Magyar Hirlap, 1893. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1893-02-01 / 32. szám
1893. február 1. MAGIAK aiKLAF 3 Miklós Ödön előadó rövid felszólalása után a ház Gaál Jenő határozati javaslatát majdnem egyhangúlag elfogadja: Egy kis összerucczanás. Vajay István (aki eddig hallgatagon ült s haragosan pislogott a miniszter felé.) Sajnálom, hogy a sürgősnek jelzett javaslatot rövid felszólalásommal is késleltetem. De ennek oka a földmivelésügyi miniszter úr. Én ugyanis azt hiszem, itt mindenki élhet a szólás jogával s épp azért határozottan vissza kell utasítanom a földmivelési miniszter úr azon inszinuáczióját, melyből az ír ki, hogy mivel ő az egyházpolitikai téren nem kalandoz, ergo én se kalandozzak a közgazdasági téren előforduló javaslatok alkalmával. Én ezen javaslatnak egyik legfontosabb részét érintettem és erre vonatkozólag fejtettem ki egyéni nézeteimet. Ehhez — gondolom — jogom volt, én tehát illetéktelenül nem kalandoztam és a t. miniszter urnak ezen inszinuáczióját oda helyezem, a mellé az ismeretes miniszteri ildom és tapintat mellé . . . (Felkiáltások: Ohó! Nagy zaj. Mozgás jobbfelől.) • Gr. Károlyi Gábor: Egyházi szempontból tekinti még a marhavészt is! (Derültség.) Vajay István: . . . amely szóval nem sérti a hitelveket, hanem azért nem tudja kímélni az egyháziaknak férfias önérzetét. Bethlen András gr. Minthogy most a ragadós tüdőlob kérdését (Derültség) tárgyaljuk még pedig sürgősen, azt hiszem jogosan neveztem elkalandozásnak az olyan kitérést, amely ezzel a kérdéssel össze nem függött. (ügy van!) A czímet elfogadják. A 2. §-nál Dániel Ernő a pénzügyi bizottság nevében azt a módosítást ajánlja, hogy a fertőzés gyanúja alól vétessenek ki azok a marhák, melyek a betegségbe esett marhával egy gulyába jártak. Károlyi Sándor gróf ezt a módosításit ellenzi. Bornemisza Lajos azt a módosítást ajánlja, hogy oly helyeken, hol a zár elrendelését a külön legelők és marhacsapások hiánya megnehezítik, a miniszter a gyanús állatok lebunkózását tartozik elrendelni. Bethlen András gróf földmivelési miniszter szerint a törvénynek az egyes vidékek érdekeivel való összhangba hozatalát a végrehajtásra vonatkozó rendelet fogja tartalmazni s éppen azért ő is Károlyi Sándor gróf álláspontjára helyezkedik s a szakasz változatlan fenntartását javasolja. Kéri a két módosítás mellőzését. Szemere Huba: Több vonásokban ismerteti az Angolországban megállapított kiirtási módokat. Azután a védőoltásokkal való kísérletezést sürgeti. Errevonatkozólag is érdekes külföldi adatokat mutat be s reméli, hogy a miniszter ezt az óvóeljárást nem hagyja figyelmen kívül. Bornemisza Lajos a minisztertől kapott felvilágosítások után módosítását visszavonja. Szalay Károly a pénzügyi bizottság módosítását pártolja, mert igazságtalannak tartja, hogy a beteg marhával közös gulyában volt marhát hat hónapig zár alatt tartsák. Ivánka Oszkár, mint tapasztalt és károsodott gazda, hangsúlyozza, hogy a hat hónapig tartó zár alá helyezés nélkül a gazda oly károkat szenvedne, melyeket az állam megtéríteni soha sem tudna. A Szemere által szóba hozott védőoltást azonban ő is figyelmébe ajánlja a miniszternek. Módosítást nyújt be, melynek értelmében a fertőzés gyanújában álló marhákon azonnal védoltás eszközöltessék. Bethlen András gróf földművelési miniszter szerint a védőoltás hasznossága fölött a tudósok még vitatkoznak és pedig oly vehemencziával, a minőre csak tudósok képesek. Ha az oltás haszna oly nyilvánvaló lesz, mint a sertésorbáncznál, akkor kényszer nélkül is alkalmazni fogják, erőszakolni pedig kár volna. Kéri a szakasz változatlan elfogadását. Miklós Ödön előadó rövid felszólalása után a ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A 3. §-nál, mely a kártalanításról szól, Ivánka Oszkár azt indítványozza, hogy a kártérítésnél a megállapított becsértéknek 90 százalékát fizesse az állam. Miklós Ödön előadó hozzájárul az indítványhoz, de a ház határozatát felfüggeszti a 4. §-ig, mely a kártalanítás költségeinek fedezéséről szól. Az ország csengetyűje. A 4-ik §-nál az ország csengetyűje, a háznak nem csekély derültségére — megrepedt. Az elnök persze, mialatt uj csengetyűért jártak, csak a saját fejét rázhatta a zsibongásra s igy történt, hogy Bornemisza Lajos módosítását