Magyar Hirlap, 1893. június (3. évfolyam, 149-178. szám)

1893-06-01 / 149. szám

18yd. junius 1. lesz kötve azzal a joggal, hogy egy évre akármikor felmondható. A­ bizalmi kérdés felvetése. A fő­rendiház bizalmatlansági szavazata után meg­írtuk volt, hogy" a Wekerle-kabinet kénytelen lesz ő felségénél felvetni a bizalmi kérdést. Az a kegy, mel­lyel ő felsége a klerikális tábor vezéregyéniségeit és azokat, kik a liberá­lis egyházpolitikát ellenzik, kitüntette, e bizalmi kérdés felvetését még szükségesebbé tették. Az osztrák kormány, valamint a közös kormány különböző ügyeinek bonyolultsága következté­ben, melyek a delegáczióban szóba fognak ke­rülni, most a trónnak álláspontja nem tehető szóvá, a delegácziók befejezte után azonban nyilvánosságra fog kerülni a bizalmi kérdésnek miként való eldöntése. Zászló­szent­elés JST.-Kátán. A n.­kátai függetlenségi olvasókör június 4-én zászlószen­­telési ünnepet tart. Az olvasókör elnöke az ün­nepélyre szóló meghívót és az ünnepség sor­rendjét beküldvén hozzánk, kijelenti, hogy az olvasókör Polónyi Gézát és még néhány függet­lenségi képviselőt meghitt ugyan, de arról nincs tudomása, hogy az ünnepen politikai nyilatko­zatokat és különösen olyanokat tesznek majd, amelyek Eötvös és Károlyi Gábor gróf czeglédi beszédeire lesznek válaszadások. Szkt­pstina választás Szerb­iában, Dokics dr. szerb miniszterelnök a pár nap előtt Belgrádban járt magyar országgyűlési képvise­lők előtt ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a radikális párt az országos választásokon oly óriási többséggel fog győzni, hogy szinte kívánatos — már csak a sikeres ellenőrzés szempontjából is — hogy az ellenzék nagyobb számban jelenjék meg a szkrupstínában, mint a­mily számmal előreláthatólag rendelkezni fog- A miniszternek ez a nézete a mai napon ala­posnak bizonyult. Szinte hihetetlen többséget nyert az államcsíny útján hatalomra jutott kormány. Ily csúnya vereséget még nem ért ellenzék soha. Belgrádból vett értesü­lésünk szerint a legnagyobb rendben lefolyt választásoknak végleges eredménye az, hogy 120 radikális, 10 haladó­ párti és csak egy liberális képviselő lett megválasztva. Szűkebb választás összesen három lesz. A választások az egész országban a legnagyobb rendben foly­nak­nírozni, sardina, sar­della, imbiss, co­­quille stb. Apró dolgok ezek, de bizony a mi vendéglőseink nagy nembánomságára vallanak. Ki mutat nekem német, franczia, olasz étlapot, a­melynek a németsége, francziasága, olaszsága nem kifogástalan? A külföldön el sem képzelik, hogy a közönség kezébe helyesírási és nyelv­­beli hibákkal teli étlapot vagy árjegyzéket ad­hassanak valahol. Az ortográfia és grammatika még a királyokra nézve is kötelező. Miért len­nének nagyobb urak a vendéglősök? Budapest derék magyar vendéglősei, akik a jó izlést nemcsak konyhai értelmében becsü­lik meg, bizony megcselekedhetnék azt, hogy az étlapok dolgát rendbe hozzák. Voltaképp cse­kélység az egész. Valamelyik gyűlésükön kikül­dettek egy bizottságot, amely aztán nyelvészek­kel, írókkal és egyéb okos emberekkel vállvetve megalkotja az első tökéletes magyar étlapot. Meg vagyok győződve, hogy minden tollforga­tónk, aki ellen a dologban hasznos lehet, szíves örömest szolgál tanác­csal és segítséggel. Ha jól emlékszem, volt is már valamikor ilyen mozgalom, de szépségesen elaludt. Pedig, vendéglős uraim, az étlap az önök mesterségében egyike a legfontosabb szerszá­moknak. Gondolják meg, hogy a világon min­den csak külsőség s a gyomor, ez a nagy kép­zelődő, a látszatok szerint igazodik. Tiszta ab­roszon, díszes teríték mellett a csinos és oko­san megszerkesztett étlap legpompásabb kezdete egy-egy ízes ebédnek, vacsorának, és mindennél ékesszólóbban mondja el azt, aminek