Magyar Hirlap, 1893. március (3. évfolyam, 60-87. szám)
1893-03-01 / 60. szám
1893. márczius 1. MAGYAR HÍRLAP 8 A jobboldal pedig zajosan helyeselt. Őszintén szólva, senkit sem lepett meg a házban az, hogy a jobboldal helyesel. Valahányszor a miniszter lélekzetet vesz a szónoklásban, a jobboldal mindig helyesel. A jobboldal helyeselte, hogy a miniszterelnök az ellenzék tányérára teszi a tőzsdét; helyeselte azt is, hogy a tőzsdét a további egészségről biztosította; helyeselte mikor odagorombáskodott a becsületes Kun Miklós hazafinak, mikor grimaszt vágott Justh Gyula szeme közé és fület mutatott Visontainak. Csak az öreg Tisza Kálmán csóválta a fejét a jobbrészi domboldalon, s belesúgta a kezében lógatott czilinderkalapjába: — Jó miniszterelnök, csak még egy kicsit fiatal. A képviselőhöz ülése febr. 28-án. A földmivelésügyi budget tárgyalása. Hortoványi József a kisgazdák érdekében beszél. Elmondja, hogyan viszi a kisgazda a termést aratás után a városi gabonapiaczra s hogyan kénytelen ott elprédálni a verejtékkel megszerzett termést. A kormánynak kötelessége a kisgazdák termésének a piaczot épp úgy megnyitni, mint a nagygazdákénak. Az is nagy kérdés rájuk nézve, hogy olcsó hitelhez juthassanak, mert télen már az uzsorások kezében van előre a jövendő nyári termése. Határozati javaslatot nyújt be, a következő szavakkal: *. «Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy a kisbirtokosok hitel és mezőgazdasági szövetkezete szervezése és megalkotása tárgyában szükséges törvényjavaslatokat még a jelen ülésszak folyamán, legkésőbb a jövő évi költségvetés tárgyalásáig terjessze be.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Baky István a miniszter buzgalmának elismerésével kezdi a beszédét. Azután az árvizek által okozott károkra hívja föl a miniszter figyelmét. Intézkedéseket sürget, hogy a Duna mentén lakó gazdák ne szenvedjenek annyit az árvizek miatt. Kun Miklós egy gazdasági főintézet felállítását, a vámközösség daczára tapasztalható szabálytalanságok megszüntetését és a folyók szabályozását ajánlotta a kormány figyelmébe. Egyébként a maga részéről is pártolja Szemere Huba és Lits Gyula határozati javaslatait. A költségvetést azonban, miután gazdasági önállóság nélkül földmivelési ügyünk felvirágzását nem remélheti, nem fogadta el. Herich Károly, horvát képviselő, nézete szerint legelső dolog az önsegély elvének népszerűsítése, a népességnek lehetőleg takarékosságra is oktatása, — minden társadalmi tényező közreműködésével és különösen amint hangoztatták, a biztosítási ügynek kiterjesztésével. Második a közművelődés ápolása, mert Amerikában Washington utolsó szava volt, hogy: neveljétek a népet. Harmadszor szövetkezetek létesítése. Negyedszer a tudomány és irodalom népszerűsítése. Ötödször a háziipar minden áron fejlesztendő; hatodszor a közegészségügy a legnagyobb gonddal ápolandó. Azután a kulturmérnökség segélyével lehetőleg a kultúrát terjeszteni, és e részben, különösen Horvátországban még minden teendő, ott alig vagyunk a kezdet kezdetén; viczinális vasutak, jelzálogbankok is létesítendők. A költségvetést elfogadja. De Molnár Józsiás tovább fejtette azt, amit a malmok ügyéről Bessenyey Ferencz és Bujanovich Sándor mondottak. Végül pedig a következő határozati javaslatot terjesztette be. «Utasitja a ház a földmivelési minisztert tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a romániai búza vámmentes behozatala azonnal megszüntettessék. Molnár beszéde után az elnök perczekig tartó külső csengetéssel hirtelen benépesítette a Házat. A vita be volt fejezve. Dániel Ernő előadó az ellenzéki szónokok beszédeivel foglalkozva igyekszik azok jelentőségét kisebbíteni, a kormány álláspontját pedig szépíteni.Az előadói széket a képviselők körül állják s a szónok heves ellenmondások között beszél.) Arra az ellenvetésre, hogy a költségvetés kerete szűkre van szabva, így felel: Hogy mennyiben indokolt ezen ellenvetés, annak elbírálásánál nézetem szerint, két tekintetre kell különös figyelemmel lenni. Az egyik az ország általános pénzügyi helyzete, mely megszabja azt a határt, ameddig egyáltalán elmenni lehet. A másik azon körülmény, amelynek kielégítését földművelési és gazdasági érdekeink ápolása és gondozása megköveteli. Ami az első tekintetet illeti, bátran elmondhatjuk, tehát, hogy ezen költségvetés csakugyan