Magyar Hirlap, 1893. június (3. évfolyam, 149-178. szám)
1893-06-01 / 149. szám
18yd. junius 1. lesz kötve azzal a joggal, hogy egy évre akármikor felmondható. A bizalmi kérdés felvetése. A főrendiház bizalmatlansági szavazata után megírtuk volt, hogy" a Wekerle-kabinet kénytelen lesz ő felségénél felvetni a bizalmi kérdést. Az a kegy, mellyel ő felsége a klerikális tábor vezéregyéniségeit és azokat, kik a liberális egyházpolitikát ellenzik, kitüntette, e bizalmi kérdés felvetését még szükségesebbé tették. Az osztrák kormány, valamint a közös kormány különböző ügyeinek bonyolultsága következtében, melyek a delegáczióban szóba fognak kerülni, most a trónnak álláspontja nem tehető szóvá, a delegácziók befejezte után azonban nyilvánosságra fog kerülni a bizalmi kérdésnek miként való eldöntése. Zászlószentelés JST.-Kátán. A n.kátai függetlenségi olvasókör június 4-én zászlószentelési ünnepet tart. Az olvasókör elnöke az ünnepélyre szóló meghívót és az ünnepség sorrendjét beküldvén hozzánk, kijelenti, hogy az olvasókör Polónyi Gézát és még néhány függetlenségi képviselőt meghitt ugyan, de arról nincs tudomása, hogy az ünnepen politikai nyilatkozatokat és különösen olyanokat tesznek majd, amelyek Eötvös és Károlyi Gábor gróf czeglédi beszédeire lesznek válaszadások. Szktpstina választás Szerbiában, Dokics dr. szerb miniszterelnök a pár nap előtt Belgrádban járt magyar országgyűlési képviselők előtt ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a radikális párt az országos választásokon oly óriási többséggel fog győzni, hogy szinte kívánatos — már csak a sikeres ellenőrzés szempontjából is — hogy az ellenzék nagyobb számban jelenjék meg a szkrupstínában, mint amily számmal előreláthatólag rendelkezni fog- A miniszternek ez a nézete a mai napon alaposnak bizonyult. Szinte hihetetlen többséget nyert az államcsíny útján hatalomra jutott kormány. Ily csúnya vereséget még nem ért ellenzék soha. Belgrádból vett értesülésünk szerint a legnagyobb rendben lefolyt választásoknak végleges eredménye az, hogy 120 radikális, 10 haladó párti és csak egy liberális képviselő lett megválasztva. Szűkebb választás összesen három lesz. A választások az egész országban a legnagyobb rendben folynaknírozni, sardina, sardella, imbiss, coquille stb. Apró dolgok ezek, de bizony a mi vendéglőseink nagy nembánomságára vallanak. Ki mutat nekem német, franczia, olasz étlapot, amelynek a németsége, francziasága, olaszsága nem kifogástalan? A külföldön el sem képzelik, hogy a közönség kezébe helyesírási és nyelvbeli hibákkal teli étlapot vagy árjegyzéket adhassanak valahol. Az ortográfia és grammatika még a királyokra nézve is kötelező. Miért lennének nagyobb urak a vendéglősök? Budapest derék magyar vendéglősei, akik a jó izlést nemcsak konyhai értelmében becsülik meg, bizony megcselekedhetnék azt, hogy az étlapok dolgát rendbe hozzák. Voltaképp csekélység az egész. Valamelyik gyűlésükön kiküldettek egy bizottságot, amely aztán nyelvészekkel, írókkal és egyéb okos emberekkel vállvetve megalkotja az első tökéletes magyar étlapot. Meg vagyok győződve, hogy minden tollforgatónk, aki ellen a dologban hasznos lehet, szíves örömest szolgál tanáccsal és segítséggel. Ha jól emlékszem, volt is már valamikor ilyen mozgalom, de szépségesen elaludt. Pedig, vendéglős uraim, az étlap az önök mesterségében egyike a legfontosabb szerszámoknak. Gondolják meg, hogy a világon minden csak külsőség s a gyomor, ez a nagy képzelődő, a látszatok szerint igazodik. Tiszta abroszon, díszes teríték mellett a csinos és okosan megszerkesztett étlap legpompásabb kezdete egy-egy ízes ebédnek, vacsorának, és mindennél ékesszólóbban mondja el azt, aminek teljesülése