Magyar Hirlap, 1893. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1893-09-01 / 241. szám

1893. szeptember 1. MAGYAR HÍRLAP Arról volt ugyanis szó, hogy felolvassák a Replika ama részeit, melyekben inkriminált passzusok vannak, így aztán csak nagyon piczike rész maradt falóh­a* satlanul. Míg a felolvasások tartottak, a közönség las­­sankint elpárolgott a teremből.­­ A vádlottak közül nem tudom hamarjában meghatározni, hogy ki érdekesebb: Popovici Aurél-e, a nagy külföldi ágens, vagy Román Miklós, a kis beszterczei bankhivatalnok. Mert amily érdekes agi­lis voltában Popovici, ugyanoly érdekes Román, aki hallgat. Popovici szünetek közben bőven diskurálga­­tott a folyosón mindenkivel, aki tudni akart ügyéről. Tervvel, lelkesedéssel beszél az ő nemzetiségi elveiről. Popovici rokonszenves ember, legalább a külseje­ az. Mondta is egy magyar ismerőse, mikor azt hozta fel, hogy elitéltetését biztosra veszi: — Itt tartjuk, hisz szeretjük. — De mi is szeretjük! — hangzott a romá­nok közül. El is hiszszük, hogy ők jobban szeretik, mint mi; legyen is az övék — de csak majd a bünhő­­dés után. Most azon dolgozik Popovici, hogy könyvet ír­jon a román nemzetiségi kérdésről s e könyvet ma­gyar nyelven is kiadja. :.­­Csakhogy ebből a könyvből is Replika né le­gyen, mert akkor ismét kénytelenek leszünk szeretni Popo­vielt. * A kinnrekedt védők Russu Tirianu a Tribuna szerkesztője és Stefanovics István, a lelkes pánszláv ügyvéd, mikor az elnök azt mondta, hogy ő nélkü­­lök is elég lesz a vádlottaknak két ügyvéd, akkora lármát csaptak, mintha mi csakugyan idegenek vol­nánk itt, éppen úgy, mint a Replika mondja. A másik két védő közül Petrovics István a lármásabb. Nagy, fekete ember, erősen kikent ba­­jus­szal, mord arczczal és erős kifejezésű szemek­kel. Gesztusa és lármája határozottan oláh, a maga eredetiségében. Az a modora is. Lármázik, mint egy néplázadás vezére s mikor megfenyítik, azt mondja: «köszönöm szépen!» Semmiségi panaszai egymást érték s a tárgyalási jegyző bizonyosan szívesebben vette volna, ha a védő pausaliter egyszerre bejelent vagy ötven semmiségi panaszt, ahelyett, hogy min­den perczben jegyzőkönyvre lehessen venni egyet Őt is nagyon szeretik a románok és nagyon dédelgetik, úgy bánnak vele, mint egy megtért bű­nössel. Tudniillik Petrovics rendkívül mérsékelt volt rabig, a­míg kinézte magának a legrongyosabb fiakkert, a legrosszabb lovakat, a­melyek elé a heves nyár daczára csukott hintó volt fogva. Jól megvizsgálta a fiakkerest, aztán egy hirte­len mozdulattal beleugrott a kocsijába: — Gyerünk! monda túlságosan keményen. — Hová? — A Lipótmezőre, még ezelőtt három évvel. Akkoriban nagyon vesze­kedett a Lukácsokkal, Ráczczal, Korojánnal. Azóta megtért s a nagyon mérsékeltből nagyon túlzó lett. A nagyszebeni gyűlésen már úgy beszélt, hogy Ma­gyarországnak a jövője Oláhország. Most dédelgetik, biztatgatják és ügyelnek rá. Mai beszédeit ci­erosan fogják hozni az oláh lapok, melyek egy sereg tudósítót mozgósítottak, hogy egy szó valamiképpen el ne ves­szen abból, a­mi saját területén és törvényes helyiségében piszko­lódik a magyarral. Kevésbbé lármás a másik védő, Mudrony Pál. Sokat czitál paragrafusokból, de rosszul. Egy kicsit nagyon el van hízva s egész lényében a jólléttel, a megelégedéssel demonstrálja a nemzetiségek, kü­lönösen a nemzetiségi ügyvédek és agitátorok sa­nyarú helyzetét. A hátuk mögött az oláh zsurnátiszták ülnek. Nagyon szorgalmasan munkálkodnak és lelkesedéssel. Mindegyiknek az az ambicziója, hogy egyszer belül kerüljön s ő integessen hátra, hogy mit kell írni, és mit nem, úgy amint most a két vádlott. * A közvádló Jeszenszky Sándor dr. helyettes­főügyész