Magyar Hirlap, 1893. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1893-09-01 / 241. szám
1893. szeptember 1. MAGYAR HÍRLAP Arról volt ugyanis szó, hogy felolvassák a Replika ama részeit, melyekben inkriminált passzusok vannak, így aztán csak nagyon piczike rész maradt falóha* satlanul. Míg a felolvasások tartottak, a közönség lassankint elpárolgott a teremből. A vádlottak közül nem tudom hamarjában meghatározni, hogy ki érdekesebb: Popovici Aurél-e, a nagy külföldi ágens, vagy Román Miklós, a kis beszterczei bankhivatalnok. Mert amily érdekes agilis voltában Popovici, ugyanoly érdekes Román, aki hallgat. Popovici szünetek közben bőven diskurálgatott a folyosón mindenkivel, aki tudni akart ügyéről. Tervvel, lelkesedéssel beszél az ő nemzetiségi elveiről. Popovici rokonszenves ember, legalább a külseje az. Mondta is egy magyar ismerőse, mikor azt hozta fel, hogy elitéltetését biztosra veszi: — Itt tartjuk, hisz szeretjük. — De mi is szeretjük! — hangzott a románok közül. El is hiszszük, hogy ők jobban szeretik, mint mi; legyen is az övék — de csak majd a bünhődés után. Most azon dolgozik Popovici, hogy könyvet írjon a román nemzetiségi kérdésről s e könyvet magyar nyelven is kiadja. :.Csakhogy ebből a könyvből is Replika né legyen, mert akkor ismét kénytelenek leszünk szeretni Popovielt. * A kinnrekedt védők Russu Tirianu a Tribuna szerkesztője és Stefanovics István, a lelkes pánszláv ügyvéd, mikor az elnök azt mondta, hogy ő nélkülök is elég lesz a vádlottaknak két ügyvéd, akkora lármát csaptak, mintha mi csakugyan idegenek volnánk itt, éppen úgy, mint a Replika mondja. A másik két védő közül Petrovics István a lármásabb. Nagy, fekete ember, erősen kikent bajusszal, mord arczczal és erős kifejezésű szemekkel. Gesztusa és lármája határozottan oláh, a maga eredetiségében. Az a modora is. Lármázik, mint egy néplázadás vezére s mikor megfenyítik, azt mondja: «köszönöm szépen!» Semmiségi panaszai egymást érték s a tárgyalási jegyző bizonyosan szívesebben vette volna, ha a védő pausaliter egyszerre bejelent vagy ötven semmiségi panaszt, ahelyett, hogy minden perczben jegyzőkönyvre lehessen venni egyet Őt is nagyon szeretik a románok és nagyon dédelgetik, úgy bánnak vele, mint egy megtért bűnössel. Tudniillik Petrovics rendkívül mérsékelt volt rabig, amíg kinézte magának a legrongyosabb fiakkert, a legrosszabb lovakat, amelyek elé a heves nyár daczára csukott hintó volt fogva. Jól megvizsgálta a fiakkerest, aztán egy hirtelen mozdulattal beleugrott a kocsijába: — Gyerünk! monda túlságosan keményen. — Hová? — A Lipótmezőre, még ezelőtt három évvel. Akkoriban nagyon veszekedett a Lukácsokkal, Ráczczal, Korojánnal. Azóta megtért s a nagyon mérsékeltből nagyon túlzó lett. A nagyszebeni gyűlésen már úgy beszélt, hogy Magyarországnak a jövője Oláhország. Most dédelgetik, biztatgatják és ügyelnek rá. Mai beszédeit cierosan fogják hozni az oláh lapok, melyek egy sereg tudósítót mozgósítottak, hogy egy szó valamiképpen el ne vesszen abból, ami saját területén és törvényes helyiségében piszkolódik a magyarral. Kevésbbé lármás a másik védő, Mudrony Pál. Sokat czitál paragrafusokból, de rosszul. Egy kicsit nagyon el van hízva s egész lényében a jólléttel, a megelégedéssel demonstrálja a nemzetiségek, különösen a nemzetiségi ügyvédek és agitátorok sanyarú helyzetét. A hátuk mögött az oláh zsurnátiszták ülnek. Nagyon szorgalmasan munkálkodnak és lelkesedéssel. Mindegyiknek az az ambicziója, hogy egyszer belül kerüljön s ő integessen hátra, hogy mit kell írni, és mit nem, úgy amint most a két vádlott. * A közvádló Jeszenszky Sándor dr. helyettesfőügyész