elment azon határig, ameddig egyáltalán elmehetett anélkül, hogy költségvetésükben a már eddig helyreállított egyensúlyt újra megbolygatta volna. Pedig nézetem szerint, ezt tartanám a legnagyobb bajnak és veszedelemnek, mert a helyreállított egyensúly újból való megbolygatása éppen a gazdaközönségre volna a legkárosabb. —tudjuk, hogy nem szeretik, ha magukat bolygatják, — kiált közbe Károlyi Gábor, — de azért mégis meg lesznek bolygatva. Nagy zaj. Dániel Ernő: Különös nyomatékkal hangoztatták a vita folyamán, hogy ezen 400 millió forintra menő költségvetésből földmivelési érdekekre alig fordíttatott 13 millió, sőt ha azt tekintjük, hogy ezen 13 milliónak legnagyobb része üzemi költségekre fordíttatik, ezeket leütve, alig marad 2—3 millió a fent említett czélra. Én azt hiszem, tehát, hogy a dolgot így odavetni egyáltalában nem lehet. — Miért ne lehetne? — szól közbe Hoitsy Pál az ellenzék nagy földerülésére. Dániel Ernő: Mert ha tekintetbe vesszük azon összegeket és költségeket, amelyeket az állam fentartásának és tételének legprimitívebb feltételei igénybe vesznek, ha tekintetbe vesszük azon költségeket, amelyeket az államadósságok kamatainak fedezésére kell fordítani, ha tekintetbe vesszük azon költségeket, melyeket a véderő vesz igénybe . . . — Itt a hiba! Hier liegt der Hund begraben! — kiáltja Károlyi Gábor. Perczekig tartó zaj. A szónok ezután még egyszer megdicsérve a költségvetést, a beszédét befejezi. Bethlen András gróf miniszter kijelentette, hogy az ellenzéki padokon elhangzott méltányos kívánságok teljesítése elől elzárkózni nem fog. Azután elmondja a nézeteit a határozati javaslatokra vonatkozólag. Kits Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatának intencziója ellen — úgymond — mint a t. honvédelmi miniszter, valamint én is, az előadó úr is már kijelentettük, kifogásunk nincs, de az határozott intézkedést kiván, azért időszerűnek nem vélem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) és kérem a t. házat, méltóztassék azt ezúttal mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás szélsőbal felől.) Madarász József: Hiszen azt akarjuk, hogy intézkedés történjék! Bethlen András gróf: Bernáth Béla t. képviselőtársam határozati javaslata nemcsak túllő a czélon, hanem az államot oly bizonytalan financziális teherrel sújtaná, hogy, azt hiszem, be fogja ő is látni, hogy ezt az ügyet más módon is szolgálhatjuk s ezért kérem a határozati javaslat mellőzését. Szemere Huba t. barátom határozati javaslata találkozik saját inteneziómmal is, amennyiben czélba is vettem, hogy a mezőrendőri és a gazdasági törvényjavaslat tárgyalására külön speciális bizottság kiküldésére kérjem fel a t. házat, ennélfogva ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. (Helyeslés:) Molnár Józsiás és Hortoványi József képviselő urak határozati javaslataira, miután azok szorosan a pénzügyminiszter úr resszortjával függnek össze, ő lesz szíves válaszolni. Kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést általánosságban elfogadni. (Általános helyeslés.) Wekerle Sándor miniszterelnök a mezőgazdasági hitelkérdéssel foglalkozva, konstatálja, hogy a jelzáloghitel tekintetében két kívánság merül fel: a hitel olcsósága, hogy a nyújtott hitel elég legyen arra, hogy a mezőgazda belőle a szükségleteit kielégítse. A hitel olcsósága szinte magától előáll a már megtett törvényes intézkedések, a viszonyok változása és a jelzálogintézetek okos eljárása által. A másik kívánságot szintén kielégítik a közgazdasági viszonyaink, mert az utóbbi időben a földbirtok értéke emelkedett és így a birtokosok hitelképessége is. E kérdést különben akkor lesz helyén teljesen megoldani, midőn a közigazgatás reformja alkalmával az árvapénzek előnyösebb elhelyezéséről és gyümölcsöztetéséről kell gondoskodni. — Le kell szállítani a kamatlábat! — kiáltja Bernde Géza. Wekerle Sándor: Nemcsak a kamat nagysága miatt elviselhetetlen ez a hitel, hanem azon viszonyok miatt, amelyek között nyujtatik. A személyes hitel — szerinte — csak a kisbirtokosokat érdekli. Ezen a hitelszövetkezetek útján kell segíteni. ígéri, hogy erre vonatkozólag a jövő héten törvényjavaslatot nyújt be. A miniszterelnök ezután a szeszgyárakkal kapcsolatban hozott iszákosság terjedésére reflektál. Ezt megakadályozni nem a kormány dolga, hanem a helyi hatóságoké. Törvényt