Magyar Hirlap, 1892. november (2. évfolyam, 302-331. szám)
1892-11-01 / 302. szám
1892. november 1 Budapest, október 31. nal, még pedig az álliberális irányzat elejtésével. Ennek az álliberális irányzatnak esett áldozatul az uralkodó tekintélye, az ország érdeke és a többség hatalma. Mindennel megalkusznak és mindent kompromittálnak az önök liberálisai. * A miniszterelnök bécsi útját eleinte úgy akarták feltüntetni, mintha Szapáry Csak azért menne Bécsbe, hogy jelen legyen Hieronymi eskületételnél. Úgy látszik azonban, hogy mégis csak volt más czélja a bécsi útnak. A Bud. Korr. ezt írja: Bécsből távirják lapunknak. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, ki ma délelőtt Kautz bankkormányzóval értekezett, délután 1 órakor ő felsége által 1 órai magánkihallgatáson fogadtatván, délutáni 4 órakor a gyorsvonattal Budapestre visszautazott. A kormány meg fogja ragadni az első alkalmat, hogy a képviselőházban az összes egyházpolitikai kérdések rendezése iránt a legszabatosabb formában nyilatkozzék. Tehát nyilatkozni fog a kormány , ami anyyit jelent, hogy Szapáry nem adta be a lemondását, mert nem engedik meg, hogy a Hentzi-ügy miatt bukjék, hogy a honvédek még sírjukban is, még késő aggkorukban megverjék azt, aki vét a magyar nemzeti eszme ellen. Az «Echo de Paris» a következőket mondja: Szapáry Gyula gróf néhány hónap óta sarokba szorítva érezte magát, s mint minden más miniszter ebben a helyzetben, ő is iparkodott az udvarnál kárpótolni magát azért, amit a parlamentben veszített. — A két koszorú történetét ismertetve, így folytatja: «Szapáry gróf vastag hibát követett el, melynek ellenségei látták hasznát. Számított az udvarra, de ezt az egy dolgot, a hadsereg kompromittálását Ferencz József nem bocsáthatja meg soha . . . Mától fogva Szapáry állását megüresedettnek lehet mondani. Ha távozása késik, ennek csak az aspiránsok számos volta az oka .... helyzet nagyon kényes. Szilágyi és Wekerle, ma még miniszterek, számot tartanak a holnapi elnökségre. Aztán Apponyi gróf és pártja is hosszúnak találják már az időt . . . Végül a bécsi udvar jelöltjeiként beszéltek Kállayról és Zichy gróf pozsonyi főispánról és másokról, így iparkodnak húzni-halasztani az ügyeket. És ebben a pillanatban valóban többet nem is tehetnek. * san jött meg, annak alkalmasint szimptomatikus jelentősége van és nemcsak az az oka, hogy a polgármester úr érdemei nagyok. Megírtuk már, hogy Sál Ferencz nagyváradi polgármester a harmadik osztályú vaskorona-rendet kapta meg — nyilván annak elismeréséül, hogy Sál Ferencz úr akadályozta meg Kossuth Lajosnak nagyváradi diszpolgárságát. Hogy e kitüntetés megjött, azon nem csodálkozunk, hogy pedig ily gkorkiszoritják őket. Meghalnak a sírjukban másodszor. A temető halandó. A természet bölcsesége megöli az élőket az utókor kedvéért, mert ha életben maradnának az emberek, nem férnének el a földön. S ha nyugalomban maradnának a holtak, temetővé válnék az egész föld. Hiszen olyan sok a halott! Az élő emberiség nevetséges, számba sem jövő kis csapat, a holt emberiséghez képest. Az esztendők ezerei mind szaporítják a sírhelyeket és az élő embernek ki kell szorítania a holtat sírjából, hogy ő maga le ne szoruljon a földről. És pusztulnak a sírok, vándorolnak, vesznek a temetők és a paraszt, ha ekéjével átszeli a földet, mindenütt föláshat fehér csontokat. Az egész föld temető, minden rög alatt nyugszik egy ember, de el kellett pusztulnia halálában is; a temető vándorol és elhagyogatja halottait . . . És milyen szép ez a temető! Rengő kalászos mezők, zugó lombos erdők, büszke palotás Városok, nádfödeles kunyhók és mindenütt dolgozó, mulató, vigadó és busuló emberek. Lábuk közömbösen tapossa az utat, egyebet sem tudott, mint követ, vagy aszfaltot. És tánczolnak a mélyen elásott halottak fölött, nem tudva, hogy holtak fölött tánczolnak. Nincs örökkévalóság. Semmi sem örökkévaló, még a Semmi sem örökkévaló. Pusztulunk a halál után is, egyetlen vigaszunk az, hogy nem tudunk majd róla. És mégis olyan világos ez a gondolat, MAGYAR HÍRLAP A magyar kardinálisok. Közöltük már egy angol lap táviratát, mely arról szól, hogy a pápa a legközelebbi konzisztóriumban nem a szokott számmal fog kinevezni külföldi kardinálisokat. A »Temps« egyik római távirata szerint pedig a pápa határozottan megtagadta, hogy három magyar tábornokot nevezzen ki. Arra, hogy Magyarországnak eddig is három kardinálisa volt, a Vatikánban azt felelik, hogy ez kivételes állapot, amelynek nincs jogosultsága. Magyarországnak 11 millió lakosa van s azoknak fele katholikus, már pedig ha a pápa 6—6 millió katholikusnak adna három bíboros föveget, hány kardinális kellene akkor a nagy katholikus államok számára. — Teljesen eltekintve attól, hogy a Vatikánban — a Temps szerint — igen fogyatékosan ismerik Magyarország statisztikáját, annál feltűnőbb a Vatikán magatartása, mert Francziaország óhaját a kardinálisok kinevezése tekintetében is teljesíteni fogja a pápa. Mi csak sajnálni tudjuk, ha a vatikán a hármasszövetség elleni gyűlöletében annyira megy, hogy megfeledkezik a magyar katholikusok érdekeiről. Szögyény távozása. A király ma délelőtt kihallgatáson fogadta Szögyény-Marich László berlini nagykövetünket és Fejérváry Géza báró minisztert. Szögyény megköszönte ő felségének, hogy miniszteri állása alól őt felmentette és berlini nagykövetté kinevezte. Szögyénynek, aki már mint külügyi osztályfőnök letette a hivatali esküt, ezúttal nem kellett esküt letennie. A magyar házban délelőtt búcsúzott el Szögyény-Marich László a király személye körüli minisztérium személyzetétől s közvetlenül azután foglalta el állását Fejérváry Géza báró, mint a minisztérium ideiglenes vezetője. Szögyényhez a hivatalnokok nevében Hiersch miniszteri tanácsos intézett beszédet. A képviselőház november hó 3-án csütörtökön d. e. 10 órakor ülést tart. Ez lesz az első ülés a Hentziügy letárgyalása óta. Pártértekezlet. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt november 2-án délután 6 órakor értekezletet tart. Az országgyűlési 48-as pártkor pedig november 3-án délután 6 órakor a párt elnökének lakásán (József körút 23. sz.) tart értekezletet. A pénzügyi bizottság november hó 1-én délelőtt fél 11 órakor a képviselőházban ülést tart. — Tárgy: A kereskedelemügyi minisztérium 1893. évi költségvetése, — és az aldunai Vaskapu-zuhatagon át épülő csatornának a további lemélyítése tárgyában beadott 140. sz. törvényjavaslat. A számvevőszék régi és uj elnöke, Hieronymi Károly, a legfőbb számvevőszék elnöke, ma tette le az esküt a király kezeibe. Az eskümintát mégsem foghatom föl. Tudom, hogy az a por, az a hamu már nem én vagyok és mégis bánt, hogy az is meg fog semmisülni. Az ember a múlandóság árjában él és mégis görcsösen keresi az állandót. Mért nem hihetek a lélek halhatatlanságában? Mért nem abban, hogy az a fű, mely síromon fog nőni, része az én énemnek? Mért nem lelhetek vigasztalást abban, hogy utódaimban élek majd tovább? Istenem, mért pusztul az ember lelkéből a hit is ? Miért nincsenek már az égben angyalok, akik eljönnek a testétől megváló lélekért és viszik a csillagok fölé? Mért nincsen többé pokol, ahol rettenetesen lakóiunk bűneinkért ? Ahol örök kin égeti az embert, de legalább örökké ? Mért hal meg most már az ember végképen, a tökéletes elpusztulás vigasztalan tudatával! Nem foghatom föl, mi lelkesíthette azt a makacs kételkedőt, aki kijelentette, hogy halála órájában talán fog reszketni, de előbb nem? — Hiszen olyan szomorú az, ha nincs mitől reszketni! Az a gyarló, porban csúszó tudás széttépi a biztató, rózsás illúziókat és egy marék fekete földet nyújt helyébe. Minek pusztít, ha nem tud teremteni? Aki hisz és nemcsak a levegő színét látja a kék burokban, mely a földet körülöleli, az utolsó órájában egy hosszú, végtelen uj életre készíti elő lelkét és meghal, hogy újra szülessék, meghal, hogy folytassa életét. Könyörülő Isten, ha könyörületes vagy, add, hogy halálos órámban reszkessek ! * Turkovich államtitkár olvasta fel. A király eskütétel után magánkihallgatáson fogadta Hieronymit. — Ugyancsak ma tette le az esküt, mint belső titkos tanácsos, Gajzágó Salamon, a legfőbb számvevőszék nyugalmazott elnöke. Orosz csalogatás. A Noveszti legújabb száma Magyarországról szólván, a régi kipróbált módszerrel iparkodik bennünket német szomszédainkkal összeveszejteni, hogy aztán az oroszoknak jusson is, maradjon is. Valami furfangos históriai fejtegetésben hivatkozik rá, hogy mi ősidőktől fogva gyűlöltük