igyekezett mérséklettel beszélni s minden szava, minden vádja a legalaposabban indokolva volt. Ambiczióval tanulmányozta a kérdést és nagy vádbeszéde igazságaival együtt igen hasznos tanulmány. Az elnök Szász Béla maga a paragrafus. Az egész tárgyalás levegőjét tele szórta paragrafusokkal, melyeket nemcsak ő tud, hanem minden egyes alkalommal elő is ad. Ez is hozzájárult a tárgyalás hosszas voltához, de legalább minden olyan törvényesen ment, mintha a tárgyalás egy paragrafus síneken járó tehervonat lett volna. Az esküdtek a legszánalmasabban néztek ki, mert nektek okvetlen be kellett venniök háromszor a Replikát. Különben türelmesen viselték sorsukat Kolozsvár e derék polgárai. * Még egy érdekes vendége volt a tárgyalásnak: Popovici neje. A hallgatók között a második sorban ült e kellemes asszonyka, kinek férje védője, Petrovics hozott crukkerüket. Ő csak hallgatta, a műveit nő csöndességével a tárgyalást és úgy látszik, kizárólag csak a férje ügye érdekelte. Mert sokkal több intelligencziája van e szép bécsi nőnek, sehogy a Replika is érdekelné. I. Szerencséjére éppen a betegek látogatására kiszabott idő volt és így hamarosan beeresztették. A szép és tiszta, úgyszólván kellemes palota, nagy kertjével, lépcsőházának és folyosóinak templomszerű csendjével, nagyon kellemesen hatott reá. — Be jó világ van itt! — mondá magában. Egy darabig álldogált a folyosón és lenézett a kertbe. Látott igen jól táplált betegeket és egy másodszor virágzó vadgesztenyefa alatt megpillantott egy csinosan öltözködött, valószínűleg fiatal cs úrileányt. Ez talán nem is a bennlakók közül való — gondolta magában. De egy ápolónő állott a közvetlen közelében. A leány hamar észrevette őt és feléje fordulva, a kezét szeme elé tartva nézte. Majd intett neki a fehér kezével. Vissza akart inteni, de hátul valaki megszólalt: — Mi tetszik? — Az igazgatót keresem. — Minek ? — Az az én privát ügyem! mondá Babics Sándor ingerülten. Elfordult az ápolótól, akit meglehetősen megutált mindjárt az első pillanatban. — Itthon van az igazgató úr vagy nincs, lehet vele beszélni, igen vagy nem ? — Nincs, nem lehet. A főorvos úr benn van, tessék bemenni. A kövérkés fiatalembert megint roppant idegesség fogta el. Úgyszólván beesett a főorvos szobájába. Két alakot látott ottan. Az egyik felé fordult: — A főorvos úrhoz van szerencsém. — Én csak beteg vagyok! mondá a megszólított elmosolyodva. A doktor, aki ritka és homlokán magasra felhuzódott szemvidéivel, tágra nyílt pupilláival inkább látszott elmebetegnek, eléje lépett: — Mivel szolgálhatok? A fiatal ember nem értette a kérdést, ebben a pillanatban elfelejtette a legközönségesebb társadalmi formákat és zavartan kérdé: — Mit tetszett mondani ? — Semmit. Tessék leülni. Tisztelt vendégem megbocsát . . . Az elmebeteg vendég elment, bucsuzóra egy roppant szánakozó tekintetet vetvén Babics Sándorra. — Már most nyíltan beszélhetünk! mondá az orvos. Miben lehetek szolgálatára. — Beteg vagyok doktor úr! A főorvos mereven, hosszan nézett reá, aztán igen határozottan, sőt kellemetlen éllel monda: — Az nem igaz! — Bocsánatot — szólt még keményebb hangon — ön hazudik. Babics Sándor sértődötten állott föl székéről (Folyt. köv.) 3 A KOLERA. Ma ismét a kolera terjedéséről kell számot adnunk. Ezt bizonyítják a tények és mi beszámolunk vele olvasóinknak, bár ezt a leplezetlen beismerést bizonyos körök nem jó szemmel nézik. Ez azonban nem tarthat bennünket vissza attól, hogy úgy mint eddig,ezentúl is a valóságnak megfelelőleg írjunk a kolerajárványról, így írtunk eddig is, így írunk ezután is. Nem indulunk a megtévesztésre szánt félhivatalos