teljesülése önökre nézve nem közönyös: «Jó étvágyat kívánok­» MAGYAR RIKILAt* tak le és a kormány a nép szabad akaratnyil­vánítására sem közvetve, sem közvetlenül befo­lyást nem gyakorolt. Jellemző még, hogy ös­­­szesen száznyolczvanezer beadott szavazat közül az ellenzékiek összesen húszezret kaptak. Humoros beszámoló. — Vajay István beszéde. — Európa, sőt az egész kontinens csak mostantól kezdve fogják igazán megtudni, micsoda nagy politi­kus Vajay István. Vasárnap, május 28-ikán mondta el beszámoló beszédét. Előbb misét szolgáltatott s aztán szónokolt. Szónoklatának két nevezetes tulajdonsága fogja megörvendeztetni a föntebb emlitett országokat; az egyik a beszéd humorossága, a másik a beszéd rö­vid volta. Kezdte a polgári házasságon, melyről kide... tette, hogy az igen kárhozatos dolog, mert: 1. csak az ál­liberálisok akarják. Tehát Vajay István nem akarja, tehát Vajay István nem állibe­rális, hanem igazán liberális. Hogy ezt a vallomását Vajay urnak káplán-kollegái miként fogadják majd , az nem a mi dolgunk. De kárhozatos a polgári házasság azért is, mert 2. az a legnagyobb erkölcstelenség alapja, sőt 3. mindenki annyiszor nősülhet, annyiszor ker­getheti el a feleségét, a­hányszor akarja, szóval a házasság adásvevési szerződéssé fajul. Komolyan elhiszi mindezt Vajay képviselő úr? Mondunk mi neki erre egy mesét. Egy úri ember mond valamit egy notórius hazugnak, mire ez azt mondja: Elhiszem. — De én nem hiszem el, hogy maga elhiszi, — ezt válaszolta az úri ember. Természetes, hogy Vajay ellensége az állami anyakönyveknek is, mely rengeteg pénzbe fog ke­rülni, holott eddig a pap ingyen is adott néha ke­resztlevelet (elhiszssük); ellensége a vallásszabad­ságnak is, mely a vallásszabadságtól fosztja meg a polgárokat. (Ez az utolsó állítás kissé érthetetlen ugyan, de az nem számít ezúttal.) Beszélt aztán Vajay a pártszakadás ügyéről, kifejezvén abbeli reményét, hogy Eötvös visszatér majd ő­hozzá. Egyet vágott Ugrottra is, mondván, hogy Ugrón Gábor az utczai választás alkalmával az ő választóit, már mint Vajay választóit, azzal akarta tőle, már mint Vajaytól elcsábítani, hogy megígérte nekik, hogy­­ — már mint Ugrón Gábor — a polgári házasság ellen fog szavazni. S íme most az a ravasz Ugron — mondá Vajay — mégis a polgári házasság mellett van. Szóval Vajay István igen jól van informálva a politikai konstellácziókról. Végezetül pedig a képviselő úr a híveit fel­szólította, elégedjenek meg ezzel az egy beszámoló­val, mert ő nem mehet községről­ községre beszélni. Megelégedtek, mi is megelégszünk, Európa is megelégszik, az egész kontinens megelégszik. Vajay pedig főképpen meg van elégedve. Az bizonyos is, hogy neki missziója van, s ha Jézus Krisztus leszállana valaha az égből, a kíséretébe őt is belevenné, szeretettel mondván: — Fiam, a te hátadon vonulok be Jeru­zsálembe! hogy az e napon összesereglő sokaságot majd saját czéljaira használhatja fel; de csalódott, mert az ün­nep a lehető legsimábban folyt le s a rendet nem zavarta semmi. A párt vezérei, e kudarczot leple­­zendők, most azt mondják, hogy nekik eszük ágá­ban sem volt a május 10-iki ünnepet zavarni. Nem volt nagyobb sikere e pártnak a parla­mentben sem. Ismeretes Fleva interpellácziója, melybe a király személyét is belekeverte. Jászvásáron, Moldva volt fővárosában, a liberálisok pártgyűlést tartottak, tiltakozva a kormány úgynevezett reak­­czionárius irányzata ellen, és megbíztak bizonyos Giorgian nevű urat, ki Bratianu idejében miniszter volt, hogy a gyűlés határozatát juttassa a király tu­domására. Giorgian kihallgatást kért a királytól, megemlítve folyamodványában azt is, hogy Jászvá­sár polgárainak megbízásából akar ő felségével be­szélni. Vladescu tábornok, ki ezt a