Magyar Hirlap, 1892. november (2. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-21 / 322. szám

*1 Budapest, 1892. 6. évt. 322. sz. E PÉLDÁNY FERTŐTLENÍTVE VAN. [ Hétfő, november 21. ^­­ ______________________________________________________, — Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után is. Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA. Egész évre 14, fél évre 7, V* évre 3 frt 50 kr, egy hónapra 1 írt 20 kr. A fáklyásmenet. Lelkesedni és ünnepelni kész ország­­ vagyunk. Sehol annyi fény, annyi dikczió, annyi lelkesedés, mint nálunk. Sőt a fák­lyásmenetek sem oly ritkák közöttünk, hogy a szurok árának alapos csökkenésé­től tartani lehetne. Lelkesedésünknek méltó tárgya is gyakori ízben akad. Ahogy a IV. kerületi társaskör határozata mondja: «a méltósá­­gos államtitkár elnöki szárnyai alá vonult belvárosi polgári kör», tehát nem egé­szen szokatlan uton járt akkor, amikor egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök urat, fák­lyásmenettel fogja ünnepelni. Éppen nincs is semmi kifogásunk a dolog ellen. Jámbor megnyugvás­sal ves­szük tudomásul azokat az érzékeny jeleneteket, amelyek a bárokban az új éhef jövetele alkalmával a régi elbúcsúz­tatására és az új üdvözlésére lejátszatnak, épp oly élvezettel olvasva a lelkes beszé­deket, mint a­hogy Michel Angelo reme­keit bámuljuk a Mediciek sírján s még annál a hatalmas Crepusculonál sem hat meg a részvét tünete, amel­lyel Szapáry Gyula grófot búcsúztatják ki a politikai világ színteréről. Mindez hozzáillik a mi sallangjainkhoz, és a mi sallangjaink, ha nagyon sujtásosak is és ha nem hagynak is, mint a Toldi Miklós mentéjén «parasz­tot», utoljára is a mieink, tehát kedvesek nekünk. Aztán mi nagyon rokonszenvezünk Wekerle Sándor magán- és politikai sze­mélyiségével egyaránt. Erős fő, nagy munkakedv, teljes rokonszenves egyéni­ség, aki maga küzdte föl magát. Nemcsak *selfmade>, mert ilyen nagyon sok akar­­nokunk van, hanem «mm» is, a szó szo­ros értelmében. * Ha hát magunk is nagy tisztelettel viseltetünk az új miniszterelnök úr kiváló személye iránt: egyátalán nincs semmi kifogásunk az ellen sem, hogy ő kellőleg ünnepeltessék, s ha már e kellő ünnepel­­tetés a belvárosi polgári kör fogalmai szerint nem eshetik meg a fáklyafüst nélkül, azt is szívesen koncredáljuk, s a fényes látvány hatása által emelt rokon­­szenv-nyilvánításban teljes készséggel osz­­takozunk. Hanem annál inkább van kifogásunk a demokráczia felesleges és indokolatlan hangoztatása ellen. Mert már az nem puszta sallang, hanem politikai eszme, politikai jelszó, amelyet ok nélkül meghurczolni nem szabad. Az a tény, hogy ha valaki a Wekerle szorgalmával, az ő fényes tehetségeivel ki­emelkedik a kortársak között, s eléri azt a helyet, amelyet egyéni súlya folytán az adott helyzetben elfoglalni teljesen jogosult, nem arra való, hogy tüntetéssel fogadjuk. Tüntetéssel kellett volna fogadni annak el­lenkezőjét. Tüntetéssel kellene volna fogadni a belvárosi polgári kör urainak azt a tényt, amikor az ország közvéleményének egye­nesen tiltakozó egyhangú nyilvánul­ása da­czára Tisza Kálmán utóda gyanánt Szapáry Gyula neveztetett ki, egy puszta név és semmi más; vagy tüntetni kellett a bel­városi polgári kör urainak úgy, ahogy tün­tetett a nagy angol metropolis, amikor Vik­tória királynő személyes ellenszenvei da­czára miniszterelnökéül reá kényszerű*>♦<« 1 volt Gladstonet. De hát a de megnyugvásukban sokkal inkább ny polgári öntudatukna­k». IVO/j­exes kifejezője, s a mellett, hogy egyúttal odiozus szint ad­hat a kabinetnek is. Hiszen csak ma­ ol­vassuk egyik a tout prix kormánypárti lapban, hogy az uj minisztérium négy mág­nása mellett négy lateiner van s hogy a gentry elem végkép kiveszett onnan. Hát hiszi-e valaki, hogy Magyarország politikai erőinek jelen helyzetében e tisztes múltú megbízható elem nélkülözhető volna, hiszi­­e valaki, hogy ha a véletlen így alakult, ezen véletlenből politikai tőkét csinálni nem a legszerencsétlenebb gondolat volna s hiszi-e valaki, hogy Wekerle nyilt esze nem tiltakoznék-e, ha ily szándék impu­­táltatnék neki, s ily szerencsétlen irányzat bélyegeztetnék reá? A legszerencsétlenebb nyárs­polgári felfogás, mely örül azon, ha a gentry elem kiküszöböltetik Magyaror­szág sorsának intéző köreiből. Eltekintve hát attól, hogy a demo­­krác­ia diadalát nehéz volna egy minisz­terelnöki kinevezés tényéből konstatálni, eltekintve