igyekezett mérséklettel beszélni s minden szava, minden vádja a legalaposabban indokolva volt. Ambiczióval tanulmányozta a kérdést és nagy vádbeszéde igazságaival együtt igen hasznos ta­nulmány. Az elnök Szász Béla maga a paragrafus. Az egész tárgyalás levegőjét tele szórta paragrafusokkal, melyeket nemcsak ő tud, hanem minden egyes al­kalommal elő is ad. Ez is hozzájárult a tárgyalás hosszas voltához, de legalább minden olyan törvé­nyesen ment, mintha a tárgyalás egy paragrafus síneken járó tehervonat lett volna. Az esküdtek a legszánalmasabban néztek ki, mert nektek okvetlen be kellett venniök háromszor a Replikát. Különben türelmesen viselték sorsukat Kolozsvár e derék polgárai. * Még egy érdekes vendége volt a tárgyalásnak: Popovici neje. A hallgatók között a második sorban ült e kellemes asszonyka, kinek férje védője, Petrovics hozott crukkerüket. Ő csak hallgatta, a műveit nő csöndességével a tárgyalást és úgy látszik, kizárólag csak a férje ügye érdekelte. Mert sokkal több intelligencziája van e szép bécsi nőnek, sehogy a Replika is érdekelné. I. Szerencséjére éppen a betegek látogatá­sára kiszabott idő volt és így hamarosan be­eresztették. A szép és tiszta, úgyszólván kellemes palota, nagy kertjével, lépcsőházának és folyo­sóinak templomszerű csendjével, nagyon kelle­mesen hatott reá. — Be jó világ van itt! — mondá magá­ban. Egy darabig álldogált a folyosón és lenézett a kertbe. Látott igen jól táplált betegeket és egy másodszor virágzó vadgesztenyefa alatt megpil­lantott egy csinosan öltözködött, valószínűleg fiatal cs úrileányt. Ez talán nem is a bennlakók közül való — gondolta magában. De egy ápo­lónő állott a közvetlen közelében. A leány ha­mar észrevette őt és feléje fordulva, a kezét szeme elé tartva nézte. Majd intett neki a fehér kezével. Vissza akart inteni, de hátul valaki megszólalt: — Mi tetszik? — Az igazgatót keresem. — Minek ? — Az az én privát ügyem! mondá Babics Sándor ingerülten. Elfordult az ápolótól, a­kit meglehetősen megutált mindjárt az első pilla­natban. — Itthon van az igazgató úr vagy nincs, lehet vele beszélni, igen vagy nem ? — Nincs, nem lehet. A főorvos úr benn van, tessék bemenni. A kövérkés fiatalembert megint roppant idegesség fogta el. Úgyszólván beesett a főor­vos szobájába. Két alakot látott ottan. Az egyik felé fordult: — A főorvos úrhoz van szerencsém­. — Én csak beteg vagyok! mondá a meg­szólított elmosolyodva. A doktor, aki ritka és homlokán magasra felhuzódott szemvidéivel, tágra nyílt pupillái­val inkább látszott elmebetegnek, eléje lépett: — Mivel szolgálhatok? A fiatal ember nem értette a kérdést, eb­ben a pillanatban elfelejtette a legközönsége­sebb társadalmi formákat és zavartan kérdé: — Mit tetszett mondani ? — Semmit. Tessék leülni. Tisztelt vendé­gem megbocsát . . . Az elmebeteg vendég elment, bucsuzóra egy roppant szánakozó tekintetet vetvén Babics Sándorra. — Már most nyíltan beszélhetünk! mondá az orvos. Miben lehetek szolgálatára. — Beteg vagyok doktor úr! A főorvos mereven, hosszan nézett reá, aztán igen határozottan, sőt kellemetlen éllel monda: — Az nem igaz! — Bocsánatot — szólt még keményebb hangon — ön hazudik. Babics Sándor sértődötten állott föl szé­kéről (Folyt. köv.) 3 A KOLERA. Ma ismét a kolera terjedéséről kell szá­mot adnunk. Ezt bizonyítják a tények és mi beszámolunk vele olvasóinknak, bár ezt a lep­lezetlen beismerést bizonyos körök nem jó szemmel nézik. Ez azonban nem tarthat ben­nünket vissza attól, hogy úgy mint eddig,ezen­túl is a valóságnak megfelelőleg írjunk a kolera­­járványról, így írtunk eddig is, így írunk ezután is. Nem indulunk a megtévesztésre szánt félhiva­talos adatok