folyamodást elintézte, azt felelte Giorgiannak, hogy csak sze­mélyes kihallgatást kérhet, de nem egy egész város nevében történőt. Flera ezt az ügyet terjesztette elő interpellá­­cziójában. Magyarázatot kért a kormánytól, hogy mi jogon tagadták meg a kihallgatást és órákig tartó beszédben fejtegette, hogy a konzervatívok nem en­gedik az ország panaszait a királyhoz jutni és a ko­ronát rendszeresen elszigetelik. Lakovary külügyminiszter erre azt felelte, hogy Giorgian úr bármikor nyerhet kihallgatást a királytól, mint magánember, de nincsen joga Jász­vásár képviselőjeképpen feltolakodni, mert e város egyedüli hivatalosan elismeri képviselői a parlament két házának tagjai. Ezzel vége volt a dolognak. Nyilvánvaló, hogy a kihallgatás kérésekor szántszándékkal követték el a formahibát, hogy azután legyen min panaszkodni. Míg a szabadelvű párt ilyen nevetséges histó­riákkal vesztegeti az időt, elmulasztja az olyan al­kalmakat, mikor igazán sarokba szoríthatná a kor­mányt. Ilyen alkalom kínálkozott a múlt héten a kamarában. Az «agricol» szerződésekről szóló tör­vényjavaslat kérdését illetőleg maga a konzervatív többség sem tudott megegyezni, és ebbe a vitába a liberálisok jóformán bele sem szóltak. Ez a törvény épp úgy érdekli a nagybirtoko­sokat, mint a legszegényebb parasztot. A konzerva­tív többség erősen támadta e törvény intézkedéseit, sőt egy töredék még ellenjavaslatot is nyújtott be. A kormány azonban 57 szóval 20 ellen győzött s az ellenjavaslatot, melyet első­sorban Pencescu, a ka­mara alelnöke írt alá, elvetették. Az alelnök azonban e bukás után sem mond le méltóságáról, bár nyil­vánvaló, hogy most már nem lehet a többség kife­jezése. A kormány javaslatát, mely Magyarországot is érdekelheti, legközelebb ismertetni fogom. A román kormány győzelme. — Saját levelezőnktől. — Bukarest, május 28. Oly nagy élénkség van nálunk, a minő május végén ritkán szokott lenni, mert máskor ez időben már mindenki nyaralni megy. Most azonban még tel­jes elevenséggel lüktet a politikai és társadalmi élet. Mindenki itthon van és várja a történendőket. Eleinte azt mondták, hogy a községi adókról szóló törvényjavaslat nyakát fogja szegni a kormány­nak, e törvény azonban nagy többséggel győzött mind a két házban. A liberális lapok aztán azt írták, hogy a május 10-iki nagy népgyűlés teszi tönkre a minisztériumot. A liberálisok csakugyan jól válasz­tották meg a gyűlés napját, mert május 10 ike nem­zeti ünnep: a függetlenségi nyilatkozat és a koroná­zás évfordulója. A szabadelvű párt arra számított, 3 A millenniumi pályaművek. (Az országos bizottság ülése.) A millenniumi kiállítás országos bizottsága ma Lukács kereskedelmi miniszter elnöklése mellett ülést tartott. Első­sorban a kiállításra vonatkozó eddigi in­tézkedéseket tárgyalták, s Németh igazgató bejelen­tette, hogy a történeti bizottságok már elkészítették programmjaikat. Úgyszintén elkészítették a számviteli szabályzatot is, amelyet Németh igazgató bemuta­tott a jelenvoltaknak. A kiállítási terület elrendezésére harmincz­­négy pályázat érkezett be, ezek közül 27 nem volt figyelembe vehető, 3 dicséretet érdemelt, a többi négy közt a 4000 koronára felemelt díjat egyenlően osztották fel. Az elnök ezek után felbontotta a legjobbak­nak talált pályaművek jeligés levélkéit, melyekből a következő nevek tűntek ki: «Magyarország nem volt, hanem lesz» szerzője Schickedanz Albert építész. «Vitám et sanguinená» szerzői Korb Flóris és Girgl Kálmán. «1000 év» szerzői Gerster Kálmán és Mis­­kovssky Géza. ♦ Szerencse föl!» szerzői Neuschloss Károly és fia. Ezek egyenkint 1000 korona dijat kapnak. A dicséretre érdemesített pályaművek jeligéi és szerzői: Rondó» Justh, Ferencz és Farkas Ferencz államvasuti mérnökök. *

Next