attól, hogy a demokrác­ia ko­moly jelentőségének egyenes csökkentése volna egy arra hivatott, arra jogosult em­bert csak azért ünnepelni, mert az őt megillető helyre jutott: a dolgok mai állá­sában valóságos tapintatlanság volna a Wekerle tiszteletére rendezendő fáklyás­­menetet másnak jelezni, mint a Wekerle iránt érzett bizalom és ragaszkodás nyil­­vánulásának s nem keverni bele a hang­zatos frázisokat. Mert e hangzatos frázisok révén az­tán czifra gondolatok kerülhetnek felszínre. Hát miért rendeznek a demokrata urak fáklyásmenetet éppen az új kormányelnök­­nek, miért éppen neki és éppen most ? Hát vájjon a rendező urak közt nincs-e rendjeles, megnemesített demokrata, kereszt­tel mellén s esetleg még nagyobbal hátán ? Vájjon a demokrata, férfias öntudat nincs-e itt-ott keverve a fölkelő nap iránt való hódolattal, amely nemcsak fényt, de mele­get is áraszt ? Vájjon ? Vájjon? Hát hagyjanak békét a demokrácziá­­nak. Nem nekik való mulatság az. Tisz­teljék Wekerlét, van elég tisztelni való benne, de ne sallangozzák fel magukat oly jelszóval, mely talán meglehetősen távol áll tőlük. Hagyjanak békét a jel­szónak, s hallgassák meg tőlünk, ahogy inti az öreg Toldi Miklós az ország czi­­merét könnyelműen meghurczolt ifjakat: Máskor pedig e szent jelnek, — Ha erőtök nem felel meg — Mondom: békét hagyjatok. Budapest, november 20. Az uj miniszterek kinevezése. A legfel­sőbb kéziratok az uj minisztérium megalakítá­sáról a hivatalos lap keddi számában fognak jgj­elenni. _____ Fejérváry kitüntetése. Mint már megírtuk, király a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette­­ Fejérváry Géza báró honvédelmi minisztert. A hivatalos lap vasárnapi száma az erre vo­natkozó királyi elhatározást következőképpen közli: _ Ő császári és apostoli királyi felsége, folyó évi november hó 17-ikén kelt legfelsőbb elhatá­rozásával: Fejérváry Géza báró honvédelmi ma­gyar királyi miniszternek a Lipót-rend nagyke­resztjét díjmentesen legkegyelmesebben adomá­nyozni méltóztatott. A hivatalos lap e közléséből nem tűnik ki, hogy a király elhatározása melyik felelős­ miniszter ellenjegyzésével van ellátva ? A czimek s rendjelek osztogatásának ellenjegyzése az ő felsége személye körüli miniszter hatáskörébe tartozik, Tisza Lajos grófot azonban erre a miniszterségre csak szombaton nevezte ki a király s így ő a pénteki fejedelmi el­határozást ellenjegyzéssel nem láthatta el. Pénteken még Fejérváry Gézának hívták az ő felsége sze­mélye körüli minisztert s így Fejérváry a fejedelmi kitüntetést vagy a saját maga miniszteri felelősségére s a saját maga ellenjegyzése mellett kapta, vagy pedig minden miniszteri ellenjegyzés nélkül, tehát alkotmányellenes módon. Lehetséges ugyan, hogy a többi ideiglenes miniszterek egyikének ellenjegyzésé­vel van ellátva a királyi elhatározás, csakhogy ez a hivatalos lap közléséből nem tűnik ki s minden­esetre fönmarad az a kérdés, ha vájjon nem vár­hatott-e Fejérváry kitüntetése az uj kabinet meg­alakulásáig ? Miniszterek utazása. Csáky gróf minisz­ter aki a tegnapi délelőtt folyamán Bécsben Kálnoky gróf és Gautsch miniszterekkel érte­kezett tegnap este érkezett meg Budapestre Fejérváry báró miniszterrel együtt. Szapáry gróf tegnap este Bécsbe utazott. Wekerle a miniszterelnöki palotában. Wekerle miniszterelnök tegnap délelőtt megje­lent a miniszterelnökségi palotában s ott azon­nal átvette az ügyek vezetését. Este 7 óra­kor a Club helyiségeibe való belépésekor a nagyszámban egybegyült képviselők által lel­kes éljenzéssel fogadtatott. A miniszterelnök és minisztertársai, kik szintén megjelentek, egész este behatóan értekeztek a jelenlevő kép­viselőkkel. A szabadelvű pártnak értekezlete, amelyben az uj kabinet be fogja magát mu­tatni s mely alkalommal a miniszterelnök nyi­latkozni fog a párt előtt, ma este fél 7 órára van kitűzve. Politikai jellemrajzok­ (Wekerle Sándor és kabinetje) czimen tíz essavt adott ki, egy füzetben összefoglalva, a »Nemzet« szerkesztősége. Az essav-k mindegyike az uj kabinetnek egy-egy tagját jel­lemzi, helyesebben: akarja jellemezni. Természetes dolog, hogy a miniszter urak mind nagy partentu­­mokként vannak odaállítva. Eddig rendben volna a dolog.­ A baj csak az, hogy a kilencz miniszteri arcz­­képet bevezetés előzi meg, mely több tekintetben nevezetes, így pl. nevezetes azért, mert konstatálja­ , hogy az uj kabinet nem jelenti a liberalizmus sike-­ ra! számunk S oldal.

Next