négy ízben is meg kellett szavazni, de legalább ez aztán annyira sikerült, hogy az előadót is leszavazták. • Bornemisza Lajos módosítása ugyanis a következő: «A ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló törvényjavaslat 4. §. első bekezdése következőképp módosítandó: A kártalanítási költségeket, míg egy országos állatbiztosítási alap nem létesítetik , az államkincstár viseli. Ezzel szemben az előadó a következő szöveget ajánlja elfogadásra: «Az összes kártalanítási költségek, továbbá az irtási eljárás végrehajtása czéljából kiküldött állami közegek költségei, valamint a fertőtlenítési költségek kizárólag az államkincstárt terhelik.» Bujanovics Sándor az indítványt pártolja. A földmivelési miniszternek válaszolva megjegyzi, hogy nem a «nem adózunk*, hanem a méltányosság és igazság szempontjából javasolta ő ezt már az általános vitában is, és hogy igaza volt, arra klasszikus tanú a miniszterelnök, ki ezt az álláspontot magáévá tette. Jeszenszky László báró Ivánka Oszkárnak indítványa ellen szól. Ivánka Oszkár a félreértett szavait igazítja helyre. A szavazást csöngetyűhiány miatt felállással nem lehetett eldönteni, no meg aztán, Bánffy elnök látva a baloldali többséget, jónak látta időt juttatni a folyosón levő kormánypártolóknak is, hogy szavazhassanak. Négyszeri próba után elővette hát a megszámlálást. A két jegyző konstatálta, hogy a ház 73 szavazattal 67 ellenében a Bornemisza módosítását fogadta el, az előadó indítványát pedig mellőzte. Ennek következtében az 5. és 6. §-ok is elestek. Minekutána a csengetyűválság gyors elintézést nyert, az előadót több veszedelem nem fenyegette. Következett a 7. §. Szalay Károly azt a módosítást ajánlja, hogy a szakasz c) és c) pontját hagyják ki. Az állatvásárok istállóiban vagy a vásártéren talált beteg szarvasmarha külön fölemlítése fölösleges, mert ez egyszerűen a be nem jelentett esetek közé való. Az utolsó pont kihagyása azért szükséges, mert visszaélésekre adhat okot. Ivánka Oszkár ezzel ellentétben csak egy szakasznak kihagyását kívánja, mely azt hagyja meg, hogy kártalanítást nem kap, aki a betegség gyanúját azonnal be nem jelentette. Nem lehet a kártalanítást megtagadni egy szegény paraszttól, aki nem ismerheti fel a betegséget, mikor még csak a fertőzés gyanúja áll fenn s így nem is jelentheti le. Gaál Jenő itt is ismétli, hogy a kártalanítást nem szabad megtagadni a szeszipari vállalatoktól sem. Kéri a szakasz erre vonatkozó pontjainak kihagyását. Polonyi Géza Gaál Jenő indítványát ellenzi, mert itt a termelők, nem pedig a fogyasztók érdekeiről van szó. Ivánka Oszkár indítványát némi módosítással pártolja, a megbetegedést ugyanis be kell jelenteni, de a megbetegedés gyanújának bejelentését a nem szakértőtől követelni nem lehet. Szalay Károly indítványát pártolja, mert a kihagyni kért pontok egyike fölösleges, másika pedig az illojális protekcziónak nyit ajtót. Bethlen András gróf földmivelési miniszter kijelenti, hogy most, mikor az egész kártalanítás terhe az államra hárul, föltétlenül ragaszkodnia kell a szakasz összes pontjaihoz. Indokolja a szakasz minden pontjának szükségét. A szakaszt Polónyi Géza ama módosításával fogadják el, hogy a betegség gyanújának be nem jelentése nem fosztja meg a tenyésztőt a kártalanítástól. A 8. §-hoz Bornemisza Lajos módosítást terjeszt be, melynek értelmében a becsárat minden törvényhatóság területén vegyes bizottság állapítja meg évenkint súly szerint, a miniszter jóváhagyásával, végérvényesen. Ivánka Oszkár a súly szerint való becslést helytelennek tartja. Az eredeti szakasz első három sorának fentartását kéri, a szakasz egyéb szavai kihagyandók. Bethlen András gróf Ivánka Oszkár indítványát elfogadja, de Bornemisza módosítását mellőzni kéri. Az ellen nincs kifogása, ha a szakaszba bevézetik, hogy a földmivelési miniszter a törvényhatóságok indokolt fölterjesztésére a súly szerint való becslést is megengedhesse. Jeszenszky László b. felszólalása után a ház a szakaszt Ivánka módosításával fogadja el. A javaslat egyéb részét vita nélkül szavazták meg. A holnapi ülés reggel 10 órakor kezdődik. Folytatólagos tárgya lesz e kérvények 5-ik és 6-ik sorjegyzéke, továbbá a pénzügyi bizottság jelentése az országos kiállításra vonatkozólag s esetleg a kereskedelmi tározónak hátralevő része; végre interpellácziók. Az ülés d. u. 2 óra 15 perczkor végződött. Az ország egészségügyének új vezetője — Saját tudósítónktól. — A hivatalos lap mai száma közli Chyzer Kornél dr.