Magyar Hirlap, 1893. április (3. évfolyam, 90-118. szám)
1893-04-01 / 90. szám
1803. április 1. MAGYAR HÍRLAP Everett kevesebbet beszélt s csak flegmatikusan nézett el a távolba . . . S a leány? Miss May csodálatos érdeklődéssel hallgatta a Willy poétikus bariton hangját, de mi leshelyünkről észrevettük, hogy olykor Everettre pillant: nyilván közönyössége bántotta. S nekem már ekkor megfordult a fejemben, vajon nem fog-e ez a mathematikus, számító George szívós hidegségével kifogni rajta? . . . Csak Willy bele ne szeressen! Akkor még nem tudtam, csak homályosan sejtettem, hogy a szerelem ritkán édes, gyakrabban keserű és mindig veszedelmes érzelem . . . Esténkint aztán el-elsétáltak a parkban, néha elmentek egész a Longfellow házáig, mi titkon mindig kisértük őket. Valósággal őrködtünk hőseink felett. És gyűlöltük azt a leányt, aki az egyetem két héroszának a figyelmét elterelte a szent sportról! Gyűlöltük még csábitó, de oly hideg, ezüst hideg kaczaját is. . . És Miss May mindvégig egyik felé se hajolt . . . Nem viselte se kalapján, se ruháján egyiknek a színeit se. Kiváncsiak voltunk, szint fog-e vallani a nagy regattán? * Végre eljött a nagy nap. Tenger közönség lepte el a klubházat, s a tribünöket, melyek úgy néztek ki messziről, mint tarka-barka virágokkal telerakott ládácskák. Az egész part hossza gyönyörű nőktől pompázott. A leányok nagy része tüntetőleg vörös-fehérbe vagy kékfehérbe volt öltözve, már a szerint, amint ki-ki Wilsont vagy Everettet pártolta. Az egyetemi ifjak teljes dressben, halálos komolysággal jártakkeltek a versenybíró körül és fogadtak életrehalálra, kétségbeesetten. Több tízezer dollár fordult meg az egyetemi bodonakereknél. Mibenis ezek a dijnokok nem másolnak ám, hanem szakmunkát végeznek, ugyanazt, amit a hivatalnokok. Micsoda abszurdumok támadnak ebből! Az előírók, akik a főkönyvekből az adókönyvecskéket kiírják, jóformán, mind dijnokok; az előíró kötelessége felülvizsgálni, hogy az adópénztári naplóvezető helyesen könyvelte-e el a befizetéseket, s e végből köteles a naplóvezető által beírt tételeket vörös téntával «megpipázni» — azaz aláhúzni. Hol a földkerekségen lehetséges még az, hogy ilyen fontos ellenőrzési teendőt egy dijnok végez, akit jogosan felelőségre sem lehet vonni, mert ha hibázik is (ami elég gyakran megtörténik) nem fölesküdött hivatalnoka a városnak. Az előírók számítják ki a késedelmi kamatokat. No ennél botrányosabb számtani műveletet, (mely legtöbbnyire az adófizető polgárok zsebére megy) keresve sem lehetne a legutolsó kis községben sem találni. Ahány adókerület van, s ahány hivatalnok meg díjnok van a kerületekben, az mind másképpen számítja a késedelmi kamatokat, úgy, hogy ha az adószámviteli hivatal körülbelül 110 alkalmazottjának írásbeli vizsgát kellene tenni, legalább is nyolczvan különböző eredményt lehetne fölmutatni. A lezárásról elmondott, a fővárosi számnünk gyerekekben pedig fanatikus sportrajongással égett a vér. Az első díszpáholy még mindig üres volt. Lázasan lestük, mikor jön meg már Miss May. Végre belépett atyjával, vadonatúj , de csak ismét tiszta fehér ruha volt rajta. A vetélytársak meglebbentették sipkáikat, kezet fogtak vele s aztán csónakjaikba ültek, hogy leevezzenek a Starthoz. Egyszerre indultak el, csöndesen, nyugodtan, közben azonban mindketten oly szerelmesen pillantottak fel a nagy tribünre. Gyönyörű látvány volt e két ember együtt. A piros-fehér sapkás Willy felséges alakján, amint rengeteg vállát hátra vetette, festőién szöktek össze az izmok, remek kondíczióban volt. Amint hatalmas derekát megpillantottuk, egetverő hurrákban törtünk ki ... S aztán mikor eltűntek a kanyarodónál, csak egyre tűnődtünk, hogy melyiket szereti hát az a leány igazán? Általában azt hittük, hogy egyiket se, vagy tán azt, aki győzni fog... Végre felhangzott a starter távoli pisztolylövése. És nehéz tíz percz telt el. Most! Borzasztó pillanat volt ez . . . minden nyak előre nyúlt és a szemek szinte kidültek