önökre nézve nem közönyös: «Jó étvágyat kívánok» MAGYAR RIKILAt* tak le és a kormány a nép szabad akaratnyilvánítására sem közvetve, sem közvetlenül befolyást nem gyakorolt. Jellemző még, hogy összesen száznyolczvanezer beadott szavazat közül az ellenzékiek összesen húszezret kaptak. Humoros beszámoló. — Vajay István beszéde. — Európa, sőt az egész kontinens csak mostantól kezdve fogják igazán megtudni, micsoda nagy politikus Vajay István. Vasárnap, május 28-ikán mondta el beszámoló beszédét. Előbb misét szolgáltatott s aztán szónokolt. Szónoklatának két nevezetes tulajdonsága fogja megörvendeztetni a föntebb emlitett országokat; az egyik a beszéd humorossága, a másik a beszéd rövid volta. Kezdte a polgári házasságon, melyről kide... tette, hogy az igen kárhozatos dolog, mert: 1. csak az álliberálisok akarják. Tehát Vajay István nem akarja, tehát Vajay István nem álliberális, hanem igazán liberális. Hogy ezt a vallomását Vajay urnak káplán-kollegái miként fogadják majd , az nem a mi dolgunk. De kárhozatos a polgári házasság azért is, mert 2. az a legnagyobb erkölcstelenség alapja, sőt 3. mindenki annyiszor nősülhet, annyiszor kergetheti el a feleségét, ahányszor akarja, szóval a házasság adásvevési szerződéssé fajul. Komolyan elhiszi mindezt Vajay képviselő úr? Mondunk mi neki erre egy mesét. Egy úri ember mond valamit egy notórius hazugnak, mire ez azt mondja: Elhiszem. — De én nem hiszem el, hogy maga elhiszi, — ezt válaszolta az úri ember. Természetes, hogy Vajay ellensége az állami anyakönyveknek is, mely rengeteg pénzbe fog kerülni, holott eddig a pap ingyen is adott néha keresztlevelet (elhiszssük); ellensége a vallásszabadságnak is, mely a vallásszabadságtól fosztja meg a polgárokat. (Ez az utolsó állítás kissé érthetetlen ugyan, de az nem számít ezúttal.) Beszélt aztán Vajay a pártszakadás ügyéről, kifejezvén abbeli reményét, hogy Eötvös visszatér majd őhozzá. Egyet vágott Ugrottra is, mondván, hogy Ugrón Gábor az utczai választás alkalmával az ő választóit, már mint Vajay választóit, azzal akarta tőle, már mint Vajaytól elcsábítani, hogy megígérte nekik, hogy — már mint Ugrón Gábor — a polgári házasság ellen fog szavazni. S íme most az a ravasz Ugron — mondá Vajay — mégis a polgári házasság mellett van. Szóval Vajay István igen jól van informálva a politikai konstellácziókról. Végezetül pedig a képviselő úr a híveit felszólította, elégedjenek meg ezzel az egy beszámolóval, mert ő nem mehet községről községre beszélni. Megelégedtek, mi is megelégszünk, Európa is megelégszik, az egész kontinens megelégszik. Vajay pedig főképpen meg van elégedve. Az bizonyos is, hogy neki missziója van, s ha Jézus Krisztus leszállana valaha az égből, a kíséretébe őt is belevenné, szeretettel mondván: — Fiam, a te hátadon vonulok be Jeruzsálembe! hogy az e napon összesereglő sokaságot majd saját czéljaira használhatja fel; de csalódott, mert az ünnep a lehető legsimábban folyt le s a rendet nem zavarta semmi. A párt vezérei, e kudarczot leplezendők, most azt mondják, hogy nekik eszük ágában sem volt a május 10-iki ünnepet zavarni. Nem volt nagyobb sikere e pártnak a parlamentben sem. Ismeretes Fleva interpellácziója, melybe a király személyét is belekeverte. Jászvásáron, Moldva volt fővárosában, a liberálisok pártgyűlést tartottak, tiltakozva a kormány úgynevezett reakczionárius irányzata ellen, és megbíztak bizonyos Giorgian nevű urat, ki Bratianu idejében miniszter volt, hogy a gyűlés határozatát juttassa a király tudomására. Giorgian kihallgatást kért a királytól, megemlítve folyamodványában azt is, hogy Jászvásár polgárainak megbízásából akar ő felségével beszélni. Vladescu tábornok, ki ezt a folyamodást