a németeket és szerettük a szlávokat. Most pedig gyűlöljük a szlávokat, erőszakosan elnyomjuk őket, mégpedig azért, mert 49-ben az oroszok segítettek Ausztriának szabadságharczunk leverésében. Következik a nem éppen új lamentáczió a nemzetiségek elnyomásáról, a véres zsarnokságról, mellyel nyakára hágunk mindennek, ami nem akarja megtagadni önmagát. De veszedelmünket látja a román agitáczióban. Meg van róla győződve, hogy ha Románia fejedelme nem volna Hohenzollern Károly, a románok nem jártak volna úgy pórul Bukarestben, ahogy pórul jártak Bécsben. Utal az újabb nemzetiségi körökre, és aggódik, hogy elégetjük majd kezünket, ha így játszunk a tűzzel. A franczia békelétszám. A német katonai követelések a maguk indokolása czéljából elsősorban az orosz és a franczia hadilétszámra hivatkoznak. Ezért is érdekes tudni, hogy mekkora lesz 1893-ban a franczia békelétszám. A jövő évben Francziaországban 550.456 ember fog a zászlók alatt állani, akik közül 496.954 ember a legénység, 27.639 ember az aktív tiszt és 25.863 ember a csendőrség és a garde republicaine száma. A kereskedelmi budget. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a kereskedelmi tárcza költségvetését. Lukács miniszter kéri a tárcza költségvetésének jóakaratú megítélését. Azt hiszi, sikerült a költségvetésében eltalálni azon helyes középutat, hogy egyfelől ne veszélyeztessék az eddig elért eredményekkel, másfelől ne legyen stagnáció egyetlen intézmény terén sem. Horánszky kijelenti, hogy a bizottság részéről a kötelességszerű kritika mellett a legjobb akarattal fog találkozni a miniszter. Elismeri, hogy az államvasutak terén sok történt, de az államvasutak kezelésének pénzügyi eredményeit mégsem tekintheti vérmeseknek. Még igen messze vagyunk attól, hogy ez az üzem magát teljesen kiűzéssé. Nem tekintheti helyesnek a költségvetést az államvasutak tekintetében s indítványozza, hogy minden uj beruházás és beszerzés az államvasutak keretében, csoportosittassék, hogy azok pénzügyi eredményei tisztán áttekinthetők legyenek. Helly is biztosítja a minisztert az iránt, hogy amit kereskedelmünk és iparunk fejlesztése czéljából indítványozni fog, teljes támogatásra számíthat. Nem tagadja, hogy iparunk terén történt haladás, de nem olyan, amilyennek némelyek állítják s amilyen óhajtandó lett volna. Ugyanez áll a kereskedésről is, előkelő kereskedéseink is voltak épen csak Bécsnek és Brünnek bizományosai lévén. Hegedűs Sándor a vasutak tekintetében különösen örvendetesnek tartja, hogy a szolgálatra és fentartásra sokkal több gondot fordít a miniszter, mint eddig történt. Azt, hogy az államvasutakra vonatkozó beruházási tételek is az államvasutak költségvetésével kapcsolatban állhassanak össze, szóló is helyesli. Ami az ipar és kereskedelem fejlesztését illeti, nem fogadhatja el szóló Helly azon állítását, hogy a haladás e téren jelentéktelen lenne. Gyurkovics felhívja a miniszter figyelmét a horvát-szlavonországi viszonyokra úgy a vasúti hálózat kiegészítése s a tengerészeti ügy fejlesztése, mint a tarifák leszállítása és bizonyos államjogi és nyelvi kérdések szempontjából. Lukács miniszter nem tartaná czélszerűnek, hogy az államvasutak mintegy az államháztartás külön csoportja gyanánt kezeltessenek. Azokra nézve, amiket Helfy mondott, megjegyzi, hogy a kormány is feladatának tekinti, hogy részéről a buzdító kezdeményezés rendszerességgel történjék. Összeállíttatta a nálunk nem létező s nem a szükségletnek megfelelően űzött iparágak jegyzékét s e téren továbbra is rendszerességgel s következetesen igyekszik eljárni. Gyurkovics felszólalására megjegyzi, hogy kötelességének tartja a Horvát-Szlavonország forgalmi és ipari érdekeit folyvást szem előtt tartani. Darányi kétségtelennek tartja, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításában az államvasutaknak lényeges része volt. S az is a dolgok természetében rejlik, hogy most már a forgalmi és közgazdasági szempontoknak kell előtérbe helyezkedniük. Horánszky úr indítványát szóló függőben tartandónak véli addig, midőn a pénzügyminiszter is jelen lesz s a költségvetés általános berendezése szempontjából erre is nyilatkozhatik. — Horánszky nem kívánta, hogy az államvasutak költségvetése a tárcza budgetjéből ki-