üregeikből. Nagyon messzire voltak még s nem lehetett látni, hogy ki van elő. Egyszerre aztán a mi táborunkban egyre növekvő hurrah robbant fel. Még egy pillanat se tisztán láttuk a helyzetet: Willy Wilson két hosszal vezetett. Őrület e pillanatot csak le is írni. Az egész tribün virágos női kalapjaival zavaros khaoszban hullámzott . . . És a délczeg Willy csak egyre közelebb jött s egyre jobban elhagyta vetélytársát. Már csak harmincz méternyire volt a czéltól, a fellobogozott kis disz yachttól, s méltóságos herkulesi termelő harmonikusan lengeti idestova 3 még a gondolatát is egy tervnek, amely magyar hölgyeket egy hazafias cselekedetében meg akarja akadályozni, vagy bénítani. *A vidéki honvédegyesületek a monstruózus tervekről értesülvén, már jó eleve résen vannak. Ennek bizonysága az, hogy jó eleve készülnek az április nyolczadiki gyűlésre. Tolnából például ma a következő tudósítást vettük. A tolnamegyei 48-as volt honvédek Szegzárdon f. hó 26 án gyűlést tartottak, mely alkalommal az orsz. honvédegyesület felhívását, hogy a leleplezendő honvédszobor ünnepélyén részt vegyenek, illetőleg ott magukat képviseltessék, tárgyalták s az orsz. honvédgyülésre Petrich Ferencs, Cholnoky Sándor, Forster Benő és Relter József személyében azonnal meg is választották a küldendő képviselőket, kik erre készeknek nyilatkoztak. Mintegy Utasításul a képviselőknek a gyűlés kimondotta, hogy a budai honvédszobor és a Hentzi-szobor ügyét 2 teljesen külön dolognak tartja, azok összekapcsolását magáévá nem teszi, a Hentzi-szobor ügyét elejtendőnek tartja, illetőleg képviselői, ha a Hentzi-szobor ügye mégis elintéztetnék, e gyűlésen és ennek ünnepségén meg nem jelennek. « Ami a specziális nem koszorúzók ügyét illeti, konstatáljuk, hogy a herczegprímást illető informácziónk ellenében se a legilletékesebb, se kevésbbé illetékes forrásból a mai napig nem jött czáfolat. Ellenben igen örvendetes jelentéseket kaptunk a déli vasút hivatalnokai köréből. Allitatik és bizonyittatik, hogy úgy a fővárosi, mint több vidéki állomás hivatalnokai a kellő tisztelettel fogadták a magyar hölgyek fölhívását és adtak is a koszorúra, amit adhattak. Ezen örülünk, de nem értjük a mentegetődzést, hiszen mi csak a csász. és kir. déli vasút igazgatósági bárójáról beszéltünk. Ennek az ügyét pedig csak nem teszik magukévá a hazafias magyar tisztviselők ? A kvalifikczió. — Budapest adóhivatalai. — Az adóhivatalok mostani szervezete mellett nem is lehet követelni, hogy ott valaki komoly, rendes munkát végezzen. Nincs fegyelem. A főnökök pertu barátok a dijnokokkal is, akiknek nagyobb része igen fiatal ember és jól tudja, hogy az öregek azért kerültek az adóhivatalhoz, mert máshol nem tudták őket használni. Kvalifikácziót persze régebben nem követeltek s a dijnokok azzal rviSüaT - v .Ti „ts.- t i 1................................HíWiiginmiiirri.vri mulattatják egymást a hivatalnok urak füle hallatára, hogy, hja könnyű volt azelőtt adóhivatalnoknak lenni, hiszen ha egy kereskedő apának két fia volt, akik közül az egyik ügyes, eszes gyereknek mutatkozott, azt befogta üzletébe, a másikat, aki olyan együgyű volt, hogy otthon semmire sem használhatták, azt bedugta az adóhivatalba, É s tényleg, ha a 35 kinevezett hivatalnoktól a kvalifikáczió igazolását követelné valaki, azt tapasztalná, hogy 50 százaléknak nincsen kvalifikácziója, 25 százalék pedig utólag szerezte meg a képesítést, úgy, hogy az adóhivatalnak kvalifikált tisztviselői csak egy pár év óta vannak. Persze, hogy ilyen hivatalnoki karnak nem nagy tekintélye van, a kétszer annyi dijnok előtt, akiknek nagy részét azért helyeztette oda egy-egy nagybácsi, hogy a jogot kényelmessen elvégezhesse, vagy hogy minden megerőltetés nélkül 45 frtot szerezhessen az ifiur és ezzel is kevesebbet pumpolja az öregeit. Az arány kerületenkint a Toldy-féle közigazgatási naptár szerint a következő: vevőség a magáét, hogy itt milyen hibákat követnek el, jutó! csak annak lehet fogalma, aki a