt, hol csak hallatja szavát, a békét tanácsolja, a rendet s igaz ügyet ótalmazza; — s mindenütt hallgatnak szavára. — Résumée: íme, uraim, ebből áll ügyeink helyzetének rövid előadása. A súlyos körülmények daczára, a törvényi tekintély oly mértékben visszaszerezték hatalmukat, hogy ezentúl senki sem hisz az erőszak győzelmében. E szerint a jelen iránti aggodalmaink mindinkább elenyésznek. A jövőt illetőleg, Francziaország mindenek előtt nyugalmat kíván. Már gyakran kifejeztem azon mély meggyőződésemet, mikép nagy bűnt követnek el azok, kik személyes nagyravágyásból veszélyeztetik azon kevés állandóságot, mit az alkotmány biztosit számunkra. Mint a köztársaság első hivatalnoka, minden alkalmat megragadtam, hogy rokonszenvemet s hálámat tanúsítsam a különböző néposztályok iránt azon segélyért, mit nekem nyújtanak; s különösen ha nevem s törekvéseim tettek valamit a hadsereg szellemének megszilárdítására, azt hiszem, ez által szolgálatot tettem a honnak, mivel személyes befolyásomat mindig a rend hasznára fordítottam. — Jelenleg kívülem, más mindenkinek szabad az alkotmány átvizsgálását siettetni. Ha az alkotmánynak hiányai vannak, önöknek mindnyájuknak szabad azokat az ország előtt kiemelni. Egyedül nekem kell, esküm által megkötve, szorosan az alkotmány által kijelölt határok közt maradni. — Én, mint a nép választottja, csupán tőle függvén, mindig az ő törvényesen kifejezett akaratához fogom szabni magamat. — Ha ezen ülésszak folytában önök megszavazzák az alkotmány átvizsgálását, egy alkotmánykészítő gyűlés fogja alaptörvényeinket újra kidolgozni, s a végrehajtó hatalom sorsát szabályozni. Ha pedig önök azt nem szavazzák meg, a nép 1852-ben ünnepélyesen kifejezendő uj akaratát. — De bármiként oldassák is meg a jövő, egyesített erővel azon igyekezzünk, hogy ne szenvedély, meglépés vagy erőszak határozzon e nagy nemzet sorsáról ; — csepegtessük be a nép szivébe a nyugalom szeretetét az által, hogy magunk is nyugodtan tanácskozunk. — Legyenek önök róla meggyőződve, nekem nem az fő gondom, hogy tudjam ki fog 1852-ben Francziaországban kormányozni , hanem az, hogy azon időt melyről rendelkezem, úgy használjam fel, mikép az átmenet, bárminő legyen is az, ingerültség s zavar nélkül történjék. — Őszintén kitártam keblemet önök elött; önök nyíltságomat bizalmuk, jó szándékaimat segélyükkel viszonozandják, — s a többit isten elvégzendi. — Fogadják s. t. b. — (aláírás). Bonaparte Napoleon-Lajos. — Elysée- National, nov. 12. 1850. — Tegnap este politikai körökben sokat beszéltek azon szives egyetértésről, mit Changarnier s Cavaignac tábornokok nyilván kitüntettek a nemzeti gyűlésben, a tagok névsorának fölolvastatása alkalmával, s ezen barátságos viszonyt a rendpárt töredékei közti őszinte egyetértés jeléül tekintették. Azt állítják, miképpamoridiére s Cavaignac tábornokok lassankint el akarnak szakadni azon kis párttöredéktől, melyet Charras ezredes vezérel, ki aztán ekkor elszigeteltségében a hegypártnál keresend menedéket. — Nov. 13. A mai lapok szinte kizárólag az elnöki üzenettel foglalkoznak, s ami meglepő, arról a legkülönbözőbb pártok közlönyei helyeslő— leg nyilatkoznak, de ezen helyeslés alapjai igen különbözők.Míg a Presse, Siécles République azt állítják, hogy az üzenet résuméje a köztársasághozi hűséget tanúsítja, s halálosan sújtja a köztársaság-ellenes pártot,addig ez utóbbi párt közlönyei az üzenetet saját törekvéseik művének tekintik, s azt állítják , mikép az elnök arra kötelezte magát, hogy az általuk képviselt politikusok utasításait követendi. Az Opinion publique s az Assemblée Nationale azért dicsérik az elnököt, mivel ez—szerintük —az ő tanaikra tért át. Az Union az üzenetnek csak azon részét nem helyesli, melyben az elnök a köztársaság megszilárdulása iránti vágyát látszik kifejezni. — Minden republikánus lapok közt, egyedül a National kárhoztatja föltétlenül az üzenetet; — „a gyászos valóság“ —úgymond—ezen üzenet által nem változott , csupán egy ígérettel van több.