után, hanem azokból a hiteles adatokból rajzoljuk meg a veszély igaz képét, melyeket megbízható tudósítóink juttatnak hoz­zánk. Figyelemmel kisérjük azután is az óvó­­intézkedéseket, melyeket megtesznek s azokat is, melyeket elmulasztanak és ezeket összevetve a járvány igazi képével, rámutatnak ezután is az intézkedésekre, melyeknek megtételét szük­ségesnek tartjuk. Hogy bizonyos körök milyen vélem­én­nyel vannak e követelésekről, ez nem tántoríthat el bennünket eddig követett eljárá­sunktól. De a következmények igazolják, hogy mindeddig mi jártunk a helyes úton, mert ha elkésve is, de sorjában megteszik azokat az in­tézkedéseket, melyeket mi szükségeseknek mon­dottunk. Ma a fővárosban is volt újabb koleraeset, mely halállal végződött és a vidékről is érkez­tek kolerahírek olyan helyekről, a­hol eddig kolera még nem volt. Az óvóintézkedések közül meg kell emlí­tenünk azt, hogy a belügyminiszter táviratban tudatta az összes törvényhatóságokkal az isko­lák megnyitásának elhalasztását. Mai híreink a következők: A félhivatalos jelentés. A ma érkezett hivatalos tudósítások szerint tegnap déltől ma délig Magyarországon 60 község­ben fordultak elő újabb kolerabetegedések. És pedig: Szabolcs megyében Kárászon 6 megbetegedés 2 halálozás, Ibrányban 1 halálozás, Timódon 1 meg­betegedés, Dombrádon 2, Gáván 1, Benkén 1 és Őrladányban 1 halálozás, Eszény és Halász közsé­gekben 1 halálozás, Máram­aros megyében N. Bocskón 8 megbete­gedés, 3 halálozás, Kis-Lonkón 13 megbetegedés, 1 halálozás, Kabola-Polyánán 1 halálozás, Kaszó-Po­­lyánán 1 halálozás, Sajó Polyánán 5 megbetegedés, 1 halálozás, Kőrösmezőn 3 megbetegedés, Rohón 2 megbetegedés, 2 halálozás, Talaborfalván 2 megbe­­tegedé­s, Dulfalván 2 megbetegedés, 1 halálozás, Visk községben 2 megbetegedés, 1 halálozás, M.-Szigeten 1 megbetegedés, a vasúti munkások közt 8 megbete­gedés és 4 halálozás. Ugocsa megyében Gödényházán 1, Bökényen 2 megbetegedés és Forgólány községben 1 halálozás, Szatmár megyében Szatmárott 2 megbetege­dés, N.-Ecseden 2, Tományán 1, Csekén 1, Barla­­falván 1 halálozás, N.-Bányán 4 megbetegedés, 3 halálozás, Alsó-Fernezelyen 1 megbetegedés, Oláh- Tótfaluban 4 megbetegedés, Terepen 1 megbetegedés, Bujánházán 7 megbetegedés, 3 halálozás, Vámfalván 2 megbetegedés, Hosszufalun 1 halálozás. Zemplém megyében: N. és K.:Czigándon 2 megbetegedés 1 halálozás, N.-Tárkányon 1 megbete­gedés, T.-Luczon 2 halálozás. Híd­d 11 megyében: Csegén 1 meghalt. Jász Nagy-Kun-Szolnok megyében: Szolno­kon 12 megbetegedés, 7 halálozás, Szalókon 2, Jász­berényben 1 megbetegedés. Szajolon, Köteleken, Nagy- Kő­ri­r, Tars 1—1 halálozás, T.-Beőn 1 megbetege­dés és T.-Kürthön 2 megbetegedés 4 halálozás. Csongrád megyében: Szegeden 2 megbetege­dés 1 halálozás, Csongrádon 4 megbetegedés 1 ha­lálozás, Szentesen 5 megbetegedés 1 halálozás, Mind­szenten 1 megbetegedés 2 halálozás, Hódmezővásár­helyen 1 halálozás. Torontál megyében: Török-Becsén 3 megbe­tegedés, a törökbecsei pusztán 1 halálozás, Aracson 1 megbetegedés, Melenczen 1 halálozás, Szőregen 3 halálozás, Jozefován 2 megbetegedés 1 halálozás. Bihar megyében Esküllőn 1 megbetegedés.­­ Kol­lizs megyében: Kolozsvárott 4 megh., 4 hal., mig 8 meggyógyultan bocsáttatott el, Feleken 1 megbeteg.. N. Petrán 7 hal. Szoln­ok-Dobokamegy­ében: Alsó-Csobánkán 1, Temesregen 2, Szamosujváron 1, Károlyfalván 2, Kozárvár 1 megbetegedés. Kolera a fővárosban. A fővárosban ma ismét volt kolerameg­betegedés és pedig ugyanazon a helyen, a­hol az első megbetegedések történtek. Az ó­budai téglagyár telepén ugyanis ma délelőtt hirtelen megbetegedett egy napszámosni a­kit a barak­ kórházba szállítottak. Az asszony

Next