-nak az akadémia levelező tagjának, Zemplén megye eddigi főorvosának a belügyminisztériumban osztálytanácsossá történt kinevezését. Chyzer dr. a nyugalomba vonult Gross Lajos dr. helyett fogja vezetni a belügyminisztérium egészségügyi osztályát, valószínűleg, nagyobb buzgósággal és eredménnyel, mint tette azt elődje. Chyzer dr. neve a magyar orvosi körökben, sőt mondhatni a külföldi szakemberek előtt sem ismeretlen. Nem egy tudományos orvosi szakmunkája jelent már meg, amely mindenfelé méltó feltűnést keltett. Különösen mint balneológus szerzett magának érdemeket Magyarország fürdőinek ismertetésével. Chyzer Ar., akinek működéséről orvosi körökben Magyarország elhanyagolt közegészségügye terén sokat várnak, 1836 ban január 4-én Bártfán született. Orvosi tanulmányainak elvégzése után (1857.) a nemzeti múzeumhoz segédőrnek és később a pesti főreáliskolához a természetrajz helyettes tanárjává nevezték ki. Chyzer dr. volt az első, akit tanulmányainak elvégeztével a budapesti egyetemen, államköltségen a bécsi egyetemre küldték továbbképzésre. 1861-től 1869-ig Bártfának községi és fürdőorvosa volt. 1869-ben lett Zemplén megyének főorvosa. Ebben az állásában most történt kinevezéséig megmaradt. A magyar tudományos akadémia 1861-ben választotta be levelező tagjainak sorába. 1873-ban a kolerajárvány idejére miniszteri biztosnak nevezték ki. Mint ilyen bő tapasztalatokat szerzett és azokat érvényesítette is. 1874-ben az akkori belügyminiszternek Szapáry Gyula grófnak megbízásából irt egy népszerű munkát a kolera ellen való óvrendszabályokról. Ez a munka példátlan módon elterjedt. Chyzer dr. világlátott férfiú. Bejárta egész Európát és a külföldön szerzett tapasztalatokat tudományos munkákban értékesítette. Önálló munkái közül megemlítjük «Északon», (Útleírások Oroszországból, Finnországból és Svédországból); «Az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840—1890». «Tanulmány a berlini 1893-iki higgeniai kongresszusról» stb. főmunkája volt Trefort közoktatásügyi miniszter megbízásából irt műve «Magyarország és társországainak nevezetes fürdőiről és gyógyforrásairól». Ez a munka, amely német nyelven jelent meg 1887-ben, magyarra és francziára lett lefordítva. Ezenkívül hazai és külföldi tudományos folyóiratokban számtalan orvosi, nemzetgazdasági, természettudományi és balneológiai czikket irt. Chyzer dr. holnap foglalja el hivatalát a belügyminisztériumban. Ebből az alkalomból tudósítónk ma fölkereste Chyzert, hogy tőle egyet-mást megkérdezzen terveiről. A kolera tekintetében Chyzer dr. a legerélyesebb intézkedések megtételét tartja szükségesnek. Mindenesetre jogosult — úgymond a sajtónak és a közönségnek a túlzsúfolt lakások miatt való elkeseredése. Tagadhatatlan tény, hogy ezek terjesztik legjobban a járványt. De hogy túlzsúfolt lakások vannak, ezért nem lehet okolni a hatóságokat. Ő látja, hogy azok megteszik kötelességüket. De kérdi, ha ki is űrítettek egy csomó túlzsúfolt lakást, vájjon használ-e ez, valamit a közegészség ügyének a mostani állapotok mellett. Ha egy sereg lakást kiürítenek és azokat a szerencsétlen embereket kiteszik az utczára, másnap újra összebújnak valahol más helyen és a bajon csak nincs segítve. Bizonyára a leghelyesebb volna nagy terjedelmű szükséglakásoknak az építése, de gyökeresen a ragály szülő okát ezzel sem lehet orvosolni. Fő oka a járvány terjedésének a pauperizmusban rejlik, amíg ezt ki nem küszöbölik, minden intézkedés csak fél rendszabály. Különben a kolera ellen való óvintézkedéseknek nemzetközi úton való szervezése czéljából legközelebb internaczionális tanácskozás lesz, amelyen minden ország szaktekintélyei részt fogytak venni. Ezt a dolgot magyar részről integtálták. Addig, amíg ez a nemzetközi tanácskozmány megállapodásra nem jutott, a követendő rendszabályokat illetőleg, kár volna specialiter Magyarországon valami nagyobb szabású védelmi akcióba fogni a kolerával szemben. Németországban a kolera még most is szedi áldozatait és éppen azért annak elnyomása nemcsak a mi érdekünk. Arra a kérdésre ha várjon tavasszal