“ Németország, Berlin, nov. 15. Az orosz kabinet állítólag az angol kormánynak azon nyilatkozatot tétette, hogy a tisztán német kérdésben, még összeütközés esetében is, minden beavatkozástól távol tartandja magát; ennek ellenében Poroszországtól követeli Schleswig-Holstein pacificatioját. A sz. Pétervárra már megérkezett porosz szárnysegéd, Schlegel őrnagy, személyes megbízásokat vitt a királytól. A NI. Pr. Zig a „hon barátaihoz“ fölszólitást intéz, melyben a statuspénztár jelen szerfölötti igénybe vétele tekintetéből minden pártbeli hazafiakat fölserkent, hogy a kormányt önkénytes kölcsön aláírása által minél gyorsabban s tettleg támogassák, hogy ekként az még a kamrák egybejötte előtt pénzeszközökkel rendelkezhessék. Ugyanezen lap nov. 16-ki száma mondja: Ha Austria most mindenben enged, mit Poroszország kívánt vagy még kiván, úgy valóban nem tudjuk, mit követelhet még a legkényesb porosz becsület, vagy mit háború által még legkedvezőbb esetben is még elérhetni gondolnak. Teljes egyenjogosítása Poroszországnak Austriával:ki még ezen istu 1 feszíti igényeit, az többet kiván, mint mit a jog engedhet, s többet mint mennyit Poroszország hatalmi állásánál fogva Európában megtarthat.“ — Nov. 16. A fejedelmi collegium tegnap bizalmas tanácskozást tartott, úgy hogy annak részletei nem ismeretesek. A tárgyalások fő tartalma azonban a D. R. szerint az, miszerint a porosz kormány kinyilatkoztatá, hogy az unió-alkotmányt nem akarja ugyan életbe léptetni, azonban a szövetséget magát föntartani s szövetségeseivel a német ügyekben közösen eljárni kiván. A többi közlések tisztán katonai rendszabályokra vonatkoztak, melyek a szövetséges kormányok által azonnal kiviendők. Szászországban folyvást tartanak a seregöszpontosítások; az ottani kormány jelentékeny jutalmakat hirdet azok számára, kik az államtelegráfok ismételt megrongálására nézve útmutatásokat bírnak adni a tettesek fölfedezésére. A D. A. Z. három számat ugyanott lefoglaltattak. Poroszországból két badeni zászlóalj hazatért , s Karlsruheban a nép legnagyobb örömüdvözleteivel fogadtatott. Ezen körülmény valószínűséget ad azon több lapok által közlött hírnek, hogy a badeni ministerium a Poroszországgal kötött katonai conventiot fölmondotta. Azon hír is kétségtelen ténnyé vált, hogy az összes porosz őrség Badenből haza vonult. A jól értesült „Mannheimer Journal“ szerint még Rastatt várát is odahagyják a poroszok, s így rövid idő múlva Baden porosz őrség nélkül lesz. A kurhesseni rendi bizottmány a financzministerium nov. 2-ki hirdetménye ellen bocsátványt adott ki. Újabban több kurhesseni katonatisztek elbocsátási engedélyt nyertek. A Frankfurter Journalnak Ludwigshafenből nov. 12—érői irák : „És most jó a tudósítás, hogy Kreutznachból Kirchheimbolandenen át a Pfaltzba porosz csapatok vonulnak.“ E hir azonban (miként már tegnap a D. R. után közlök) vak lárma volt, melyet a föllebbi hírlap is még ugyanaz este oda magyarázott, hogy néhány porosz katonák láttatván Kirchheimbolanden tájékán, egy porosz csapatosztály érkeztének hire azonnal szétterjedt , mire a körülbelől 80 embernyi bajor őrség fölriasztatott, mely az öt óra távolságnyi Sombach elé vonult; este azonban meggyőződött, hogy föllármáztatása hiú dolog volt. Szintúgy írák Hanauból nov. 13-áról a F. C. P. Z.-nak, hogy azelőtt való nap délutáni négy órakor a szövetségi csapatok Kasselbe bevonultak. Ellenben a N. H. Z. nov. 12-éről irja, hogy ezen nap, melyen állítólag a szövetségi csapatok bevonulásának kellett vala történni, további 2000-nyi porosz őrségi csapatok megérkezése volt bejelentve. Gröben tábornok a kasseli államvaspálya igazgatóságának parancsot küldött, hogy a bajor és austriai csapatokat a vaspályán ne szállítsa, egyszersmind meghagyván, hogy azonnal válaszoljon. A Kasselből Berlinbe érkezett tudósítások szerint az ottani porosz tisztikarra különösen a ministeriális D. Reform legújabb közleményei sehogy sem tettek jó hatást. Ők ellenkezőleg azon nézetben vannak, hogy Poroszország s a porosz hadsereg becsülete további engedékenységet Austria irányában többé meg nem enged. Ők mindnyájan harczot kívánnak. A porosz katonák, kik Kasselben, átalában mindenütt igen szelíden visel-