elintézte, azt felelte Giorgiannak, hogy csak személyes kihallgatást kérhet, de nem egy egész város nevében történőt. Flera ezt az ügyet terjesztette elő interpellácziójában. Magyarázatot kért a kormánytól, hogy mi jogon tagadták meg a kihallgatást és órákig tartó beszédben fejtegette, hogy a konzervatívok nem engedik az ország panaszait a királyhoz jutni és a koronát rendszeresen elszigetelik. Lakovary külügyminiszter erre azt felelte, hogy Giorgian úr bármikor nyerhet kihallgatást a királytól, mint magánember, de nincsen joga Jászvásár képviselőjeképpen feltolakodni, mert e város egyedüli hivatalosan elismeri képviselői a parlament két házának tagjai. Ezzel vége volt a dolognak. Nyilvánvaló, hogy a kihallgatás kérésekor szántszándékkal követték el a formahibát, hogy azután legyen min panaszkodni. Míg a szabadelvű párt ilyen nevetséges históriákkal vesztegeti az időt, elmulasztja az olyan alkalmakat, mikor igazán sarokba szoríthatná a kormányt. Ilyen alkalom kínálkozott a múlt héten a kamarában. Az «agricol» szerződésekről szóló törvényjavaslat kérdését illetőleg maga a konzervatív többség sem tudott megegyezni, és ebbe a vitába a liberálisok jóformán bele sem szóltak. Ez a törvény épp úgy érdekli a nagybirtokosokat, mint a legszegényebb parasztot. A konzervatív többség erősen támadta e törvény intézkedéseit, sőt egy töredék még ellenjavaslatot is nyújtott be. A kormány azonban 57 szóval 20 ellen győzött s az ellenjavaslatot, melyet elsősorban Pencescu, a kamara alelnöke írt alá, elvetették. Az alelnök azonban e bukás után sem mond le méltóságáról, bár nyilvánvaló, hogy most már nem lehet a többség kifejezése. A kormány javaslatát, mely Magyarországot is érdekelheti, legközelebb ismertetni fogom. A román kormány győzelme. — Saját levelezőnktől. — Bukarest, május 28. Oly nagy élénkség van nálunk, a minő május végén ritkán szokott lenni, mert máskor ez időben már mindenki nyaralni megy. Most azonban még teljes elevenséggel lüktet a politikai és társadalmi élet. Mindenki itthon van és várja a történendőket. Eleinte azt mondták, hogy a községi adókról szóló törvényjavaslat nyakát fogja szegni a kormánynak, e törvény azonban nagy többséggel győzött mind a két házban. A liberális lapok aztán azt írták, hogy a május 10-iki nagy népgyűlés teszi tönkre a minisztériumot. A liberálisok csakugyan jól választották meg a gyűlés napját, mert május 10 ike nemzeti ünnep: a függetlenségi nyilatkozat és a koronázás évfordulója. A szabadelvű párt arra számított, 3 A millenniumi pályaművek. (Az országos bizottság ülése.) A millenniumi kiállítás országos bizottsága ma Lukács kereskedelmi miniszter elnöklése mellett ülést tartott. Elsősorban a kiállításra vonatkozó eddigi intézkedéseket tárgyalták, s Németh igazgató bejelentette, hogy a történeti bizottságok már elkészítették programmjaikat. Úgyszintén elkészítették a számviteli szabályzatot is, amelyet Németh igazgató bemutatott a jelenvoltaknak. A kiállítási terület elrendezésére harmincznégy pályázat érkezett be, ezek közül 27 nem volt figyelembe vehető, 3 dicséretet érdemelt, a többi négy közt a 4000 koronára felemelt díjat egyenlően osztották fel. Az elnök ezek után felbontotta a legjobbaknak talált pályaművek jeligés levélkéit, melyekből a következő nevek tűntek ki: «Magyarország nem volt, hanem lesz» szerzője Schickedanz Albert építész. «Vitám et sanguinená» szerzői Korb Flóris és Girgl Kálmán. «1000 év» szerzői Gerster Kálmán és Miskovssky Géza. ♦ Szerencse föl!» szerzői Neuschloss Károly és fia. Ezek egyenkint 1000 korona dijat kapnak. A dicséretre érdemesített pályaművek jeligéi és szerzői: Rondó» Justh, Ferencz és Farkas Ferencz államvasuti mérnökök. *