dolgokat közelről látja. Összeadás, kivonás ismeretlen számtani műveletek az. adóhivatalnokok előtt s igy származnak az ezrekre menő különbözetek, melyekről a számvevőség sem vehet tudomást, mert hiszen azok csak fölülvizsgálják a leírásokat, innen, onnan kikapnak egyes tételeket, megnézik a végösszesítést jó-e, azután az eredményhez képest járnak el. Akkor nézne csak a számvevőség s a t. tanács nagyot, ha arra való tíz komoly, megállapodott embert állitana oda, s azok mondjuk, csak az utolsó tíz évről, tételről tételre átvizsgálnák az összes adófőkönyveket, s az egyes számlák lezárása után készített összesítéseket, s kitűnnek, hogy mily óriási hibákat követtek el a lezárások és összesítések alkalmából. Persze a hibákat az egyes «összesítők» jó eleve eltüntetik. Ha nem «klappol» a végösszeg valamelyik tételnél becsúsztatják a hiányzó összeget vagy levonják a többletet s kész az egyenleg. A központban úgyis csak a végsommázatokat vizsgálják fölül, mert másra sem idő, sem ember nincsen. Van egy saját külön eljárásuk az adóhivataloknak, ez a «számla-összehozás.» Erre akkor van szükség, ha például valamelyik adózó polgárnak megteszik azt a szívességet, hogy két számlát nyitnak neki, amiből az következik, hogy az illetőnek ugyanazt az adót kétszer kellene megfizetni. Erre a «dupla-krétára» rendesen csak akkor jönnek rá, mikor a fél részben vagy egészen kifizette adóját, s a már egy ízben megfizetett adóért megexekválják vagy mikor két egyforma adóintést kap. Hiába dühöng, karánkodik az adófizető, a jámbor végrehajtó kötelességét teljesiti s ő arról nem tehet, hogy N. urnak ugyanazt az adóját 2 számlán tartják nyilván. Az egyiken bejegyzik a lefizetéseket, a másikon nem, igy hát folyton ekszekválják, mig a két számlát nem egyesitik. Mennyi kellemetlensége, jogtalan végrehajtási költsége stb. van azonban addig a félnek. Hasonló kellemes meglepetés, mikor az embernek adóintést küldenek, pedig már kifizette az adóját. Száz meg száz ilyen eset fordul elő minden negyedben és minden adókerületben. Pedig egy ilyen postán való intés 5lv lába van a városnak, hanem persze az uralkodó slendrianizmus mellett, mit törődnek a dijnok-hivatalnokok a várossal meg az adófizető polgárokkal ! Ők kiállítják az adóintést, a szolgák rányomják a hivatal, meg a főnök bélyegzőjét , azután mehet a jogtalan, esztelen zaklatás könnyű csalnokában . . . E perczben valami történt: WUlv előbb elmaradó, kimerült ellenfelére nézett, aztán egy hirtelen felvetéssel a díszpáholy felé pillantott . . . ösztönszerüleg minden ember oda veté szemét ... És a szép hős mintha elsápadt volna. A márványarczú kaliforniai leány felállt a páholyban. A végleg elmaradt Everett épp e perezben próbálta, persze hasztalanul, egy utolsó erőfeszítéssel ellenfelét utolérni. De az everettisták tábora lármásan tüzelte a kimerült evezőst. A halálsápadt George mintha segélyt, bátorítást kért volna, hátrapillantott a tribün felé. És miss May e perezben egy feltűnő mozdulattal haragosan, szégyennel kapott ki egy kék-fehér selyemzsebkendőt kebléből és lobogtatta az elmulladt athléta felé. Végre hát szint vallott. Willy Wilson egyszeribe megállt s evezőjével pár eszeveszett csapást csinált hátrafelé, nehogy keresztülmenjen a czélvonalon . . . Aztán busán lehajtotta a fejét. Siri csend lett pár pillanatra a tájon s e siri csend alatt az elmaradt, a megvert Everett összegörnyedva győztesen ért be a versenybíró elé. S a pártjabeliek szörnyen meg is éljenezték aztán. Willy Wilson pedig, a hérosz, az ellenséges hurrák jégesője alatt bús mosollyal fordítá meg csolnaka orrát és evezett le a sima folyamon. A kanyarodótól még egyszer visszanézett a tribün felé . . . Aztán befordult az örvényekkel, vízesésekkel teli, veszélyes mellékágba . . . — Willy! Willy! kiáltok aggódva s csolnakba ülve utána eveztünk. De Willy többé nem felelt . . . Az I.adókerületben 7 hivatalnok,10 dijnok A II. ft 3 & 3 » A III. ft 14 ft 26 * A IV. ft 8 ft 17 * Az V. 5 ft 11 »