adatok után, hanem azokból a hiteles adatokból rajzoljuk meg a veszély igaz képét, melyeket megbízható tudósítóink juttatnak hozzánk. Figyelemmel kisérjük azután is az óvóintézkedéseket, melyeket megtesznek s azokat is, melyeket elmulasztanak és ezeket összevetve a járvány igazi képével, rámutatnak ezután is az intézkedésekre, melyeknek megtételét szükségesnek tartjuk. Hogy bizonyos körök milyen véleménnyel vannak e követelésekről, ez nem tántoríthat el bennünket eddig követett eljárásunktól. De a következmények igazolják, hogy mindeddig mi jártunk a helyes úton, mert ha elkésve is, de sorjában megteszik azokat az intézkedéseket, melyeket mi szükségeseknek mondottunk. Ma a fővárosban is volt újabb koleraeset, mely halállal végződött és a vidékről is érkeztek kolerahírek olyan helyekről, ahol eddig kolera még nem volt. Az óvóintézkedések közül meg kell említenünk azt, hogy a belügyminiszter táviratban tudatta az összes törvényhatóságokkal az iskolák megnyitásának elhalasztását. Mai híreink a következők: A félhivatalos jelentés. A ma érkezett hivatalos tudósítások szerint tegnap déltől ma délig Magyarországon 60 községben fordultak elő újabb kolerabetegedések. És pedig: Szabolcs megyében Kárászon 6 megbetegedés 2 halálozás, Ibrányban 1 halálozás, Timódon 1 megbetegedés, Dombrádon 2, Gáván 1, Benkén 1 és Őrladányban 1 halálozás, Eszény és Halász községekben 1 halálozás, Máramaros megyében N. Bocskón 8 megbetegedés, 3 halálozás, Kis-Lonkón 13 megbetegedés, 1 halálozás, Kabola-Polyánán 1 halálozás, Kaszó-Polyánán 1 halálozás, Sajó Polyánán 5 megbetegedés, 1 halálozás, Kőrösmezőn 3 megbetegedés, Rohón 2 megbetegedés, 2 halálozás, Talaborfalván 2 megbetegedés, Dulfalván 2 megbetegedés, 1 halálozás, Visk községben 2 megbetegedés, 1 halálozás, M.-Szigeten 1 megbetegedés, a vasúti munkások közt 8 megbetegedés és 4 halálozás. Ugocsa megyében Gödényházán 1, Bökényen 2 megbetegedés és Forgólány községben 1 halálozás, Szatmár megyében Szatmárott 2 megbetegedés, N.-Ecseden 2, Tományán 1, Csekén 1, Barlafalván 1 halálozás, N.-Bányán 4 megbetegedés, 3 halálozás, Alsó-Fernezelyen 1 megbetegedés, Oláh- Tótfaluban 4 megbetegedés, Terepen 1 megbetegedés, Bujánházán 7 megbetegedés, 3 halálozás, Vámfalván 2 megbetegedés, Hosszufalun 1 halálozás. Zemplém megyében: N. és K.:Czigándon 2 megbetegedés 1 halálozás, N.-Tárkányon 1 megbetegedés, T.-Luczon 2 halálozás. Hídd 11 megyében: Csegén 1 meghalt. Jász Nagy-Kun-Szolnok megyében: Szolnokon 12 megbetegedés, 7 halálozás, Szalókon 2, Jászberényben 1 megbetegedés. Szajolon, Köteleken, Nagy- Kőrir, Tars 1—1 halálozás, T.-Beőn 1 megbetegedés és T.-Kürthön 2 megbetegedés 4 halálozás. Csongrád megyében: Szegeden 2 megbetegedés 1 halálozás, Csongrádon 4 megbetegedés 1 halálozás, Szentesen 5 megbetegedés 1 halálozás, Mindszenten 1 megbetegedés 2 halálozás, Hódmezővásárhelyen 1 halálozás. Torontál megyében: Török-Becsén 3 megbetegedés, a törökbecsei pusztán 1 halálozás, Aracson 1 megbetegedés, Melenczen 1 halálozás, Szőregen 3 halálozás, Jozefován 2 megbetegedés 1 halálozás. Bihar megyében Esküllőn 1 megbetegedés. Kollizs megyében: Kolozsvárott 4 megh., 4 hal., mig 8 meggyógyultan bocsáttatott el, Feleken 1 megbeteg.. N. Petrán 7 hal. Szolnok-Dobokamegyében: Alsó-Csobánkán 1, Temesregen 2, Szamosujváron 1, Károlyfalván 2, Kozárvár 1 megbetegedés. Kolera a fővárosban. A fővárosban ma ismét volt koleramegbetegedés és pedig ugyanazon a helyen, ahol az első megbetegedések történtek. Az óbudai téglagyár telepén ugyanis ma délelőtt hirtelen megbetegedett egy napszámosni akit a barak kórházba szállítottak. Az asszony