megalkotni erre nem elég. Az adminisztráczió keretében kell az ilyen kérdéseket megoldani. A kocsmák mennyiségét pedig szintén nem lehet leszállítani, mert éppen az ellenzéki képviselők azok, akik ezt sürgetik s mikor aztán a korcsmárostól a jog elvétetett, hozzám jöttek, hogy a szegény korcsmárosokat ne fosszam meg a kenyérkeresetüktől. A miniszterelnöknek a tőzsdére vonatkozó eszméit külön csikkben közöljük. Wekerle kiszólása. A miniszterelnök ezután a malomiparról beszél. — Aki nálunk — úgymond — a malomiparban a mezőgazdaság ellenségét látja . . . — Ezt senki sem látja! — kiált közbe Kun Miklós. A miniszterelnök ingerült hangon vág vissza — Én sem teszem föl a képviselő úrról, sőt inkább azt hiszem, hogy semmit sem lát! — Már szamarazzuk egymást?! — kiáltja felháborodással Horváth Gyula. Nagy zaj. Kun Miklós haragtól elvörösödött arczczal felel vissza: — Gratulálok a finom modorhoz. Wekerle mintegy mentegetőzve mondja: — Kérem, méltóztassanak engem nyugodtan meghallgatni, akkor én is békét hagyok mindenkinek. — Köszönjük! — felelnek a túloldalról s a pillanat fölött viharos fellegek jelentek meg s hogy nagyobb botrány nem történt, csakis annak köszönhető, hogy a miniszterelnök beszédének fölemelt hangján érezhető volt a felhőharangozás. A miniszterelnök a malomiparról a következőket mondja: Malomiparunk terén csak az egyesületi malmok 14.000 mmázsa búzát őrölnek és ehhez hoznak be keverés, helyesebben kikészítés és külföldre kivitel czéljából 1 millió mmázsát. Aki a gabnaárak alakulását tanulmányozza és a paritás alapján a külföldi árakhoz viszonyítva, azt látja, hogy a gabnaárak nálunk viszonylag mindig magasabbak, mint külföldön, azért, mert jelentékenyen kifejődött malomiparunk van, úgy, hogy akkor, midőn ezen malomipar érdekében teszünk valamit, azt nemcsak a malomipar érdekében tesszük, hanem a mezőgazdaság érdekében, azért, mert a kivitelnek egy, a mai viszonyok közt igen sok helyen csak egyedül lehetséges tényezőjét, egyik leghatalmasabb emeltyűjét támogatjuk ; azért, mert azt az iparágat támogatjuk, mely épen nagyságánál fogva, nem mint sokan hiszik, nyomasztólag, hanem emelőleg szokott a gabnaárakra befolyni. Végül kijelenti, hogy a mostani viszonyok között több pénzt nem lehet áldozni a földmivelésügyre, mint amennyit a kormány most áldoz. Ajánlja, hogy a ház a költségvetést fogadja el. * A többség ezután elfogadta a költségvetést általánosságban. A vihar. Amint a szavazás megtörtént, a kormánypárt tömegesen megindul kifelé. Kun Miklós sápadtan feláll és személyes kérdésben szót kér. Az elnök csenget és kézintésekkel figyelmezteti a kormánypártot, hogy forduljon vissza, mert a miniszterelnöknek a többségre még szüksége lehet. A képviselők leülnek. Csend. A miniszterelnök nyugtalanul néz Kun Miklós felé. Kun Miklós: A miniszterelnök úr az imént, beszédje alatt azt mondá: «aki a malomiparban nálunk a mezőgazdaság ellenségét látja» . . . erre én bátor voltam tán nem is igen nagy hangon, vagy ha nagy hangon is, ezt mondom közbe: «ezt senki sem látja.» Erre a miniszterelnök úr beszédjét így folytatta: «Ezt én sem tételezem föl a t. képviselő úrról, sőt inkább azt hiszem, hogy semmit sem lát benne.» (Ezt a szót «benne» a gyorsírók írták bele. A miniszterelnök nem tette hozzá.) Nohát megengedem, hogy a miniszterelnök úr dolgaiba vajmi keveset lehet belátni, megengedem, hogy ő sokat lát be, de ha nem látom én, megtörténhetik a t. miniszterelnök úron is, hogy ő sem lát. Pl. ő még mindig azt hiszi, hogy a népszerűségnek az a nimbusza, amely kineveztetése alkalmával környezte . . . Nagy jobboldali éljenzés fojtja el a szónok hangját, s a tombolásból és kiáltozásból kihallatszik a jobboldal közepén ülő Szász Károly kormánypárti képviselőnek éles kiáltása: — Nagyszerű volt! — Akár nagyszerű, akár nem, — dörgi haraggal Apponyi Albert gr., — ezt a hangot itt nem engedjük meghonosítani. A miniszterelnök bántó élességgel felel Apponyinak. — Ezt nem öntől kérdjük! A két párt lármája egybevegyül. Kun Miklós kilép a padból és a középen Wekerle előtt gúnyosan meghajtja magát. Wekerle fölfelé lebbenti a tenyerét és vállat von az árvíz-interpelláczió. Két óra már elmúlt. A képviselők nagyobbrésze elmegy. Busbach Péter eseng még egy pereznyi figyelemért, előadva interpelláczióját az árvíz ügyében, melyet lapunk más helyén közlünk.